Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-02 / 1013. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE* INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXVI. ÉVFOLYAM.

Politikai kényszer a haladás útjában

A Tudomány és Művészet világító fáklyáit kioltja az uj szűklátókörű Nacionalizmus, amit a Kapitalizmus bevezet életének meghosszabbítására.

Fejlődés helyett visszafejlődés.

Irta: Scott Nearing

A telefonok, egymástól távoleső vidékek gyors és hathatós összekötő kapcsolataiként születtek meg. Hosszú éveken át, Európa nagy városai között olyan telefon összeköttetés fejlődött ki, mint nálunk Buffalo, Pittsburgh és Washington, New York és Boston között. A közelmúltban, Olasz és Németország megtagadta, Prága és Párizs összekapcsolását. így tehát a telefon szolgálat megbénult anélkül, hogy annak rendszerében, szerkezetűben defektus állott volna elő. Megbénult politikai okokból.

A telegráf összeköttetések hasonló defektust szenvedtek az utóbbi időben, állami beavatkozások miatt. A rádió használatban ugyan ezen kártevő okok mutatkoznak. A telefon sem lehetett tartósan kivétel. Az utóbbi évtizedek, fárasztó, áldozatos és tudományos munkáit igy sep- rik el, “politikai szükségszerűségből”. Sokan nevetnek — még — mikor azt mondjuk, hogy a fasizta országok és fasizta államfők, “vissza vezetik á társadalmat a sötét korszakba”. Lehetetlen felkiáltásokkal ka- pálódzanaka az ilyen megállapítások ellen. “Hiszen az elmúlt század áldást és haladást jelentő felfedezéseit ne mpusztithat- ják el. Azok itt vannak és maradnak éppen annak biztosítékául, hogy nem lehet a társadalmat visszafejleszteni”.

Hiába vitatkoznak és kapá- lódznak, mert nincsen igazuk. Mert a római civilizációt is hasonló gazdasági viszonyok, háborús kimerültség züllesztették széjjel. Ugyan azon erőket, ugyanazon állapotok bekövetkezését, mi gátolhatná hát meg? A modern technika és gépezet, ha a pusztítás szolgálatába állítjuk a kultúra pusztítását annál gyorsabban hajthassa végre, mennél fejlettebb és tökéletesebb.

A “Politikai szükségszerűség” vészkiáltásait a múltakban lopások, csalások és gyilkosságok takarására használták fel. Ma — viszont a hangCLEVELAND

szórók hathatósságával használják a tudomány megfojtására és a technológia mégbénitására.

E kérdés jelentősége és mesz- szehordó fontossága olyan, hogy nem lehet kézlegyintéssel elintézni. Mert ha a technológia és tudomány fáklái égve maradnak és világítanak, vakító fényük mellett el fog tűnni a nyomor, nélkülözés, a babona és tudatlanság, elfogja seperni utjából a nemzeti határvonalakat kifogja irtani a maradiságot és az elnyomatást; megfogja szüntetni a haszonharácsolást és a kizsákmányolásnak más formáit is. A világ vagyonos és kiváltságos osztálya akik vagyonának és erejének biztosítéka, tudatlanságon, nyomoron, nélkülözésen, nemzeti szuverénitáson és háború nyugszik, kétségbeesetten kapkodnak a jövő perspektíváinak láttára s megnyomorítják a technológiát, szájKosarazzaK a tudományt, hogy ez által osztályérdekeitket védelmezzék és megóvják.

Edward Gray hires mondása, hogy “Európa szerte kialusznak a lámpák” azt vélte magyarázni, hogy Euhópa világítási rendszere felmondotta á szolgálatot. Ám a világítási rendszer funkcionálhat világosabban is mint valaha és az áramfejlesztőben egy billentyű meghúzásával mégis kilehet azokat oltani.

Könyveknek máglyán égetése, gondolatok elnyomása, a tudósok üldözése, munkaerőt takarító gépek konstruálásának betiltása és sok minden ami e folyamathoz tartozik, csak egy konklúzió felé mutat: nem maguktól alusznak ki a lámpák, hanem emberek oltogatják azokat ki — emberek, akik tudják hogy mit akarnak és miért akarják amit akarnak.

"ÜNNEPELTEK" BUDAPESTEN

— A BÉRMUNKÁS BUDAPESTI TUDÓSÍTÁSA —

A CIRKUSZ UTÁN . . .

A katolicizmus nemzetközi u. n. eucharisztikus kongresszusa véget ért. Ami fényt, pompát a papság és a nemesség csak kibirt fejteni az ott tündöklőit a milleneumi emlékmű körül a hősök terén. Ha a gyér számú idegenek ezt ott végignézték úgy megtudták érteni azt, hogy miért kell a szerencsétlen magyar népnek az iga alatt nyögnie a feudalista kapitalista osztályuralom igájában évszázadok óta*

mert a közmondás is azt tartja a minden földi jóban dúskáló, csillogó aranyat csillogtató papság világos jele annak, hogy a nép szegénységben kell, hogy legyen. Jézus, ha ott megjelent volna e képmutatók és farizeusok között bizonyára korbácscsal ütött volna szét közöttük. A pompát, a külső díszt film- hiradókból, fényképfelvételekből, polgári és klerikális lapok színes mellékleteiről tulon túl ismerhetik olvasóink.

Én most az érem másik oldalát mutatom be lapunk olvasóinak, mint olyan riportere aki élénk figyelemmel, nyitott u. n. proletár szemmel kisérte a circus minden mozzanatát, mely miként a katolicizmushoz illik üzleti alapon nyugodott. Gondosan ügyelve arra, hogy a profit lehetőleg az utolsó fillérig a klérus kincstárát gazdagítsa.

Még a felületes szemlélő is megállapítani kényszerült, hogy a beharangozott 150-200 ezer külföldinek hire hamva sem volt. Bár a statisztikát ők tudják miért nem tették közzé, mert leszámítva az ugyancsak gyér számú papságot alig-alig lehet 8-10 ezernél többre becsülni. A külföldiekhez kell számítanunk az u. n. utódállamokból és pedig Jugoszlávia, Románia és Cseh-Slovákia magyarságának számát is, mely egyedül Cseh-Slovákiából 1800 főnyi volt. E kudarc palástolására a fővárosból mint az ország különböző állami vagy kapitalista kézben levő ipartelepeiről vezényelték föl a tisztviselőket, altiszteket és mindazokat a munkásokat, tűzoltókat stb. akiket e pár napon nélkülözhettek. A parasztság is képviselve volt hasonló módon úgy, hogy a távolabbi községekből (de nem mindegyikből) 10-30 főnyi csoportok lettek táblák alatt föl- masiroztatva. A rendőrség és katonaság egy jó része is civil- gúnyába öltöztetve szaporította a “népség” fő számát. Érdekes hogy amikor az u. n. “éjféli szentségimádásra” a férfiak többezres tömegé felvonult az Andrássy utón este 9-10 között feltűnt nekem az, hogy mint a bűnösök mind unottan, lehor- gasztott fővel badukoltak. Bár bizonyos távolságra a spiclik őrködtek e tömeg fölött sikerült a Bajza ucca és Andrássy ut sarkán közéjük elegyedni amikor is megértettem az unottság és lehorgasztott fejek okát. A

(Folytatás a 3-ik oldalon)

NUMBER 1013 SZÁM

“Vagy győzünk, vagy meghalunk”

A demokráciák sajnálkoznak, a tőkések örvendeznek, a munkások meg tehetetlenül bámulnak amig a fasizta hordák legyilkolják a Spanyol népet.

A genevai Spanyol delegáció még be sem fejezte mondanivalóját, hogy megtegye ajánlatait és feladását kérje a “benem- avatkozásnak” már újból kitört és förtelmes pusztítást vitt végbe a fasizták bombázása Bar- celone és vidékén. Ugyanebben az időben indult meg újból a muníció szállítás Francoéknak olyan mértékben, hogy a Lav- ant fronton küzdő Loyalista harcosok emberfeletti bátorságára volt szükség az offenziva feltartóztatására. Ezek a véletlennek látszó történések viszont világosan igazolják, hogy a fasizta kalózkodás és gyilkos hadjárat a demokráciák behunyt szemei előtt, azok jóváhagyásával folyik folydogál.

A béke nevében

Az európai béke nevében, amely sokkal jobban veszélyben van mint valaha . . . hipokrata megokolások mögé bújva, a demokratikus kormányok békét kötöttek a fasiztákkal melynek ára Spanyolország feláldozása. Árulásaik takargatását sem tartották immár szükségesnek. Mert ugyanazon a napon, midőn Alvarez del Vayo vádbeszéde elhangzott Genevában . . . halált szóró bombaeső zudult Barcelona lakosságára.

Háborúnk tragédiája vége felé és az utolsó stádiumhoz közeledik. És minden árulás ellenére az elszigetelésükre irányuló törekvések dacára, a demokráciák és fasizták békepaktumai után, komoly külső szolidaritás hiányában is: ellentállásunk, a spanyol nép haláltmegvető bátorsága és küzdelme nem ingott meg.

Mi nem csapódunk be.

Régóta rájött Spanyolország munkássága a fronton harcoló

(Folytatás a 8-ik oldalon)

CLEVELAND magyar IWW.- jstái, most péntek estétől kez- tődőleg, minden pénteken uccai gyűlést tartanak a Buckeye Roadon, 123 és 125-ik uccák között levő telken. A Bérmunkás olvasóit ezúton is meghívjuk uccai gyűléseinkre, melyen jó szónokok lesznek.