Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-03-19 / 999. szám

1938 március 19.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

Dr. LONE LIANG, KÍNAI DIPLOMATA NYILAKOZATA A PESTI NÉPSZAVA MUNKATÁRSÁNAK

— II.

Birtokvsizonyok, mukásélet, munkásmozgalom

— Van-e nagybirtok Kínában, milyen a parasztság helyzete szociális szempontból ?

— A feudalizmus nálunk kétezer esztendővel ezelőtt megbukott. Azóta az uralkodók agrár- politikája is megakadályozta a nagybirtok kialakulását, amely a császárokkal is szembenálló helyi basákat, kiskirályokat és pretoriánus hadseregeket, tartó helyi uralmi rendszereket termelt ki. A feudális nagybirtok megszüntetése következtében és a Kínában uralkodó örökösödési rendszer mellett (a földet valamennyi öröklő fiúgyermek között fölosztották) a birtok fölaprózódott. Dél-Kiná- ban az 1 hektárnyi, az északi tartományokban a 3—5 hektáros birtok az uralkodó birtokti- pus.

— Európai mérték szernit a birtokviszonyok kedvezőtlenek. De a kínai népsűrűség mellett, a táplálkozás különbözőségét tekintve, a helyzet nem olyan katasztrofális. Nálunk az állattenyésztésnek sincs olyan jelentősége, mint Európában. A go- bonanemüek termesztését háttérbe szorítja a rizstermelés. Ha az imperialista támadások népgyilkos sorozata megszűnik, ha biztosítjuk a békés fejlődés lehetőségét, akkor lesz időnk, pénzünk, emberünk, hogy többmillió hektárnyi parlagon heverő vagy ma még terméketlen földet termékennyé tegyük és a kisparasztok földbirtokát növeljük.

— Milyen az ipari munkásság helyzete Kínában? — vetem fel a nálunk alig ismert problémát.

— Körülbelül 8—9 millió az ipari munkások száma. A nagyvárosokban dolgozó munkások szakszervezetekben tömörülnek. A jelentős szakszervezetek szociáldemokrata alapon állanak.

— A munkások keresete az európai színvonal alatt áll, de nem kisebb, mint a japán munkásoké. De ne felejtsük el, hogy a kínai munkásnak életszínvonala, a kinai árak is alacsonyabbak, mint az élet- és árni- vó Európában.

— Milyen a munkások magatartása, a japán támadással szemben ?

— A legkiválóbb, a leghasznosabb, a leghősiesebb katonáink az ipari munkások. Mindnyájan a frontra kívánkoznak. De nekünk az üzemekben is szükségünk van a szakmunkásokra. Most folyó szabadság- harcunknak legértékesebb eleme az ipari munkásosztály, élén a szervezett munkásokkal. Sajnos a szükséglethez képest kevés az ipari munkások száma. Szükségünk volna sokszázezer képzett szakmunkásra. A modern motorizált hadseregnek a legfontosabb pillére az ipari munkás. Ha utánképzéssel ezt a kérdést megoldjuk: hamarosan véget vetünk a háborúnak.

— vagy nem akarja látni? —, hogy a társadalmi dinamikának nevezett fasizmus ma Kínát akarja elnyelni, holnap a többi békés népeket dönti majd rabszolgasorsba a “szent béke” jelszavával, ágyukkal, tankokkal, bombavetőkkel és lángszórókkal.

Ha azonban a hatalmak vállalt kötelezettségeik teljesítésével, csak hadianyagok szállítását vállalják: ezzel megmentik a békés kinai birodalmat, visz- szaadják 400 millió ember önbizalmát, szabadságát, megmenekül a civilizáció, a kultúra, a haladás és béke ügye. De ez a mentőakció egyúttal megmenti és biztosítja a nagyhatalmak békés fejlődésének lehetőségét is ... A nagyhatalmak Kínával önmagukat is megmentik egy beláthatatlan következményekkel fenyegető katasztrófától.

F. M.

Kínában nincs fasizmus

— Hatalmas erőt képvisel-e Kínában a finánc- és ipari nagytőke? — ezzel fejezem be kérdéseim sorozatát — és van-e jelentősége a fasizmusnak?

— Kínában nyoma sincs fas- izta mozgalomnak. Talán akad néhány zavaros koponya, amely a fasizmussal rokonszenvez, de szervezett mozgalomnak, nagy tömegnek nyoma sincs.

A belföldi nagytőke hatalma — helyesebben befolyása —, növekedőben van. A dolog természeténél fogva a háború csak fokozza a nagytőke nyomását. De ez a gazdasági és egyúttal szociális probléma is csak a béke nyugalmas lékörében oldható meg.

— Higgye el — fejezi be érdekes fejtegetéseit a szinte láztól pirosló lelkesedéssel beszélő diplomata —, öt évezred kultúrája, 400 millió ember béke- és szabadságvágya, a vezetőrétegek civilizációja, egy szorgalmas nép elszántsága és a világszerte ismert kinai kitartás és szívósság még a legraffináltabb szerkezetű tömegnyilkolásra berendezett tankokat és bombavetőket is minden poklon keresztül legyőzi majd . . .

Búcsúzóul még néhány szót váltunk az európai helyzetről. Az európai országok egyetemein nevelkedett diplomata csodálatos alapossággal boncolgatja Európa problémáit. Ismeri a magyar probléma minden részét. Még nem volt hazánkban, de vágyódik a szépségeiről hires Budapestre. Megígéri, ha ideje engedi, ellátogat hozzánk. Üdvözli a dicsőmultu magyai népet, egy barátságos meleg kézszoritás — és vége a szép élménynek. Hosszan tekintünk egymás szemébe — nem tudom hogy dr Lone Liang mire gondol? De azt olvasom ki a fényNEW YORKBAN

szenzációs előadás lesz MÁRCIUS 26-án SZOMBAT ESTE az IWW. és a Modern Színkör rendezésében, a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Bemutatásra kerül KÉT SZÍNDARAB és azután TÁNCMULATSÁG Lovász Pál union zenekara mellett. Fellépnek, Fülöp Irma, Mrs. Becker, Fischer Kálmán Csorba Pál, Fazekas István. Rendező: Szabó Miklós.. Kezdet 8:30-kor. Jegy ára 35c.

“A népet tüzellő anyaggá változtatják, hogy egy puszta gépet tápláljanak vele: ez az állam. A csontváz fölfalja a húst, amely körülveszi. Az épi- tőálvány a ház bérlője és tulajdonosává lesz”.

Jósé Ortega y Gasset

Korszerű vázlat a kanadai pártmozgalomról

Mint a “Bérmunkás” néhány hónapos olvasója, többször látom a lapban megemlítve, hogy az Egyesült Államokban a kommunista cégér alatt működők, milyen munkát végeznek. Hogy a hazugság náluk is mint erény van divatban.

Engedtessék hát meg nekem is, hogy a kanadai munkásmozgalomról elmondjak egyet mást: helyesebben meglibbentsem azt a függönyt, mely mögött az it-' teni veres politikusok meghúzódnak.

Hogy is állunk a kanadai munkásmozgalommal ? Hazudnék, ha azt állítanám, hogy én voltam az első aktiv tagjuk — s, hogy nem vagyok hosszabb idő óta közöttük az sem az én hibám. Munkálkodtam, dolgoztam és hogy nem náluk volt az utolsó állomásom az csakis az ő bünük. Kommunistává akartam vállni ők az okai, hogy nem lehetett.

Közöttük voltam és láttam, mint kívülem sokan mások is, hogy olyan hibák, melyeknek egyszer sem lett volna szabad előfordulni, napirenden ismétlődtek meg mindaddig, amig velem együtt sokan kedvüket veszítve, kénytelenek voltunk hátat fordítani nekik.

Nézzük meg, mik is szogál- tak rá, hogy sok őszinte forradalmárt hitükben megingattak:

1—. Úgy e hogy eltűnt az ötlő szemekből, hogy zűrzavaros gondolatok kergetik egymást agyában baljóslatú felhőket lát arra gondol milyen botor az európai civilizáció. Nem látja

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR- RENDSZERREL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

ágú csillag és a Sarló-Kalapács is a “Kanadai Magyar Munkás” fejléce mellől? Miért tűnt el, ki lopta le?

2— . Hogyan képzelitek el, hogy olyan munkásemberek, akik megcsömörlöttek a papoktól, kiábrándultak a vallásos maszlagból, most csak úgy egyszeriben, össze fognak ölelkezni? Miért akartok ti őszinte, becsületes, egyszerű munkásemberekből hipokratákat faragni? Hogy gondoljátok, hogy azok békül jenek ki az egyházzal, akik annak visszaélései miatt szakítottak a vallásos és polgári hagyományokkal? Mikor hazudott a párt? Midőn “Buta vágásotoknak, papszamaraknak” nevezte őket, vagy most, hogy ölelkezni kényszeríti velük a tagságot?

3— . Miért szűntek meg a Munkás Clubok? (Ez volt a neve a kanadai Magyar Kommunisták mozgalmának) és hogyan töltheti be helyüket Ady, Petőfi Kultur, stb. alakulatok, melyekben nem kötelező az osztályharc álláspontja, ahol mindenki megfér bármilyen nézetet is vall, sőt akkor is, ha az osztályharc elméletét egyenesen letagadja?

Tagadhatatlan, hogy nagy utat tettetek meg a visszafejlődésben. S úgy látszik, hogy magatok is szégyenlitek, hogy valamikor az osztályharcról beszéltetek. Igaz, hogy igy nincsen semmi felelőség, mindenki fujhatja a maga nótáját, csak osztályharcról vagy pláne forradalomról ne beszéljen.

S-hs-hs-pszt . . . csak csendesen elvtárs . . . Gyün a fasizmus, aztán az élcsapat mi vagyunk annak megakadályozására, csak valahogy megnetudja senki, mert akkor a fasizmus felé hajlók nem fognak bennünket követni.

4— , Mindenkit be kell venni, mindenkit meg kell nyerni, ar(F oly tatás a 8-ik oldalon)

“JAPÁN NEM GYŐZHET”