Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-12 / 1032. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: pgy évre .................. $2.00 One Year___________ $2.00 r'élévre -------- 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám ____ 5c Single Copy____________5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders _____ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as secead-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD «a®*. 42 Évfordulón Az úgynevezett civilizált világ, november 11-én ünnepi kön­töst olt magára, hogy az 1914-ben elindított világháborúban, a huszonegy évvel ezelőtt megkötött fegyverszüntet ünnepelje. A háború, melyről azt állították, hogy az utolsó ... és az­ért folyik, hogy ennek a barbár korszakból ránkmaradt rossz szokásoknak egyszer és mindenkorra véget vessen, nem hozta meg, amit általa elérni remélt az emberiség. A világháború sem­mit, a világon semmit nem szüntetett meg. Ellenben növelte a nyomort, a szegénységet és teremtett olyan állapotot, melyben a győzők és legyőzöttek egyaránt annyira fulladoznak, hogy két­ségbeesett levegőutáni kapkodásukban, vele rántani látszanak a világot egy újabb katasztrófába. A fegyverszünet aláírása óta, szültetett és embemyi ember­ré fejlődött egy újabb generáció, mely csak a hamisított törté­nelemből ismerheti meg — ha egyáltalán megismerheti — azo­kat a borzalmakat, amelyeknek közepette meglátta a napvilágot. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy egy kis áttekintést nyújt­sunk és számokban elevenítsük fel, hogy mibe került az emberi­ségnek az a háború, melyet az utolsónak hirdettek és amelynek állítólag megkellett menteni ezt a csúnya világot a “demokrácia számára”. Itt vannak a számok, olvassátok!: Fogoly és Országok Fegyverben Elesett Sebesült eltűnt Oroszország ............. 12,000.000 1,700.000 4,950.000 2,500.000 Franciaország ........... 8,410.000 1,357.800 4,266.000 537.000 Angol birodalom ....... 8,904.467 908.371 2,090.212 191.652 Olaszország ................ 5,615.000 650.000 947.000 600.000 Egyesült Államok .... 4,355.000 126.000 234.300 4.500 Japán .........ő................. 800.000 300 907 3 Románia ........... 750.000 335.706 120.000 80.000 Szerbia ......................... 707.343 45.000 133.148 152.958 Belgium ........................ 267.000 13.716 44.686 34.659 Görögország ..... 230.000 5.000 21.000 1.000 Portugál ....................... 100.000 7.222 13.751 12.318 Montenegró ....... 50.000 3.000 10.000 7.000 Németország .......... 11,000.000 1,773.700 4,216.058 1,152.000 Ausztria-Magyar........ 7,800.000 1,200.000 3,620.000 2,200.000 Törökország ............... 2,850.000 325.000 400.000 250.000 Bulgária _____ 1,200.000 87.500 152.390 27.029 összesen: 65,038.810 8,538.315 21,219.452 7,750.919 Embehi életben ez volt az ára annak a háborúnak, amelynek ideiglenes beszüntetését huszonegyedszer ünnepelteti a kapitaliz­mus azokkal és utódaikkal, akik belőle megmenekültek. Hozzá­vetőleges számítások szerint a statisztika helyes, de nem teljes. Nem ad számot azokról a civilekről, akik elpusztultak. Kihagyja azokat, akik éhen vesztek. De megemlíti, hogy tizenkét millió születés maradt el négy esztendő alatt. Nem beszél az özvegyek és árvák égbekiálltó nyomoráról, összetört egzisztenciákról, el­pusztult és elpusztított városokról, országokról és a felmérhetet­len javakról, amely évszázados munka, szorgos termékeként az emberi alkotás magasztosságát dicsérte. Nem beszél, de némaságában hangosabban fejezi ki a leg­dörgedelmesebb szavaknál is, mindazt amit elhallgat. Mindazt, amibe ez a vérözön, a dolgozó emberiségnek, a minden hasznot termelő munkásságnak került. Hallgat arról is, hogy a háborút követő és szintén vérbefoj- tott forradalmaknak mi volt az ára. Szemet huny, hogy a leg- förtelemesebb rendszerek kialakulása, a Hitlerizmus, a Musso- linizmus — a názizmus és fasizmus is ennek a háborúnak a ter­méke. A feltörekvő munkásmozgalom is ebben a háborúban tört össze. Az IWW. szervezet ellen is ebben a háborúban vezették az amerikai történelemben még eddig párja nélkül álló irtóhadjára­tot, melyben a halottak, a meglincseltek, a beszurkolt és tollazot- tak száma, sok ezret meghaladott. Hallgat a társadalom, hallgatnak azok ,akik a háború pofrit- jából meghíztak és milliókat halmoztak fel. Ne ünnepeljetek hát. Nincsen miért! Mert a háború és fegy­verszünete semmit sem hozott nekünk dolgozóknak, amiért meg­ünneplését méltónak tarthatnánk. Semhogy megoldott volna bár­mit is, lezüllesztette az egész emberi társadalmat, eltiporta, meg­fojtotta a munkásmozgamat, ami által elvágta a lehetőségét, ki- totta idejét annak, hogy amikor nyilvánvalóvá válik a kapitalista termelési rendszer csődje, akkor a szervezett munkásság azt le­válthassa. A számok beszélnek. Azt mondják és igazolják, hogy a há­borúból, a munkásság nem nyerhet, de mindent — legdrágább kincsét — életét is érte kell adja, benne kell feláldozza. Utáljá­tok, vessétek meg és gyűlöljétek a háborút, mint a barbár kor­szak által a civilizációra hagyott örökséget. Le vele! Le az ün­neplőivel! Le a rendszerrel, mely belőle táplálkozik! Karcolatok Karcolja (f) H. G. Wells egyik fantáziáját átdolgozva rádióra, gyerekes rémisztgetéssel adták le, az egész országot behálózó egyik rádióállomásról. Hallagtók kö­zül nagyon sokan annyira meg­rémültek, hogy orrhoz tartott vizes zsebkendővel szaladgáltak az uccán sikoltozva, “jön a gáz”. Érdekes, hogy a nép még a kép­zeletbeli háborútól is retteg és mégis amikor az uralkodók ré­szére az embermészárlást meg­indítják, némám tűrik, sőt te­hetetlenül fölhasználni hagyják magukat a véres háborúkban. Ez az egyik főoka annak, hogy nemcsak képzeletben “jön a gáz”! Mi akik az igazi emberszere­tet vallásának az ipari szabad­ságnak vagyunk hívei és harco­sai, nem igen foglalkozunk má­sok vallásával. Azt minden em­ber magánügyének tartjuk. így nem is tudjuk a vallási ünne­pek napjait. Kivételes eset volt, hogy tudomásunkra adták, hogy nov. 2-án szerdán halot­tak napja volt. A Magyar Vi­lág rövid de annál dicstelenebb életet élő egységfrontos napi­lapnak, annyira szivére ment a papokkal kötött egységfront, hogy pont a halottak napján gu­taütésben kiszenvedett. Lelki­üdvének hetekinti visszatérésé­re most tartanak gyászmiséket New Yorkban. Tény az, hogy polgári érte­lemben a legnagyobb igazság­talanság volt, a magyar terüle­tek Csehországhoz való csatolá­sa, polgári értelemben tehát igazságos a revízió. A baj csak ott van, hogy a legnagyobb te­rületrabló bitangok osztogatnak revíziót Hitler és Mussolini. Hát legyen a magyaroké Magyaror­szág. De legyen a spanyoloké Spanyolország! A főrablók osz­tása csak hamis lehet, és meg­látjátok, hogy ők csak a saját részükre osztottak revíziót. A* munkásnép javát szolgáló reví­zió, csak a termelés szinterén jöhet létre, de nem a nemzeti határok közé szorítva, hanem a nemzetközi osztályharc alapján! Suttogó hírek keringenek ar­ról, hogy neves amerikai ma­gyar kommunisták akik Szov- jetoroszországot építeni men­tek át, szintén hűvösre vannak téve. Bebrics, Wexler, Smith Arthur, Abelovszky és mások állítólag 5-10 évi börtönre van­nak ítélve. Nem tudjuk, hogy igaz-e, de ha igy van nagyon sajnáljuk őket. Sajnáljuk őket, mert ismerve képességeiket nem arra valók, hogy börtönben ül­jenek. Stalin atya könyörlüj meg ezeken a szegény jánoso- kon, mert amikor téged dicső­ítettek akkor sem tudták, hogy mit cselekszenek. Lázas készülődés folyik a CIO. konvenció előtt az AFL. és CIO. között levő bajok elsimí­tására. Úgy néz ki, mintha nem is konvenciót készítenének elő hanem házasságot. Fésülgetik John L. Lewis borzas haját, mintha csak egy ártatlan kis mennyasszonyt állítanának az oltár elé. AFL. és CIO. tagok, kezdhetitek fütyörészni, %“lako- dalom lesz a mi uccánkban” és készíthetitek a hozományt. Ahogyan nehéz százezreket fi­zettetek Lewis-Green válásért, Ugyanúgy ti fogtok fizetni az uj házasságért is! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a1 régi társadalom keretein belül-

Next

/
Thumbnails
Contents