Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-06 / 1018. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizet„.«i árak: Subscription Rates: évre ......... $2.00 One Year ____________$2.00 félévre ......................... 1-00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám -va ........... 5c Single Copy-------------- 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ---------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. 0L Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD MAGYAROK VILÁGKONGRESSZUSA Néhány hét múlva veszi kezdetét Budapesten olyas valami, amit hamis néven, a Külföldi Magyarok Világkongresszusának kereszteltek el. Nem kutatjuk, hogy ki volt a kétes keresztelőn a keresztapa s ha valamelyes port nem vertek volna fel vele Amerikában, úgy észrevétlenül nyugodtan átsiklanánk, az ügy felett. Magyarország urainak szüksége van idegen forgalomra, de különösen értékes amerikai dollárokra. Az agyoncsigázott, kiéheztetett és halálra Ítélt magyar parasztság milliós tömegeiből ma már nehéz feladat az uralkodóknak, a ranglétra magasabb fokán üló kasztoknak kipréselni mindazt, mely henye, gondtalan és fényűző életüket biztosítja és igy az idegen forgalomra szüksége van Magyarországnak. Nincsen ebben semmi megoldhatatlan, semmi különös. Ha egy ország gazdasági szénája nincsen rendben, úgy intézkednek az ország urai, ahogyan tudnak, vagy ahogyan az adott helyzet kikényszeríti. Napjainkban: az osztálytársadalom pillérei szem- melláthatóan inognak a világ minden országában és a rendszer belsejében, olyan feszitő erők vannak munkában, amelyeknek megfékezése és kirobbanásának megakadályozása, nagy erőfeszítésbe kerül, minden ország uralkodó osztályának. Magyar- ország sem kivétel. Három millió földnélküli nincstelen paraszt éhezik. A lebéklyózott ipari munkásság egy része munkanélkül nyomorog, a dolgozók életszínvonala alig magasabb a kínai kuliénál. A területében egyharmadára zsugorodott ország hivatalnokseregének száma több, mint a Nagy Magyarországé volt. Grófok, bárók, hercegek udvarait is azoknak kell ellátni és fényűzésben eltartani, akik kis Magyarországon, a még dolgozók “szerencsés” táborát alkotják. A gazdasági és társadalmi lezüllés ilyen állapota közepette, nem csoda, hogy a magyar uralkodók azokra a több milliót számláló külföldi magyarokra gondoltak, akik a békebeli nagy Magyarországról a háború előtt és a háború utáni kis Magyarországról, az éhen halás és kivándorlás között, az utóbbit választatták. Minket, kivándorolt — menekült vagy üldözött — magyarokat hívnak budapestre kongresszusra. Nem azért, hogy tanácsokkal szolgáljunk, hogy véleményt mondjunk, hogy külföldön, idegen országokban szerzett nagybecsű tapasztalatainkat meghonosítani segítsünk, ó dehogy. Ebből a magyar urak nem is kérnek, nem is akarnak és ha erőszakoskodni mernénk, úgy elintéznének, hogy arról koldulnánk. x Minket nem is akarnak s hogy mégis hívtak csak azért volt, mert tudják, hogy nem megyünk! A dollárnak nincsen szaga . . . azt tőlünk is elfogadnák, de ha nélkülünk nem kaphatják meg, szívesebben lemondanának róla, semmint olyanná hagynák átalakítani az ország uralmuk alatt lévő részét, hogy mi is érdemesnek tarthatnánk, a benne való életet. Azért meg lesz a Külföldi Magyarok Világkongresszusa. Küldöttek is lesznek, de nem annyian, hogy észlelhetően feljavíthatnák az általuk otthagyott összegekkel a magyar valutát. Mert ha a többi idegen országokból is csak olyan küldöttek mennek pestre, mint amilyen az amerikai küldöttek nagy része, a magyar kincstárnak előre megjósolhatjuk, hogy csalódni fog. Lesznek innen pár százan, de a tiz újunkon megtudjuk számolni azokat, akik mnadátummal érkeznek oda. Lesznek, papok, lapszerkesztők, egyleti basák, akik önmagukon kívül senkit sem képviselnek, Olyanok is fogják önkényesen képviselni az Ameri- rikai Magyarságot, akik akkor lennének igazán dupla hazafiak, ha a magyar és amerikai börtönrekordok hazafias érdemnek számíthatók. Ha nem tévedünk — mi nem szoktunk — nagy csalódás várakozik, úgy a magyar kormányra, mint a két vállal törtető amerikai magyar képviseletre. Mindkét fél keresni akar ezen az üzleten. Az itteni magyar papok és lapok képviselői szubvenciót, támogatást remélnek, az amerikai magyarok fékentartásáért, félrevezetéséért. Ám, hogy milyen befolyást gyakorolnak ők a magyarokra, megfogja mutatni az a szegény képviselet, mely a 20 százalékosokat — akik minden önérzetes ember megvetését kiérdemelték — beleszámítva sem fog bírni olyan reprezentatív erővel, hogy a magyar urakat félrevezesse. Minden izgulás nélkül, nyugodtan állapíthatjuk meg tehát, hogy amit pesten készülnek tartani, nem világkongresszus, hanem világcsalás — ez jobban rájuk illik! KÉT FELFOGÁS A hetek óta tartó szenátusi vizsgálat, mely a “Little Steel” iparvállalatok ellen lefoytatott sztrájkokban a nyivánosság elé teregeti azon metódusokat, melyekkel a munkásság sztrájkjait a vállalatok letörték, széliében hosszában foglalkoztatja az embereket. A vizsgálat során kiderült, hogy a vállalatok vezetői nem csak azért kapják az olyan évi jövedelmeket, melyek az átlagos munkás keresetét százszorosán felülmúlják, hogy műszaki vezetéssel foglalkoznak, hogy üzletkötéseikkel hasznot hajtsanak, hanem azért — és főként azért — mert semmilyen eszközök használatától nem riadnak vissza, hogy a munkások bérét leszorítva tartsák, hogy a szervezkedést meggátolják: s ha már az nem sikerült, akkor spiclihálózatot szervezve, a szervezeteket harcképtelenné tegyék és felrobbantsák. A felülvizsgáló bizottság, de a társulatok vezetőin kívül senki más sem fogja sohasem tudni azon összegek válódiságát, melyeket a sztrájkok letörésére és a spiclik szolgálatai fejében kifizettek. Itt-ott sikerült megtudni a vizsgálatok eredményeként azt is, hogy egyes üzemek egész arzenállal szerelték fel önmagukat és minden eshetőségre felkészülten vetették magukat a sztrájkok letörésére. Gépfegyverek, vadászfegyverek, sörét puskák, revolverek, gáz és hánytató bombák halmazban várták a sztrájk kitörését. Mint a vizsgálatból kitűnik, a Youngstown Sheet and Tube telepén egy muníció gyár ügynökének egyszeri komissiója, meghaladta a 20 ezer dollárt. Az agent provokátorok és spiclik, mint a vizsgálat megállapította, romboló munkájuk végzésére igazán csak akkor feleltek meg, ha a szervezetbe befurakodtak. Se szeri se száma az olyan aktiv szakszervezeti tagoknak és vezéreknek, akik direkt a társulat, vagy indirekt, valamelyik spiclivállalaton keresztül, éveken át végezték a besúgó munkát olyan fizetések mellett, melyeknek harmadát sem kereshették volna tisztességes munkával. Ennél a paragrafusnál álljunk meg egy kicsit. Hiszen a puszta megállapítás, minden szépítés nélkül, még akkor is ártani látszik a munkásmozgalomnak és a szervezkedés ügyének, ha megállapítást nyer minden kétségen kívül, hogy a spicli,k az AFofL.-nek, vagy a CIO.-nak voltak tagjai. Mert az átlagos munkás nem tud disztingválni, nem tud különbséget tenni, szervezet és szervezet között. Ha tudna, akkor nem is csatlakozott volna a fentcmlitettek egyikéhez sem. S mert nem tud különbséget tenni, félelemmel és megvetéssel gondol az ily hírek olasvása után arra, hogy szervezethez csatlakozzon. A vizsgálat elhalgatása viszont nem érdekünk. Érintse bármily kínosan a szóbanforgó szervezeteket — nekik lehet érdekükbe vágó dolog az ilyesminek elhalgatása, mert észlelhetően megnehezíti részükre a tagszerzést, megingat ja irányukban a munkásság bizalmát és mentségül mégsem tudnak egyebet felhozni, mint az emberi gyengeséget, melyért — mint mondják — nem ők a felelősek. Pedig nem egészen igy áll a dolog. Bár igaz, hogy az emberi gyengeségért a társadalmat terheli a felelőség, de viszont az ily gyenge jellemek érvényesülési lehetőségét a, szakszervezetek összetétele, működése teszi lehetővé. A spiclik olyan szervezetekben érvényesülhetnek, melyekben úgy békés időkben, mint harcok esetén, a vezérek és nem az össztagság bírja a kontrolt. Olyan szervezetekben, melyek sztrájk esetén, nem sztrájkbizottságokra bízzák a sztrájk intézését és a sztrájkbizottságokon keresztül a köztagságra, hanem a szervezeti vezérekre és basákra. Olyan szervezetekben, ahol sem a kezdeményezési, sem a tárgyallási sem a befejezési jogot nem azok gyakorolják, kiket megillet, — a sztrájkolok — hanem a vezérek. Az olyan szervezetek, melyekben a vezérek kiváltságos és teljhatalmú rendelkezési jogokat élveznek, sohasem lehetnek mentesek spicliktől és spicli szolgálatoktól. Ahol a vezérek zárt ajtók mögött tárgyalhatnak, ott titkolni valók is vannak, mindig is lesznek, amig ily szervezetek létezhetnek. A munkásságnak nincsen mit titkolni. Követelései, harcai, taktikái nyíltak lehetnek és kell is legyenek. A munkásságát lehet, kell is tanítani és nevelni, de erőszakosan küldeni, vagy \ isszatartani elhatározott követeléseitől, vagy cselekvéseitől nem lehet és nem is szabad. Olyan munkástömeget, melynek céljai, harcitaktikái nyíltak, nem lehet beárulni és nincsen is ilyesmire szükség. Olyan munkásszervezetet, mely a munkásság szolidaritásában és csakis abban bízik csupán: spiclik sohasem árulhatnak el — mert titkai nincsennek. , A La Folette^ bizottság felderítő munkájából is azt a tanulságot kell levonni, hogy a szakszervezetek, sok hiányosságaik mellett még a spiclik lerakodó helyei is — s hogy azoknak munkája a sztrájkokban érvényre iut, a szervezett erő, az igazi mun- kásszolidaritás hiányának tudható be, amit úgy a spiclik mint a szakszervezeti vezérek, jólfelfogott érdekéből nem engednek megnyilvánulni.
