Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-01-14 / 1041. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1939 január 14.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W.

Előfizetni árak:

'•'gy évre ..................— $2.00

félévre ................ 1.00

Egyes szám .na ____ 6c

Csomagos rendelésnél.. 3c

Subscription Rate«:

One Year___________I2.0U

Six Months ________ 1.00

Single Copy________ 5c

Bundle Orders .... 3c

Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. O.

Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.

Published Weekly by the

INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-«^*■42

Hat hónapon behii hat millió, hat év leforgása után semmi

Az elmúlt héten összeültek az államatyák, hogy ennek a buvaltömött nemzetnek homlokáról levasalják a gondszántotta barázdákat. Az elnök szózatot intézett hozzájuk befelé és a néphez kifelé. A rádiók röpítették a nagy beszédet, mely bejárta a világot pillanatok alatt: meglovagolta az éther hullámait. Kommentárok, gratulációk garmadái születtek a szózat nyomán: miniszterelnökei nyilatkoztak és diktátorok káromkodtak. Megcsinálta az összelülő amerikai parlament a maga kis házi történelmét s ha mással nem, egy elnöki szózattal, gazdagabb lett az amerikai nép.

Nem találunk mi abban semmi különöset, hogy a kapitalista rendszer, a polgári demokrácia mellett tett fogadalmat az ország feje. Hogy úgy mondjuk ezt is vártuk tőle és ezért, mi nem is csalatkoztunk benne. Nem szoktunk mi perlekedni sem vele, sem az állammal, melyet szimbolizál. De hogy mégis tollhegyre kerül és éppen ezen hasábokon, nem a kormány irányában tanúsított elégedetlenségünk, hanem teljes megelégdésünk az oka.

Mint forradalmi ipari unionisták, a munkásság, az egész emberiség sorsát olyannak ismertük meg, mint amelynek gyökerei a termelésből táplálkoznak. Azt valljuk, hisszük és hirdetjük, hogy minden bajoknak kutforrása az ipar és ennek okán, mindennek orvoslását a termelésben bevezetett és meghonosított viszonyook megváltoztatásán keresztül javasoljuk végrhajtani.

Nem volt oly régen. Az elmúlt héten volt hat éve, hogy az elhangzott elnöki szózattól gyuladtak ki és úsztak örömmámorban az arcok. Ekkor repüt világgá az a szálló ige, mely szerint* HAT HÓNAPON BELÜL HAT MILLIÓ MUNKANÉLKÜLINEK KELLETT VOLNA MUNKÁHOZ JUTNI. — Még hat hónap, még hat millió és szukszesszive, háromszor eltelt hat hónap után, nem lesz munkanélküli, éhező, nyomorgó és nélkülöző munkás, ebben a dúsgazdag és kincsektől rogyó országban.

Ezek azok a dolgok, amelyek minket oly közelről érdekeltek, amelyeknek nem hittünk egy pillanatig sem, amelyek miatt, mérlegünk serpenyőjében egyforma súllyal bir a politikus, akármilyen aranyszájuan szépenhangzóan szónokol.

Az 1933-as és az 1939-es nagy szavalás közötti különbséget mi abban találjuk, hogy a tőkésrendszer politikai adminisztrációja nyilvánosan beismerte a tehetetlenségét. Mert nem hat hónap, de hat év alatt sem birta megvalósítani saját programját. Mert hat millió embert, hat esztendő alatt sem birt munkához juttatni.

Amit tett az nem egyébb, mint a könyöradomány, az alamizsna és az inségmunka bevezetése és megszoktatása. A munka és a kereseti lehetőségek biztonsága, ma épen olyan bizonytalan, mint hat esztendővel ezelőtt. A munkanélküliekről készített statisztika nem egyforma: egy-két millióval variál, de a legkonzervatívabb kimutatások szerint is, tiz millión felül imbolyog.

Vigasztaló a dologban az, hogy most már sem az államatyáknak, sem a munkásságnak nem Ígérik a munkanélküliség megszüntetését. Ma már úgy kezelik a kérdést, mint amely eljutott megoldhatóságának lemagasabb fokára, mint amelynek nem vezet feljebb az útja. Munkanélküliség volt, van és lesz. Szó sem esik arról, hogy a munkaképes, dolgozni akaró és emberi életet élnviágyó, de tétlenségre kárhoztatott milliók, valaha is munkához juthatnának a kormány jóvoltából.

Ez az elnöki beismerés, még elég jókor jött ahhoz, hogy a munkásság, — kiket közvetlenül érint — gondolkozzon felette. Az IWW, sziklaszilárd állásponját igazolja akarata ellenére is. Hiszen mi a legegyszerűbb megoldását ajánlottuk e kérdésnek, aminek megközelítése, avagy megoldása szervezkedés nélkül eisern képzelhető. A munkanélküliség közvetlenül és legsúlyosabban, a munkásságot sulytja. Megoldás és végleges megszüntetése is a dolgozók kötelességszerü feladata. Nem azoké, akik sohasem dolgoztak és épen a munkától irtóznak legjobban.

Az IWW, a depresszió kellős közepében, a depresszió alatt és ma is a rövidebb munkaidő bevezetésében látja a munkanélküliség megoldását. A gépekkel való termelés és e folyamat folytonos tökéletesedése, valamint az áru-profitrendszer biztosította kizsákmányolás, a munkaidő megrövidítése nélkül, nem eredményezhetett egyebet, mint amit a munkásság kapott — nyomort alamizsnát és megaláztatást. S e megállapításunk után, hogy mégis mit ajánlunk mi, ha semmit sem tartunk jónak, amit mások tesznek? minden más okoskodás helyett ideiktassuk szervezetünk homályosithatatlan és örökbecsű elvinyilatkozatát:

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit , megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztesseges napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a Írérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül

Szerkesztői üzenetek

VASS KÁROLY, New Brunswick, N.J. — Sajnálattal, de őszintén közöljük munkástárs sál, hogy az elmúlt héten megjelent Gellen cikket, olyannak minősítjük, mint amely úgy önnek, mint általában az érdekelteknek teljes elégtételül keli szolgáljanak.

A new brunswicki értekezleten hozott határozat értelmében, ahol Reziervista is jelen volt — még nem ismertem annak a cikknek tartalmát, mely mint első részlet, az Íróasztalon hever és elintézéést vár.

E dolgozatnak közlése kikerülhetetlenül csak oda sodorhatna bennünket, hogy részt vállaljunk egy olyan vitában, mely nem mellőzi az egyéni ellenszenvet és előitéleteket, valamint a személyeskedést sem.

Lapunkat nem kívánjuk ilyen ügyeknek szolgálatához odaadni és sokkal jobban szeretnénk, ha Rezervistának sem engedtük volna meg, hogy hasonló motívumoktól nem mentes leveleinek nyilvánosságot adjunk. v

Ezért történhetett meg az is, hogy rendőri besugással vádolták meg munkástársamat, amely vád alól felmentetette a brunswicki tanácskozás és amit ezúttal a nyilvánosság előtt is semmisnek nyilvánítunk.

Elfogadjuk Gellén munkástársunk azon megokolását, hogy a pártelméletek és a folyton változó vonalak követésében, az IWW-ellenes ténykedésein és sok más azóta megbánt cselekvésein keresztül el kellett jutni munkástársnak is azon felismeréshez, hogy téves utakon kereste a munkásmozgalom ügyének előbbrévitelét és hajlandók vagyunk — ha ehhez a brunswicki munkástársaink is hozzájárulnak — megadni önnek az alkalmat annak bebizonyítására, hogy Rezervis- ta jóakarónknak sincsen mindenben igaza.

Az ilyesminek bebizonyítása viszont ,nem történhetik meg azáltal, hogy csupán a Fehér- jóskákról szedjük le a keresztvizet. Bár ez is szükséges időközönként, de a helyes ut ez irányban, komoly építő, szervező és lapterjesztő munkáknál érvényesül és ez említettek nélkül meddő próbálkozás. Az a kézszoritás, mely Rezervista és ön között az értekezleten ideiglenesen bekövetkezett, válljék tartóssá úgy, hogy a komoly munkásmozgalom építésében és támogatásában gyakrabban találkozzanak. Szerintünk ez volna az igazi elégtétel, mindkettőjüknek.

MÉLTATLANKODÓ volt Sz. L. P.-ta, Akron — Nem tartjuk közlésre érdemesnek. Mi nem harcolunk egyének ellen és azt az illetőt, mi méltónak tartjuk Sz.L.P. tagságra. Nem egyedüli ott, aki felelőtlen rágalmazó. Felülről lefelé ezt űzik és ebben élik ők ki magukat. Valóban jobban illenék neki a Kanász név, de jellemtelenségét ez sem fejezné ki.

Mint a közéletből kiközösített rágalmazóknak, neki sin* csen szüksége olyasvalamire, amit lelkiismeretnek neveznek. Az “A Munkás” hasábjainál jobb közhelyet keresve sem találhatna forradalmi munkások becsmérlésére, de mint visszaeresztett Sz.L.Pistának, ehhez joga van. A futóbolondok, azon a tájon, mindig is érvényesültek. Érvényesülhet becsületrabló is, aki munkásasszonyt kergetett a halálba! Az idő mindent behegeszt és ez nem is olyan nagy bűn . . “elvtársak” között.

NYERS JÁNOS munkástársunk aki több ízben végzett országos lapkezelői munkát és agilis tagja mozgalmunknak, súlyos operációból van lábadozóban. örömmel tudatjuk, hogy rövidesen alkalmunk lesz őt aktiv munkában látni.

STOCKHOLMBÓL jelentik, a

svéd szervezett munkásság, 1938 szeptember 1-i zárlattal 1,771,935 koronát juttatott el Loyalista Spanyolországba a védelemre. Szép teljesítmény.

FRANCO, HITLER, MUSSOLINI haramiák hármasszövetségének, eddig 1,200,00 Spanyol gyermek köszönheti a hontalanságát és árvaságát.