Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-13 / 1019. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 13. TÁRCA FÜSZERÍÍZLET Irta: ZSIGMOND EDE A vevők egyre gyérebben keresték föl a kis sarki füszerüz- letet. Néhány hónappal ezelőtt amikor a fiatalok, Béla és Annuska összeházasodtak, minden mozgósítható tőkéjüket ebbe a vállalkozásba fektették. Emlékszem, tél közepén jártunk és Annuska a leghidegebb napokon is kopott, vékony, szürke kabátjában járt az uccán. Elsőizben tapintatlanul megkérdeztem azt hogy miért nem veszi már föl a télikabátját, amelyet tudtommal tavaly vásárolt szép pénzért. A fiatalasszony elpirult és valami ostobaságot válaszolt. Pedig megmondhatta volna, hogy eladták az üzlet miatt — én csak még jobban becsültem volna áldozatkészségéért. Később aztán kitaláltuk, hová lett Béla apjától örökölt aranyórája a nászajándékba kapott 12 személyes ebédlőkészlet s hogy mi lett a sorsa Annuska bülbevaló- jának és drága télikabátjának. Mindent, mindent a kis fűszeres bolt emésztett föl, csodálatos, soha nem lankadó étvággyal. — Csak a kezdet nehézségein jussunk túl! — mondogatta eleinte Béla, amikor este összejöttünk egy kis beszélgetésre, mint azelőtt régen annyiszor. A kezdeti nehézségeket azonban később még súlyosabb bajok követték: a környék lakói mintha összeesküdtek volna a fiatal házaspár ellen. — Fiuk — szólt egy este a füszerüzlet tulajdonosa — holnap nemtudok vásároni. Nincs pénzünk. Mennyit tudtok adni? — Most kaptam meg a havi nyocvanat — felelt készséggel közös barátunk, egy nagy vállalat nagyon kicsi tisztviselője. — Ebből 25 pengő a lakás, 15 a szabórészlet, 5 a mosás, 40 a koszt és 20-at az anyámnak kell adni. Ami megmarad, mind a tied. — Szóval mennyit adsz? — Hát . . . mondjuk tizet. Öten voltunk összeadtunk 28 pengőt. Béla hazament, hogy hajnalban ne menjen álmosan a nagycsarnokba, friss zöldségért, gyümölcsért, krumpliért. Az időnkénti segélyek azonban nem jelenthettek komoly és alapos változást az üzlet életében. Egy-egy citromért, gyufáért és hasonló apróságokért még betévedtek Annusékhoz a szomszéd házak lakói, de nagyobb bevásárlásaikat megátal- kodottan másutt eszközölték. És amikor aztán egyszer Béla nagyon szomorúan jelent meg közöttünk és elkeseredetten újságolta, hogy Annuska újabban sokat veszekszik vele, szidja őt az üzlet miatt, ügyetlennek és tehetetlennek nevezi, akkor mindnyájan éreztük, hogy itt az utolsó perc, valamit tenni kell. Még aznap este egybegyült a nagytanács egy olcsó vendéglő félreeső asztala körül. Barátiam megtisztelő bizalma nékem juttatta az elnöki tisztséget és én az ügyhöz méltó komolysággal ismertettem napirendünk egyetlen pontját. — Kérem a megjelenteket — igy fejeztem be mondanivalómat — fontolják meg nagyon alaposan ezt a dolgot, mert két fiatal ember és egy füszerüzlet életéről határozhatnak ebben az ünnepélyes pillanatban. Élénk vita következett ezután. Az ötletek rakétaszerűén gyors egymásutánban pattantak ki a keményen dolgozó agyakból, de aztán rakétaként meg is semmisültek az ellenvélemények súlyos érvei követ- tében. Már kételkedni kezdtem abban, hogy szép célunkhoz ma este akár csak egy lépéssel is közelebb jutunk, amikor Bandi, az intelligens könyvkereskedősegéd megszólalt: — Pénzt kell szerezni! Savanyúan néztünk rá: — Nekem egy hatvanam van — mondta a kis tisztviselő. — Nekem 90 fillérem, — szólt egy másik. — Én jól állok: van egy kettesem — hallatszott az asztal végéről. — Szamarak vagytok, nem ilyen összegekről beszélek, — vágott közbe Bandi. — Három napot adok nektek: csütörtök1. Látom az óriások szörnyű harcát, Mélység és a magasság Földinditó viharban dúlva forrnak, De a költők dalolnak, Minden szenvedély tüze messze éget, De zeng s ragyog az élet. 2. ö, világnak magas, roppant szabálya, Jó s rossz közös csodája, Dühök, tébolyok gázolnak és ölnek S kelnek tiszta szerelmek, A szörnyű mellett a nemes is ott van S a harc mind magasabban. 3. Mind magasabban látlak im, ó élet, S mindig több az Ígéret, S kik gyilkolnak s arcodon tápodnak Teszik címén a jónak, Nem mer szinében a cudar kiállni, Törvény kell már, akármi. ön este itt találkozunk és mindnyájan legalább 50 pengőt hoztok. Mint súlyos kalapácsütés zuhant ránk az összeg: 50 pengő! De Bandi nem hagyott időt a csodálkozásra és tiltakozásra: — Csütörtökön itt legyen a pénz. Akkor majd elmondom, mit teszünk. Főur fizetünk! A következő három nap, azt hiszem mindnyájunk számára örökké emlékezetes marad. Felkutattunk minden közeli és távoli rokont, régi és uj ismerőst barátot és ellenséget, ha legalább 50 fillért kaphattunk tőle kölcsön, előleget krétünk, igénybevettük a zálogház nevű intézményt — és emberfölötti fáradozásunk valóban csodát müveit: együtt volt a kívánt ösz- szeg és verejtékes homlokkal, de a sikerrel járt hatalmas munka örömével találkoztunk csütörtökön a megbeszélt helyen. A kis tisztviselő 65 pengőt szerzett, de a minimumot mindenki elhozta. Bandi átvette a pénzt és szórakozottan odavetette: — Legkésőbb három hónap múlva visszakapjátok. Szerényen pesszimistán közbeszóltam : — Eh! Ez is elúszik az üzletben, mint a többi. Először zöldség lesz belőle, aztán kámfor — és észrevétlenül eltűnik. — Ebből ugyan nem lesz zöldség! — Mi a terved? — kérdeztük most már izgatottan de Bandi nyugodtan kiitta a sört, kényelmesen végigtölrőte száját, hátradőlt székén és csak azután kezdett beszélni. Hangjából máris a diadalmas hadvezér magabiztos fölénye áradt: — Múltkor megkérdeztem a mérnöknét, miért nem vásárol Béláéknál. Azt válaszolta, hogy “leri róluk a szegénység”. Ez ugyan nem hangzott túlságosan logikusan, de tudom, hogy az egész környék tele van hasonló gondolkozásu ostoba nővel. Ezeket kell megszereznünk és már tudom is a módját. — Halljuk! Halljuk! — Ezért a pénzért Annuska elegáns télikabátot vásárol magának, aztán néhány drágának látszó ékszert is. Béla ezentúl ki öltözve jár majd az üzletbe és felmondják a mostani lakásukat azzal, hogy nagyobbá ki4. Népeket tipró babona s galádság Arcod ölti, Igazság, S ki vértanút teremtve sújt a jóra, Mártírt ir lobogóra: De hivő, hü harcos, jól vigyázz csak S szemek, kik látva látnak. 5. Ó derék hü sereg czáz büszke társam Csak tovább egyre, bátran, Karral és lenge élivei a tolinak, Állja, ha dühök tipornak, Minden igaz most arcot fennt viseljen Gőggel helytállni merjen. 6. Helytállni és hinni elszánt-vidáman, Száll a jó a világban. Ó, s ha nem: még győzők hős hitével szebb Daca a vert reménynek, S kik maguk érted mitse várva idják Emberiség és szabadság. vánnak költözni. Ezekután megsúgom it ta környéken egy asz- szonynak akinek legkedvesebb szórakozása a pletykázás, hogy a boltos házaspár 40.000 pengőt nyert a sorsjátékon . . . Tódulni fognak a vevők . .. Sokáig lenyűgözve hallgattuk. Nem annyira az ötlet, mint inkább a beszédből kiáradó föl- tétlen biztonság ragadott meg minket, örültünk és hittük, hogy a nagy cél, a füszerüzlet felvirágoztatása, ilymódon valóra válik. Oly jó kedvünk volt, bogy éjfélre a Terv végrehajtására szánt összeg 10 pengővel megfogyatkozott. Reggel már aggódni kezdtem a terv sikerében, de a következő napok eseményei fényesen igazolták Bandi eszét. Szombaton a szokásos 10-15 pengő helyett 102 pengő volt a bevétel. Állandó mozgalmas élet folyt a/, azelőtt oly kihalt üzletben; a vevők elégedetten távoztak, miután könnyen érhető célzásokat tettek a fiatal házaspár nagy szerencséjére. A háziúr marasztalta őket: hajlandó kifesteni a lakást és esetleg a bérből is enged valamit . . . Négy hét múlva, éppen azon a napon, amikor ragyogó uj cégtáblát helyezte el a fűszer és csemegüzlet fölé, kettesben beszélgettem Bélával. Egyszerre csendesen megkérdeztem tőle: — Mondd, Annuska már nem veszekszik ? Béla előbbi jókedve kissé alábbszállt, összeráncolta homlokát de aztán, mintha önmagát is, engem is meg akarna nyugtatni ,igy felelt1 —Már nem annyit . . . A HALADÁS ÚTJA Uaxactun, a maya kultúra őshelyén repülőteret építettek. A rágóguminak köszönhetjük, hogy régészek és utazók ellátogathatnak Uaxactunba, a mayan-i romokhoz. Sürü sapote fákat találunk ebben az őserdőben, ezekből készül a chicle, amiből a rágógumit gyártják. A chicle kivitelét úgy tették lehetővé, hogy repülő teret vágtak az őserdőben, a sikitó majmok és színes papagájok között. A chicle munkások és favágók az egyetlen lakói ennek az őserdőnek. Az őserdő lombozataiból készült tetők alatt a Carnegie Institute of Washington régészei élnek. 1916 májusában találták meg a romokat és eleinte csak laza köveket és földet láttak fával és borostyánnal benőve. Gondos ásatások után tűntek csak elő a lapos fehér kövekből rakott piramisok és terraszcsoportok, amelyek maszkokkal és különböző maya szinbóliumokkal voltak díszítve. Ezek a piramisok amik az építészet igazi remekművei több mint tizennyolc évszázaddal ezelőtt épültek. “Uaxactun azért fontos, mert ha nem is a legnagyobb, de a legrégibb központja a Maya civilizációnak”, mondja a National Beographic Society.” Krisztus előtt hatvannyolctól kezdve lakták ezt a helyet és a folytonos ásatások szobrokat, faragott jade-eket festményeket hoztak felszínre amik megmutatják, hogy miként éltek a “görögéi” az uj világnak. “A mayák nagyszerű földmi- vesek és művészek voltak. Arany és ezüsttel dolgoztak, értettek a csillagászathoz és matematikához is. Napjainkban, a mayák modern leszármazottjai, akik primitív módon a földet művelik, fel sem foghatják azt, hogy őseik mily egészen kiváló emberek voltak. Alig lehet elhinni, hogy milyen lehetett Uaxactun virágjában a zöld őserdő szivében, körülvéve vakitó fehér piramisokkal, templomokkal és palotákkal, ahol papok és hivatalnokok magas fejdi- szekkel, furcsa szertartásokat tartottak”. A legutóbbi időkig Uaxactunt csak őserdőkön és mocsarakon keresztül lehetett megközelíteni. Ma a repülőgép mindenki számára könnyen hozzáférhetővé teszi ezeket a csodás romokat. FLIS. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? FÉLELEM NÉLKÜL Fodor József
