Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-24 / 1038. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 december 24. Jézus a - forradalmár? Irta: Hujber István 1938 évvel ezelőtt Bethlehem egy istállójában született meg az a forradalmár, akinek születésnapját most az egész keresztény világ ünnepli. Születésétől 30 éves koráig, a három királyokról szóló legendán és egyéb költött apróságokon kívül keveset tudunk róla. Harminc éves korában kezdett feltűnni tanításai révén, még pedig jelentőségéhez képest aránytalanul kicsiny keretek között. Mert Jézus koldusszegény vándorprédikátor lehetett, aki jó emberek adományaiból élt. Szegénynek született és úgy is halt meg. Amikor tanításaival már komoly sikerei voltak, még mindig kölcsönkért szamár hátán vonult be Jeruzsálembe. Ruházata sem lehetett az a való- szinütlenül lenge köntös, amelybe később az egyház szolgálatában álló művészet öltöztette. De tanításai valóban felborulással fenyegették az akkori “társadalmi rendet”. Mert Jézus nemcsak erkölcsi és társadalmi, de politikai forradalmat is hirdetett. “Forradalmasítani” akarta az egész világot. Hirdette, hogy minden ember testvére embertársának, elitélte valamennyiünk természetes hajlandóságát, hogy a saját népünket dicsőítsük és más fajok dicsőségét lekicsinyeljük. Különösen a zsidók haragját hívta ki maga ellen. A zsidók ugyanis meg voltak győződve, hogy Isten megalkudott ősapjukkal, Ábrahámmal, még pedig rájuk nézve előnyösen, mert nekik ígérte a világ feletti uralmat. Ezt a vérmes reményt söpörte el tanításával, hogy nincs kiválasztott nép, nincsen kedvenc faj a mennynek birodalmában. Isten minden élő lénynek szerető apja. á A bátor forradalmár azonban nem elégedett meg félmunkával. Tanításában újból és újból elitélte a magánvagyont. A gazdag és bőségben élő emberek — még ha keresztényeknek vallják is magukat — ma is megdöbbenéssel olvassák hires mondásait: “Könnyebb a tevének a tü fokán átmenni, hogy- sem a gazdagnak Isten országába menni.” Jézus, aki fölötte állt minden kicsinyes emberi kapzsiságnak, tisztán látta, hogy a harácsolt vagyonhoz mennyi vér és könny tapad. A gazdagok ellen fordult ugyan, de forradalma mégis passzív jellegű volt, olyasvalami, mint ahogy Gandhi próbálja a hindu bajokat megoldani. Mint a többi vallásalapitó, az emberiséget Ő is egyetlen nagy közösségbe próbálta összehozni. Abból indult ki, hogy ha az emberek általában szeretnék egymást, a gazdag nem zsákmányolná ki a szegényt, a többség nem fosztaná ki a kisebbséget, a ravasz nem csapná be az egy- ügyüt, maguktól dőlnének le azok a válaszfalak, melyek az embert elkülönítik az embertől. Ennek a testvérszeretetnek jegyében alapította tehát az uj vallást, mely hivatva lenne mindnyájunkat testvéri közösségben összetartani, a világ végezetéig . . . Az első nazarénusok között — ahogy Krisztus követőit nevezték — bizonyára csak kevesen értették, mint ahogy manapság is kevesen értik meg, hogy az önfeláldozás magában hordja jutalmát. Komolyan venni tanítását annyit jelentett, hogy az ember letegyen régi szokásairól, úrrá legyen ösztönein és indulatain. Ellenben a papok rögtön megértették, hogy nincs más választás, mint az, hogy vagy ő pusztuljon el, vagy maguk a papok. A forradalom, mely nem volt egyéb, mint bátor és megalkuvást nem tűrő kísérlet, siralmasan összeomlott. A tanítványok egytől-egyik elpártoltak. De az elvetett mag mégis kikelt. A tanításokat azonban kiforgatták lényegükből, ugyannyira, hogy ma már csak nagyon kis szerepet játszanak a keresztény egyházak szertartásában. Ha tessék-lássék tartanak is belőle valamit, a lényeggel keveset törődnek. Jézus sem kerülhette el a többi nagy vallásalapitó sorsát. A papok, akiknek a különböző istenségek és szertartások, áldozatok, bőséges gyertyák szokását sok ezer éven át egyik vallásból sikerült a másikba átmenteni, az ő világos és köny- nyen érthető tanításait is misztikumba fullasztották. Jézus beszédeiben soha sem említette a Szentháromságot, egy szóval sem kívánta, hogy anyját a mennyek királynőj eként tiszteljék. Mégis Iziszr az egyiptomi tehén-istennő szerepét kapta. A fia Hórusz lett, az apja Jupiter. Tanításaival ugyanúgy járt, mint a többi vallásalapitó (Go- táma Budha, Konfucse) — sok szobor, kevés hit. Mohamed okult a többiek példáján és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ő csak ember és ezzel tanítását megmentette az eltorzításoktól és megrontástól. Sem Jézusnak, sem a többi vallásalapitónak, — bármilyen nagyok voltak is, — nem sikerült ugyan százszázalékos eredményt elérniük, de nem vitatható el tőlük az érdem, hogy végeredményben mindegyik előbbremozditotta a jobb megértést az emberek között. Ez szolgáljon bátorításul azoknak, akik manapság a munkásosztály felszabadításán fáradoznak őszintén! A BÉRMUNKÁS BUFFALOl OLVASÓIHOZ! Ezúton is kérjük lapunk olvasóit, hogy jelenjenek meg azon a tudományos előadáson, amely december 27-én, kedden este 8 órai kezdettel lesz megtartva a Niagara Streeten levő LIBERTY HALLBAN. Az előadás tárgya: Az európai események tanulságai. Előadó: Wiener Andor a Bérmunkás szerkesztője. Belépődíj nincs. Mindenkit meghívnak e gyűlésre a magyar IWW-isták. NEW YORK FIGYELEM! Szilveszter csak egyszer egy évben van, de egész éven emlékezetében fog maradni, ha december 31-én a SZILVESZTER ESTÉT az IWW new yorki csoportjának és a Modern Színkör rendezésében fogja eltölteni. Mert olyan SZILVESZTER ESTÉT sehol a világon nem látott és nem hallott, ahol EGY DOLLÁRÉRT egy házilag készített disznótoros vacsorát kaphat és egész éjjel kitűnő cigányzene- kar mellett táncolhat és mulathat. Tehát a SZILVESZTER ESTÉT töltse ön is a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Előjegyzéseket tehet bármely szerda vagy péntek este ugyanott, a rendező bizottság tagjainál. NEW YORK, BRONX, LONG ISLAND ÉS BROOKLYNI OLVASÓINKHOZ! Wiener Andor munkástárs a Bérmunkás szerkesztője egyetlen new yorki előadása december 23-án pénteken este 8 órakor lesz a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Az előadás tárgya: Miért nem valósulhatott meg az egységfront? Belépődíj nincs. Tömeges megjelenést kér az IWW new yorki csoportja. Elet az emberben (Folytatás az 1-ső oldalról) táplálékot az újoncok nem kaptak. Harmadnapra is csak any- nyit, ami egyetlen porciót tett ki. A juh akólban már volt egy embercsoport beszállásolva, kik mindegyikének blúzán “Idióta” jelvények voltak láthatók. Ezeknek már nem fájt semmi. Csöndes őrültekké válltak a kampi bánásmódtól. A zsidók helyzete a legrosz- szabb. Ők végzik az állati munkák között a legnehezebbet. A napi munkaidő 11 és fél órában van megállapítva, vasárnapi pihenő nélkül. Amíg ott voltam, három vasárnap semilyen táplálékot sem kaptunk. A zsidók, követ hordanak a bányából az útra egy mértföldnyi távolságra. Az úttól vissza a bányába, futólépést követelnek a fogolytól. Fiatal 18-20 éves suhancok ütik, verik, rúgják, kényszerítik futásra az emberi páriákat. Némelyek belehalnak, máso-* kát “szökés” közben agyonlőnek. Az őrökhöz közeljutni nem szabad és nem is lehet. Aki a halálvonalat átlépi, az a halál fia. Előfordul, hogy csupa kedvtelésből addig kínoznak maceráinak egy-egy szerencsétlent, amig az önmagáról megfeledkezve, átlépi a vonalat és a készen álló őr agyonlövi. Akik a munkán igy meghalnak és elpusztulnak — valamennyien szivszélütöttekként lesznek a halottaskönyvbe iktatva és elégetve. A rokonok a hamvaikat egy megszabott ösz- szeg ellenében kiválthatják. . A telep asztalos műhelyében 8-10 koporsót gyártanak naponta és azok meg is telnek. Sohasem kerül belőlük a raktárba. Olyan eseteknek is voltam szemtanúja, hogy a fogoly öngyilkossági szándékból magától lépte át az őrökhöz vezető ha- lálvongűat, hogy megszabaduljon az élettől és a kínos megaláztatástól. A kamp rendes körülmények között, 8000 ember befogadására alkalmas — amikor én belekerültem, már 25,000 volt benne, a legtöbb zsidó. Junius havában 2000-et hoztak újból. Ezek közül 70-et kiszabadított a családjuk, külföldi útlevél megszerzésével öt hét leforgása alatt. Ugyan ennyi idő alatt, az embertelen bánásmódtól 110-et váltott meg a halál. Egy menekült. ELŐADÁS MARTINS FERRYBEN Az elmúlt vasárnap délután iól sikerült előadás volt Martins Ferryben a Világ Ipari Munkások szervezetének rendezésében. Ez már a második előadás volt a közel múltban. Az elsőn Takács József, a másodikon Kovács Ernő munkástárs tartott előadást az aktuális kérdésekről. Mind a két előadást Nyers munkástárs vezette be. Az előadókat nagy figyelemmel hallgatta az 50-60 főnyi közönség, amely alig tudott betelni a kérdésekkel a munkásmozgalmakat illetőleg. Tudósitó. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E^ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a -er- melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama- tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban -— dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes i api munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi ha-cra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
