Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-30 / 1017. szám

1938 julius 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal LAP SZEMLE Az amerikai magyar sajtóban a legkülönbözőbb szemszög­ből bírálják azt a magyar törvényt, mely Magyarországot egy vonalba süllyesztette Hitlerékkel, fajgyűlöletet meghonosító zsi­dóirtó törvényének bevezetése átal. Az “Amerikai Magyar Nép­szava” budapesti szerkesztője, kormányt és törvényt védő cik­ket irt a fentnevezett lapban, melyet Göndör Ferenc vaslogiká­val tép széjjel és utasít vissza. Göndör cikkét szószerint átvet­tük és az “Az Ember” legkésőbb megjelent száma nyomán tár­juk olvasóink elé. Dr. Kun Andor címére Buda­pest. — Azt irod Bandikám az “Amerikai Magyar Népszava” julius 18-iki száma első olda­lán, hogy a magyarországi zsi­dótörvény oka — Trianon. Meg­szoktuk az évek során, hogy a magyar urak minden gazságá­ért és a magyar nép irtózatos szenvedéseiért Trianont teszik felelőssé. Divat, valóságos hó­bort volt mindent — a trianoni békeszerződésre fogni. Jól tud­juk mi magunk is, hogy a ke­gyetlen és igazságtalan triano­ni békeparancs sok szerencsét­lenségnek az okozója és lapunk mai számának egyik cikkében is rámutatunk arra, hogy az úgynevezett győztes hatalmak vakságának és kérhetetlenségé- nek mennyi része van abban, hogy a világra rászakadt a Hit- leráj szégyene és gyalázata. De a zsidótörvény förtelmes bűné­nek ódiumát rákenni Trianonra, ez már aztán olyan falrengető marhaság, hogy semmiképen sem méltó hozzád kedves Ban­di. Sok mindenben bűnös Tri­anon, de a magyarországi zsi­dótörvény megszületésében még a ma született báránykánál is ártatlanabb. A magyar nép nya­kára telepedett ország pusztító és nemzetgyilkos csürhének és az őket méltó módon reprezen­táló magyar kormánynak soha jóvá nem tehető bűne a zsidó- törvény. Ha a Kun Andori lo­gikát tovább szőnénk, olyan kö­vetkeztetésre jutnánk, ami semmiképen sem kedvez a ma­gyar nemzeti álláspontnak. Ha Trianon volna a zsidótörvény okozója és szerzője, akkor rá kellene mutatnunk arra, hogy nem azokon a területeken lép­tették életbe a zsidótörvényt, amelyeket Magyarországtól oly igazságtalanul elraboltak, ha­nem azon a megcsonkított föld­darabon, amelyet Magyaror­szágnak meghagytak. Még vilá­gosabban kifejezve a dolgot: nem a trianoni terület rablás­ban bűnös országokban, .nem Csehoszlovákiában, nem Romá­niában és nem Jugoszláviában hanem forrón szeretett szülő­hazánkban — csonka Magyar- országon léptették életbe a pol­gári egyenjogúságot durván fel­rúgó zsidótörvényt. Ha tehát elfogadnánk azt az álláspontot hogy Trianon bűne a zsidótör­vény, akkor azt csak úgy lehet­ne értelmeznünk, hogy a triano­ni békeparancs annyiban bűnös, hogy Magyarországnak csak túlnyomóan nagy részét aján­dékozta az utódállamoknak és nem adta oda nekik az egészet amely esetben — ha Magyaror­szág letűnt volna a térképről — most nem volna zsidótörvény. Mert ismételjük, se Csehszlová­kiában, se Romániában, se Ju­goszláviában nincs. Csak a mi édes magyar szülőhazánkban van. Trianon bűne Kun Andor szerint tehát az volna, hogy nem vette el egész Magyaror­Szerk. szágot? Tudjuk, kedves Bandi, hogy te nem igy gondoltad a dolgot, aminthogy te is tudod, hogy mitőlünk is mérhetetlenül távol áll még a gondolata is an­nak, hogy a megmaradt ma­gyar területeket sokalnánk. El­lenkezőleg. A történelem vérlá- zitó jusztice morde-jának tart­juk a trianoni országcsonkitást amelynek békés jóvátételét ren­dületlenül követeljük. Állapod­junk meg tehát abban, hogy Trianonnak a zsidótörvénybe belekeverése nem egyéb, mint egetverő marhaság. IWW-istákat börtö- nöznek Canadában (Folytatás az 1-ső oldalról) Beérkezett előfizetések, julius 13-tól, 26-ig. J. Szilágyi, Clev...................... 1 Ch. Sass, Clev. ....................... 1 A. Réfi, Lodi, N.J.................. 1 J. Kanchar, Bay C. Mich. .... 1 B. Farkas, Clev.................. 2 G. Rauch, Akron ................... 1 L. Fischbein, N.Y................... 3 M. Stefánkó, Brooklyn ......... 1 M. Mager, Miit. Pk. Pa.......... 1 A. Wassie, Clev...................... 1 L. Rost, Phila........................ 4 K. Kolozsváry, Clev................ 1 P. Molnár, L. Angeles ........... 1 tára tette a társulat s telepein semmi körülmények között ne­kik munkát nem adnak. Rövid idővel letartóztatásuk előtt, a sztrájktörő kihívó visel­kedése miatt parázs veszekedés történt és ezt követte a letar­tóztatásuk melyben a sztrájk­törő spicli a fővádló. Az erdőirtó munkások között általános felháborodást váltott ki a mülitáns szervezett mun­kások frame-upolása. Számo­sán jelentkeztek már eddig is és tanúvallomással hajlandók bizonyitani, hogy az elfogott szervezett munkások ,azon éj­szaka, mikor a kárt megállapí­tották, közöttük voltak olyan messzeségben a helyszínről, hogy abba részt nem vehettek. Bili Kelly jól ismert és meg­becsült ipari forradalmár, akit szeretnek a munkások. Hosszú éves aktivitás fűzi a canadai erdőtelepek munkásaihoz. Az IWW. szervezetének ismert és harcos tagjaként számos har­cokban harcolt az első sorokban és töltötte be a legnehezebb szervezői tisztségeket. Az IWW. 120-as Ipari Szer­vezete azonnal védelmi akcióba lépett a letartóztatás nyomán és felfogadta George Miller jó- nevü sudbuiy-i ügyvédet a vé­delem ellátására. W. M. EGYMÁSRA TALALTAK ÖRÖKÖS MUNKÁT ÍGÉRT BESUGÁS FEJÉBEN AZ OTIS ACÉLTÁRSULAT — A KIRÚGOTT SPICLI PERT INDÍTOTT ELLENE. A polgári bíróságon egy igen érdekes, hogy úgy mondjuk, a maga nemében páratlan per indult el a minap, az Otis acéltár­sulat ellen. A felperes, 50 ezer dollár kártérítést követel ,amit ügyvéd utján fog megpróbálni behajtani. A sajtónak leadott nyilatkozat szerint, a peranyagot a La Folette szenátusi vizsgálat szolgáltatta, a National Corpo­rations Service spicli vállalat«----------------------------------------­adatainak nyilvánosságra hoza­tala által. Midőn a vállalat üzleti ügyeit felülvizsgálták, kiderült, hogy az Otis Acéltársulat is egyik olyan ügyfele volt, melytől pven át a spicli szolgálataikért hehéz ezreseket kaptak. Kiderült az is, hogy egy Nor­man Morgan névre halgató gyá­ri munkás, rendszeres besúgó munkát végez. Morgan jelenté­seit, nem a társulati irodába, hanem a detektív cégnek kül­dözgette postán s igy még csak gyanúba sem került addig, mig neve a bizottság vizsgálata ré­vén nem jutott nyilvánosságra. Morgan elbeszélése szerint, még 1933-ban saját lakásán ke­reste fel a Corporation Service detektív iroda egy képviselője és felajánlotta neki a besúgói szerepet, jó jövedelemmel, ö mikor szabadkozott és azonnal nem állott kötélnek, a gyári su­per is közbe lépett, ki azonnali fizetés javítást és örökös mun­kát ígért neki szolgálatai fejé­ben. Morgan igy elfogadta a legal­jasabb emberi munkát a busás jövedelemmel kecsegtető spic- liskedést. A társulat ígéretének első részét azonnal teljesítette. Fizetését havi 250 dollárra emelte fel. Minden simán, illetve gya­nútlanul ment addig, amig Mor­gan neve nyilvánosságra került. Ezután aljas munkáját végez­ni nem birta és mint bélpoklost közösítették ki munkástársai is. A társulat nem csinált sem lel­ki sem lovagias ügyet Morgan- ból, hanem egyszerűen elbocsáj- totta, mint akit megfizetett amig alkalmazhatta s miután spicli munkára már értéktelen­né vált, levette a magas fizeté­si lisztáról, kilökte az uccára. Nagylelkűségét is azzal iga­zolta az Otis acéltelep igazgató­sága, hogy száz dollár végkielé­gítéssel jutalmazta meg az áru­lót. Morgannak nem sikerült sem uj munkát kapni sem a spicliskedést folytatni, ő is ar­ra a szemétdombra került, mint sok munkás, kiket több éves spicliskedése alatt beárult és koldusbotra, kenyértelenségre juttatott, mert akartak és mer­tek szervezkedni a munkán. Morgan tehát perel. Kártérí­tést követel a társulattól, mely­nek csúnya szolgálatait jó pén­zért aladta. ígéret szegéssel vá­dolta be őket, mint akik nyomo­ráért és nyomorult helyzetéért felelősek, ötven ezer dollár bal­zsam pert akasztott az Otisék nyakába, melyet annak rendje és módja szerint a polgári bíró­ság fog letárgyalni. Alig fékezhető düh és undor kerülget bennünket, midőn e csúnya ügyről beszámolunk. Megvetésünk megoszlik egyfor­ma arányban az ügyfelek vala­mennyié között. A detektív iro­da, az Otis Társulat és Morgan egyformán mérnek abban a mérleg serpenyőben, amelybe belé kerültek. Magából az esetből azt a ta­nulságot vonhatja le minden olyan gyenge jellem, hogy az árulkodást, besugást és spiclis­kedést űzőknek még gazdájuk előtt sincsen becsülete. Hogy még annyi értékük sincsen mint az egyszerű munkásnak. Még annyi se mmint egy prostitu­ált nőnek. Mert ha egyszer raj­ta kapták és szolgálatuknak képtelenek eleget tenni, minden ígéretnek és összeköttetésnek vége szakad. Morgan esete nem szomorú, de megvetésre méltó. Hogy ő volt e a becstelen, vagy az ígé­ret szegő Otis társulat, olvasó­ink fantáziájára bízzuk. Zsi- vány becsület egyikben sincsen az biztos. HOWARD MEGHALT. Charles P. Howard, az Inter­national Typographical Union (AFofL. nyomdász szervezet) elnöke szivszélhüdésben meg­halt. Howard 12 évig töltötte be az elnöki tisztet a “munkás arisz­tokraták” szervezetében, a nyomdászoknál, kiket mint a legkonzervatívabb szervezett munkásokat ismerünk. A hirtelen elhunyt szakszer­vezeti vezérnek nevével az utób­bi években sokat találkoztunk. Egyike volt azoknak az insur­gent szakszervezeti vezéreknek, akik Lewis mellett törtek lánd­zsát, Green ellenes harcában. A CIO. központi titkári tiszt­jét Howard látta el és e szerepe miatt, az elmúlt AFofL. kon­vención, ő körülötte folytak a nagy harcok. Greenék ellenez­ték madátumát a konvencióra és napokig tartó harcok után sem adtak neki helyet a dele­gátusok között. A harcot tovább vitték ellene és az elnökségből is kibuktat­ták. Howardnak október else­jén kellett volna átadni az el­nöki kalapácsot megválasztott utódjának, amit most meggyor­sított hirtelen halála. Neve országszerte ismert volt, de a forradalmi munkás- mozgalom hirtelen elhunytéval semmit sem veszített. Egy kon­zervatív szakszervezeti vezér hullott porba, akit a hirtelen halál megkímélt attól, hogy ri­válisának személyesen adja át az elnöki bunkót.

Next

/
Thumbnails
Contents