Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-03 / 1031. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 5. "Szervezés77 — 77Nevelés77 — "Felszabadulás77 ^ V/ * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W HÉJJASÉK Irta Földváry Mihály Budapest Magyarországon, de messze túl a magyar határokon, tul^ a nagyvilágba szétszóródottan élő magyarok, de egyébb nációféle előtt is közismert e hírhedt név. Ha e név felbukkan valahol önkénytelenül is fölelevenednek 1919-20 év eseményei, minden borzalamival egyetemben. Meg­szólal az orgoványi erdő és em­lékezetünkbe idézi az ott besti­ális módon megkínzott, meg­csonkított és jórészt borzalmas eleven sebekkel borított, haldok­lók elevenen való eltemetését sok száz magyarnak. Föleleve­nednek azok a másik ezrei a magyaroknak akiket előbb ösz- szefogdostak, börtönökbe gyűj­töttek és éjszakánként onnan hurcolva el, jutottak hasonló sorsra. Fölelevenednek, Siófok, Pápa, Brittania pincéi kinzó- kamrák emlékei. Fölelevened­nek a kelenföldi laktanyákban véghezvitt bestiális események, s Héjjas kezenyomát, raffinált szadista hajlamú hóhér elfer­dült agyafúrtságát mellyel a kínzásokat kiagyalta, végrehaj­totta és hajtatta tiszti gang- sztereivel messze túlszárnyalta a spanyol inkvizició hóhérelőde­inek kegyetlenkedéseit. 1919-et irtunk ekkor. A ki­csiny, de minden oldalról ellen­séges, kitünően fölszerelt nagy hadseregek által, hiányos föl- szerelésü és önkéntes toborzás utján megszervezett vöröshad­sereg, a hatalmat számbeli fölé- nyü és mégnagyobb technikájú magyar területekre betolakodott idegen hadseregekkel szemben megkísérelte a szinte lehetet­lent, fölszabadítani Magyaror­szágot az idegen katonai meg­szállás alól. Az egész világgal szemben hősiesen szállt szembe ez a maroknyi magyar vöröska­tona, oly hősiesen nem szált volna szembe az idegen meg- szálókkal, úgy Magyarország megcsonkítása sokkal nagyobb mérvű lett volna mint igy. Ahiig a vöröshadsereg em­berfölötti harcban állott a hazai föld minden egyes rögének visz- szaszerzéséért, akkor, amikor minden méternyi terület vissza­szerzését magyar vérrel öntözte 1919 júniusában támadták hát­ba Héjjasék által félrevezetett kisgazdák ezt a hadsereget. Ka­locsa, Dunapataj, Budapest, Győr és más helyeken kirobban­tott lázadásaikkal. A most oly sokat hangoztatott felvidéki harcoknál pl. e gyülevész1 ma­gyarok a gyalogság támogatá­sára odarendelt Dunai monito­rok ágyúival, ahelyett, hogy Ko­márom felszabadítását segítet­ték volna elő, az azt Hosszuté- tény felől szorongató gyéren föl­szerelt vöröscsapatot ágyuzták. S dacára a komáromi várat vé­dő erős tüzérségi tűznek, dacá­ra a monitorok “hazafias” se­gítségének a vöröshadsereg gyű­rűjét szétszakitanuk nem sike­rült. Ezt látva a monitorok üzemanyag fölvétele ürügye alatt ott hagyták az állomáshe­lyüket, s mivel esedékes volt a 4 ágyúval fölszerelt Szamos mo­nitor megérkezése, melynek a tisztikara és legénysége nem in­gott meg, az ezzel felveendő harc elől kitérve. Esztergomba hajóztak, s onnan Budapestre. Azonban Budapest helyőrsége alarmirozása folytán ott meg­állapodni nem tudtak s igy át­hajózva Budapesten az egész flotallát a szerbeknek vitték és nekik kiszolgáltatták. Igen ezt tették Héjjasék. Ezt tették a ma teleszájjal ordítozó gyülevész hazafiak, akkor ami­kor 20 évvel ezelőtt nem fasizta kunyerálásra, nem Magyaror­szág gyarmattá való lesüllyedé­se, de férfias erővel, bátorság­gal, szinte puszta ököllel vívta a magyarság élet-halál küzdel­mét a felvidékért. Stromfeld Aurél zseniális hadvezetése mel­lett a siker reményével. Amig fegyver volt a vörös­hadsereg kezében, addig Héjja­sék lapultak. A megszálló csa­patokkal konspiráltak és belül igyekeztek hátbatámadttatni. A román hadsereggel való konspirációjukat siker koronáz­ta. Nagy segítség volt számuk­ra a Stromfeld Aurél lemondá­sa folytán helyére készülő Juli- er vezérkari főnök teljesen el­lenforradalmár volt és a hadse­reg demoralizálásán dolgozott vezérkarával együtt. Amikor a vöröshadsereg ke­zéből kiesett a fegyver ilyen kö­rülmények között, ami nem cso­da, jött föl Héjjasék napjai és állig fölfegyverkezve, védtelen fegyvertelen magyarokkal szem­ben, a román szuronyok oltalma alatt léptek akcióba. Működésű­ket melyeket föntebb ismertet­tünk, anyák, leányok megbecs- telenitése, s átkai kisérte. Ne essünk tévedésbe, nem válogat­ták kik azokat, kiket karmaik közé kiretettek. Zsidó vagy sem. Héjjasék véreskezü munkáikat a nemzeti keresztény s magyar jelszavak, valamint a magyar nemzeti trikolór égisze alatt vé­gezték, s e címen mind a mai napig mentesültek tetteikért a felelősségrevonás alól. Hogy most az immár alezre­desi rangig előléptetett hóhér személyével foglalkozunk, an­nak egyrészt az az oka, hogy emlékeztessük, másrészt Héjjas ismét a nemzeti trikolór, ismét a nemzeti jelszavak hagoztatá- sával uj akcióba kezdett. Már jelentettük a Szálasi fé­le u. n. nyilas szabadcsapattal történteket. De addig, amig Szálasi a mindenre kapható lumpenproletárság és kisbur- zsoázia talaját vesztett tagjai­ból, szervezte meg a “szabadcsa­patot’ addig Héjjas az ő általa Kisvárdai székhellyel megszer­vezett szabadcsapatnak tagjai, kebelbarátjaiból, az 1919-20-as évek volt tisztikülönitményei- nek tagjaiból, valamint a reak­ciós egyetemi hallgatókból és már végzett, de állásnélkül lő­dörgő hasonszőrű fickókból ver­buválta össze a “Szabadcsapat”- ját. A komáromi tárgyalások feszült atmoszférájában csem­pészek segítségével Rimaszom­bat közelében mintegy 500 fő­nyi csapatot kissebb csoportok­ban sikerült Csehszlovkia terü­letére átcsempészni. E “szabad­csapatába Héjjas híveit azzal agitálta össze hogy a Csehszlo­vák hadsereg kivonulásakor ott „megtisztítják a területet” ami most a kommunisták uralma alatt áll és a rend helyreállítá­sában segédkezésük fejében, a felszabaduló területen levő ál­lami, megyei és városi állásokba őket fogják elhelyezni. Céljuk és utasításuk továbbá az volt, hogy a komáromi tárgyalásokat az ottani magyarok és ruszinok megnyerésével kirobbantó “föl­keléssel” egyrészt meggyorsít­sák, márészt Ruszonszkót Cseh­szlovákiától ezzel az akcióval el­venni. Héjjasék 500 főnyi átszivár­góit “szabadcsapat”-jának pa­rancsnoka Hadházy főhadnagy volt. Munkács megszállása volt a cél, s e céltól 6 kilométernyire levő erdőségben volt a gyüleke­zőhelye a Héjjas csapatnak. Per­sze Héjjas Kisvárdán maradt, hisz nem fegyvertelen magya­rokról volt szó, mint 1919-ben. A munkácsi munkások és a kör­nyéki parasztok, amikor meg- 'megtudták, hogy Héjjasék ott gyülekeznek, fegyvert ragadtak megtámadták a “fölszabadító” szabadcsapatot. Rövidesen az ütközet hírére Ungvárról teher­autókon reguláris Csehszlovák csapatok jelentek meg, gépesí­tett tüzérséggel és tankokkal, s amikor a Héjjasékat körülzár­ták megafónokon fölszóllitottak őket a f egy ever letételére. Ezen felszólítás mivel eredménytelen maradt, olyan tüzet nyitottak meg az erdőnek arra a részére, hogy rövid idő alatt azt teljesen a földdel tették egyenlővé. A Héjjasék akik számára a mene­külés is kilátástalan volt erre mintegy 180-an megadták ma­gukat, 60-an megsebesülve ér­keztek vissza, nagy viszontasá- gok árán Magyarországra, mig a többiek “hősi” halotakká let­tek. A visszakerültek borzalmas részleteket mondottak el a ve­lük történtekről. A budapesti “pártatlan” rádió és sajtó utó­hangon kiszínezve mint ruszin­földről elmenekült őslakosság szenvedéseit ecsetelte ezt az esetet, mely elől kénytelenek voltak elmenekülni. De a pesti kórházak utján, ahová Héjja­sék vért seregének tagjait elhe­lyezték — hála a Héjjasék d- toktartásának, melyről elfeled­keztek egy-kettőre tudomást szerzett a közvélemény és szin­te általános az öröm, hogy mó- resre tanították ezt a terrorista társaságot, titkon képzeletben — és erről utón útfélen hallani — dicsérik a Munkácsiakat, s szeretnék kezeiket megszoríta­ni. Ez történt valóságban azok­kal, a Héjjasékkal, akik most is hazafias szólamokkal orgyilkos “megtisztító és rendcsináló” ke­zeikbe e célra kifent tőrt s gyil- kolási szándékot a magyar nem­zeti trikolórba burkolva tartot­ták készenlétben. Bravó, mun­kácsi magyarok és rutének. Kö­szönet nektek érte, hogy 1919- 20-ért ha elkésve is, de Héjja- séknak megfizettetek. Mint már jelentettük a legelsőknek behí­vott katonák soraiban mozgás és elégedetlenség támadt. Di­vatba jött újra a kikötés is. Hi­ába kötöttek ki egyeseket 2-3- szor is egymás után a függe­lemsértések mind gyakoribbak­ká váltak. Most ennek a lokali­zálására leszerelik és részben már leszerlték a megbízhatat­lanná vált csapatokat és helyet­tük 5 korosztályt hívtak be ka­tonai szolgálatra. A leszereltek hajmeresztő dolgokat mesélnek a brutális durva bánásmódról melyben a tisztek és altisztek részéről részük volt. Az élelme­zés silánysága folytán tünteté­sek napirenden voltak. Ilyen kö­rülmény miatt voltak kénytele­nek a fegyvert elvenni tőlük. Az Imrédy-Hitler incidens élénk bi­zonyítéka az, hogy Darányi volt miniszterelnök utazott ki Hit­lerhez a tanácskozások megsza­kadásakor. Ugyanekkor Ciano illetve Mussolinihez is követ re­pült protekcióért. Itt belső föl­fordulástól tartanak — nem alaptalanul — a fasizták. A ren­dőrséget újra szuronyos lőfegy­verrel szerelték fel és éjszakán­ként igy teljesítenek szolgála­tot. Az u. n. rendőr lakótelepe­ken rigdóautók állomásoznak, úgyszintén a rendőrlaktanya és főkapitányság épületében is. Páncélautóik is készenlétben vannak. A helyzet feszültségére misem jellemzőbb, mint az hogy a fasizmus közreműködésre kér­te fel a szociáldemokrata vezér­kart is. A pártvezérek kész ör­ömmel vállalkoztak arra. hogy a fasizmus kátvubarekedt sze­kerét kihúzni segítenek, annak dacára, hogy most a fasizmus szorult helyzetében, mindent kilehetne 24 órák alatt kénysze­ríteni a fasizmustól, nincs ilyen követelés támasztva a segítség­nyújtás fejében. A vezérek kö­zül Buchinger Manó, Brüsselbe, Peyer Károly, Londonba. Ker­tész Miklós Párisba utazott ki a kormány költségén, hogy az ottani szociáldemokrata állam­férfiakat a felvidék visszacsa­tolása melletti állásfoglalásnak megnyerjék. 4-5 hónappal eze­lőtt a szakszervezeteket államo­sítani a pártot feloszlatni akar­ták, s ma jó “haverok”. A szo­ciáldemokrácia boldog, hogy megcsókalhatja azt a kezet, mely a korbácsot suhogtatja ke­ményen és a proletárság há­tát veri végig. De ők is “haza­fiak”. Azokat pedig, akik ame­rikai testvéreinket centjeiktől fasizta célokra megfosztani igyekeznek, még ha hazafias mázzal is vonják be szándéku­kat, rúgják ki otthonaikból. Egyetlen centet sem a gyilkoló szerszámokra, ne szorítsák meg a magyarság béklyóit még job­ban és nem segítsenek életeket kioltani. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring F

Next

/
Thumbnails
Contents