Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-19 / 1033. szám

1938 november 19. BÉRMUNKÁS 7 oldal A szavak csak akkor jelentenek valamit, ha tettek követik [ I -------------------------------------------------------- I j Mit tettél osztályod, a munkásosztály felszabadulásáért? j AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI .... Meghalni se tudtak Már ami azt illeti bármennyi­re is akartak élni, a természet törvényei szerint, miután az életet fenntartó, táplálékot el­vonták tőlük szabályszerűen ki­múltak a Betyár Világék az él­ők világából. De a halál és halál között kü­lönbség van, egy munkáslap, harcolva elbukhat, a reakció el­némíthatja, a tömegek még nem érettek ez elsorvaszthatja, az ilyen halál, az amely tiszte­letet vált ki és még a bukásával is elősegíti azt a célt amelyet szolgált. De a Betyár Világ, amelynek a rövid de kártékony élete, foly­tonos árulás és hazugság volt, a halálával is hazugságba ful­ladt és vele együtt pusztult el az az “eszme” is amelyet szol­gálni akart. A Magyar Világ, amely egy évig se rontotta, fertőzte a le­vegőt, csak folytatása volt egy munkáslapnak, amelyet 35 éven keresztül tartottak fel Amerika magyar munkásai. Lehetnek a vélemények kü­lönbözők az Előre, az Uj Előre célkitűzését illetőleg, de egy kétségtelen, hogy az amerikai magyar munkásoknak legalább 10 százalékát felölelte. Az amerikai osztályharcos mozgalmak közül bármelyik nagy jelentőségű volna, ha az amerikai munkásokat ilyen arányban tudná felölelni. Harmincöt éven keresztül, óriási áldozatokat hozott az amerikai munkásság a fentem- litett lapokért és dacára annak, hogy a múltban is voltak csú­nya piszkos dolgok amelyek gyázva átadta az öregnek. A két fiatalember is megilletődve végigsimogatta a kis kutya far­kát. Selmec még gőgicsélni is próbált a “nagyságoshoz” ha­sonlóan. Ilyesmifélét mondott: — Hetyem, petyem hetyele . . . —Vegyen fel pénzt a pénz­tárból — szólt még az asszony az öreg után, aki sapkáját a fe­jére gyűrve, kibotorkált a szo­bából. Lent a házbeli fűszeresnél megvásárolta az üveg konden­zált tejet és kis köcsög szilva­lekvárt. Amikor belépett a felvonó­mögötti kis lakásba, kutyástól- mindenestól, az öregasszony nagy szemeket meresztett. — Hát ez mi. — Meg kell hajtatni. Telerak­ta magát a kópé. Adj már vala­mi bögrét. Lefektette a kutyát a tűz­helyhez köziéi valami elnyűtt pokrócfélére, tejet öntött a fü- letlen bögrébe. Kissé bajlódva kifeszitette a lekvárosköcsög nagy botrányt idéztek elő, de ezek a tömegek hittek, nem a vezetőkbe, hanem az észmébe, a proletáriátus felszabadulásá­nak a szükségességébe, és dacá­ra a vezérek hitványságánank kitartottak a legsúlyosabb hely­zetben is a lap mellett. Ha sokszor azt hitte is a la­pot olvasó és támogató proli, hogy már hitványabb vezérkart nem kaphat, arra alaposan rá­cáfolt a legutolsó 10 év, amely idő alatt, az amerikai magyar kommunista mozgalom, kiter­melt egy olyan garnitúrát mely­hez foghatóan aljasat, jellemte- lent, elvtelent még munkásmoz­galom nem ért meg. Mint a tetük a vart, úgy lep­ték el ezek a kispolgárok és lumpenproletárok a mozgalmat. Nagy János, Péter, Gárdos, Me­yer, Rákosi, Gál, Csont, Leitner, Práger, Deák, Fehér Bebrits, mind a munkástól teljesen ide­gen élősdiek. Bebizonyították azt, hogy ők még az edzett gyomru amerikai prolival is megtudják utáltatni a mozgal­mat, annyira, hogy egy centet sem volt hajlandó áldozni, arra hogy az általuk teremtett szörnyszülöttet megtartsák. A magyar proli, kit 35 éven át tömtek forradalommal, Le­ninnel, Marxai, proletár dikta­túrával, fegyveres felkeléssel, nem volt hajlandó bevenni az “egységfront” néven jelentke­zett árulást. Nem volt kedve, egy tálból cseresznyézni a pápá­val, a papokkal, nem hitte el, hogy segít a sorsán az ha de­mokratára szavaz és nem volt hajlandó Szent István ünnepe­ket ülni. Ezért kellett elpusztul­nia a Betyár Világnak és ha az árulásba görbült Nagyjáno­pléhfedelét. Az öregasszony meglátta a piros címkét szép, húsos szilvával a középen. — Te, csak nem szilvalekvár az? — kérdezte gyanakodva. Keze megállt félúton, amint ép­pen kimérte a szürkés fehér las­kát a repedt-eres lapostányérra. — Ne törődjél vele, ha az is — mondta az öreg komoran és kelletlenül megránditotta a vál­lát. Elgörbült kis kanállal bele- bele pöccentett a tejbe a jósza- gu, tömör lekvárból. Amikor kész lett, letette a kutya elé a bögrét. A drótszőrü bágyadtan szaglászni kezdett és belenyom­ta az orrát. Az öreg visszafordí­totta a köcsög fedelét és a pár­kányra helyezte. Leültek egymással szembe a kis konyhaasztalhoz .Mindket­ten lopva a köcsögre pillantot­tak. Aztán hirtelen kissé riad­tan egymásra néztek. Szomor­kás-meleg tekintetük egymás- bafonódott. S a tányérra hajol­va, szótlanul viliázni kezdték a megpépesedett ványadtan gő­zölgő laskacsomókat . . . sokba egy csepp tisztesség lett volna ,akkor ez lett volna a hattyúdaluk: “Magyar prolik kik 35 éven át ott álltatok a lap mögött, most elhagytatok ben­nünket, elhagytatok azért mert elárultuk mindazt amit 35 éven át a lap hirdetett. Megutáltatok bennünket, mert eladtunk ben­neteket a mai rendszernek, hit­ványak, árulók voltunk, de szol­gáljon mentségünkre az, hogy ez természetes következménye a politikai mozgalomnak”. De Nagyjánosokba még az enyészet szele sem tudott egy kis munkásbecsületet bele szo­rítani, igy e lap olvasóinak a kötelessége az, hogy megkeres­se ezeket a prolikat és megma­gyarázza nekik azt, hogy ha a csömör kiment belőlük, akkor ne bújjanak el a kuckóba, ha­nem találják meg az utat az iga­zi ipari unionizmushoz, amely­nek már az összetétele is kizár­ja azt, hogy hasonló csalódáso­kon menjenek keresztül. Megvan a vezér! Az amerikai magyarok kö­zött is bűzlik a nácizmus, csak eddig nem akadt vezér. Már pe­dig a nácizmus előfeltétele az, hogy vezér legyen. Az eddigi je­lentkezők : Himler, Neményi, Tárcái és a new yorki László nevű pap, születési hibába estek azaz rosszul választották meg a pápájukat. Ezek mind álva ke- resztelkedtek meg, vagy még azt is elmulasztották, igy alkal­matlanok a vezérségre, csak a házizsidó szerepet tölthetik be. Most azután megvan a vezér, ki habzó szájjal bömböl nem­csak a zsidók de minden radiká­lis munkás ellen. Ez a vezér, nem kertel, nyíltan megmond­ja, hogy a zsidókat, radikáliso­kat fizikailag ki kell irtani, itt Amerikában. És ez a vezér jelölt nem is tréfál ez nem száj hősködés, mert ő már bebizonyította illet­ve a magyar bíróság bizonyítot­ta és 15 évi fegyházra ítélte, rablógyilkosságért amelyből jó 10 évet le is ült. Ez a véresszáju és kezű rab­lógyilkos náci nem más mint Finta Sándor, amint azt Göndör Ferenc az Ember cimü lapjában megírta. Na magyar nácik itt a vezér ennél különbet, ennél ná­cibbat, ennél gyilkosabbat, sőt rablógyilkosabbat nem találtok, a többi hozzáképest csak kis ty üktől vaj, ez a valódi náci ve­zérnek való ez a 15 évre Ítélt rablógyilkos. Néptárgyalást! A kommunista vezérek cleve­landi táborozását sokszor meg­keserítette Pál Elek, — aki vagy 15 évig robotosuk volt — mert nem tudta lenyelni azt a sok disznóságot amit a vezér urak elkövettek. Tiltakozott, ki­fogásolt, kritizált, hát egysze­rűen menesztették. De elfelej­tették megfizetni azt az össze­get, amivel Pál Eleknek tartoz­tak és miután ez a rakoncátlan proli követelni merte a járandó­ságát, hát ezek a dicső forra­dalmárok, feljelentettét lopá­sért azt akit megloptak. Az esküdtszéki tárgyalásra felvonultattak egy tucat jól ki- tanitott tanút, akik vallottak is mint a karikacsapás, mindad­dig amig az ügyvéd keresztkér­dések alá nem vette őket. De ak­kor összerogytak mint a moso­gató rongy és be kellett ismer­niük, hogy Pál nem lopott, hogy tényelg ők tartoznak Pál Elek­nek. Az eredmény: Pál Eleket fel­mentették, a Munkás Otthon­nak ki kell fizetni azt amivel Pálnak tartoznak. Most azután nagy a szomo­rúság a berkekben, nem elég az, hogy a Betyár Világ bedöglött, hanem még a port is elveszítet­ték. Vigasztalásra ajánlom, hogy a szokott módon hívjanak egy­be egy néptárgyalást, az majd felmenti őket és elitéli Pál Ele­ket. Vagy már erre nincs meg a bátorság a levitézlett forra­dalmárokban ? Bukás Milyen szerencsés a Betyár Világ, most nem kell keseregni a demokrata pártot ért veresé­gen. Az amerikai választók, sok helyen megunták a new deal jó­téteményeit és most republiká­nust választottak, abban a re­ményben, hogy ők visszahoz­zák a prosperitást. Milyen naivak is ezek a vá­lasztó polgárok, azt hiszik, hogy az változást hoz a sorsukba ha, kicserélik a garnitúrát, nem tudva azt, hogy a politikai, pár­tok a rendszer oszlopai ame­lyek soha nem fogják megolda­ni az osztályok problémáit. Mi­kor nyílik ki már a munkások szeme, mikor lássák már meg azt, hogy nem a garnitúrát kell kicserélni, hanem az egész rend­szert, amit azonban nem lehet szavazó cédulával elintézni. A kapitalizmust nem lehet kisza­vazni, azt ott kell legyőzni, ahol a hatalma van, az iparokban, ahogy azt az IWW hirdeti. Nem politikai párt, hanem Ipari Unionizmus, nem szavazó cédula, hanem gazdasági di­rekt akció visz el bennünket a felszabaduláshoz az Ipari De- mokráihoz. ME GHIVÓ Az IWW. new yorki összes tagjai és az Egyetemes Védel­mi Bizottság new yorki csoport­ja, december 16-án rendezi 21- ik védelmi mulatságát, az Ir­ving Plaza báltermében, a be- börtönzöttek segélyezésére. Jó zene és program. Belépő dij 25 cent. Jegyek kaphatók az IWW. csoportjainál és tagjainál. Le­gyünk ott valamennyien.

Next

/
Thumbnails
Contents