Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-08-06 / 1018. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 6. Kikből áll az egységfront? — NEW YORKI LEVÉL — Amint muJt heti levelemben megírtam, a Fehér “elvtárs” ál­tal életrehivott egységfront és egységfrontlap semmi egyéb, mint mese a holdban, hogy al­kalmuk legyen minél több pénzt kisajtolni a verejtékező, WPA. munkán éhbérért dolgozó hiszé­keny proletároktól. No meg az­ért is, hogy Fehér ur prote- zsáltjai szakíthassanak régi, de becsületes mesterségükkel, és úri tétlenségben élősködhesse- nek a munkásság bőrén, mert ez meg volt neki Ígérve, még mielőtt az egységfrontlap meg­indult. Hogy Fehér “elvtárs” ur ezt az ígéretét megtarthassa, be kellett ugratnia a clevelandi elvtársakat a költözködésbe, hogy csak jöjjenek New York­ba, mert itt még a sár is arany- nyá fog válni a számukra és minden háci-táci lesz. Persze er­re a bluffra hamarosan rájöt­tek maguk az elvtársak is, de a fővezér ellen szólni, vagy a működését megkritizálni nem szabad, tehát vele úsztak to­vább az ámítás posványában. Azonban tudatában lévén an­nak a közmondásnak, hogy a hazug embert hamarább lehet utolérni, mint a sánta kutyát, gondoltak egy nagyot és meré­szet — és az úgynevezett pol­gári elem felé kezdtek kacsin­gatni. Az “elvtárs’-ból egyszer­re “ur” lett, az ezelőtt folyton dorongozott és megvetett bur­zsoázia máról-holnapra testvér lett, a tegnap még utált vallás ma kívánatos tan lett és mint szükséges rosszat akceptálják, hogy jobbra parolázhassanak és mint igaz hívők eltitkolják a bal előtt, hogy mit csinál a jobb. Hogy ez a bluff még tökéle­tesebb legyen és hogy az ámí­táshoz szükséges szemfényvesz­tés még erőteljesebb legyen, sikerült nekik magukhoz kap­csolni egy doktorkát, akit itt New Yorkban egyszerű “Pálin­kás hordó”-nak neveznek, hogy polgári jelleget adjanak machi­nációjuknak, aki aztán rendes heti fizetésért oda is adta ne­vét ezen kétes célnak. De ha­marosan be kellett látniok, hogy ez kifelé semmiféle súlyt nem jelent, tehát más után kel­lett nézni, akit többoldalúan le­het felhasználni és pedig a jobb eredmény reményében. És újra bevált a régi közmon­dás: aki keres, az talál. Mert találtak is, még pedig elsőrangú, anyagot. Mert mi lehet alkal­masabb egy papi reverendánál? Ugyanis valahogyan megtud­ták, hogy akad valahol egy zsi­dóból baptistává vedlett pap, aki missionárius alkalmazás­ban volt, de miután nem kedve­zett neki a szerencse, hogy a zsidókat Krisztus hívőké térít­se, kitették a szűrét a missió­ból. Ez aztán nagyszerű fogás­nak mutatkozott az ál-egység- frontosoknak, kidobták a hor­got — és az eklézsia nélküli pap — harapott. Hogy is mondja a régi ma­gyar nóta? “Nem élhet a leve­gőből az Ur jámbor szolgája”. És az állásnélküli pap — talán jóhiszeműen — elfogadta az ajánlatot és rendes heti fizetés ellenében (ezt csak most tud­tam meg egész biztosan) a ha­mis propaganda szolgálatába állt. És talán észre sem vette, (de ez nem is fontos, mert élni csak kell valamiből), hogy a papi reverenda alól kilóg a ma­gyar kommunista lóláb. így működnek a forradalmi- ságból kivetkőzött magyar kom­munista vezérek csak azért, hogy a hosszantartó gazdasági válság alatt görnyedező prole­tárok örökös vámszedői lehes­senek. Akiknek ez tetszik, az csak tejeljen továbbra is, de az iga­zi öntudatos, megalkuvást nem ismerő forradalmi munkás, va­lamint az önérzetes, becsületes és józan gondolkozásu liberális polgárásg csak undorral fordul­hat el tőlük. Megindult a piaci lárma. Mégis csak furcsa város ez a New York, amely még a nyári kánikulában is kitermeli a ma­ga különös eseményeit. Igaz, hogy ezúttal csak magyar ügy­ről van szó, de azért vagyunk magyarok, hogy magyar dol­gokkal foglalkozunk. És minden­nek az oka ez a betyár hőség, amely — ugylátszik — teljes erővel megmozgatja a Betyár Világot. Fehér Jóska “elvtárs” ur és a köréje csoportosult “elvtárs” LÉGI ELEFÁNTOK A távoli — vagy közeli? — háború fenyegető réme, a mér­ges gázok bombák és lángvetők humánus haláltosztó szerepe el­len a védelem is szervezkedik. A nemzetközi megállapodások értelmében ugyan csak katonai célokat szolgáló építményeket lenne szabad bombázhi — de ki nem fütyül ma nemzetközi egy­ezményekre ? A totális háború mellett minden nagy városban és kis faluban “fölfedezhetők” katonai célokat szolgáló objek­tumok. Tehát mindenkit érhet a magasból lecsapódó bombaha­lál, Legveszedelmesebb helyzet­ben élnek a nagyvárosok lakói, ezeknek az élén a több mint 8 milliós lakosú London. A modern léggömbzárlat a vi­lágháború folyamán nem túlsá­gosan célszerűnek talált lég­gömbháló rendszerét elvetette. Az úgynevezett “repülő acélká­belek” alapján zárja el a fenye­gető bombavetők elől a védelmi területet. A kábeleket motoros dobokra szerelt léggömbök fe­szitik a magasba. A kábelek a dobra hengeritve motorral pil- natok alatt a veszélyeztetett helyekre szállíthatók. A motor segítségével a kábelek legördül­nek a hengerről és hatalmas léggömb, a légielefánt viszi őket a várt támadás magasságába. Eddig 300 méter magasságig kifogástalanul működtek a légi­elefántok, a francia és angol hadvezetőség azonban titokban és “félelvtárs” urak már kezdik érezni, hogy valami bűzlik Dá­niában. De olyan erkölcsi ma­gaslatra nem tudnak emelkedni, hogy beismerjék azt a letagad­hatatlan tényt, hogy ők az oko­zói annak a nyomorúságos hely­zetnek, amelybe az Amerikai Magyar (Betyár) Világ bele­sodródott. De, hogy saját hibá­jukat palástolhassák, teljes erő­vel megindították a piaci lár­mát. Napról-napra húzzák a vész­harangot, hogy veszélyben van az újság, ha a magyar proletá­rok nem tejelnek le, még pedig gyorsan, mert minél gyorsab­ban szurkolják le a dollárokat, annál könnyebben fogják az “elvtárs” urak elviselni a nyári hőséget — esetleg — a Catskill hegyekben. Ha ezt nyíltan be­ismernék, nem is volna olyan nagy baj, mert hát ki nem sze­retné kényelemben eltölteni a nyarat mások bőrén. De ők nem ezt teszik, hanem úgy tüntetik fel a dolgot ,mintha ki tudja milyen vesztesség fogja érni a magyarságot, ha a Betyár Vi­lág beadja a kulcsot. Lássuk csak miben rejlik ez a vesztesség? Nem lesz vesztes­ség az, hogy a tévedések töm­kelegéből ki fog múlni, mert té­ves maga a neve is. Sokkal ta­lálóbb lett volna, ha “Fehér”, “Fekete” vagy “Sárga” Világ­nak nevezték volna el. Ez he­lyesebb is lett volna, mert egy­nek sincs valami különösebb je­lentősége. Veszetessége volna a köréje csoportosult “elvtárs” uraknak, akik bizonyos irtózat- tal gondolnak az olyan munká­ra, amelytől a puha kéz meg- kérgesedik. De különben sem­miféle vesztesség nem érné sem a proletárságot, sem a haladó már 6-7000 méternyi magasság­ra épit légzárlati léggömbökét. Ha ezt a magasságot gyakorlat­ban valóban elérik, akkor a lé­gitámadás veszedelme a mini­mumra csökkent. Légvédelmi öv Természetesen egyetlen légi­elefánt aligha védelmezheti meg Londont, vagy bármelyik nagyvárost a fenyegető légitá­madás ellen. Hatalmas öveze­tet kell kiépíteni, hogy a véde­lem hatékonyan érvényesülhes­sen. A motoros dobra szerelt emelőcsiga hatkerekü kocsin a tankhoz hasonlóan uttalan uta­kon, hegyen-völgyön aránylag nagy sebességgel mozog. Egy- egy ilyen készülékhez 10 begya­korlott katona kell. Anglia több mint 600 teljesen kiképzett lég­gömbvédelmi katonával és 600 tiszttel rendelkezik. A légitámadás esetén, vagy ha légitámadás veszedelme fe­nyeget, a léggömbosztag kivo­nul és a léggömbökét a csavar­ral fölereszti a szükséges ma­gasságra. Az egyes léggömbö­ket egymástól csak olyan tá­volságra szerelik, hogy a lég­gömbről lehuzódó kábeleket a támadó repülőgépek szárnyai ki ne kerülhessék. Ha nagyobb a távolság a gyakorlott legény­ség a motoros hengert a lég­gömbbel a közeledő repülőgép felé irányítja. A nagy bombave­tők, ha szárnyaik megérintik a kábeleket, menthetetlenül le­zuhannak. A kábelek aránylag nem tul­szellemü magyarságot, mert úgy sem tölti be a vindikált hé­zagot. A magyar proletárság szem­pontjából a Betyár Világ nulla. (Ejny.e, majdnem azt Írtam, hogy hulla). Nem tölti be azt, a szerepet, amelyet a forradalmi munkásság joggal elvárhatna, a tőle kizsarolt és véres verejték­kel kiizzadt centjei ellenében. Az úgynevezett polgári elemet sem érheti vesztesség, mert sokkal jobban megszerkesztett és sokkal radikálisabb lapjai vannak, amelyeknél a liberáliz- mus őszinte és becsületes megr győződés és nem lepel kétes üzelmek takarására. A munkásság szempontjából pedig sokkal előnyösebb egy akármilyen szinü őszinte és nyílt elenfél, mint egy bárány­bőrbe bujt farkas, amelynek az egyetlen célja a saját falánksá­gának kielégítése. Mert amint előbbi Írásaimban is megemlí­tettem, ennek semmi más célja nincs, mint hogy az “elvtár- sak”-ból máról-holnapra átved- lett urak a proletárok bőrén élősköd jenek. Ha ez valakinek tetszik, úgy csak tejeljen le minél előbb és próbálja megtölteni azt a fene­ketlen zsákot, amely most már az általános magyarság vám­szedője szeretne lenni, de az biztos, hogy aki gondolkozni tud, az csak undorral fordulhat el tőlük. Urak, csak tessék tovább folytatni a piaci lármával meg­kezdett koldulást, mert csak ez fogja öntudatra ébreszteni az amerikai magyarságot, amely bármilyen későn, de meg fogja adni önöknek a megérdemelt választ. Hajnal János ságosan erősek, csak 3 millimé­ter vastagságúak. Erősebbeket nem is lehet alkalmazni ezeknél a vékony, de rendkívül kemény — ennek ellenére dobra henge­relhető — és ellenálló acélból készült kábeleknél, mert a nagy magasság mellett súlyúk túlsá­gosan nehézkessé tenné a lég­gömbrendszert és igy az övezet mozgási lehetőségét is korlátoz­ná. De nincs is szükség erősebb kábelekre. Az angol hadvezető­ség a kábelek repülőgéppuszti- to hatásáról csak szűkszavú je­lentésekben számol be. Valószí­nű, hogy a kábeleket magasfe­szültségű árammal telitik. Biz­tos lezuhanás és halál a sorsa annak, aki az övezetbe bekerül. London légvédelmét úgy épí­tik ki, hogy a léggömböket 90 méter távolságban szerelik egy­mástól, hatalmas övezettel te­rületet zárnak el a léggömbök­kel. Átlagban 4000 méternyi magasságban várják a léggöm­bök a támadást. Emellett repü- lőgépelháritó ágyuk és vadász- repülőgépek ezrei fogják a be­nyomulni készülő bombavető­ket megtámadni. És ha már si­kerül a támadóknak, öngyilkos szándékú pilótáknak a zárt te­rületre nagyobb bombavetők­kel betörniök, — akkor még ne­hezebb lesz a gyilkos egérfogó­ból megszabadulni. Persze csak dúsgazdag népek engedhetik meg maguknak a légielefántokkal való légvédelem drága fajtáját. A legbiztosabb mégis á népekkel való egyetér­tés és a béke. (Budapesti Népszava)

Next

/
Thumbnails
Contents