Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-30 / 1017. szám
1938 julius 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal LAP SZEMLE Az amerikai magyar sajtóban a legkülönbözőbb szemszögből bírálják azt a magyar törvényt, mely Magyarországot egy vonalba süllyesztette Hitlerékkel, fajgyűlöletet meghonosító zsidóirtó törvényének bevezetése átal. Az “Amerikai Magyar Népszava” budapesti szerkesztője, kormányt és törvényt védő cikket irt a fentnevezett lapban, melyet Göndör Ferenc vaslogikával tép széjjel és utasít vissza. Göndör cikkét szószerint átvettük és az “Az Ember” legkésőbb megjelent száma nyomán tárjuk olvasóink elé. Dr. Kun Andor címére Budapest. — Azt irod Bandikám az “Amerikai Magyar Népszava” julius 18-iki száma első oldalán, hogy a magyarországi zsidótörvény oka — Trianon. Megszoktuk az évek során, hogy a magyar urak minden gazságáért és a magyar nép irtózatos szenvedéseiért Trianont teszik felelőssé. Divat, valóságos hóbort volt mindent — a trianoni békeszerződésre fogni. Jól tudjuk mi magunk is, hogy a kegyetlen és igazságtalan trianoni békeparancs sok szerencsétlenségnek az okozója és lapunk mai számának egyik cikkében is rámutatunk arra, hogy az úgynevezett győztes hatalmak vakságának és kérhetetlenségé- nek mennyi része van abban, hogy a világra rászakadt a Hit- leráj szégyene és gyalázata. De a zsidótörvény förtelmes bűnének ódiumát rákenni Trianonra, ez már aztán olyan falrengető marhaság, hogy semmiképen sem méltó hozzád kedves Bandi. Sok mindenben bűnös Trianon, de a magyarországi zsidótörvény megszületésében még a ma született báránykánál is ártatlanabb. A magyar nép nyakára telepedett ország pusztító és nemzetgyilkos csürhének és az őket méltó módon reprezentáló magyar kormánynak soha jóvá nem tehető bűne a zsidó- törvény. Ha a Kun Andori logikát tovább szőnénk, olyan következtetésre jutnánk, ami semmiképen sem kedvez a magyar nemzeti álláspontnak. Ha Trianon volna a zsidótörvény okozója és szerzője, akkor rá kellene mutatnunk arra, hogy nem azokon a területeken léptették életbe a zsidótörvényt, amelyeket Magyarországtól oly igazságtalanul elraboltak, hanem azon a megcsonkított földdarabon, amelyet Magyarországnak meghagytak. Még világosabban kifejezve a dolgot: nem a trianoni terület rablásban bűnös országokban, .nem Csehoszlovákiában, nem Romániában és nem Jugoszláviában hanem forrón szeretett szülőhazánkban — csonka Magyar- országon léptették életbe a polgári egyenjogúságot durván felrúgó zsidótörvényt. Ha tehát elfogadnánk azt az álláspontot hogy Trianon bűne a zsidótörvény, akkor azt csak úgy lehetne értelmeznünk, hogy a trianoni békeparancs annyiban bűnös, hogy Magyarországnak csak túlnyomóan nagy részét ajándékozta az utódállamoknak és nem adta oda nekik az egészet amely esetben — ha Magyarország letűnt volna a térképről — most nem volna zsidótörvény. Mert ismételjük, se Csehszlovákiában, se Romániában, se Jugoszláviában nincs. Csak a mi édes magyar szülőhazánkban van. Trianon bűne Kun Andor szerint tehát az volna, hogy nem vette el egész MagyarorSzerk. szágot? Tudjuk, kedves Bandi, hogy te nem igy gondoltad a dolgot, aminthogy te is tudod, hogy mitőlünk is mérhetetlenül távol áll még a gondolata is annak, hogy a megmaradt magyar területeket sokalnánk. Ellenkezőleg. A történelem vérlá- zitó jusztice morde-jának tartjuk a trianoni országcsonkitást amelynek békés jóvátételét rendületlenül követeljük. Állapodjunk meg tehát abban, hogy Trianonnak a zsidótörvénybe belekeverése nem egyéb, mint egetverő marhaság. IWW-istákat börtö- nöznek Canadában (Folytatás az 1-ső oldalról) Beérkezett előfizetések, julius 13-tól, 26-ig. J. Szilágyi, Clev...................... 1 Ch. Sass, Clev. ....................... 1 A. Réfi, Lodi, N.J.................. 1 J. Kanchar, Bay C. Mich. .... 1 B. Farkas, Clev.................. 2 G. Rauch, Akron ................... 1 L. Fischbein, N.Y................... 3 M. Stefánkó, Brooklyn ......... 1 M. Mager, Miit. Pk. Pa.......... 1 A. Wassie, Clev...................... 1 L. Rost, Phila........................ 4 K. Kolozsváry, Clev................ 1 P. Molnár, L. Angeles ........... 1 tára tette a társulat s telepein semmi körülmények között nekik munkát nem adnak. Rövid idővel letartóztatásuk előtt, a sztrájktörő kihívó viselkedése miatt parázs veszekedés történt és ezt követte a letartóztatásuk melyben a sztrájktörő spicli a fővádló. Az erdőirtó munkások között általános felháborodást váltott ki a mülitáns szervezett munkások frame-upolása. Számosán jelentkeztek már eddig is és tanúvallomással hajlandók bizonyitani, hogy az elfogott szervezett munkások ,azon éjszaka, mikor a kárt megállapították, közöttük voltak olyan messzeségben a helyszínről, hogy abba részt nem vehettek. Bili Kelly jól ismert és megbecsült ipari forradalmár, akit szeretnek a munkások. Hosszú éves aktivitás fűzi a canadai erdőtelepek munkásaihoz. Az IWW. szervezetének ismert és harcos tagjaként számos harcokban harcolt az első sorokban és töltötte be a legnehezebb szervezői tisztségeket. Az IWW. 120-as Ipari Szervezete azonnal védelmi akcióba lépett a letartóztatás nyomán és felfogadta George Miller jó- nevü sudbuiy-i ügyvédet a védelem ellátására. W. M. EGYMÁSRA TALALTAK ÖRÖKÖS MUNKÁT ÍGÉRT BESUGÁS FEJÉBEN AZ OTIS ACÉLTÁRSULAT — A KIRÚGOTT SPICLI PERT INDÍTOTT ELLENE. A polgári bíróságon egy igen érdekes, hogy úgy mondjuk, a maga nemében páratlan per indult el a minap, az Otis acéltársulat ellen. A felperes, 50 ezer dollár kártérítést követel ,amit ügyvéd utján fog megpróbálni behajtani. A sajtónak leadott nyilatkozat szerint, a peranyagot a La Folette szenátusi vizsgálat szolgáltatta, a National Corporations Service spicli vállalat«----------------------------------------adatainak nyilvánosságra hozatala által. Midőn a vállalat üzleti ügyeit felülvizsgálták, kiderült, hogy az Otis Acéltársulat is egyik olyan ügyfele volt, melytől pven át a spicli szolgálataikért hehéz ezreseket kaptak. Kiderült az is, hogy egy Norman Morgan névre halgató gyári munkás, rendszeres besúgó munkát végez. Morgan jelentéseit, nem a társulati irodába, hanem a detektív cégnek küldözgette postán s igy még csak gyanúba sem került addig, mig neve a bizottság vizsgálata révén nem jutott nyilvánosságra. Morgan elbeszélése szerint, még 1933-ban saját lakásán kereste fel a Corporation Service detektív iroda egy képviselője és felajánlotta neki a besúgói szerepet, jó jövedelemmel, ö mikor szabadkozott és azonnal nem állott kötélnek, a gyári super is közbe lépett, ki azonnali fizetés javítást és örökös munkát ígért neki szolgálatai fejében. Morgan igy elfogadta a legaljasabb emberi munkát a busás jövedelemmel kecsegtető spic- liskedést. A társulat ígéretének első részét azonnal teljesítette. Fizetését havi 250 dollárra emelte fel. Minden simán, illetve gyanútlanul ment addig, amig Morgan neve nyilvánosságra került. Ezután aljas munkáját végezni nem birta és mint bélpoklost közösítették ki munkástársai is. A társulat nem csinált sem lelki sem lovagias ügyet Morgan- ból, hanem egyszerűen elbocsáj- totta, mint akit megfizetett amig alkalmazhatta s miután spicli munkára már értéktelenné vált, levette a magas fizetési lisztáról, kilökte az uccára. Nagylelkűségét is azzal igazolta az Otis acéltelep igazgatósága, hogy száz dollár végkielégítéssel jutalmazta meg az árulót. Morgannak nem sikerült sem uj munkát kapni sem a spicliskedést folytatni, ő is arra a szemétdombra került, mint sok munkás, kiket több éves spicliskedése alatt beárult és koldusbotra, kenyértelenségre juttatott, mert akartak és mertek szervezkedni a munkán. Morgan tehát perel. Kártérítést követel a társulattól, melynek csúnya szolgálatait jó pénzért aladta. ígéret szegéssel vádolta be őket, mint akik nyomoráért és nyomorult helyzetéért felelősek, ötven ezer dollár balzsam pert akasztott az Otisék nyakába, melyet annak rendje és módja szerint a polgári bíróság fog letárgyalni. Alig fékezhető düh és undor kerülget bennünket, midőn e csúnya ügyről beszámolunk. Megvetésünk megoszlik egyforma arányban az ügyfelek valamennyié között. A detektív iroda, az Otis Társulat és Morgan egyformán mérnek abban a mérleg serpenyőben, amelybe belé kerültek. Magából az esetből azt a tanulságot vonhatja le minden olyan gyenge jellem, hogy az árulkodást, besugást és spicliskedést űzőknek még gazdájuk előtt sincsen becsülete. Hogy még annyi értékük sincsen mint az egyszerű munkásnak. Még annyi se mmint egy prostituált nőnek. Mert ha egyszer rajta kapták és szolgálatuknak képtelenek eleget tenni, minden ígéretnek és összeköttetésnek vége szakad. Morgan esete nem szomorú, de megvetésre méltó. Hogy ő volt e a becstelen, vagy az ígéret szegő Otis társulat, olvasóink fantáziájára bízzuk. Zsi- vány becsület egyikben sincsen az biztos. HOWARD MEGHALT. Charles P. Howard, az International Typographical Union (AFofL. nyomdász szervezet) elnöke szivszélhüdésben meghalt. Howard 12 évig töltötte be az elnöki tisztet a “munkás arisztokraták” szervezetében, a nyomdászoknál, kiket mint a legkonzervatívabb szervezett munkásokat ismerünk. A hirtelen elhunyt szakszervezeti vezérnek nevével az utóbbi években sokat találkoztunk. Egyike volt azoknak az insurgent szakszervezeti vezéreknek, akik Lewis mellett törtek lándzsát, Green ellenes harcában. A CIO. központi titkári tisztjét Howard látta el és e szerepe miatt, az elmúlt AFofL. konvención, ő körülötte folytak a nagy harcok. Greenék ellenezték madátumát a konvencióra és napokig tartó harcok után sem adtak neki helyet a delegátusok között. A harcot tovább vitték ellene és az elnökségből is kibuktatták. Howardnak október elsején kellett volna átadni az elnöki kalapácsot megválasztott utódjának, amit most meggyorsított hirtelen halála. Neve országszerte ismert volt, de a forradalmi munkás- mozgalom hirtelen elhunytéval semmit sem veszített. Egy konzervatív szakszervezeti vezér hullott porba, akit a hirtelen halál megkímélt attól, hogy riválisának személyesen adja át az elnöki bunkót.
