Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-08 / 1053. szám
1939 április 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? Mit mond Max Nomad iró, akinek “Harcosok és Renegátok” című könyve keltett nagy feltűnést s mint hírlik a tavasszal egy uj kiadványával lepi meg a publikumot. 2. összegyeztethető-e a proletár diktatúra a Párt-Diktatúrával? Mint már említettük, a “Proletár Diktatúra” egy olyan félrevezető kifejezés, amely álarcul szolgál az alsóbb középosztályból és az önképzés utján kifejlődött volt munkásokból álló bürokráciának. A proletáriátus — ha e nevező alatt kizárólag fizikai munkásokat értünk — nem rendelkezik olyan képzettséggel, mely feltétlenül szükséges az állam igazgatáshoz. Van Leninnek egy kijelentése, az “Állam és Forradalom” cimü munkájában, mely szerint “mindenki, aki írni és olvasni tud, betölthet állami funkciókat” olyan naivitás, amit nem tőle, vagy hozzá hasonló kaliberű embertől vártunk volna el és inkább úgy vesszük a tételt, mint amely félreértésre alkalmat adó jelszó. Csak nagyon kevés munkás bírja megérteni az Állam komplikált mechanizmusát. És azok a szerencsés kevesek, akik felemelkedni bírtak ez értelmiség magaslatára felemelkedésük folytán, világnézetük és társadalmi helyzetük az emelkedés arányában és pilana- tában megváltozott, amint a gyárat elhagyták, hogy politikusokká, vagy bürokratákká válljanak. Úgy megváltoztak, mint azok, akik dolgozókból dol- goztatókká vállnak az évek folyamán. A forradalmi “proletár” Párt elemei tehát nem is lehetnek mások, mint az alsóbb középosztály feltörekvő elittjének, egy olyan csoport intellektuelnek és volt munkásoknak a csoportosulása, akik természetszerűleg pártdiktaturát kell teremtsenek — melyet viszont, a marx- lenini terminológiák szerint “proletár diktatúrának hívnak”. 3. Kialakulhat-e a proletár állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? A “Proletár-Állam” a kifejezések összekeverése. Mert amig proletárok lesznek — megint csak fizikai munkásokat értünk ezalatt a kifejezés alatt — és kirekesztődének a magasabb kiképzés folyamatából, az Állam természetesen annak az osztálynak a kezében marad, akik képzettebbek: illetve vagy a tanult emberek és a tőkések kezében, vagy pedig a tőkések meg- semisitése után, a tanultemberek és önképzett volt munkások kezében. Azonban, ha úgy alakulhatnának a dolgok, hogy a tanult emberek és a fizikai munkások közötti válaszfalak eltűnnének, vagyis ha egy olyaií helyzet állana be, melyben, felváltva, mindenki végez szellemi munkát, akkor sem állam, sem proletár nem lesz már. Amig azon idő elérkezik, vagy bekövetkezik, az úgynevezett “átalakulási periódus” viszont nem más, mint ostyába helyezett megnevezése a “tudatosok” uralmának a “képzetlenek” felett: az irodai alkalmazottak uralma, a fizikai munkások felett. Az azután mellékes és az okoskodáson kívül kell essék, hogy megvan a lehetőség az in- tellektuelek és a bérmunkások közötti válaszfalak elmosódására. százalékos tandíj kedvezményben részesítették vagy teljes tandíjmentességben. A magyarországi főiskolákon, de gimnáziumokban sem, ezért nem lehet ma paraszt és munkásszülők gyermekei közül 1 százalékát sem találni a tanulóknak. A parasztok és munkások gyermekei az alsófojtu középiskolák az u. n. polgári iskola 4 osztályát végezhették tehát csak el, hogy ez gyakorlatilag mit számit majd alább tűnik ki. 1914. előtt a 4 polgári kisebb tisztviselői, vasúti altiszti, stb.- ek eléréséhez még elegendő volt, ma már az elemi iskoláknál többre nem értékeli a Haynau- Horthy rezsim. Magyarul ez az iskolai végzettség tehát leg jobbik esetben is ipari (kisipari) tanoncz fölvételhez elegendő. A numerus clausus és az azt követő fasizta fölvételi vizsgák rendszere, miként láthatjuk leg elsősorban is a nép gyermekeit zárta ki a közép és főiskolákról. Igaz, hogy a zsidóság gyermekeit is ez a sors érte, azonban a jobb módú zsidó szülők a magyarországi főiskolákról kiszorított gyermekeit külföldi főiskolákra küldték, aminek megvolt az az előnye, hogy még ha nem is misztifikálták Magyar- országon a külföldi főiskolák diplomáit — pénzért azt is ellehetett érni, hogy nisztifikálják — a tudás birtokában azt az ipar és kereskedelem terén hasznosították. Mivel a közép- sikoláikat legnagyobb részben felekezeti iskoláikban végezték el, igy attól elütni, miként a nép gyermekeit sikerült, Haynau- Horthyéknak nem sikerült. Az állami, városi és közintézményeknél bármennyire is vízfejűvé hizlalták a bürokráciát a kérlek-alássan-i alapon az u. n. középosztály arany ifjúságát Íróasztalhoz juttatni nem lehetett, bár ezirányban a rendszer mindent elkövetett, amit bizonyít az, hogy a Nagy-Magyar- országnak a köztisztviselői (hivatalnoki) létszáma még egy harmadát sem érte el a mainak. Uj munkahelyeket, kellett ennek a lumpenburzsoá aranyifju- ságnak teremteni — miként mondották — minden áron. A zsidó ifjúság, amely kivolt szorítva az u. n. köztisztviselői pályáról a számára szabadon hagyott kereskedelmi és részben ipari pályákon helyezkedett el. Ugyancsak itt helyezkedett el a parasztság és munkásság gyermekeinek azon kisebb hányada is, akiknek szülei a 4 polgárival járó tandijakat ami szintén nem kevés, kitudták izzadni. Tárgyilagosan kell elismernünk azt, hogy főleg a kereskedelemben, de kisebb ipari vállalkozásoknál is egész egyszerű embereknek is módjukban állott tudásukat gyarapítani és nem kevés azok száma sem, akik vezető tisztviselők lettek. Már most az u. n. zsidótörvény nemcsak a zsidókat szorítja ki a kereskedelem és ipar u. n. intellektuális állásaiból, de sokkal nagyobb mértékben teszi ezt az egyszerű nép gyermekeivel is. Unikum, *de úgy van, hogy amig a zsidók a kereskedelem és iparban egy bizonyos százalékig maradhatnak állásaikban, addig a saját tudásuk és szorgalmuk révén vezető vagy bizalmi pozíciókba fölkinlódott, de közép és felsőiskolával nem rendelkező paraszt és munkás származásuakat 100 százalékig kiszórja munkahelyeikről, amikor kimondja, hogy milyen kereskedelmi és ipari pályát és munkahelyet, milyen iskoV végzettséget igazolókkal lehet csak betölteni. Akik pedig ilyen elvégzését igazolni nem tudják, azok elbocsájtandók. Eddigi tanulásuk, élettapasztalatuk nem jelent semmit. Egzisztenciák ezreit törik igy össze, csak az ért, hogy az u. n. here közép- osztály aranyifjusága ülhessen be amazok helyére és amiként az állami, városi és vármegye' bürokráciánál, azonmód az ipar és kereskedelem adminisztrációit is teljesen kisajátítják,, elbürokratizálják. Ez az aranyifjuság tanulás helyett az u. n. bajtársi egyesületekbe szarvezkedve, verekedésekben, száj hősködésekben stb.-ben élte és éli ki magát, dolgozni sem fizikai, sem szellemi téren nemcsak nem tud, de nem is akar. Elképzelhető a magyar gazdasági élet, ha ezek “vezetése” irányítása alá kerül rövid idő alatt az ipar és kereskedelmi élet romhalmaznál nem lesz egyébb és a germán szomszéd lassanként eléri — ha nem drasztikusabb utón viszi végbe — azt, hogy az ipartelepeket potom áron fillérekért veheti meg és állítja majd le azokat (már eddig is sok gyárnak ez lett a sorsa és az uccára kerültek a munkások). De szemfényvesztés még az aranyifjuság elhelyezése is. Ez a “közvélemény” is belessz ismét csapva és kijátszva. Ha egy bizonyos százalékát el is fogják havi 50-120 pengős állásokba helyezni, az u. n. őrségváltozásból, tehát a nagyjövedelmü állásokból ezeknek alig fog jutni valami. Az “őrség váltás” a zsidóhecc óta a kuliszák mögött folyik, amint bizonyítja, hogy Ivándy Kálmán nyugalmazott miniszteri tanácsos a Mechanikai Szövőgyár Rt. uj üzletvezető-igazgatója. Ráday Gyula nyug. miniszteri tanácsos a Délmagyarországi Gazdatárház uj igazgatója, Megyasszay Gyula, gazdasági főtanácsos, állami főbakteriológus a Magyar Bőriparosok Országos Szövetkezetének uj elnöke, gróf Teleky Andor a Weiss Manfréd gyár uj igazgatója, vitéz Lázár János nyug. miniszteri tanácsos, az újpesti Gerő és Wolfner igazgatója, Vuktics Miklós miniszteri titkár a Rimamurányi Salgótarjáni R. T. uj igazgatója dr. Erdőhegyi Lajos felsőházi tag a Mezőgazdasági Közraktárak R. T. uj ügyvezető alelnö- ke stb. stb. Amint e néhány példa is igazolja a “Keresztény Ifjúság elhelyezése’ aminek cégére alatt a zsidótörvényt megvalósítják az őrségváltozásnál a más oldalakról busás jövedelemmel, nyugdijakkal rendelkező 50-60-70 éves “keresztény ifjú és aranyifjuság számára pedig meghagyja a további kilincselés lehetőségét, jobbik esetben pár pengős állást dob oda koncz gyanánt az üvöltő ordasoknak. A 3 millió éhező paraszt 'mellé fél millió zsidót és kb. 1 milliónyi ipari és kereskedelmi pályán eddig dolgozott munkást dob oda. Ez a tényállás a zsidókérdésben, ami a nyomort kiszélesíti a magyar ipart és kereskedelmet tönkre teszi ugyan, de hasznot néhány ezekben analfabéta germán előőrsi szerepet betöltő “öreg ur” élvezi csupán. Elég a néhány név és foglalkozás összehasonlitását elvégezni, a mostani “őrségváltás”-ból elfoglalt iparok igazgatásával. A zsidótörvény ezen kívül mást semmit meg nem old. A kizsákmányolás, az éhbérek változatlanok maradnak továbbra is honunkban.
