Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-09-17 / 1024. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 szeptember, 17. Ml Újság Magyarországon? Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — Már jelentettük, hogy az utóbbi időben horribilis össze­geket pocsékolnak el az adóprés kíméletlen alkalmazásával be­hajtott adóbevzteléből, hogy kevesebb maradjon, az ország lakosainak közszükségletére. A falvak 85 százalékának nincs rendes ivóvize. Mint 500 évvel ezelőtt ősztől tavaszig megfele­lő utak hijján az ország jó ré­sze elvan vágva a külvilágtól. Kerékagyig érő sárban lehetet­len 2—3 stratégiai utat leszá­mítva a közlekedés. Nincs vidé­ken, falvakban és tanyákon ele­gendő iskola s tanerő, dacára, hogy tanítók ezrei vannak ál­lás nélkül. S igy sorolhatnánk fel még jó darabon azok listá­ját ami nincs. Nincs s nem le­het, mert nincs rá fedezet. El­lenben van fedezet s volt káprá­zatos pompájú reprezentatív, de gyakorlati értéket a magyarság számára nem jelentő, Olasz, Lengyel s most Németországi fejedelmi látogatásokra. S ha, volt miért csak és kizárólag a fasizta államokbani szolidari­tást jelentő vizitelésekre volt? Valószínűleg a “békét” készítik elő, mely ha egyszer kitör a je­lek szerint elnyeli a magyarsá­got, mint önnálló nemzetet vég­leg. Németország járszallagjá- nak, melyre békében is fűzve voltunk s az Olasz fegyvertárs és “szövetséges”-nek köszönhet­jük, hogy idáig juthattunk. S még mindég nem volt elég be­lőle . . . ? Népjóléti és Munkaügyi mi­nisztériumot a Vas miniszter s kalocsai nagyprépost hatalmas- arányú panamái és sikkasztásai miatt annak idején megszüntet­ték. A Népjóléti részt bár gro- teszkül hat a rendőrminiszteri- um (belügy) hatáskörébe utal­ták, mig a munkaügyi részt a nemrég létesített iparügyi mi­nisztériuméba. Most azonban egy német és olasz mintáról le- kopirozott minisztériumot, állí­tanak fel, mely “produktiv” munkát fog kifejteni. Ez az uj minisztérium lesz a Propagan­daügyi minisztérium. A hazugságok terjesztése s a sajtó központilag való irányítá­sa, nagyban és kicsinyben An­tal István államtitkár most ta­nulmányozza ennek struktúrá­ját, mechanizmusát s lélektanát Németországban, ahonnan az­után Olaszországba megy tanul­mányozás céljából, persze az ál- iamköltségén ős is. Ha már munka, ha már kenyér s még egy sereg hasonlója nincs is a magyarnak de propaganda mi­nisztériuma az lesz s ha ebből a magyarok nem laknak jól, hát menjenek legelni, miként a fa­lusi jegyzők mondották 1914- 1918 között, vagy forduljanak föl a hasznotalan “munkakerü­lő csavargók” miként mondják ma. Persze a propagandaügyi minisztériumnak lesz jó pár 1000 pengős havi fizetéssel do­tált minisztere, s természetesen hatalmas bürokráciája is. Külföldi magyarok világkong­resszusa e napokban zajlik le Magyarországon. Minden részt- vétünk e kongresszuson részt­vevő jóhiszemű magyar testvé­rünkké. Ők nem tehettek s te­hetnek róla, hogy zsakettos, fé­nyes cilinderü urak monopoli­zálták a hangot mint iránymu­tatók maguknak, ők nem tehet­nek arról, hogy akkor amikor egyik ilyen ur (Kozma) a régi liberalizmust állította be bűn­baknak, hogy innen a magya­rok milliói kényszerültek kül­földre. S ők nem tudják, hogy pontosan ennek az ur elődeinek közigazgatási aparátusa (fő- szolgabirák, csendőrök) s az ál­taluk akkor is védelmezett ka­pitalizmus s nagybirtok okai, hogy itt kenyeret nem találva kellett, az óhazát miként neve­zik elhagynuk. ők nem tudják, hogy ez a kivándorlás ma hat- ványozottabb mértékben indul­na innen meg, ha volna hova mint 30—50 évvel ezelőtt ,mert az okozat is hatványozottabban áll fönn. ők nem tudják, hogy apáik, nagyapáik saját bőrükön érezték már akkor is a rendőr­állam erőszakoskodásit. Mert csakis igy lehet az, hogy Nagy Károly ny. rendőrfőkapitányhe­lyettes a toloncház rettegett ne­vű volt zsarnoka ura, ahova a munkások ezrei és ezrei kerül­tek szabadságharcukért karmai közé s nyomorították meg tes­tileg és lelkileg, s Kozma Mik­lós volt belügyminiszter (ren­dőrminiszter) aki a rádió vezér- igazgatói székébe sétált át, el­nökölhettek, beszélhettek az idegenbe kényszeritett magyar testvéreink előtt. Furcsa, hogy az üldöző az üldözött előtt a ba­rát szerepében illegtesse magát. Furcsa, hogy az üldözött a kor- bácsos kezet évtizedek múlva bár de elfogadja s megcsókalja. Éppen ezért minden résztvé- tünk e megalázásért s megaláz­kodásért ezen kongresszus jóhi­szemű becsületes, de naiv részt­vevőié . . . Hát temetni és ünnepelni azt tudunk. Ezt már igen-igen ré­gen állapították meg rólunk; 1938 évben, talán mert tulpus- kaporos a levegő azt lehet mon­dani, minden propaganda mi­nisztérium nélkül is, de egész 1(évben hivatalos ünnepek van­nak. Kezdődött vala a fronthar­cos, Eucharisztikus kongresz- szus, az u. n. aranyvonat or­szágjárása, most a “szent koro­na” majd Szt. István hatalmas méretű ünnepén át, hogy mi a legközelebbi majd elválik. A katholikus klérus dörzsölgeti ke­zeit, mert javarészt ő a rende­zője e cirkuszi látványosságok­nak, ő a főhaszonélvezője s való­színűleg miként Ausztriában ugyancsak ő lesz első siránko- zója is. Az adózók pénzéből mint minden “improduktív” dolgok­ra úgy ezekre a “propagandák­ra” is nehéz százezresek futnak esetenként. Hisz nincs itt sem­mi baj, mert az, hogy kevesebb magyar születik, mint amennyi meghal az nem baj hiszen a statisztikánk szerint a 9 millió meglevő magyar közül az egy harmada úgyis koldus. Az em­x / berek rongyokba járnak s nél­külöznek még akik dolgoznak is, a szívbetegek száma, (ami tudvalevőleg a gond folytáni őr­ködésben keletkezik) már túlha­ladta a TBC betegek számát, holott a TBC (tubercolozis) te­rén első helyen vezettünk, há: baj ez? Fő, hogy dekoráció pa­zar legyen amig lehet. Nem igaz? Amikor a sajtónyaktiló tör­vényt, miként uccai gyorstalpa­lók a hibás cipőt, pár nap alatt keresztülvitték, s nyomában a “szabad és független” sajtó kö­teles a kormányzat száj ize sze­rint megfogalmazott híreket le­adni, jóelőre megírtuk mi lesz ennek az “egykéz” által irányí­tott sajtónak a sorsa. Most Ist­ván király napján tapasztalhat­tuk elsőizben az u.n. “egykéz” miként dolgozik. Természetsze­rűleg a békeszséget ala Hitler és Mussolini módszerével, a mi- litarizmus szolgálatába kénysze- ritették a szélsőjobboldaltól szélsőbaloldalig az összes napi­lapokat. Ugyanazon cimü és tartalmú cikkeket olvashattunk pl. az István napi “hadnagyava­tásról a Ludovikában” s a “Ma­gyar katona” c. cikkekben. Ez­ek a cikkek főleg a második a kaszárnya szellem és a katona­élet (kihagyva persze a kiköté­sek és pof ozások épületes esete­it) u. n. rózsásodalát konferál­ja be, hogy sorozatosan fogják közölni, hogy miként a cikkben írják “ megismertessük az ol­vasóinkat a katonaélet minden mozzanatáról”. Ezt olvashattuk az Uj nemzedéktől a Népszavá­ig az összes lapokban. Ezt egy tollal Írták és egy gondolattal szerkesztették meg. A napila­pok majd egy teljes oldalát tet­te ez ki, s a sajtó munkája “megkönnyítetett” mert ingyen házhoz szállítva kapták az anya­got, készen csak éppen ... le kellett közölniök. Ezt pedig saj­tószabadságnak hívják: Anno 1938 made in Germany . . . Augusztus 22-én zajlott le Kiéiben a Prinz Eugen uj ho rogkeresztes páncélos hadihajó vizrebocsájtása. Horthy Miklós jelenlétében. A hajó kereszt­anyja Horthyné volt. Ezen ese­ményről, mint minden fasizta — békét szolgáló — militarista akcióról színes riportban adott helyszíni közvetítést a magyar rádió. Ezt a közvetítést viasz­lemezre vették s 22-én többször megismételték. Én este halot­tam. Budinszky Sándor speaker élénk, színes, bő s főleg erős fasizta propagandaizü volt. A sületlenségek, a megjelent “elő­kelőségek’ ’ körültömj énezésé- nek oly halmazatával állottunk szembe, mely hajmeresztőén — e vakmerőség hallatára — elké­pesztette a szegény halgatókat. De a riport csimborasszója mé gis az volt, amikor Budinszky speaker valóságos önkívületbe esve e szavakkal végezte be a tökfejüek, s gondolkodásra kép­telen agyalágyultak szuggerálá- sára szánt bemondását .. A né­met hadihajókat, fölrobbantot­ták a háború, után, s ime a ten­ger fenekéről, a tenger vizéből, kiemelkednek az elsüllyesztett hajók és ágyuk, s az ágyuk érc­torka figyelmeztet arra, a né­met nép az ő bálványozott ve­zér s kancellárja (Hitler) útmu­tatása szerint bebizonyította, hogy a hatalmát a fegyeverek ereje, harci szelleme fogja biz­tosítani. Ez a hatalom pedig fé­lelmetes erejével, fölkészültsé­gével biztosítani fogja a ger­mán nép jövőjét. Mi magyarok tanulhatunk ebből, mert minket is guzsbakötöttek, hogy csakis a fegyverkezés egyen jogosultsá­gával érünk célt s ezért kell miként Németországnak fegy­verkezés által erőt reprezentál­nunk stb. Mint volt frontharcos aki a világháború minden pok­lát végigszenvedtem szerettem volna a speaker szájára tapasz­tani tenyeremet s vágóhíd és mészárlás dicsőítése miatt, hogy fogait lenyelte volna. Igaz ez azoknak szólt akikből hősi ha­lottakat, ágyutöltelékeket ké­szülnek csinálni, s nem nekünk öreg katonáknak. De mivel tud­juk mi azt cafatokká tépve lát­ni emberroncsokat, tetvesen, éhezve védeni és szolgálni a ka­pitalista profitot s vagyont sem­miért, minden magyar ember fölháborodását vívta ki a ma­gyar rádió eme nyílt fasizta imádata és háborús szellem pro­pagálása . . . “Halló itt Moszkva, a moszk­vai leadóállomás beszél . . . stb. Világ Proletárjai Egyesüljetek kezdettel halgattam ugyancsak 22-én este 11-12-ig a moszkvai rádió leadását is. A leadás anya­gából itt is a már megszokott személy körültömjénezés durva módon nyilvánult meg. íme ez a rész ... a mi drága Sztálin elvtársunk, a proletárság igazi dicső barátjának glóriás alakja stb. tsb. Glóriával ezideig a pap­ság vétette körül a szentek alakjait, hogy a szédités tökéle­tesebb legyen. Hát nem elég a moszkvai leadóállomásnak a re­ális tények ismertetése? Kell ennél hatékonyabb propaganda a rendszer dicsőítése mellett? Vagy a proletárságé a hatalom, vagy Sztálin elvtársé. De igen visszautasító és rut dolog az is­tenek felé való utat egyengetni, erővel szentet, glóriával körül­vett alakká avanzsáltatni s ez­zel lejáratni s nevetségessé ten­ni egy embert, aki szolgája s nem istene, sem szentje orszá­ga népének. Ezt közlöm a moszkvai Rádió Centrala címé­re a Bérmunkás hasábjain ke­resztül Budapestről. A kiéli és moszkvai közvetitőállomások is azonosak voltak aug. 22-én. UTCAI GYŰLÉS Most pénteken este, a szokott helyen, 123-25-ik uccák közötti Buckeye Roadi telken megtar­tandó uccai gyűlésünkön foglal­kozni fogunk az európai és vi­lágeseményekkel, amint azokat, mi IWW.-isták látjuk. Hozza magával ismerőseit is és segítsen népessé tenni a gyűlést.

Next

/
Thumbnails
Contents