Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-02-19 / 995. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 február 19. DISPUTA m m __ ■ ■ VERES PÉTER -KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. Irta: FEJTŐ FERENCZ A “Szocializmus” cimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkívül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv Írója, mint annak kritikusa, tárgy és iro­dalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújt­unk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két brili­áns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) jövője minden valószínűség sze­rint magyar? Ha azt mondom, hogy csak magyar épugy hazu­dom-e, mintha azt állítom, hogy nem magyar, csak zsidó. Korántsem. Ha azt mondom ró­la, hogy magyar, a jövő és vár­ható fejlődés értelmében túlzók, ha azt állítom, hogy csak zsidó, a regresszió értelmében hazu­dom. De minek hazudjunk és túlozzuk egyáltalában? A mondottakból következik, hogy a “fajok elismerése és föl­szabadítása”, amelyet Veres Pé­ter célul kitűz, ép magyar vi­szonyaink között rendkívül két­értelmű és veszélyes jelszó. A szocialista mozgalom kezdettől fogva küzd az elnyomottak fel­szabadításáért, a kis népek egy­enjogúságáért, de nem küzd kü­lön a kékszemü, a szeplősök, a sima vagy kondorhaj uak, a rö­vid vagy hosszúiejüek elisme­réséért és felszabadításáért. Veres Péter is a kis népekről beszél és cikke igen gyakran azonosítja a népet a fajjal. Ha a kettő azonos, mért használja az uj szót a régi összefüggés­ben? Ha nem azonos, csak nem úgy akarja a fajokat elismerni és felszabadítani, hogy egy­szersmind elnyomassanak ben­nük fejlődési, keveredési lehe­tőségeik, kívánságaik és meg- erősitessenek egyes megmere- vült részeikben a regresszív hajlamok? Csak nem a múlt kísérteiéit akarja felszabadíta­ni a készülő jövő helyett? A faj eszmére, mint posztu- lativ politikai gondolatra, ott van szükség és tápanyag, ahol a felgyülemlett szociális elégü- letlenséget és sérült nacionaliz­must külső és a társadalmi vi­szonyoknak megfelelő szociális ellenség helyett, egy antorpoló- giailag úgy ahogy megkülön­böztethető s társadalmilag is elég jelentékeny népréteg ellen akarják fordítani. A faji gon­dolatnak ebben az értelmében valóban van szociológiai reali­tás, nem légből kapott ideológia és egészében nem is mestersé­gesen gyártott. Van némi vul­gáris-antropológiai alapja is. De annál sokkal erősebb az ösz­tönalapja. Az ember könnyen hajlik arra, hogy a fogalmakat vágyai szerint hamisítsa, haj­lamos az ostoba általánosítá­sokra és különösképpen hajla­mos arra, hogy gyülölettám- pontokat szervezzen magának, amelyeket felelőssé tehet min­den bajáért és bűnéért. A tör­ténelem folyamán a gyűlölet- tárgyakat más nemzetek, osz­tályok vagy vallási társaságok tagjaiban keresték és előszere­tettel mindig a kisebbségek közt, akik a gyűlölet szervezett hadjáratával szemben tehetet­lenek. Az emberi egyenlőség el­vének rövid uralma után, amely alatt nagyrészt az osztálygyü- löletre és részben a nemzeti gyűlölködésre korlátozódott a szükségesnek látszó gyűlölet- mennyiség, újabb kiélési forma vált szükségessé. A természet- tudomány vulgarizálásával ko­holt faji eszme igen alkalmas volt e célra; igy annak segítsé­gével próbálták az uralkodó osz­tályok — uralmuk meghosszab­bítása érdekében — Németor­szágban és onnét kiindulva szá­mos középeurópai államban megakasztani a zsidóság nem­zeti és ezáltal faji asszimiláló- dását s tenni a zsidót a töme­gek gúnyának és haragjának a céltáblájává. Az effajta faji eszme tudománytalan, ember­telen, de legalább határozott és céltudatos. Pozitív tartalma al­ig van, de negativ értelme an­nál tisztább: két faj van a vilá­gon, a zsidó és a nemzsidó. Láthatja Veres Péter, hogy igy se tagadom a faj realitását és azt sem, hogy történelmet csinálnak vele; de tisztában va­gyok azzal is, hogy az ő fajfel­fogását e reális, uszuló és uszí­tó, politikai fajfogalomból csu­pán gondolkozási szándékának tisztessége s frazeológiájának higgadtsága különbözteti meg. A faj létét valóban nem sza­bad letagadni, aminthogy sem­mit sem szabad letagadni, ami van. Remélem, sikerült az eddi­giekben rámutatni arra, hogy a faj tudományos fogalma hom­lokegyenest ellenkező következ­tetésekre kényszerit, mint a fajnak szociális elégületlensé- gek transzformálásából keletke­zett eszméje. A fajt, a nemzet antropológiai viszonyait, a nem­zetben működő művelődési, gaz­dasági és lélektani energiák mó­dosít já és vegyitik, Veres Pé­ter a nemzetet összekeveri a homogénnek tételezett fajjal és az alapvető tévedése. Szerinte a faji kérdés másodrendű fontos­ságú. Szerintem politikailag akár elsőrendű fontosságú is te­hető, mint bármely téveszme (azzá is tétetett), szocialista­humanista, szempontból azon­ban csupán negativ fontossága van. Az emberiség eddig is meg tudott lenni a keveredéssel, ez­entúl is kibírhatná; eddig is meg tudott lenni nemcsak kü­lönböző antropológiai típusok szimbiózisával, hanem különbö­ző kultúrák egymásrahatásával is, és több haszna volt belőle, mint kára. Az embernek üdvö­zülése sohasem függött és so­hasem fog függeni orra görbü­leti fokától vagy koponyájának térfogatától; arra, hogy faját tudatosítsuk, legföljebb annyi szükség van, mint arra, hogy tudja: kék szeme van-e, avagy barna. Azt, hogy magyar, tud­nia kell a magyarnak, de az a tudat sem áll szükségszerű ösz- szefüggésben antropológiai tí­pusával. A humanista, a szoci­alista elméletben a faj fogalma teljességgel mellőzhető. Ma­gyar, zsidó, sváb vagy honát múltú magyarok talán magyar zsidó-, sváb- vagy horvátságuk felszabadításáért küzdjenek s nem magyar emberségük, kö­zös jövendőjük szabadságáért és büszkeségéért? Tudom, ezt az utóbbit akarja Veres Péter is. De hát akkor miért akarja bennék a jövő kárára a múltat tudatosítani? Amikor a tuda­tosítás nemcsak a haladásért folytatott küzdelmet zavarja meg, hanem még e zavart iga­zolható igazsága sincs? Veres Péterrel szemben tehát azt állí­tom, hogy az emberiség egysé­gesülése felé az ut nem a faji, hanem a nemzeti differenciáló­dáson (az elnyomott nemzetek felszabadulásán s önállósodá­sán) keresztül vezet, nem a tu­dományosan csak nehezen (és akkor is virtuálisan) körülírha­tó fajokat kell felszabadítani, hanem a nemzeteket ott, ahol mint nemzetek nyomják őket el. Veres Péter, úgy látom he­lyesli, hogy a nyolcvanmillió németet egyesíteni akarjak, mert szerinte csak ez egyesülés után fogják fölismerni, hogy bajaik nem faji, hanem szoci­ális eredetűek. Veres Péter fi­gyelmébe ajánlom, hogy a min­den németek egyesítése nem­csak a nagy s különmultu Ausztriának beolvasztását és Csehszlovákia vesztét, hanem i Magyarországnak is, ha nem pusztulását, de halálos vesze­delmét jelentené. Nemcsak em­beri: magyar érdekből sem kér­hetünk ebből a differenciáló­dásból, ebből az integrálódásból. A faj tudományos fogalmából ilyesmi nem követ-kezhetik. Ti­pikus katasztrófaszemlélet ez, hasonló ahhoz, amely szerint az emberiségnek előbb minden őrületen, gazságon, ostobasá­gon, önpusztitáson keresztül kell esnie, hogy végül megtér­jen a jósághoz. Veres Péter az orosz példára is hivatkozik. Az oroszországi kis népek valóban kultúrát kezdenek termelni ál­lami segítséggel, de ez az ön- állódásuk nem faji, hanem nem­zeti jelszóval történik s más­részt tudtommal e kis népek egyénei egyre nagyobb kedvet mutatnak az egységes Orosz­országba való teljes felolvadás­ra. A szocializmus jegyében a nemzetek is már inkább egysé­gesülni fognak, mint elkülönül­ni; ha meg is őrzik örökölt nyelvüket és hagyományaikat, de termelésben s még művelt­ségben is, minden valószínűség szerint, egyre jobban bele fog­nak illeszkedni a világtársada­lom egységes vérkeringésébe. Aki fél az emberiség túlságos uniformizálástól azt megnyug­tathatja a nemzetek különbsé­geinek bizonyos fokú fennma­radása ; ebből a szempontból igazán nem lehet szükség a faji eszmékre. S végül látjuk ná- (Folytatjuk) NAGY SIKER VOLT A “KIK FIZETNEK A HÁBORÚÉRT” NEW YORKI BEMUTATÁSA. Egy igazán szép és sokáig emlékezetes előadást rendezett a múlt szombaton a Modern Színkör és az IWW. “Kik fizet­nek a háborúért” társadalmi dráma bemutatásával. Mind­azok akik jelen voltak, a legna­gyobb elismerés hangján be­széltek úgy a darabról mint az összes szereplőkről. Nehéz vol­na a szereplők kitűnő játékáról és több jelenetben a szivekig markoló drámai alakításáról külön-külön megemlékezni. Elég ha annyit említünk meg hogy Fülöp Ilona, Szajkó Bözsi, Gell Elizabeth. Ballada Idus, Gell Etelka, Csorba Pál, Beres- nyák János .Fazekas István, Hangos György olyan kitűnő együttest produkáltak, mely meglepetés szerűen hatott min­denkire. Még a súgóra is, mert alig akadt munkája, mindenki csaknem szószerint tudta nehéz szerepét. Ez viszont Szabó Mik­lós feltétlen szigorú és szakkép­zett rendezésének volt köszön­hető. Helyiségünk zsúfoltan meg­volt pakolva nézőközönséggel és már-már ugylátszott, hogy “Több hely nincs” táblát ki kell függesztenünk. Erre csak azért nem volt szükség, mert előző­leg hire ment, hogy a darab többször lesz bemutatva. A leg­közelebbi előadás feb. 26-án szombat este lesz a Bérmunkás Otthonban. Jegyezze meg min­denki a dátumot, mert a “KIK FIZETNEK A HÁBORÚÉRT” mindenkinek látnia kell. Nem mulaszthatjuk el meg­említeni, azt az áldozatkész tá­mogatást mellyel munkástárs­nőink a mulatság sikeréhez hoz­zá járultak. Stefankó munkás- tárnő egy Ízletes tortát ajándé­kozott melyen hét dollár jött be, valamint Radvánszkyné Pol- lák Violet szintén egy Ízletes tortával lepett meg bennünket, melyen tiz dollár folyt be. Ács munkástársnő a konyhához sü­teményt készített és Szajkó munkástársnő virágot ajándé­kozott. A mulatság jövedelméből $25.00 azonnal továbbítottunk a Bérmunkás javára és a feb. 26-iki mulatság bevételéből is legalább ilyen összeg beküldé­sére számítunk. Ezúton is kö­szönetét mondunk mindazok­nak akik adományaikkal és a munkálkodásukkal mulatságunk sikerét lehetővé tették. Tudóistó. MEGHÍVÓ— A N. S. Pittsburghi “össz­hang” Dalkör — 1938 febru­ár 19-én szombaton este 7 órai kezdettel az Internatio­nal Socialist Lyceumban, 805 James St., N. S. Pittsburgh DISZNÓTOROS ESTÉLYT rendez, melyre ezúton meg­hívjuk a magyarságot. A zenét Horvát Guszti és Bogár Sándor cigányzeneka­ra szolgáltatja. Vacsorajegy személyenként 50 cent. Első­rendű ételek és italok. ' Útirány: Pittburghból jövők vegyék a 2-es 3-as vagy 4-es számú villamosokat a Penn és 7-ik ucca sarkán leszállás az Ohio és James St. sarkán onnan fel egy blockra van a terem.

Next

/
Thumbnails
Contents