Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-26 / 1034. szám
6 oldai RrRM I NKAS 1938 november 26. Harmincezer dollárt akarnak a magyar komunázik — NEW YORKI LEVÉL Amikor múlt heti cikkemben csak úgy futólag megemlítettem, hogy Fehér József “elvtárs” ur talán egy uj gyűjtés érdekében járja az országot, halvány sejtelmem sem volt arról, hogy valóban fején találtam a szöget. Most aztán megtudtam, hogy tényleg valami ilyesmiben sántikál a magyar komunázik felkent és papok által szentesített fővezére, akinél minden mozgalomnál fontosabb a gyűjtés, mert azJ>____________________________ összes mozgalmak közül a gyüj- ’ tés az egyetlen amely pénzt hoz a házhoz. És a könnyű szerrel szerzett pénzt, még a magyar komunázik fővezére sem veti meg. Az elvtársakkal való érintkezésemben éreztem, hogy valami nagyobb dolog van folyamatban, de nem voltam képes eligazodni a dolgon, mert csudák- csudája, ez egyszer nem szólták el magukat. Mintha valahonnan erre figyelmeztetve lettek volna? és igy csak a sötétben tapogatóztam, hogy megtudjam miről is van szó. Elkezdtem kutatni itt is, ott is, de semmi bizonyosat nem voltam képes megtudni, mert azokból a kijilentésekből, hogy: “ellenségeink öröme még nagyon korai” nem sokat lehet kivenni. Ez persze arra megy, hogy a megszűnt Magyar Világ még nem döglött be véglegesen. Ha ez igy van — gondoltam — akkor valami támasznak kell lenni, ami ezt a bizalmat kelti és ezt a támaszt kellett kitalálnom. Köztudomású dolog itt New Yorkban, hogy a világeseményeket a 81-ik uccai Munkás Otthonban tárgyalják. Ott vannak a legedzettebb diplomaták, akik ezeket az eseményeket irányítják, mert ez a főfészke a politikus csizmadiáknak. így hát nekem is oda kellett folyamodnom, hogy tudomást szerezzek arról, amit a magyar komunázik terveznek, mert, hogy valami óriási terveken törik a fejüket abban biztos voltam. Csak éppen azt nem tudtam, hogy a fővezér és kreatúrái milyen érvágásra készülnek a gyanútlan amerikai magyar munkásság ellen. Feltevésemben most sem csalódtam, amennyiben sikerült ott az egyik politikus csizmadiával megbarátkoznom, akinek — ugylátszott — nagyon imponált az “elvtárs” megszólítás és a bedöglött Magyar Világ feletti sajnálkozásom, mert bizony alaposan megeredt a nyelve. így megtudtam mindent, amit megtudni akartam, még pedig első kézből, mert — amint mondotta — ő igen benfentes a mozgalmi életben. Megtudtam tehát, hogy Fehér “elvtárs” ur és csatlósai most azon törik a fejüket, hogy 30.- 000 — mondd harmincezer — dollárt sajtoljanak ki az amerikai magyar munkásságból, hogy annak a maradékából feltámasszák a bedöglött Magyar Világot. Azt mondtam, hogy a maradékából, hát persze, hogy csak a maradékából, mert a gyűjtés maga is pénzbe kerül, aztán meg néhány csatlósnak automobilra is lehet szüksége, amit szintén csak pénzért lehet kapni. És mi lehet könnyebb, mint a gyűjtött pénz .amelyért mások izzadtak, mások dolgoztak és amelyről még elszámolást sem kell adni, legfeljebb a gyüjtőiveket eltüntetni, amiben nagy gyakorlatuk van már az “elvtársiaknak. Szerintem ez a gyűjtési terv nem kell, hogy izgasson senkit, mert éppen olyan fiaskóval fog végződni, mint az egy év előtti gyűjtésűk. Akkor csak tizenötezerről volt szó, de a gyűjtés végleges eredménye alig egy ötödrésze volt. De ez nem is fontos. Inkább az a fontos ebben a dologban, hogy az ameriJ kai magyar munkásság megtudja azt, hogy ezt a gyűjtést ugyanazok a bábák irányítják és kezelik, akik tudatlanságukkal és rosszakaratukkal már sok mozgalmat öltek meg és igy bebizonyították, hogy alkalmatlanok az amerikai magyar munkásság bizalmára. Minden öntudatos magyar munkás erkölcsi kötelessége figyelmeztetni munkástársát erre az újabb érvágásra, amelyet a magyar komunázik készülnek végrehajtani az amerikai magyar munkásságon, hogy újra dologtalan és kényelmes megélhetésre tehessenek szert. És erre az amerikai magyar munkásságnak csak egy válasza lehet: Vigyázat mázolva! Ha majd újabb fejleménytik lesznek ebben az ügyben, akkor ismét időt szakit magának azok felszínre hozására a magyar munkásság zsebének megvédésére Hajnal János Chicagói Naptár AZ IWWés a Libertarian Organization chicagói csoportjai november 26-án szombaton és 27-én vasárnap nagyszabású Bazárt rendeznek a Labor Lyce- umban, Kedzie és Ogden Ave. sarkán, melynek jövedelme a spanyol szabadságért harcolók támogatását szolgálja. Szombat este tánc lesz, melyre a belépti dij 25 cent. Vasárnap szabad bemenet, mely alkalommal pulyka ebédet fognak felszolgálni. Látogassuk törne| TÁRCA | Manciék boldogsága Irta: Farkas Antal A vasárnapi mozielőadások látogatásán kívül a hétköznapok esteli sétái is kezdtek már unalmasakká szürkülni. Jólesett volna nagyon egy kis színház, valami meghitt cukrázda, esetleg holmi kisebb vendéglő fehér- teritékes szobája, de a pénztelenség az uccára szorította őket éveken át. — Legjobb volna összeházasodni. Miért nem csináljátok? kérdezte tőlük a józan ész. ők visszakérdezhették: — Ugyan miből? Igaz nagyon igaz. Bélának még mindig az a nyomorúságos kezdő fizetése volt, amellyel a hivatalnokoskodást évekkel ezelőtt megkezdte és Manci még mindig a szülei nyakán élt, akik maguk is napról-napra tengődtek abból a sovány keresetből, amit a vásárcsarnoki árusítás hozott. Manci valósággal úri dámának született: szeretett szépen öltözködni és nem értett a fri- zuracsináláson kívül semmi, de semmi munkához. A mások zongoráján tudott félkézzel nótát petyegtetni és ha valami nagyon tetszett neki, arra ezt mondta: — No, ez igazán klassz! Szavamra hercig' Emellett Béla a főváros legsikerültebb kisasszonyának tartotta és úgy gondolta, hogy nagyon boldoggá tudná tenni, ha a fizetését háromszázra emelnék. De mit csináljon abból a nyavalyás százhúszból ? Nem igaz? Úgy érezték, sőt meg is esküdtek rá, hogy szeretik egymást. Csak a szülők unták meg az éveken át tartó mozielőadásokat és uccai sétákat. — A nyakunkon akarsz vénülni? Miért nem adsz már túl ezen a szerencsétlen Bélán? Szegény Manci még sirt is, annyira fájt neki a tehetetlensége . . . Igaz is, hiszen a Béla havi százhuszából ő még egy szobabeli bútort sem tudott volna venni, ha arra kerül a sor, nem szólván arról, hogy a kelengyéjét akár egyszerre is magára' ölthette volna, olyan gyér volt. Volt ugyan egy nyaláb régi szakácskönyvekből és újságokból kivágott konyhai receptje, aminek a segítségével még főzni is megpróbálhatott volna, ha történetesen arra kényszeríti a szükség, de hát ez még kevés a családi tűzhely alpitásához. Hol van még az esküvői ruha és a lakodalmi költség, ha min- gyárt csak hideg fölvágottat eszik is a násznép? Ha lohadt is a szerelem tüze, de a megszokottság összefűzte őket. Szakításra csak akkor gondolt Manci, amikor valamelyik barátnője kíméletlenül a szemébe vágta: — Ne hencegj! Merek fogadni, hogy vénlány maradsz. Máris ráncosodik a képed. — És a tiéd? — Teheti: mi már a jövő hónapban esküszünk. És Manci akkor este az uccán hagyta Bélát: keményen összevesztek azon, hogy jól áll-e fekete aljhoz a fűzőid derék vagy sem? Ekkoriban ismerkedett meg Manci Bercivel, a gazdag hentesmester fiával, aki apja üzletének a vezetője volt. Mondjuk, hogy hirtelen megszerették egygesen a bazárt és támogassuk a spanyol harcosokat. DECEMBER 3. Ezen a napon az IWW chicagói magyar tagjai tánccal egybekötött “Disznótoros Vacsorát” rendeznek. Általánosan tudott az, hogy a legiz- letesebb hurka-kolbászt az IWW összejövetelein lehet enni és igy el ne mulassza ezt az alkalmat, december 3-án szombaton a Bérmunkás Otthonban, 2419 Lincoln Ave. Jó cigányzene fog a tánchoz és a vendégek mulat- tatására muzsikálni. Belépti dij 25 cent. TÁMOGASSUK AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIT. Az IWW csoportjai minden előző évben tartottak és ez évben is rendeznek decemberben egy nagyszabású estélyt, melynek jövedelme az osztály harc foglyainak karácsonyi támogatását szolgálja. Ezen műsoros táncestély december 17-én, szombaton este lesz a Bérmunkás Otthon, 2419 Lincoln Ave. Elsőrendű műsor jó zene. Belépti dij 25 cent. Felkérjük lapunk olvasóit és azok ismerőseit, hogy tartsák e napot emlékezetükben és jelenjenek meg az estélyen, melynek jövedelme az osztályharc foglyainak és azok családjainak támogatását szolgálja. SZIVESZTER ESTÉLY Engedve a több oldalról jövő felszólitásnak, az IWW chicagói magyar tagjai ez évben kizárólagosan “magyar” estélyt rendeznek december 31-én szombaton este az Imigrant State Bank épület tánctermében 333 W. North Ave. Magyar cigányzene és magyaros ételek. Ezúton is értesítjük munkástársainkat és barátainkat, hogy készüljenek fel és töltsék Szilveszter estét körünkben. Sehol kellemesebben és gazdaságosabban nem tölthetik el az ó év utolsó és az uj év első óráit, mint az IWW magyar tagjainak Szilveszter Estélyén. mást. (Manci őszintén ezt úgyse mondaná.) Úgy volt ,hogy Mancit el is veszi ez a derék, gazdag Berci. Béla hirtelen kibékült az ö Manci jával. — Ebből pedig nem esztek! —Miért, ha szabad kérdeznem? — Mert én szeretlek és én megöllek! Manci megdöbbent. — Tréfálsz? — Esküszöm! A házasságból csakugyan nem lett semmi, de Mancinak menni kellett a háztól. Beállt az özvegy fűszereshez, aki neveletlen árvái érdekében már régebben szemet vetett a Béla régi szerelmére. Szerény, jó, idősecske ember volt. Egy kicsit rokkant is. — Béla, a fűszeres megkért — újságolta egyik esti találkozóján Bélának, aki minden gondolkodás nélkül felelte: — Gratulálok! Lásd milyen jó, hogy hűségesen kitartottál mellettem. — És te most elhagysz? — A tied maradok a sírig. És Manci férjhez ment. Most is a legnagyobb boldogságban élnek mind a hárman, amíg meg nem halnak . . .
