Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-02-19 / 995. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 február 19. DISPUTA m m __ ■ ■ VERES PÉTER -KOZOTT- FEJTŐ FERENC A “FAJI SZOCIALIZMUSRÓL” VAGY A “SZÁMADÁS” KÖNYVKRITIKÁJA. Irta: FEJTŐ FERENCZ A “Szocializmus” cimü budapesti szocialista folyóiratban, egy rendkívül érdekes és tanulságos vita ért véget a közelmúltban. Pró és kontra, úgy a könyv Írója, mint annak kritikusa, tárgy és irodalmi isemereteikkel, alapos nekikészültséggel mérkőznek meg a nyilvánosság előtt a folyóirat hasábjain. Olyan kérdést feszegetnek és hoznak napirendre, melynek átvételével és a Bérmunkásban való folytatólagos közlésével nemcsak érdekfeszitő olvasmányt, nyújtunk, hanem a világszemléletek és szemben álló ellentétek két briliáns toliforgatójának irodalmi csatájából, tudásunkat gyarapithat- juk. (Szerk.) jövője minden valószínűség szerint magyar? Ha azt mondom, hogy csak magyar épugy hazudom-e, mintha azt állítom, hogy nem magyar, csak zsidó. Korántsem. Ha azt mondom róla, hogy magyar, a jövő és várható fejlődés értelmében túlzók, ha azt állítom, hogy csak zsidó, a regresszió értelmében hazudom. De minek hazudjunk és túlozzuk egyáltalában? A mondottakból következik, hogy a “fajok elismerése és fölszabadítása”, amelyet Veres Péter célul kitűz, ép magyar viszonyaink között rendkívül kétértelmű és veszélyes jelszó. A szocialista mozgalom kezdettől fogva küzd az elnyomottak felszabadításáért, a kis népek egyenjogúságáért, de nem küzd külön a kékszemü, a szeplősök, a sima vagy kondorhaj uak, a rövid vagy hosszúiejüek elismeréséért és felszabadításáért. Veres Péter is a kis népekről beszél és cikke igen gyakran azonosítja a népet a fajjal. Ha a kettő azonos, mért használja az uj szót a régi összefüggésben? Ha nem azonos, csak nem úgy akarja a fajokat elismerni és felszabadítani, hogy egyszersmind elnyomassanak bennük fejlődési, keveredési lehetőségeik, kívánságaik és meg- erősitessenek egyes megmere- vült részeikben a regresszív hajlamok? Csak nem a múlt kísérteiéit akarja felszabadítani a készülő jövő helyett? A faj eszmére, mint posztu- lativ politikai gondolatra, ott van szükség és tápanyag, ahol a felgyülemlett szociális elégü- letlenséget és sérült nacionalizmust külső és a társadalmi viszonyoknak megfelelő szociális ellenség helyett, egy antorpoló- giailag úgy ahogy megkülönböztethető s társadalmilag is elég jelentékeny népréteg ellen akarják fordítani. A faji gondolatnak ebben az értelmében valóban van szociológiai realitás, nem légből kapott ideológia és egészében nem is mesterségesen gyártott. Van némi vulgáris-antropológiai alapja is. De annál sokkal erősebb az ösztönalapja. Az ember könnyen hajlik arra, hogy a fogalmakat vágyai szerint hamisítsa, hajlamos az ostoba általánosításokra és különösképpen hajlamos arra, hogy gyülölettám- pontokat szervezzen magának, amelyeket felelőssé tehet minden bajáért és bűnéért. A történelem folyamán a gyűlölet- tárgyakat más nemzetek, osztályok vagy vallási társaságok tagjaiban keresték és előszeretettel mindig a kisebbségek közt, akik a gyűlölet szervezett hadjáratával szemben tehetetlenek. Az emberi egyenlőség elvének rövid uralma után, amely alatt nagyrészt az osztálygyü- löletre és részben a nemzeti gyűlölködésre korlátozódott a szükségesnek látszó gyűlölet- mennyiség, újabb kiélési forma vált szükségessé. A természet- tudomány vulgarizálásával koholt faji eszme igen alkalmas volt e célra; igy annak segítségével próbálták az uralkodó osztályok — uralmuk meghosszabbítása érdekében — Németországban és onnét kiindulva számos középeurópai államban megakasztani a zsidóság nemzeti és ezáltal faji asszimiláló- dását s tenni a zsidót a tömegek gúnyának és haragjának a céltáblájává. Az effajta faji eszme tudománytalan, embertelen, de legalább határozott és céltudatos. Pozitív tartalma alig van, de negativ értelme annál tisztább: két faj van a világon, a zsidó és a nemzsidó. Láthatja Veres Péter, hogy igy se tagadom a faj realitását és azt sem, hogy történelmet csinálnak vele; de tisztában vagyok azzal is, hogy az ő fajfelfogását e reális, uszuló és uszító, politikai fajfogalomból csupán gondolkozási szándékának tisztessége s frazeológiájának higgadtsága különbözteti meg. A faj létét valóban nem szabad letagadni, aminthogy semmit sem szabad letagadni, ami van. Remélem, sikerült az eddigiekben rámutatni arra, hogy a faj tudományos fogalma homlokegyenest ellenkező következtetésekre kényszerit, mint a fajnak szociális elégületlensé- gek transzformálásából keletkezett eszméje. A fajt, a nemzet antropológiai viszonyait, a nemzetben működő művelődési, gazdasági és lélektani energiák módosít já és vegyitik, Veres Péter a nemzetet összekeveri a homogénnek tételezett fajjal és az alapvető tévedése. Szerinte a faji kérdés másodrendű fontosságú. Szerintem politikailag akár elsőrendű fontosságú is tehető, mint bármely téveszme (azzá is tétetett), szocialistahumanista, szempontból azonban csupán negativ fontossága van. Az emberiség eddig is meg tudott lenni a keveredéssel, ezentúl is kibírhatná; eddig is meg tudott lenni nemcsak különböző antropológiai típusok szimbiózisával, hanem különböző kultúrák egymásrahatásával is, és több haszna volt belőle, mint kára. Az embernek üdvözülése sohasem függött és sohasem fog függeni orra görbületi fokától vagy koponyájának térfogatától; arra, hogy faját tudatosítsuk, legföljebb annyi szükség van, mint arra, hogy tudja: kék szeme van-e, avagy barna. Azt, hogy magyar, tudnia kell a magyarnak, de az a tudat sem áll szükségszerű ösz- szefüggésben antropológiai típusával. A humanista, a szocialista elméletben a faj fogalma teljességgel mellőzhető. Magyar, zsidó, sváb vagy honát múltú magyarok talán magyar zsidó-, sváb- vagy horvátságuk felszabadításáért küzdjenek s nem magyar emberségük, közös jövendőjük szabadságáért és büszkeségéért? Tudom, ezt az utóbbit akarja Veres Péter is. De hát akkor miért akarja bennék a jövő kárára a múltat tudatosítani? Amikor a tudatosítás nemcsak a haladásért folytatott küzdelmet zavarja meg, hanem még e zavart igazolható igazsága sincs? Veres Péterrel szemben tehát azt állítom, hogy az emberiség egységesülése felé az ut nem a faji, hanem a nemzeti differenciálódáson (az elnyomott nemzetek felszabadulásán s önállósodásán) keresztül vezet, nem a tudományosan csak nehezen (és akkor is virtuálisan) körülírható fajokat kell felszabadítani, hanem a nemzeteket ott, ahol mint nemzetek nyomják őket el. Veres Péter, úgy látom helyesli, hogy a nyolcvanmillió németet egyesíteni akarjak, mert szerinte csak ez egyesülés után fogják fölismerni, hogy bajaik nem faji, hanem szociális eredetűek. Veres Péter figyelmébe ajánlom, hogy a minden németek egyesítése nemcsak a nagy s különmultu Ausztriának beolvasztását és Csehszlovákia vesztét, hanem i Magyarországnak is, ha nem pusztulását, de halálos veszedelmét jelentené. Nemcsak emberi: magyar érdekből sem kérhetünk ebből a differenciálódásból, ebből az integrálódásból. A faj tudományos fogalmából ilyesmi nem követ-kezhetik. Tipikus katasztrófaszemlélet ez, hasonló ahhoz, amely szerint az emberiségnek előbb minden őrületen, gazságon, ostobaságon, önpusztitáson keresztül kell esnie, hogy végül megtérjen a jósághoz. Veres Péter az orosz példára is hivatkozik. Az oroszországi kis népek valóban kultúrát kezdenek termelni állami segítséggel, de ez az ön- állódásuk nem faji, hanem nemzeti jelszóval történik s másrészt tudtommal e kis népek egyénei egyre nagyobb kedvet mutatnak az egységes Oroszországba való teljes felolvadásra. A szocializmus jegyében a nemzetek is már inkább egységesülni fognak, mint elkülönülni; ha meg is őrzik örökölt nyelvüket és hagyományaikat, de termelésben s még műveltségben is, minden valószínűség szerint, egyre jobban bele fognak illeszkedni a világtársadalom egységes vérkeringésébe. Aki fél az emberiség túlságos uniformizálástól azt megnyugtathatja a nemzetek különbségeinek bizonyos fokú fennmaradása ; ebből a szempontból igazán nem lehet szükség a faji eszmékre. S végül látjuk ná- (Folytatjuk) NAGY SIKER VOLT A “KIK FIZETNEK A HÁBORÚÉRT” NEW YORKI BEMUTATÁSA. Egy igazán szép és sokáig emlékezetes előadást rendezett a múlt szombaton a Modern Színkör és az IWW. “Kik fizetnek a háborúért” társadalmi dráma bemutatásával. Mindazok akik jelen voltak, a legnagyobb elismerés hangján beszéltek úgy a darabról mint az összes szereplőkről. Nehéz volna a szereplők kitűnő játékáról és több jelenetben a szivekig markoló drámai alakításáról külön-külön megemlékezni. Elég ha annyit említünk meg hogy Fülöp Ilona, Szajkó Bözsi, Gell Elizabeth. Ballada Idus, Gell Etelka, Csorba Pál, Beres- nyák János .Fazekas István, Hangos György olyan kitűnő együttest produkáltak, mely meglepetés szerűen hatott mindenkire. Még a súgóra is, mert alig akadt munkája, mindenki csaknem szószerint tudta nehéz szerepét. Ez viszont Szabó Miklós feltétlen szigorú és szakképzett rendezésének volt köszönhető. Helyiségünk zsúfoltan megvolt pakolva nézőközönséggel és már-már ugylátszott, hogy “Több hely nincs” táblát ki kell függesztenünk. Erre csak azért nem volt szükség, mert előzőleg hire ment, hogy a darab többször lesz bemutatva. A legközelebbi előadás feb. 26-án szombat este lesz a Bérmunkás Otthonban. Jegyezze meg mindenki a dátumot, mert a “KIK FIZETNEK A HÁBORÚÉRT” mindenkinek látnia kell. Nem mulaszthatjuk el megemlíteni, azt az áldozatkész támogatást mellyel munkástársnőink a mulatság sikeréhez hozzá járultak. Stefankó munkás- tárnő egy Ízletes tortát ajándékozott melyen hét dollár jött be, valamint Radvánszkyné Pol- lák Violet szintén egy Ízletes tortával lepett meg bennünket, melyen tiz dollár folyt be. Ács munkástársnő a konyhához süteményt készített és Szajkó munkástársnő virágot ajándékozott. A mulatság jövedelméből $25.00 azonnal továbbítottunk a Bérmunkás javára és a feb. 26-iki mulatság bevételéből is legalább ilyen összeg beküldésére számítunk. Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak akik adományaikkal és a munkálkodásukkal mulatságunk sikerét lehetővé tették. Tudóistó. MEGHÍVÓ— A N. S. Pittsburghi “összhang” Dalkör — 1938 február 19-én szombaton este 7 órai kezdettel az International Socialist Lyceumban, 805 James St., N. S. Pittsburgh DISZNÓTOROS ESTÉLYT rendez, melyre ezúton meghívjuk a magyarságot. A zenét Horvát Guszti és Bogár Sándor cigányzenekara szolgáltatja. Vacsorajegy személyenként 50 cent. Elsőrendű ételek és italok. ' Útirány: Pittburghból jövők vegyék a 2-es 3-as vagy 4-es számú villamosokat a Penn és 7-ik ucca sarkán leszállás az Ohio és James St. sarkán onnan fel egy blockra van a terem.
