Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-08-27 / 1021. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: évre ___________ $2.00 One Year____________$2.00 rélévre ____________ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám ------- Be Single Copy------------------Be ^omagos rendelésnél,. 3c Bundle Orders______ Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland. O Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the í N D U S T R I A 1. WORKERS OF THE WORLD Az érdeklődés központja A világsajtó első oldalaira került Magyarország abból az al­kalomból, hogy Horthy Miklós és társai egy hétre Hitler vendé­gei lettek. Cikkek látnak napvilágot, melyekben a legkülönbö­zőbb szempontokból világítanak a látogatás nyílt és rejtett cél­jaira. Ezzel egy időben, a kis antanté képviselete is bizalmas meg­beszélést folytat s mint hírlik olyan ajánlatokat tettek Magyar- ország felé, mellyel meghiúsítani vélik, hogy Magyarország vég­legesen Hitlerék ölébe hulljon. Figyelemmel olvasgatjuk az amerikai magyar napilapokat, melyek front page hírekben jósolgatnak, találgatnak olyan su­tán, hogy cikkeikben egyetlen uj önálló gondolatot sem lehet fel­lelni. A magyar ügyeket és viszonyokat csak felületesen, vagy egyáltalán nem ismerő idegen hírlapírók hírszolgálatai nyomán tárgyalgatják és azoknak találgatásait fordítják le olvasó közön­ségüknek. * A három napilap egyike sem kivétel. Kórusban kiabálják, hogy “most dől el a magyar sors” és most pecsételik meg Magy­arország sorsát. Konstatáljuk, hogy tévedni tetszik a magyar “kolegáknak”. A magyar sorsnak és Magyarország sorsának, vajmi kevés köze van Horthy Miklósék németországi látogatásához. A ma­gyar sors már régen eldőlt és dűlő állapotban van amióta Horthy és társai kézbe kaparintották a gyeplőt. Ők írták alá az országcsonkitást Trianonban, ők kacérkod­tak először az olasz diktatúrával és Hitlerék hatalomra jutása óta az ország sorsát, Róma-Berlin tengelyéhez akasztották. Az amerikai magyar újságírók ugylátszik elfelejtették, hogy ilyen “sorsdöntő” látogatást, csak a minap fejezték be Ró­mában is a magyar küldöttek. Elfelejtették, hogy Horthyék nem Bukarestbe, nem Belgrádba, vagy Prágába teszik tiszteletüket . . . ami által valóban alkalmat nyújtanának a találgatásra, hogy az egymáshoz és az egymással szemben orientálódó, felkészülő Európai országok két érdekcsoportja közül, mégis vájjon melyik­hez csatlakozik le, a magyar uralkodó osztály? De igy? Ugyan ugyan? Mire való ez az ingadozás, a nagy- képüsködő szemforgatás? A magyar uralkodók, erőszakkal, gyilokkal kaparintották vissza a hatalmat. Ugyanilyen eszközökkel tartják a markuk­ban. A Gömbös érától kezdve Imrédiékig, folyton a diktatúrák felé orientálódtak. Az utóbbi hónapokban pedig — de különösen Ausztria bekebelezése óta, még a törvényeiket is úgy formálták át, hogy az Hitleréknek megfeleljen. A magyar bel és külpolitika az ellenforradalom diadalmas­kodásának első percétől, erőszakra és fegyverre támaszkodott. Egyetlen békés lépésre sem gondolt az irányban, hogy az elcsa­tolt szinmagyar területeket vissza szerezze. És most, mikor a fasizta országok érdekcsoportja már kia­lakult és a spanyol nép legyilkolása árán is de egy Franco győ­zelem esetére az erőviszonyt a maga oldalára igyekszik billenteni, amikor a “nagy német szomszéd” az egyedüli számottevő fo­gyasztója lett a magyar mezőgazdasági termékeknek? Ki lehet olya naiv, ki mer még csak gondolni is arra, hogy most fog el­dőlni Magyarország sorsa? Nem urak! Nem újságíró “kolegák”. Ebben a Horthy-Hit- ler vendégszeretetben mi azt látjuk, hogy Magyarország sorsa már régebben eldőlt. Azt látjuk, hogy a Beidben tanácskozó Kis Ántánt diplomaták ajánlatában nincsen egyébb, mint gesztus. Igazolni akarják önmagukat a történelem előtt, hogy ők elfo­gadható és békés ajánlatokat tettek, amit a magyarok nem fo­gadtak el. Azért van egy messzehordó és súlyos következményekkel járó eshetősége Horthy Miklósék németországi látogatásának. S ha egy országra e találkozás következményei sorsdöntőek lesz­nek, ez nem Magyarország, hanem Csehoszlovákia! Csehoszlovákia azon területeit, melyekre a magyar uralko­dók tartanak igényt, minden valószínűség szerint, Hitler odafog­ja igémi Horthyéknak, nagylelkűen felfogja ajánlani e terv vég­rehajtásához, a német hadsereg támogatását is. Az ily tervek lefektetésében és a közel jövőben a végrehaj­tási törekvésekben, valóban eldől és megpecsételődik nem csak Magyarország-Csehszolvákia, de az egész Európa sorsa! Mert a húsz évvel ezelőtt megkötött fegyverszünet fel fog oldódni és a világháborúban megmaradt az az azóta kitermelt ágyutölteléket viszik majd mészárszékre. Ne áltassák magukat, ne bolonditsák az Urak a népet. A magyar sors tragédiája, Horthyékkal kezdődött és az ők, vala­mint diktátor szövetségeseik pusztulásával fordulhat csak meg. Amig ők látogatnak, tárgyalgatnak, addig jobbra nem fordulhat, de súlyosbodhat! Nincs demokratikus nemzet Vannak, fajok, nyelvek és nemzetek. De demokratikus nemzet sohasem volt, nincsen és sohasem is lesz. Vannak faji jellemvonások, vannak nemzeti kultúrák és nemzeti sajátosságok. Vannak egymással békésen együtt élő or­szágok, de demokratikus ország nincsen. A DEMOKRÁCIA népuralmat jelent. Nincsen olyan ország a föld kerekségén, ahol a nép uralkodik. De uralkodnak minden­ütt, a “nép” nevében. Minden országnak van határa. A földnek csak szegélye van. Országhatárokon belül nemzetek élnek. A nemzetek fölött a né­pek nevében uralkodnak ,de valójában, minden uralkodó csoport osztályképviselet és a népet leigázza. A kapitalista társadalom alapja a kizsákmányolás, mely a bérrendszeren épül és abból táplálkozik. Nincsen abban demok­rácia, ha egy és ugyanazon nemzet saját magát két táborra sza­kítva, meghonosítja a kissebbség uralmát és saját vérét, ugyan­azon nyelvet beszélő ugyanazon nemzethez tartozókat kizsákmá­nyolja. Nincsen olyan ország, vagy nemzet a földön, melynek hatá­rain belül érne véget törekvése és célja. Nincsen olyan ország a földön mely önerejére támaszkodva, a másiktól függetlenül lé­tezhetne. Nincsen olyan kultúra, amely eredetiségével dicseked­hetne, melyre más népek és országok kultúrája ne lett volna ha­tással. A fejlődésmenet és a természet kovácsának elhibázott mü­ve a nemzetek és nyelvek kialakulása. A nemzetek ezt az eltéve­lyedést ápolják. A nemzetköziek, helyrehozni akarják. A demokrácia nem fér el nemzeti határok között. A demok­rácia nem tűri meg a kissebbségnek a többség fölötti uralmát. A demokrácia nem lát más nyelvet beszélő népekben ellenséget. Demokrácia nem támaszkodhatik erőszakra, fegyverre. A de­mokrácia nem lehet egyetlen nemzet privilégiuma és országha­tárok között nem valósul meg. Közóhaj, közakarat, közös cselekvés, az érdekközösség iga­zi megnyilatkozása, népek, fajok, országok és nemzetekre, nem­zeti határokra való tekintet nélkül fogja csak megteremteni a demkoráciát, melyet az uralkodók osztálya nem csak, hogy nem akar, de minden igyekezetével és az erőszak minden eszközével gátolni fog, amig ehez ereje és módja lesz. Akik a kapitalista rendszer keretein belül demokratikus or­szágokat emlegetnek, demokratikus országokról Írnak és beszél­nek, vagy tudatlanok, vagy gonosztevők. A nemzetköziség útját a munkásmozgalom egyengeti. A munkásmozgalom kezdetleges formái — a szakszervezetek és a szociáldemokráciák — az Európai népek nemzetköziségét »pa­ragrafusokkal fércelték össze. E vékony cérnaszálakat, az érdek- ellentétek miatt kirobbant háborúk széjjel tépték. Egyetlen szervezet van az egész világon, mely a nemzetközi­ség gyakorlati alapját kidolgozta és úgy fektette le, hogy azon megállani képes, erőt gyűjthet és világot hóditó útjára elindul­hat, a demokráciát óhajtó nép a dolgozó emberiség. Ez az Indust­rial Workers of the World, az IWW. Az IWW. osztályszervezetet épit. Csakis munkások, a mun­kásosztályhoz tartozó dolgozók lehetnek tagjai. Az IWW. nem veszi figyelembe a mesterséges, vagy nem­zeti határokat. Nem paragrafusokkal férceli a nemzetköziséget, nanem tudományos alapon, iparilag csoportosítja a dolgozókat, nemzeti határokra való tekintet nélkül. A dolgozók világszervezetét törekszik megalkotni. Például, ha valaki bányász; amerikai, angol, francia, kínai vagy japán — majdan az egész világot felölelő bányászervezetben lesz a helye s igy minden ipar dolgozóinak, saját ipari szervezeteikben, vala­mennyi ipari szervezet egyetlen központban összpontosítva, ahonnan az egész világ termelését és fogyasztását intézik. Sok minden rászolgált arra, hogy e nagy tervet megvalósí­tani törekvő szervezetet erőteljes kibontakozásában és világot hóditó útjában elgáncsolni lehetett. De „ésszerűbb, célszerűbb és valódibb megoldást azóta és raj­ta kívül nem fedeztek fel nem ajánlottak. S hogy mennyi időre van szükség e tervezet megvalósításához? A nép, az istenadta nép fogja megmondani, ha már meghozta a véráldozatot, ha már megelégelte a diktatúrákat, ha megcsömörlött az áldemokráciák­tól, ha majd arra az útra lép, melyen, nemzeti és országhatáro­kat tud seperni, hogy a földet, kincseit és termékeit azoknak sze­rezze meg, akik termelik és művelik: a föld népének. Ekkor, de csak ekkor lesz DEMOKRÁCIA! És ezt mi megkülönböztetés cél­jából, IPARI DEMOKRÁCIÁNAK HÍVJUK! 4 órás munkanapot — 4 napos munkahetet követeljetek a munkanélküliség megoldására

Next

/
Thumbnails
Contents