Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-16 / 1015. szám
1938 julius 16. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL f Elmondja: Z. J. “Tanult” és “Tanulatlan” Munkások. A közelmúlt hónapokban a szövetségi kormány által levezetett munkanélküli cenzus kimutatása szerint az 1937 év második felében a munkanélkül levők 42 százaléka a “tanulatlan” munkások sorából került ki. A “részben-tanult” munkások körülbelül fele annyi százalékát alkották a munkanélkülieknek és a “tanult” munkások közül alig egy millió volt munkanélkül. Ajánlatos volna meghatározni, hogy tulajdonképpen kik a “tanult”, “részben- tanult” és “tanulatlan” munkások és hogy helyes-e a munkások ily osztályozása ? A “tanulatlan” munkások sorába számítják mindazokat az osztályozás szerint, akik nin- csennek kiképezve valamelyes “mesterségre”. Ma talán az acél telepen dolgoznak, holnap az útépítésnél vállalnak munkát, azután a szállításnál, majd ismét a bányába mennek s igy tovább. “Részben-tanult” munkások azok, akik a tömegtermelésnél egy bizonyos gép kezelését elsajátították, vagy a nagy munka- megosztás folyamatban a termelt áru előállításánál egy és mindig ugyanazon részt állítják elő. Ilyenek pl. a fúrógép operatorok, vagy esztergályosok, kik mindig ugyanazt az operációt végzik napról napra és egész éven át. A “tanult” munkások sorába számítják a szakmunkásokat, mint pl. asztalosok, kőművesek, ácsok, lakatosok, cipészek, szabók stb. A munkások ily osztályozása még a kisipar idejéből maradt meg és ma már semmi esetben sincs meg az az értelem, ami volt 50 vagy 100 évvel ezelőtt. A száz százalékos szakképzett munkások ma már korántsem töltenek be oly szerepet, mint a régi időkben. A tömeg- termelésnél alkalmazott munka megosztás már nagyszázalékban fölöselegessé tette a szakképzett munkásokat. A kis ipar korában a szakmunkás képes volt egy bizonyos alkotmány elkészítésére elejétől befejezéséig, erre azonban ma már nagyon ritkán van szükség. Bár ma is vannak akik pl. egy szoba bútorzatot eltudnak készíteni elejétől végig, de van-e erre szükség? A nagybani termelésnél a régen szükséges szaktudást feleslegessé tette a gép. Ma a bútorgyárakban a gépek segítségével az egyik a gyalugépen csak az egyforma részeket gyalulja, a másik csak a csapokat vágja, a harmadik csak az enyvezést végzi, a negyedik le- simitja és igy tovább, egy-egy munkás csak egy bizonyos részét készíti az árunak. Ugyan ez áll a cipészekre, vagy gépké- szitőkre. Valamikor a lakatosok voltak a szakmunkások arisztokratái. És ma? A legkomplikáltabb gépeket is csak “részben-tanult” munkások állítják elő. A modern technika annyira leszállította a szakismeret szükségességét, hogy ezer közül talán csak egynek elégséges ha valamely komplikált istrument- nek teljes tervezetét ismeri, ez pedig a tervező mérnök. Akik aztán a gyakorlatban azt előállítják csak segítő munkások, akik az egyes részeket az elkészített terv szerint megcsinálják és össze állítják. De viszont a mai modern gépkorszakban a “tanulatlan” munkás elnevezés is helytelen. Ma már a gép minden téren használatban van és azok kezeléséhez bizonyos gyakorlatra van szükség. A nagyvárosok uccáin a villamos vasút sínéit gépekkel rakják le és azt a munkát “tanulatlan” munkások végzik. A parkokban a füvágó gépet mesterséges erővel hajthatják, melynek kezeléséhez bizonyos csiszoltságra van szükség. Az acél telepeken, a bányákban és minden téren bevonult a gép és nem csak azok kezelőinek, hanem akik azok körül dolgoznak is, bizonyos gyakorlattal kell birniok, mert ellenkező esetben nem csak saját, hanem sok más munkás életét is veszéllyel fenyegetik. A “tanult” és “tanulatlan” meghatározás tehát helytelen. A legjobb mechanikus is tehetetlen ha oly munkakörben válal munkát, melyhez nem ért. George Bemard Shaw ezen kérdéssel foglalkozva megállapítja, hogy ezen osztályozások ma már nem felelnek meg, mert “ha zenéről van szó, akkor én vagyok a szakértő, de ha automobilról, akkor a soffőröm a szakértő” — monja. A depresszió oka és a megoldás. Ezen ' munkanélküli cenzus alapján a “Chicago Daily Tribune” vezér cikkben foglalkozik e kérdéssel és többek között a következőket mondja: — A lecke fiyelemre méltó akiknek a legkevesebb lehetőségük van a depresszió idején, azok a tanulatlan munkások. Az az ember, aki tanult valamelyes szakmát és fizikai erőnél valami egyebet is eltud adni, nagyobb biztonságot élvez. Nagyon fontos lecke az a szülőknek, akik óhajtják gyermekeiket aránylag magasabb fokú biztonsággal ellátni; tanítóknak, akik tanítványaikat biztos jövőre akarják kiképezni, hogy a munkanélkülieket oly szakmára képezzék ki, amely megélhetést biztosit.” A nevezett lap ezen figyelmeztetése alligha bir valami gyakorlati értékkel. Különösen a bevándorolt szülők nagy gondot fordítanak arra, hogy gyermekeik, hamár ügyvédek vagy orvosok nem lehetnek, legalább valami “szakmát’ ’tanuljanak. Azonban ha körül nézünk, milyen lehetőségek vannak már erre? Az utóbbi 10 évben milyen lehetőségek voltak arra, hogy a fiatalság valamelyes szakmát tanuljon? Az iparokban a már kiképzett munkások sem találnak foglalkozást, hogyan juthat be oda a milliónyi fiatalság, akik tanulni szeretnének? A kimutatás szerint is a “prosperitás” legmagasabb fokán — 1937-ben — több mint egy millió volt a “tanult” munkások közül munkanélkül, ami azt bizonyítja, hogy e téren is van felesleg már most is. De mi lenne, ha a fiatalság, akik évente elhagyják az iskolákat, mint bevonulnának az iparokba? Az történne, hogy a fiatalság foglalná el a helyeket és akik ma dolgoznak, azok az uccára kerülnének. Az arány megfordi- tottja történne: a kimutatás szerint ma a munkanélküliek 42 százaléka “tanulatlan” munkás, ez esetben 42 százalék “tanult” munkás volna a munka- nélküliek között. Természetesen mindannyiunk óhaja, hogy gyermekeink minden tudással fellegyenek ruházva az életküzdelemre. Ma már nem is kell különösebb erőfeszítés, hogy a gyermekek elsajátítsák a gyakorlati tudást. A gépkorszakban születtek, abban nevelkedtek és nem ritkaság, ■hogy az iskolás gyermekek minden különösebb gyakorlat hij- ján megtudják javítani a család automobilját, varrógépét, rádiót stb. Más kérdésen alapszik az, hogy amikor elhagyják az iskolát, foglalkozást találjanak. A mai géptermelési rendszerben a munkaalkalom mind gyérebb lesz. A termelési folyamat rohamosan gyorsul, a gépek mindig több és több munkást szorítanak ki az iparokból. Ezzel szemben a munkaidő még mindig az ötven év előtti. A “depresszió” és “prosperitás” közötti időszakok teljesen eltűnnek, vagy inkább úgy változnak, hogy a munkáltató osztály állandó prosperitást élvez, a munkásosztály pedig állandó depresszióban él. A nemzetatyák, politikai pártjaink, egyetemeink, szellemi vezéreink, a milliós tagságot számláló szak- szervezeteink karöltve a kormánnyal nagy erőfeszítésekkel próbálják megoldani ezt a kérdést és mint a tények bizonyítják, minden igyekezetük kárba vész. Pedig a kérdés oly egyszerű, hogy nem szükséges hozzá semmi emberfeletti tudás. A depresszió megoldását az IWW. egy rövid mondatban foglalja. “Négy óra napi és négy nap heti munkaidő” az iparokban. Mert csak természetes, hogy ha a termelési folyamat gyorsul és a munkaidő nem redukálódik a munkásság kiszorul az iparokból. Ez még akkor is igy volna ha mindenki “tanult” munkás volna. Miután nyilvánvalóvá vállt, hogy szellemi vezéreink és politikusaink képtelenek megoldást találni és ha a munkásság óhajtja a megoldást, nekünk, munkásoknak kell hozzá látni. A várakozás ideje lejárt. A depresszió elhárítására már minden módszert kipróbáltak és az eredmény nem mutatkozik., Lépjen tehát akcióba a munkásság. Be a forradalmi Ipari Szervezetbe és lássunk hozzá ezen “gordiusi csomónak” kibogozásához, mely műveletnél szellemi vezéreink tudása csütörtököt mondott. Szállítsuk le a munkaidőt napi négy órára a heti munkanapokat szintén négyre, de — bérlevágás nélkül. Rövid időn belül minden munkanélküli dolgozni fog. Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza! GULYÁS PIKNIK NEW YORKBAN! Julius 17-én vasárnap egész nap az ismert Edenwald erdőben, kirándulást tartanak az IWW. new yorki tagjai, ahol minden a régi jó világban szokott módszer szerint lesz intézve. Aki tehát egy kellemes napot akar eltölteni jöjjön julius 17-én az Edenwald erdőbe. Munkástársaink figyelmét felhívjuk, hogy bent az erdőben, ahol a régi forrásvíz volt fogjuk fölütni tanyánkat, oda jöjjön mindenki. Útirány: a Lexington Ave. “White Plains Road” subway veendő a 233-ik uccáig és onnan a “Dyer Ave. Bus” a Platt Aveig ahonnét néhány perc séta be az erdőbe. Figyeljétek a jelző táblákat. Kisjegyekért befolyt összegek. M. Fekete, Coraopolis, $2.50. D. Szilveszter, Detroit $2.50. G. Csonka, Woodmond, Conn. $1. (Ku.tassy, Pittsburgh $2.50. M. Homer, Bellair $2.50. A NEW YORKI PIKNIKRŐL. Jelentjük, hogy dacára a zuhogó esőnek mégis sikerült a piknik, melynek eredményéből már ezideig 25 dollárt beküld- tünk lapunkhoz és a végelszámolásnál még jó néhány dollárra van kilátás. A sikeres mulatságért először is Wiener Gábor munkástárséknak ezúton is köszönetét mondunk amiért farm helyiségeiket rendelkezésünkre adták és több mint ötven személy részére a csirkét adományozták. Fülöp munkástársnő finom süteményt adományozott más élelmiszereket Vaszkó, Astoriái Nagy és Zatykó munkás- társnők valamint Becker muri-' kástársnő^ egy dollárt adott, mindezekért és mindenkinek hálás köszönetünket nyilvánítjuk, akik a sikerhez munkálkodásukkal hozzájárultak. Az IWW. new yorki csop. Felülfizetések julius 13-ig. IWW. Csop. New York ....$25,00 IWW. Csop. Bridgeport .. 20.00 M. Homer, Bellair ........... 1.00 S. Pompor, Sharpsville..........50