Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-03-05 / 997. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 március 5. BECSÜLETES MEGTALÁLÓK Az egyk városi melegedőben, ahol egymás hátán tolongott a sok kopott ember, ismerősnek látszó fiatalember tűnt fel, aki rendes ruhájával valahogy elütött az ottani törzsvendégektől. Az elmúlt nyáron hozott össze vele és társával valahol a sors. Emlékeztetem rá, mire mosolygott. — Hogy megy a sora, mi van a barátjával? — érdeklődtem. — Fagyogatunk — mondta kesernyésen —, a tél minden szegényembernek nehéz, nekünk is. A hápsi egyébként sétán van. Bót után szaglász, már itt kellene, hogy legyen. A végszóra megjelent a barát, szintén rendesen öltözött és borotváltareu fiatalember, kezében egy spitzkutyát szorongatott. Nevetve mutatkozott be: —Stósz vagyok. — Már volt szerencsém — feleltem. — Mit keresnek itt, ezek között a szegény, leromlott emberek között? — Valakit keresünk, aki átejtett bennünket. — Hogy, hogy? — Persze, magának halvány dunsztja sincs róla. — Eltalálta — feleltem. — Hát ide hallgasson! Kutyabolondok vagyunk. Csudára szeretjük őket. Nekünk az orvos magaslati levegőt ajánlott, ezért leginkább a Gellért- és a Svábhegyen és a rózsdombi villák között szoktunk sétálgatni. Ez a mi terepünk. Ide más nem ütheti az orrát, mint ahogy mi sem dolgozunk például a pesti oldalon. Azonban éppen csak hogy élünk, mert télen valamire való ember, aki csak egy kicsit szereti a kutyáját, nem engedi az uccára. — Mi közük a kutyáknak a maguk sétáihoz? — Hallja, maga olyan naiv mint a falusi kislány, aki elhitte, hogy a náthát telefonon keresztül is meg lehet karini. Hallott már valamit arról, hogv hányszor volt Budán kutyavásár? — kérdezte. — Egyszer — feletem büszkén. — Ahogy azt maga elképzeli — felelte nevetve —. hát tudia meg, hogy Budán minden héten van kutyavásár. Sőt van olyan Pali, aki a saját kutyáját többször is megvásárolja tőlünk. Amelyik kutyának mi a szeme közé nézünk, az el van veszve — Kezdem érteni — mondom — maguk, ugy-e kutyákat . . . __— Nehéz a felfogás, apuskám — nevetett a kutyás. — Mi nem visszük el senkinek a kutyáját. De ki tehet arról, hogy a fokhagymás fasirttal bekent cipőnk után úgy jönnek a kutyák, mint a mesebeli fu- rulyásember után a gyerekek. — Szóval maguk — dadogtam, de nem találtam megfelelő szavakat. — Na, nyögje már ki! — biztattak —, mi vagyunk a becsületes megtalálók, helyesebben illő jutalom ellenében nyomravezetők. — És megy a bót ? — Szó, szó. Nyáron inkább, mint most. De ha ló nincs, jó a szamár Frici is. Tudja, hogy fezt — mutat az ölében alvó kutyára — hányszor hoztuk már el? Jóformán belőle élünk. Egy jó- lelkü szent asszony a Frici gazdája. Már nem is kell neki hirdetnie az újságban, hogy aszon- gya: “Egy fehér spitzkutya a- melyik Frici névre hallgat, elveszett. Becsületes nyomravezető illő jutalomba részesül stb.” — ÉS mennyi az illő jutalom? — Különböző. Attól függ, hogy mennyire van a blöki bevágódva. Ahol nincs gyerek ott többnyire többet fizetnek. A művésznőnél például egy ötvenest ad. Egyszer én, másodszor a pribék, viszi vissza, — ilyen lógott meg tegnap a pénzünkkel. Nagyon kellene egy megbízható harmadik, de sajnos annyi a szélhámos a mai romlott világban, hogy ne adj’ isten egy becsületes társat találnunk. ségeink is voltak, villamos és ecetra. — Kétszer már volt Budán kutyavásár — mondta a tanácsos néni —, harmadszor nem lesz. Mars azonnal ki innen, vagy telefonálok a rendőrökért, aztán lesz ecetra meg miegymás, nézze meg az ember. Ilyen két gazember. — Hát lássa, ilyen hálátlanságra csak egy nő képes. Milyen más a Frici mamája — mondja és elkezdte szeretettel simogatni az ölébe szendergő ölebet, a Fricit —, az ő mamája nem úri dáma, nincsen hat szobája, bár volna, csak egy egyszerű házmesterné szegény. Azért egy kettes (két pengő) mindig leesik tőle. Annyi pénzébe van neki ez a csavargó Frici, hogy azért már egy elefántot is vehetett volna. Csak egyet fütyülök és a Frici akár a kulcslyukon keresztül is kiFohász a csillagokhoz ... Irta: KASSÁK LAJOS Halántékomon ősz hajakkal és részegen kószálok a városban. Egyedül az éjszaka ösvényein, mint a rossz angyal ki elszakadt áldott szülőitől és ártatlan testvérkéitől. Szememre huzom a kalapom. Hát rendben van, Úristen, Jeges szél cibálja szakállam és vonyit előttem a vak sikátor, mint hurokba került eb. Jézus, ha élne felettem, óh, tudom én lehajolna most hozzám ez átkozott földre hogy két meleg és habkönnyű tenyerével betakarja vérző sebeim. Jézus sincs annak, kinek hite nincsen. Szegény jószág, ki csak zabálni áll a jászolhoz s nem látja meg a csillagot a gyermek feje felett, így kallódtam számkivetetten és reménytelen, mindig részegen, mindig telt pohárral a kezemben s mégis örök szomjúságra kárhozottan mint a vad barom, ki tüzet nyelt dühében s vakon rohan árkon, bokron át. Könyörtelen bírája önmagámnak egek redőiből kiejtette angyal óh, aki vagyok ártatlan gyilkos és pocsolyába hevert zarándok egyszemélyben az este kitárom feléd fázó karjaim ragyogó csillag, a magasság tükrében! Világosítsd meg előttem az éjszaka ösvényeit és vess elém egy morzsát kegyes szeretetedből mielőtt összerogynak csikorgó térdeim s mint hulladékot puttonyába szedne az ördög. SZÍNHÁZI TUDÓSÍTÁS —És mindenki fizet, akinek visszaviszik a kutyáját? — Hát hogy lehet ilyet kérdezni? örülnek, hogy akad becsületes megtaláló. — Jó, jó, de kétszer, meg háromszor, — hát hány bőrt akarnak maguk egy rókáról lehúzni. — Amennyi lejön. De nyugodjék meg, akad, aki nem dől be. Emlékszel a tanácsos mamára — bökte oldalba a kutyás a társát —, tudod, amelyik a kezét csókra nyújtotta? Hüj, az a vén mámi csudára megfirkált bennünket. Először hagyta, hogy összecsókoljuk a kézit, utána tartott egy nagy üres dumát, hogy már kétszer mentettük meg az életét azzal, hogy a Flokit visszavittük. — Ezt önöknek csak az úristen tudná megfizetni — hálálkodott és nem ejtett le egy vasat sem. —Méltóságos asszonyom — mondtam neki —, mi — mert ketten voltunk fönn —, a Flokit Kőbányán találtuk meg és költszökik hozzán}. Kívánom, hogy a gazdája üsse meg a főnyereményt. Áldott jó szive van, csak ne lakna fent a fenébe, a Svábhegy legtetején. Villamos, fogaskerekű, lassan nekem is többe lesz a Frici, mint abba a kettesbe. Igaz, először a Frici mamája is egy tízest ad mindenkinek. És sóhajtott egyet. — Nézze, azt hiszi, azért dumálok magának — folytatta a kutyás —, mert maga olyan szép fiú? Dehogy is. Odaadom a pontos címet és a Fricit, álljon be hozzánk pribéknek. Majd mutyiba dolgozunk, jó? Na, fogja szépen a Fricit, köszönjön egy nagy kisztihandot a Frici gazdájának, mert nagyot hall a néni és mivel maga uj ember mindgyárt leesik egy tizes. Az egyik ötöst leadja nekünk, a másik a magáé. A jövő héten elmegy a művésznőhöz is. jó? — Hol a művésznő kutyája? — kérdeztem. A Bérmunkás hasábjain nem szokás színházi kritikát közölni. De ezúttal nem lehet azt mellőzni, mert a New Yorki színházlátogató közönségnek megadatott az a ritka alkalom, hogy egy rendkívül művészi és erkölcsi színvonalon álló tanulságos szinelőadást élvezhetett. Az előadást Papp István rendezte. A színdarab a “Pénz komédiája” cimü. Samuel Johnson angol iró munkája. Magyar nyelvre Ernőd Tamás fordította. Samuel Johnson volt az első aki Shakespeare örökbecsű halhatatlan müveit a világgal ismertette és magyarázta. Ezek mellett maga is irt több, különösen nyelv és irodalomismertető munkát, közöttük a Pénz komédiája cimüt. Ezt akkor irta a- míkor Angolországban a kézműipar és a modern kereskedelem fejlődésnek indult. Darabjának története Velencében játszik a Renaissance az Újkor kezdetén. Dacára annak, hogy a mü ezelőtt háromszáz évvel íródott, de sem azelőtt sem pedig azóta alig akadt iró aki a pénz hatalmát olyan megkapó- an le tudta írni mint Johnson. Mesterien írja le, hogy az ügyvéd és a biró pénzért törvényt és tisztességet felrúg. A félté- tékeny férj a feleségét pénzért áruba bocsájtja. Az uzsorás szintén pénzért saját gyermekét kitagadja. Pénz az isten pénz a mindenható. A pénzt csak csörgetni kell és mindenki hasra vágódik. Nincs erkölcs, a jó érzést kutyába sem veszik ha pénzt szagolnak. Csak mutatni kell a pénzt, hogy minden tisztesség, becsület és szemérem a szemétdombra kerüljön. Az előadás kitűnő volt és nehéz megmondani egy munkás tudósitónak, hogy a két főszereplő közül, az egyik Papp István, Volpone (róka) a másik Nyikos Zsigmond, Mosca (a légy) melyik volt mesteribb alakítás. Sarkady Gusztáv a Corbaccio (a varjú) szerepében élethűen adta kegyetlen a kamatot, és csak hasznot számitő uzsorást. Tóth István a féltékeny férj, de feleségét pénzért áruba bocsájtó kereskedő nagyszerű alakítást nyújtott. Csorba Pál mint műkedvelő jól megál- ta a helyét pénzéhes prókátor szerepében. Ezt lehet mondani a két nőszereplőről, Révész Margit, Colomba (galamb* és Kovács Lily, Carnina (kutyus) alakítóiról is. Gáthy Tibor mint biró, Pappagallo , (papagály) szintén hozzájárult az előadás sikeréhez. Összevéve az előadást a gondos rendezés és a darab jó betanulása jellemezte. Kár csak egy, hogy az előadás aránylag gyengén volt látogatva, pedig egy ilyen színdarab megérdemelné, hogy jobban látogassák, mert nevelő és tanító hatása van. Tudósitó. — Még nála de legyen egész nyugodt, a jövő héten már ná- lunk lesz. Türelem egy fél ötvenest terem — intettek. — Nézzék emberek, amit maguk nekem beadtak, az egyáltalán nem uj dolog. Én madarakban specializáltam magamat jómadarakban . . . Dühösen otthagytak. Solti.
