Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-26 / 1000. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 26. Kérdések és feleletek KÉRDÉS: Feleségemet és szüléimét akarom áthozatni Európából. Anyám nem tud sem irni sem olvasni és afelől is kételyeim vannak, hogy feleségem képes lesz-e az irás-olvasá- si vizsgát letenni. Bejöhetnek-e az Egyesült Államokba? Én amerikai polgárjogokkal bírok. VÁLASZ: A törvény amely kizárja az analfabétákat kivételt tesz közeli hozzátartozók esetében. Az Egyesült Államokba törvényesen bebocsátott polgár, vagy idegen, behozhatja 55 éven felüli apját, vagy nagyapját, feleségét, anyját, nagyanyját, hajadon, vagy özvegy leányát, feltéve, hogy ezen rokonok egyébként a bevándorlási követelményeknek eleget tudnak tenni. Az ön felesége kvótán kívül jöhet be ,mig édesanyja kedvezményes kvótaszámra tarthat igényt. Ezek behozatala érdekében ki kell töltenie az Immigration Service által kiadott 633 számú űrlapot. KÉRDÉS: 1920-ban, 12 éves koromban hozattak át Amerikába. Apám már akkor amerikai polgár volt és tizi évvel később, 1930-ban meghalt. Nemrégiben kétely merült fel polgárjogaim felől. Szeretném tehát amerikai polgárlevelemet külön is megszerezni. Miféle okmányokat kell e célra bemutatnom ? , VÁLASZ: A 2400 számú űrlapon kell folyamodványát a “derative citizenship” (származási, illetve szülők pölgárosodá- sa révén nyert) polgárpapir elnyerése érdekében benyújtania. Csatolnia kell apja polgárleve- lét, az ön születési bizonyítványát, vagy iskolai bizonyítványokat ,amelyek igazolnák, hogy ön apja polgárosodása idején kiskorú volt. KÉRDÉS: Úgy értesültem, hogy egy törvénytelenül érkezett tengerész — ha 1924 után érkezett az Egyesült Államokba — törvényesítheti tartózkodását oly módon, hogy a cana- dai határon lefizeti a “head tax-et”. Helyes-e ez az információ? S ha nem, miből áll az eljárás? VÁLASZ: Az ön információja helytelen. Ha ön át is jutna Canadába,, nem tudna visszatérni az Egyesült Államokba. A törvényesitésnek az a módja, amiről ön irt, amerikai polgárok feleségei, férjei, szülei és kiskorú gyermekeire vonatkozik, akik kvótán kívül, vagy kedvezményes kvótában jöttek át. Idegenek, akik törvénytelenül tartózkodnak itt és tartózkodásukat törvényesiteni óhajtják el kell hogy hagyják az Egyesült Államokat és a külföldi amerikai konzul utján kell beszerezniük a szabályos bevándorlási vízumot. Ezidő- szerint ily vízumok beszerzése rendkívül nehéz. KÉRDÉS: Igaz, lenne, hogy amikor a szövetségi kormány megtudja, hogy egy idegen törvénytelenül tartózkodik az országban, időt ad az illetőnek, hogy saját szántából hagyja el az országot? VÁLASZ: Ez a körülményektől függ. Egyes esetekben a deportálásra Ítélt idegent a Bevándorlási Szolgálat azonnal őrizetbe veszi és a legelső hajóval útnak indítja. Különösképen áll ez oly idegenekre, a- kiket súlyos termézsetü bűn terhel, vagy akiknek kirekesztését a bevándorlási törvények írják elő. Egyébként az átlag idegennek — aki nem tartozik a kirekesztettek csoportjába — esetleg három hónap időt is engedélyeznek, hogy ügyeit itt rendben elintézhesse s azután saját költségén hagyja el a magaválasztotta hajóval az országot. KÉRDÉS: Feleségem vágását azon indokolás mellett nyerte el hogy én házasságtörést követtem el. Most fogom beadni folyamodványomat a polgárpapi- rért s nem tudom, hogy ez a körülmény nem befolyásolja-e ügyem, sima menetét. VÁLASZ : Számos esetről tudunk, amidőn a polgárosító bíróság megtagadta a polgárpa- pirt, mert a folyamodó hasonló okok miatt vált el házastársától. Különöskép áll ez a new yorki Federal Courtokra. A legokosabb lenne, ha a válástól számított öt év múlva adná csak be folyamodványát. KÉRDÉS: Kaphat-e valaha is bevándorlási vízumot az idegen, akit deportáltak az Egyesült Államokból ? VÁLASZ: Ez attól függ, hogy mily okok miatt deportálták? Ha tehát valakit kriminális okok, szellemi zavarok, vagy más súlyos okok miatt de portáltak, sohasem nyerhet többé bevándorlási vízumot. Ezzel szemben ha az illetőt törvénytelen tartózokdása miatt deportálták — és ha az illető egyébként nem tartozik a kizárásra ítéltek csoportjába — úgy folyamodhat a Munkaügyi Miniszterhez újbóli bebocsájtás- ért. BOLOND GOMBÁK A “Betyár (Magyar) Világ” március 15-iki vidéki számában jelentek meg ez alanti sorok — AZ OLVASÓ HOZZÁSZÓL Jaj ... . Tisztelt Szerkesztőség! Én meguntam ezt az újságot, mert pont olyan, mint egy iskolai irka. Aztán a fele újság tele van CIO-val. Ezzel pedig nyakig vagyok. TIZENHAT ÉVIG OLVASTAM ÍAZ UJ ELŐRÉT, de ezt a lapot nem szeretem. Ez egy CIO újság. Miért nem adják az egész lapot a CIO-nak? Nekem többé ne küldjék. A CIO nem a munkások érdekében dolgozik, csak a saját javát keresi. A CIO négy millió tagtól húz havidijakat, ami egymaga körülbelül négy millió 800 ezer dollárt tesz ki havonta. Ha a CIO tényleg jót akar a munkásnak, miért nem járnak elő jó példával? Van elég pénzük, építsenek maguk egy gyárat és mutassák meg, hogy milyen nagy béreket tudnak ők fizetni. Könnyű a munkástól elvenni a pénzt, de adjanak is. Rólam mondhatják, hogy reakciós, vagy fasizta vagyok, vagy ha tetszik, azt is mondhatják, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Ha meleg lesz, akkor sok fecske jön és a vígén mégis lesz nyár. Werling Ottó, Goshen, Ind. Nem tapsoljuk vörösre a tenyerünket ezen az elmefuttatáson, hanem inkább két részre osszuk. Az első megállapításokkal teljesen egyetértünk. Sőt nekünk, még olyanabb véleményünk van a CIO.-ról mint Mr. Werlingnek. De — és itt tűnik ki, hogy bolondgombákkal etették olvasóikat a politikusok még jobblétre szenderült napilapjukban is. “Tizenhat évig olvastam az Uj Előrét — Ez az kérem! Ezért nincsen csudálkozni való azon, hogy a megboldogult napilapnak bolonditani lehet a követőit. — No — no — Mr. Werling — vagy “elvtárs” vagy micsoda! nem fecske vagy te , hanem Kuvik . . . PÁRBESZÉD (Folytatás a 7-ik oldalról) slussz . . . Ennyit ugyan a leg- megátalkodottabb ellenségtől is kicsikarok. Mégis gratulálok érte neked, mint aki a parancsuralmi bolondériák balfelér öl ilyen messze elmerészkedtél. Ez is érdem ... A méltányosság f ogahullatott elve; fárkasok közt tartott békeszózat. Különben is az egymás ellen folytatott esztelen küzdelemnek ezt a közhelyét, egy hazárd játék képleteiben már elintéztük. Ez a kérdés — akár érted, akar nem — további érvelést nem tűr. Én nem a “harcnak”, hanem a harc “hogyanjának” teszem föl azt a bizonyos “mindent” . . S amennyiben ezt az utat nem találjuk meg: menthetetlenül elvagyunk veszve. Erre aztán már mérget vehetünk . . . U: Sajnos ez utóbbi látszik a legbiztosabbnak. Ami az utat, a módszert illeti: ezt többé ke- vésbbé ismerjük. Ez azonban nem elég: azokon járni is kellene tudni. Félek, hogy a méreg miatt itt sem alhatnánk nyugodtan, legfeljebb addig, amig a ma, világszerte folyó lázas harcra készülődés egy napon oly véres cselekvésbe csap át amelyben az a bizonyos isteni elhivatottság oly ördögi missióvá váll-ik, aminek kiteljesedése képen önmagunknak vállunk a gyilkosaivá. . . Ez lessz aztán amaz isteni kegyeltség netovábbja. A paradicsomi átok foganatja . . . Befejezésül remélem, hogy eltérő nézeteinkben nem léptük át a további barátságunkhoz szükséges határokat. Ezt még azzal az ígérettel is kívánom garantálni, hogy úgy a demokráciát, valamint az ipari uniódat bővebb tanulmány tárgy ivá teszem. G: Ez már beszéd testvér! Előre is megsúgom: a demokráciából megtanulod azt is, hogy az igazi barátság nem ismer elvi határokat, sőt . . . S hogy e kettő: egy és ugyanaz ... Az ipari unióban pedig — ami amazokból logikusan következik — fölismered az egyetlen menekülési lehetőséget ama különben kikerülhetetlen gazdasági öngyilkosság elől. Gn. — Bt. 3 esztendővel ezelőtt Az az erkölcsi felelősség, amelyet a Bérmunkás akkor vállat magára, amikor a Munkás Betegsegéíyző Szövetség intézményét Amerika dolgozói előtt mint munkásoktól támogatható testületet ismertetett, súlyos veszedelembe került most három esztendeje azáltal, hogy a szövetség több évtizedes “kipróbált” központi tisztviselője sikertelen magánüzletei szolgálatába akarta állítani a Szövetség vagyonát. A Munkás Betegsegéíyző Szövetség célkitűzései között szerepel a munkásmozgalom anyagi támogatásának a lehetősége is. Az esztendők folyamán az amerikai magyar munkásmozgalmi frakciók más csoportjai, nekik a Szövetségtől juttatott anyagi támogatás ellenében, több esetben hátba támadták a Szövetséget és a ftel- jes megsemmisítése céljából ellen betegsegélyzőket alakítottak. Egyedül a Bérmunkás és az azt kiadó magyar ipari uni- onisták tartottak ki és segítették építeni, valamint az ádáz harcokban és megvédeni a Munkás Betegsegéíyző Szövetséget. A vállalt erkölcsi felelősség és a Szövetség tagjaitól kapott rendszeres anyagi támogatás kényszeritette, a Bérmunkást most három esztendeje, hogy a központi vezetésben meglátott hibákra a tagság, majd a konvenció figyelmét felhívja. A Bérmunkás olvasói még visszaemlékeznek ezekre a sorozatos közleményekre, a Szövetség tagjai pedig jól emlékeznek, hogy a hivatalos lapjukon keresztül milyen hajsza indult meg a Bérmunkás ellen a leleplezett tisztviselő részéről. A Bérmunkás megvívta a harcot és a Szövetség tagsága idejében megszabadította a testületet a “kipróbált” alkalmazottjától. Bizonyára nem egyedül e sorok írója őrzi az íróasztala fiókjában azokat a körlapokat, amelyeket a hűtlen tisztviselő a konvenció után a Szövetség osztályainak kiküldött. Ezt a hangot, azt a szellemet látom, most három esztendő után a Szövetség egyik-másik osztályánál megnyilvánulni. Az említett tisztviselő ugyanis tisztában van azzal, hogy a Szövetségnél elveszítette a vele- szembeni bizalmat, de arról nem fog soha sem lemondani, hogy a Bérmunkáson ezt megbosszulni ne törekedjen. A Szövetség öntudatos munkástagjai nagytöbbségben voltak három esztendővel ezelőtt is, hogy megfojtsák az intézményükben készülő korrupciót, most egy sajnálatot kifejező mosollyal teszik túl magukat és az intézményüket a Bérmunkás elleni támadás öntudatlan megnyilvánulásán. Lefkovits Lajos. Vasárnapi iskolát kezdünk nagyobb fiuknak és lányoknak, ha megfelelő számban jelentkeznek. Felkérjük a szülőket akik osztályszellemben óhajtják gyermekeiket neveltetni, jelentsék be e szándékukat, szervezetünk bármely tagjánál. Az iskola nyelve angol. F. Horváth, titkár
