Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-09-17 / 1024. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 szeptember, 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Snbscription Rate«: c'(jy évre .................. $2.00 One Year____________$2.00 rélévTe .... 1.00 Six Months___________1-00 Egyes szám .»ra .......... 5c Single Copy------------- 6c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders --------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seccad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <*^*>42 ÉPÍTSÜNK Alig egy héttel ezelőtt zajlott le a magyarajku IWW.-isták országos értekezlete, mely mint mértföldjelző, uj munkatervek lerakásával, a beteljesülés és megvalósulás után, előbbre fogja vinni, nem csak az IWW., az Egyetemes Munkásmozgalom, de a magyar munkásság ügyét is. Midőn e sorokat Írjuk, már második napja ülésezik az IWW. huszonharmadik Egyetemes Konvenciója, amely felé nemcsak mi IWW.-isták nézünk, kik szerves részei vagyunk a mozgalom­nak, de figyelmét a delegátusokra szegezve tartja az egész világ haladó szellemű forradalmi proletáriátusa, Canada, Mexico, Chilié. Argentina, Brazília, Ausztrália, Spanyolország nem kevésbbé a Skandináv államok dolgozói is akik lazább vagy szorosabb szervi összeköttetésben, vagy levelező viszonyban vannak Egyetemes mozgalmunkkal, erősen figyelik mindazt, ami az IWW. huszon­harmadik Egyetemes Kongresszusán történik és végbe megy. Történelmi időket élünk. Az 1914-ben ránkszakadt vérözön, nemcsak embermilliókat pusztított el, nemcsak országokat törölt le a térképről, de közvetlen nyomában, országok munkásmozgal­mai is belefulladtak a vérpatakokba — semmisültek meg. A katasztrófa súlyosságát a történések zajában roppant ne­héz volt felmérni, Az Orosz forradalom látszólagos sikere viszont még zavaróbban hatott. A kigyulladt forradalmi tüzek és lángok mellett, kevesen voltak azok, akik tisztán látni bírtak, akik meg­őrizni tudták higgadtságukat és olyan tudással rendelkeztek, amely képesítette őket annak lemérésére, hogy egy feudálista rendszerben visszamaradt országból nem indulhat el egy olyan társadalmi forradalom, melynek előfeltétele a tudományos meg- álapitás és a történelmi fejlődés rideg szabályai értelmében, a tökéletesedett, kifejlődött kapitalista termelési rendszerben van meg. Az IWW. mozgalma s a benne helyet foglaló ipari forradal­márok csooprtja ama kevesek közé tartoztunk, akik az imént el­mondott nézetet valottuk és a legnagyobb zűrzavarok idején is kitartottunk meggyőződésünk mellett. Hogy milyen árat fizettünk tudásfütötte forradalmi meggyő­ződésünkhöz való ragaszkodásunkért . . . ? Semmivel sem keve­sebbet, mint mások, mint a világ forradalmi dolgozói bárhol. A tévtanok és tévhitek követéséért, nálunknál sokkal többet fizet­tek azon országokban a munkások, melyekben a nyilt diktatúra dühöng. S hogy a mérték nem teljes, azt igazolják az Európából jövő jelentések amelyek lábujjhegyre állítják a világ népét. Amelyek minden szépítés mellett is csak egy dolgot bizonyítanak és iga­zolnak: azt, hogy ma, az 1914-es világháború kitörése után hu­szonnégy évvel, csepet sem áll jobban a munkásság — még úgy sem — cseppel sem képvisel nagyobb erőt a vérözön megállításá­hoz, cseppel sincsen több beleszóllása sorsának intézésébe — még annyi sem — mint akkor volt. S hogy akkor kevés volt, azon már nem kell vitatkoznunk. Nincsen még egy olyan szervezet a világon, melynek tagjai olyan árat fizettek volna az osztálytudat és osztályszolidaritás gyakorlásáért, mint mi IWW.-isták a világháború alatt és után. Nincsen még egy olyan szervezet, melynek tagjai úgy meg­állották volna helyüket, mint az IWW.-isták. Annyi üldöztetést rágalmat és gúnyt, soha senkire sem szórtak, amióta a modern munkásmozgalomnak és az osztály harcnak történelmét jegyez- getik. De a tőkések és csatlósaik határtalan üldöztetése a börtö­nök, a lincselések és a gyilok sem hagyott rajtunk olyan sebet, mint az az úgynevezett testvérharc, melyet egy elhibázott forra­dalom amerikai zsoldosai — hibbant és becstelen követői velünk szemben elkövettek. Közel húsz esztendő telt el amig végre annyira tisztázódtak a dolgok, hogy nem csak lehullott rólunk a sok sár, de be is te­mette azokat akik dobálták, akik a munkán való szervezkedést nevetségesnek és időszerűtlennek minősítették, akik orosz csiz­mában addig taposták a munkásmozgalmat, mígnem az általuk épített zsilipek megszakadtak és a felgyülemlett szenny őket ön­tötte el. Nem mondhatnánk, hogy az IWW. huszonharmadik konven­ciója uj szakaszt jelent. De alig felmérhető változás van a húsz év előtti és a mostani viszonyokban csak úgy, mint a munkásmoz­galmi helyzetben. Roppant vérvesztességgel, húsz esztendős hé­zaggal, de megtisztult elméleti és gyakorlati viszonylatban, em­berek és történelmi eseményektől igazoltan ,indul meg és vesz nagyobb lendületet a forradalmi munkásmozgalom, melynek hi­vatása elsősorban az erőgyűjtés, az építés. Ezt a hivatást kell és fogja betölteni az IWW. konvenciója és ettől várunk nem csak mi, de a forradalmi Ipari Unionisták szerte a világon sokat. Építeni kell, hogy rendszert változtassunk, hogy rombolhassunk. A MAGYAROK VILÁGKONGRESSZUSÁRA kirándult amerikai magyarok már útban vannak visszafelé. Hogy ki mit hoz a tarsolyában? Ki milyen talizmánnal kelt útra? azt pontosan tudni nem lehet. Egy azonban nem csak valószínű, hanem bizonyos: az önkinevezte amerikai magyar képviselők, az egyleti basák és lapszerkesztők, akik közköltségen de jogos megbízatás nélkül két könyökkel csináltak önmaguknak helyet, mint a Horthy-kormány spiclijei és zsoldosai olyan megbízatásokat vállaltak, melyeknek végrehajtása körül, szembe fogják magukat találni nemcsak a munkásmozga­lommal, de a haladó szellemű magyar polgári társadalom­mal is. * * * KOZMA MIKLÓS MINISZTER (nyugalmazott) vitte el a pálmát mindazok között, akik a külföldről hazalátogatott magya­rok közötti mákonyhintést, mint hazafias megbízatást ma­gukra vállalták. Kozma Miklós olyan kozmás beszédet tar­tott, mint főszónok, melynek hallatára, még az agyonszájko- sarazott pesti sajtó is felhördült. Csonka-Magyarország er- deiben sem terem olyan bolondgomba, mint amilyent azon a bizonyos diszszónoklaton Kozma Miklós össze-vissza mon­dott. A legszomorubb ezzel kapcsolatosan az, hogy a szabad­szóhoz szokott külföldi magyarok között nem akadt egyet­len egy sem, aki az odakozmált badarságokat, Kozma mi­niszter Urnák serpenyőstől fejéhez merte volna vágni. * * * TE JÓSZAGU ISTEN . . . hogy miket beszélt az a Kozma! Aki szerint, nem a latifundiumok, nem a nagy grófi uradalmak, nem a földnélküli parasztság féktelen kizsákmányolása, nem az ipari munkásság kiszorulása a termelésből, nem a mili­tarista rendszer, nem a szolgabirói hivatalok és a csendőr­szuronyokkal alátámasztott rendszer, nem az ázsiai állapo­tok kényszeritették a százezres és milliós magyar tömege­ket a kivándorlásra, hanem a háború előtti LIBERALIZ­MUS! Ezt és ehez hasonló békákat nyelettek le a külföldi magyarokkal és ellehetünk készülve, hogy hivatalos utasí­tás szerint, egynéhány útban levő gyászvitéz, ezt fogja meg­kísérelni amerikában is Kozma után szajkózni. De várjuk őket . . . * * * FIFTY-FIFTY — vagy másszóval fele-fele. És ezzel kapcsolato­san eszünkbe jut egy történet — Valahol, (nem fontos hogy hol) két vadász annyi nyulat talált egy kerületben, hogy egy virstli gyárat nyitottak és az üzemet a nyulhusra építet­ték Volt is keletje a virstlinek. Hire is elment a legmesszebb vidékekre és az üzlet felvirágzott. A vadnyulak kifogyha­tatlanoknak látszottak és a két társ, a legnagyobb rendelé­seket is pontosan szállította. Ez a pontosság gyanút keltett a hatóságokban és felülvizsgálást rendeltek el. A vizsgála­ton árrá a kérdésre, hogy miből készül a virstli, az egyik társ azt fejelte a szakértőnek, hogy “fifty-fifty” nyúl és lóhusból . . . Milyen arányban? kérdi a szakértő. Egy ló, ' meg egy nyúl . . . volt a válasz . . . * * * S HOGY MIÉRT JUTOTT EZ ESZÜNKBE . . . Well ... hát el­mondjuk. — E rovatban két ízben is megemlékeztünk egy clevelandi piknikről, melynek főatrakciója, egy Trenton, N. J.-i református pap volt. Másodszori megemlékezésünket Bugris Tóni szólaltatta meg, aki kételyt támasztott infor­mációink hitelessége iránt. Szerinte— akkor még nem volt benne biztos — hét vagy nyolcszáz volt a páter pikniki gyü­lekezete ... Mi sem voltunk biztosak. De most már azok vagyunk! A kimutatás nyilvánosan is megjelent a “Betyár Világ” egyik múlt heti számában, mely kimutatás három tételben 105 dollár és 15 centben állapítja meg a belépő jegy bevételt. Ezt 25 centes jegyekre felosztva, konstatáljuk, hogy sem nem hét, nem is nyolcszáz, hanem NÉGYSZÁZ- HÚSZ ÉS FÉL személy volt jelen, hogy a trentoni csuhás előtt leboruljon és kifejezze kommunista hódolatát. * * * E ROVAT ÉRDEME A KIMUTATÁS. Ilyesmihez nem voltak ők szokva. S ha voltak oly szívesek . . . hogy a kimutatást il­letve végelszámolást nyilvánosságra hozták, engedtessék meg, még egy-két tétel idézése, hogy az mindenki által ért­hetővé válljék. A kiadási rovatban, “Rév. Ková:cs $46.00” számlácskája, kellene, hogy gondolkozóba ejtse azokat az Fricskázza: ..... r . . . . r

Next

/
Thumbnails
Contents