Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-09 / 1014. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 julius 9. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A hiba a rendszerben van. Sokan, nagyon sokan abban a tévhitben élnek, hogy a történtek az egyes emberek jó, vagy rossz szándékának a következményei. Sokan a nácizmus terjedéséért Hitlert okolják, a fasizmusért Mussolinit, a fehér terrorért Horthyt, a vörös terrorért Stalint és igy tovább. A New Deal kudarcáért Roosevel- tet teszik felelőssé, mig a múltban a depresszióért Hoovert okolták. Gyakran hallunk megjegyzéseket, hogy ezt vagy azt a zsarnokot el kellene tenni láb- alól és megszűnne a zsarnokság. Vannak, akik úgy véiekednek, hogy Hitler lepuffantásával megszűnne a nácizmus. Mintha a nácizmust Hitler szülte volna és nem fordítva a nácizmus szülte Hitlert. Az 1929 évi összeomlásért és az azt követő évek ipari pangásáért sokan Herbert Hoovert, az Egyesült Államok akkori elnökét okolták. Az amerikai nép annyira elfogadta ezen állítást, hogy 1932-ben a jelenlegi elnökre adta a szavazatok nagytöbbségét és aztán nyugodtan várták, hogy Roosevelt elnök megszüntesse a depressziót. Az évek azonban múltak és bár időnként némi fellendülés mutatkozott, a munkanélküliek száma azonban nem akart apadni és az bizony ma is — hat évvel az első megválasztás után még mindig a 13 és 14 millió körül jár, ami a legmagasabb számnál, talán csak egy két millióval kevesebb. Tehát nem Hoover volt az oka a depressziónak, mint ahogy nem Roose- velten mullott az a parányi kis fellendülés és az újabb visszaesés. Az egyes egyéneknek nagyon kevés befolyásuk van a viszonyokra. Pl. az aluminium király aki abban az időben pénzügyi államtitkár volt. Miután ő is kiesett a fehér házból Hoover- rel együtt, a Roosevelt által kinevezett pénzügyi államtitkár és annak hivatala port indított Andrew Mellon ellen a meg- nem fizetett több mint három millió dollár jövedelmi adó le- tagadásáért. A pör négy év óta volt folyamatban és közben Mellon búcsút is mondott az árnyék világnak — egy évvel ezelőtt elhalálozott — azért ne gondoljuk, hogy távozásával az adóhivatal kellemesebb helyzetbe került, mint előbb volt. Mellon eltávozott, de a hatalma továbbra is itt volt és ezelőtt a hatalom előtt kényszerült térdre a kormáry. A por a napokban befejezést nyert és a kormány kényszerült a három millió dollár helyett 668 ezret elfogadni, úgy amint azt Mellon eredetileg megszabta. Ha megakarjuk szüntetni mindazt, ami a jelenben rossz, — a lopás, rablás, gyilkosságok — azt nem érhetjük el azáltal, hogy az elkövetőket felakasztjuk, vagy a villamos székben elégetjük. Nem azért követődnek azok el, mert az egyének, akik azokat elkövetik igy akarták, hanem mert a rendszer kény- szeritette őket, vagy alkalmat szolgáltatott nekik. A munka- nélküliség jelenléte, vagy megszűnése nem attól függ, hogy egyes egyénnek tetszik vagy nem; a kizsákmányolás sem azért van mert az Fordnak, Grid- lernek, Charley Schwabnak és a többi kapitalistáknak tetszik, hanem mert a bérrendszer erre alkalmat ad nekik. Ha azon egyéneket, akik a jelen rendszernek ismert oszlopos vezérei eltennék lábalól, azért még a rendszer megmaradna, legfeljebb mások lépnének a helyükbe,. Szüntessük meg a bérrendszert, amelyben e gonoszságok gyökeredznek és elpusztul annak minden hajtása. A fejlődést nem lehet megállítani. A “Bérmunkás” junius 25- iki dátummal megjelent számában egyik lapkezelőnk beszámol egy kis incidensről, amelybe háziagitáció közben belekerült. Az incidens főszereplője egy kis kócos, aki azon siránkozik, hogy mi lesz ővele és társaival, ha a németországból kiüldözött zsidók ellepik az országot? Szerinte Hitler helyesen cselekszik amikor a zsidókat kiakarja irtani, viszont Roosevelt helytelenül, cselekszik amikor megakarja nyitni az ország kapuit azok előtt, akiknek sikerült elmenekülni a hóhérok karmai közül. E sorok írója is beszélgetett több kis kócossal, akik valamikor, hosszabb, rövidebb ideig tagjai voltak valamely osztály szervezetnek, vagy “munkás pártnak” és még ma is olvasnak munkás lapokat, többek között a “Bérmunkást” is. A “Bérmunkás” olvasói nyilván egyetértenek velem abban, hogy ily ferde vélemények aligha a “Bérmunkás” olvasásából erednek, hanem inkább a társadalmi viszonyok következményei. Az IWW. azt vallja, hogy az emberek gondolkozását a társadalmi helyzetük irányítja. A szóbanforgó kis kócos és a többi kis kócosok amikor még mint bérmunkások dolgoztak, kifogástalan harcosai voltak a munkásosztály ügyének. De miután nyitottak egy kis suszterájt, szalont, vagy szatócs üzletet, mindjárt más szemüvegen át kezdték látni a világot és az eseményeket is más szempontból ítélik meg. Bár ebben megegyeznek velünk, hogy a viszonyok förtelmesen rosszak hogy a munkanélküliek tábora rohamosan növekszik, és hogy ennek révén ők is a kapitalista rendszer áldozatai. De amikor az orvoslásra kerül a sor, ők már másként látják a megoldást. Egyesek a zsidók kipusztitá- sával, mások a trusztok feloszlatásával, ismét mások a diktatúra létesítésével és sok más módszerrel, csak éppen nem a bérrendszer megdöntésével vélik ezen bajokat orvosolni. A minap beszélgetve egy ilyen kis üzletemberrel a jelen rendszer hibáiról, megegyezett a véleményünk mindaddig, mig megállapítottuk, hogy bajok vannak és mik azok. Eddig érve, a kis üzletember vette át a szói és felsorolta, hogy mi okozza mindezeket. Szerinte az egész, bajnak lánc-üzletek és trusztok az okozói. Az “Atlantic and Pacific” a “National Tea” a “Woolworth” a “United States Steel” és igy tovább az élelmiszer truszt, a vasút truszt és a különböző ipari trusztok. Szerinte mindezeket a trusztokat fel kellene oszlatni. Pl. a A&P néhány ezer fűszer üzletét ugyanannyi magán kézbe helyezni. A láncüzleteket mind feloszlatni és minden blockba elhelyezni egyet. A hatalmas acél telepeket feldarabolni és az ország különböző részein elhelyezni a kis kócosok kezébe. A modern gépezeteket megsemmisíteni és a termelés menetét vissza tenni a száz év előtti színvonalra. Megkérdeztem vitatársam, hogy hisz-e a fejlődésben? Mert a fejlődés törvénye az: hogy a kicsi naggyá nöljön. Az ő felfogása pedig homlokegyenest ellenkezik a fejlődés törvényeivel. Azt pedig megállítani nem le(F) (A sötét éjben egy-egy pillanatra ha a villám fénye hasit, úgy meglátjuk a sötétben lappangó dolgokat; A magya- országi sötét középkori állandó éjszakai sötétségben is villantsunk egy-egy pillanatra) És ime látjuk hogy: A tószegi uradalomból 600 hold földet parcelláztak. A nagy nyomor miatt nem bírták a parasztok a* tulmagas megállapított kis parcellák árait pontosan törleszteni. A parcellákat elvették tőlük és a már befizetett 133.000 pengőjük is Harkányi báró zsebébe maradt. Mellesleg a legrosszabb földet parcellázták a parasztok föl javították és már jó termőföldet is adtak vissza. Ennek a bárónak a hatalmas földbirtokán kívül 9 dúsan jövedelmező igazgatósági tagsága is van. A parasztok majd kapnak parcellát a ... . haláluk után a temetőben. Nagy baj lehet a klerikaliz- mus berkeiben. Az u. n. Arany- vonat-tal, most az István király jobbját országszerte utazgatják imádkozást elősegítő célból és az alázatosság, a puhagerinc hegmunkálása érdekében. Nekünk rebbelliseknek és jakobinusoknak, hiába mi már ilyen izgágák vagyunk eszünkbe jut az, hogy István király jobbja, most azért járja be még ha akaratlanul is az országot, vájjon nem végzett alapos munkát 900 évvel ezelőtt ezzel a jobbjával, melyei aláírta az ország tüzzel-vassal való katolizálását és a keménygerincü országala- pitó ősmagyarok kipusztitását. Hát bizony valahogy 900 év múlva bár de mintha inogna itt valami .... 11-13 pengőbe kerülnek a i Népgázálarcok. Gyermekek részére^ is kapható, csecsemők számára sajnos még nincs készítve. Mindenkinek HAZAFI-1 hét. Az angliai takácsok megpróbálták megállítani a fejlődést, amikor a szövőgépeket összetörték, azért a szövő ipar ma elképzelhetetlen gyorsaságú gépekkel van felszerelve. Ha mi ma feloszlatnánk a trusztokat, megsemmisítenénk a modern technika vívmányait, ne higyjük, hogy ezzel örökidőkre megszüntetnénk a nyomort. Pár évtized múlva utódaink ismét hasonló problémákkal állnának szemben, mint mi a jelenben. A baj tehát nem abban rejlik hogy a termelés modern gépekkel folyik, hanem, hogy nem szükségletre, hanem profitra történik. A munkások nem a szükséglet kielégítésére termelnek, hanem bérért. És ez a bér olyan alacsony, hogy még a túlságos hosszú munkaidő mellett sem képesek annyit keresni, hogy visszavásárolhassák amit termelnek. Bár a lakosság kétharmada nélkülözi az életszükségletek nagyrészét, mégis az áruk felhalmozódnak a raktárakban. Törüljük el a bérrendszert és a termelők kapjk meg munkájuk teljes gyümölcsét. Csak akkor szűnhet meg a munkanélküliség, akkor tűnik el a nyomor, a szenvedés. AS kötelessége beszerezni saját maga és családtagjai számára minnél sürgősebben a gázálarcot, tehetősebbek a szegényebbek számára is vegyenek. így szól a honvédelmi miniszter rendeleté. Hát itt minden dikció- zás ellenére, hogy békét akarunk ez is a békességet igazolja? Te jó isten hányán fognak ezen a gseften is meggazdagodni . . . A hazaffyak! De a régi háború is itt kisért még. A HAZA annak a hadiözvegynek akinek férje “hősi” halált halt és közlegény volt 60 pengős, ha altiszt volt 90 pengős HAVI jövedelme van (1 szoba konyhás lakás bére. 45-55 p. között van havonta) egyetlen lukas fillért sem kap a kincstártól, de vegyetek GÁZÁLARCOT . . . Igaz, hogy az özvegyi segély HAVI 5 pengőt tenne csak ki. A honvédelmi tárca költség- vetési tárgyallásán hallottuk, hogy “ A magyar fiatalság év- ről-évre szemlátomást gyöngül, az ifjúság táplálkozása a lehető legsilányabb. A fejenkénti évi tej és vajfogyasztás e tej jel- mézzel folyó Kánaánban 150 liter, addig a svéd 480, az angol 592, a belga 340 litert tesz ki. A magyar nép táplálkozása a mennyiség tekintetében 33 %- al, tápérték tekintetében 38 %- al marad el a szükségletek mögött. Marhahúsból felét, sertéshúsból negyedét, tejből pedig csak egyhetedét fogyasztja az ország népe a tényleges szükségletnek. Magyarországon a cukorfogyasztás fejkvótája, ha Budapestet levonjuk évi 4 kilogram. Tizezerszámra nőnek fel vidéki kis magyarok akik életükben cukor izét sem tudják milyen. Már most az ilyen ifjúságból amely ilyen nélkülözések között cseperedett fel “Huj, (Folytatás a 8-ik oldalon) Magyarországi villámlások