Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-02 / 1013. szám

1938 julius 2. BÉRMUNKÁS 5 oldal A fasizmus terjedése Oroszországban » ------- — IRTA: CHAS. J. MILLER V. A Kommunista Párt ötödik kongresszusa az oppozició min­den vezérét kizárta. Immár nem fért kétség, Stalin abszo­lút diktátorságához. 1936-ban uj krízis terpeszke­dett rá a Kommunista Pártra. Sherwood Eddy, legutóbb meg­jelent könyvében, melynek cí­me “Mai Európa”: Stalin híve­it a következőképpen osztályoz­za: A fiatalság és katonaság 99% ; a párt és az ipari mun­kásság 90%-a; a farm kollektí­vák, 80%-a, és a professzorok, intellektuellek, mérnökök 60%-a kiket nem toltak félre, nem tar­tóztattak le valamelyes gyanú alapján. “Ám ugyanakkor hasonló nyomatékossággal kell kihang­súlyoznom, hogy a párt maga halálosan beteg és a krízis felé közeledik anélkül, hogy a töme­gek azt sejthetnék. A párttag­ság idegei a pattanásig feszül­ve vannak. A tagság és vezető­ség egyaránt félémmel van el­töltve mindenütt, de különösen Moszkvában.” “Még annyi párttagot és ál­lami tisztviselőt sohasem moz­dítottak el állásából — gyárve­zetőket department fejeket ily arányban a sajtón keresztül nyíltan nem vádoltak és nem csaptak el a múltban.” Minden Trotskyistáért, akit ellenforradalmisággal vagy sza­botázzsal vádolnak, százat tar­tóztatnak le és legalább ezret gyanúsítanak meg. Az utóbbi hónapokban százakat lőttek agyon, sok ezret börtönöztek be száműztek és tüntettek el a süllyesztőkben.” A “Párt tisztogatás” ami szü­net nélkül folyik olyan drasz­tikus arányokat öltött az utób­bi hónapokban, hogy a párttag­ságot egy harmadára redukál­ta. A gyanúsítás hisztériája, félelemmel párosulva, középko­ri boszorkányszellemre emlékez­tető. Kishitűségében mindenütt “Trotskyizmust” kutat, ellen- forradalmi összeesküvést gya­núsít. Ennek persze kihatása van az ipari termelésre — amit tetemesen redukál, ami viszont további gyanakvás, vádaskodás és “tisztogatás” okozója. A ter­melés az helyett, hogy emelked­nék, alább száll. így néz ki a Ma Oroszország. Szovjettizmus — Fasizmus Általánosságban elfogadott tény, hogy Olaszország és Szov- jett Oroszország a diktatúra két szélsőségének a megtestesí­tője. Olaszország, mint a ne­gativ — egy haldokló rend meg­mentését szorgalmazza — Or­oszország mint pozitív, uj rend­szert épit. Oroszország uj rend­je, a Fasizmus legfejlettebb for­mája. A faszimus Olaszország­ban az Olasz Szovjettizmus — és megfordítva. Szovjettizmus — Fasizmus — nem más mint egy nemzet ipari, politikai társadalmi struk­túrájának irányítása és kont­rolja, egy Corporativ Államrend­szer alatt — Diktatúra. A Corporativ Állam egy oly­an szerkezet, mely csoportosít­ja és irányítja egy nemzet termelési és társadalmi funkci­óit. A Fasizták Pártja és a Kom­munisták Pártja nem politikai pártok — a szó szoros értelmé­ben, hanem “Állami” szervek. Mussolini és Stalin az Állam­nak fejei s mint ilyenek a “párt­nak” az irányítói. Mindkét párt zárt intézmény. Tagjait szigorúan ellenőrzi és kiválogatja. Mindkettő politikai gépezet. Oroszország 165,000,- 000 lakosából, 1934-ben a Kom­munista Pártnak összesen, 1,872,488 tagja illetve csak ke­véssel több mint népességének egy százaléka volt. Olaszország 42,000,000 lakosa közül a Fas- izta pártnak 2,500,00 tagja volt ami megfelel a lakosság hat percentjének. Mindkét párt monopóliumot tart a vezető és vezérképes em­berek fölött. Mindkettő ugyan­azon gépezetet használja a kor­mányzáshoz, politikája, taktikái a szigorú diszciplína mindket­tőnél egyforma. Az “intelligencia” úgy Olasz Az Események Nyomában “Múltadban nincs öröm mérges gázok elől, amit majd Jövődben nincs remény” repülőgépekről dobálnak rájuk. Amikor a polgári lapok híre­it olvassuk, önkénytelenül is a költő fenti szavai jutnak esz­ünkbe. Igaz, hogy a költő a ma­gyar népre gondolt akkor, mi­kor ezen sorokat irta, de ugyan­ezt elmondhatjuk az összes munkásokról, tekintet nélkül a nemzeti határokra. Hogy a munkásnépnek múlt­ja örömtelen volt, ezt a törté­net is igazolja, hogy a jelen si­vár és tűrhetetlen — ezt tud­juk, tapasztaljuk a bőrünkön de ami a jövőt illeti, itt már nem eggyezünk meg a költő vé­leményével. Mert a polgári la­pok irói a jelenlegi helyzetből következtetve, festik ily söté­ten a jövő képét, ők a mai ki­zsákmányoló rendszer szemüve­gén keresztül figyelik az ese­ményeket, igy a következteté­sük is helytelen. Ha körül tekintünk a sáros földtekén, a világháborúnak 20 éves befejezése után, mit lá­tunk? Talán békében élő boldog embereket, akik élvezik a négy éves véres háború által kivívott “demokrácia” előnyeit. Mert ne­künk azt mondták, hogy a há­ború azért folyik, hogy biztosít­suk a demokráciát, no meg, hogy örökre véget vessünk a háborúnak. De itt egy kis hiba csúszott a számításba. Ki merné azt ál­lítani, hogy a világháború után hasznos szerszámokat készítet­tek volna az ágyuk, tankek és a többi tömeggyikoló fegyver­ből. Dehogy. Minden ország kor­mánya békéről prédikál, de so­ha olyan őrülten nem fegyver­keztek mint napjainkban. Euró­pa egy nagy kaszárnyához ha­sonlít, ahol már a tiz éves gyer­mekeket is katonai kiképzésben részesítik. Sőt egyes orszá­gokban már a nőket is befogják sorozni háború esetén, külön­böző front mögötti szolgálatra. A legtöbb országban a hasznos tárgyakat készítő ipar pang, de ugyanakkor a tömeggyilkolás­hoz szükséges muníciót, fegy­vert készítő gyárakban éjjel­nappal dolgoznak. Millió szám­ra készítik a gázmaszkokat, még a csecsemők részére is. Minden nagyobb városban föld­alatti pincéket készítenek, aho­vá a lakosság menekülhet a Hipokraták! Béke, micsoda képmutatás ma békéről beszélni. Igaz, hogy a világháború óta nem történt hivatalos hadüzenet. Ezt ma fö­löslegesnek tartják a hivatalos körök, egyszerűen parancsot kap a hadsereg az “ellenséges” ország meghódítására. A kato­nák aztán megkezdik a városok bombázását, repülőgépekről, ha­dihajóval — szárazon és vizen. És ezrével pusztulnak a nők, gyermekek, aggok, kórházban fekvő betegek. Abesszíniában még most is folyik a benszülöt- tek gyilkolása, a modernül fel­fegyverzett fasizta hordák ál­tal. Japán repülőgép bombái egész városokat tettek romhal­mazzá Kínában, mig a teljesen védtelen lakosok tízezer szám­ra pusztulnak el. Spanyolország­ban már két éve folyik a véres harc a spanyol dolgozók és Franco fasizta hordái között, ahol Mussolini és Hitler kato­nái segítenek Franconak a spa­nyol munkások leverésében, Ausztriát pár nap alatt gázol­ták le Hitler horogkeresztes ka­tonái. Mig a Cseh határon far­kasszemet néznek egymással a cseh és német katonák tízezrei. íme, a négy éves borzalmas világháború eredménye, még több háború, több borzalom, mert az elmúlt világháborúban a front mögötti lakosság többé- kevésbbé biztosan érezte magát. Ma más a helyzet, ma a front mögötti városok lakosságából, — nők gyermekek — kerül ki a halottak és sebesültek ijesztően nagy száma. És hogy állunk a demokráci­ával? Erről csak keserű mosollyal az ajkunkon lehet beszélni. Olaszországban Mussolini, Né­metországban Hitler, Spanyol- országban még áll a harc, a töb­bi Európai országok egy néhány kivételével a diktátorok uralma alatt nyögnek, ahol a pusztulás­ra Ítélt munkásságnak még zo­kogni sem szabad hangosan, ahol a legcsekélyebb megmoz­dulást is a szuronyok erdejével nyomnak el. A sajtószabadság­ról az üresen hagyott lapok bizonyítanak. Mindent szabad (Folytatás a 7-ik oldalon) mint Oroszországban, vezérsze­repet tölt be, s a mozgalmat ugródeszkának használják a ha­talomhoz. Mindkét diktátort, könyörtelenség kegyetlenség, embertelenség és a bennük meg­testesült barbarizmus jellemzi, melyekben nem ismernek határt s kizárólag csak terrorra tá­maszkodnak, hogy hatalmon maradhassanak. Mindkettő azt állítja “hogy a munkásokért” kormányoznak. Mindkettő el­nyomja a polgári szabadságjo­gokat és valamennyien az állam rabszolgái. Olaszországban, a munkások “csendes társak” az iparokban és “munkás” szindikátusokban tömörítik őket — melyek hason­lítanak a CIO.-hoz; mig a mun­káltatók a Konfederációban tö­mörülnek. Ezek a Gyárosok Szövetsége — (Manufactureres Associations). E két szervezet egy fölöttesebben egyesül, az úgynevezett Korporation-ban, mely méreteiben az egész nem­zetre kiterjed. * Hat ilyen Korporationban osztályozódik és ölelődik fel az ország ipara és kereskedelme. 1. Ipar — 2. Mezőgazdaság — 3. Kereskedelem — 4 Szállítás — 5 Vizi és levegő szállítás — 6. Bankszoláglat. Ezek egy országos szervezet­be, a Korporációk Országos Ta­nácsában egyesülnek melyben 52 Mussolini által kiválasztott ember és 13 Korporation képvi­selő az irányitója. A Gyárosok Konfederációja az Államnak felelős és köteles ipari tevékenységéről számot adni. A Szindikátusok szintén az Államnak felelősek és a mun­kásság “Társadalmi Tevékeny- kedéséről” adnak számot. Munkás és tőkés ügyek inté­zésére hivatalt állítanak fel, melyekben a Harmadik félt az Állam képviseli. Szigorú ellen­őrzést és fellebezhetetlen dön­tési privilégiumot élvez és gya­korol. A béreket úgy szabályozza, hogy az a “munkásságot és a vállalatot legjobban kielégítse”. Kollektiv szerződések gyártá­sa és elfogadása (béklyók a munkásságra) a Korporate Ál­lam igazi munkaprogramja. Oroszország Ipari Szervezetei is az helyett, hogy a gazdasági élet és a termelés irányitói len­nének, semmi mások, mint Fasizta Munkás Szindikátusok. Ugyan az a háromszög ott is működésben van: munkások, gyárvezetőség és a harmadik SEMLEGES fél t.i. az ÁLLAM mely minden vitás kérdésben dönt és döntése fellebezhetet- lenül jogerős. Ezt a funkciót tölti be a Népbiztosok Tanácsa, kik egy személyben az Ipari és Mezőgazdasági Kamarák igaz­gatói is. Csak képzeljétek el, ha tud­játok, hogy milyen igazságszol­gáltatásra lehet olyan helyen számítani munkásügyekben, ahol a döntés jogával, maguk a Kommisszáriusok élnek, mint harmadik és SEMLEGES felek! Képzeljétek el, milyen sors vár­hat azokra az üzemvezetőkre, akik nem hajtják végre a Kom- miszárok parancsait, vagy az­okra a Union tisztviselőkre, kik­nek minden lépését, minden mozdulatát a Kommunista Párt által föléjük helyezett Kom- miszárok kontrolirozzák.

Next

/
Thumbnails
Contents