Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-02-12 / 994. szám
BÉRMUNKÁS 1938 február 12. BELVÁROSI SZÍV Hiteles legenda a Váci uccából Kezdetben vala az eb és az ő ismeretlen gazdája. Egy nap azonban meguná a gazda az ő ebét, avagy az eb uná meg az ő gazdáját, hogy melyik, az már ezután viszont örök titok marad, mivel a gazda ismeretlen, viszont az eb nem tud beszélni, igy lön az egyikből ebtelen gazda, a másikból gazdátlan eb. Hogy a gazda mit miveit: nem tudjuk, viszont az eb szer- te-széjjel csatangolt a havas és jeges városban s eközben eljuta a város belső területére, amelyet népszerűén Belvárosnak neveznek, annak is Váci ucca nevezetű útvonalára. Az eb itt férfiakat látott, meg nőket, az úgynevezett felsőbb osztályból, akik fel a alá jártak. Néhányan viszont, az alsóbb néposztály tagjai közül az úgynevezett koldusrendelet ellenére is, a házak falai mellett állának s támogatásért esede- zének. Azonban nem támogató őket senki, mivel igen hideg vala, ilyenkor nem; kellemes dolog kigombolni a bundát avagy a télikabátot. Az eb láta ezenkívül számos üzletet, amelyek kirakatai telvék különféle eladatlan tárgyakkal: karkötőkkel, könyvekkel, képekkel, dísztárgyakkal és öltözetekkel. Az eb látá, hogy it nincs számára semmi jó s indula éppen, hogy visszatérjen külsőbb, hentes- és füszeresboltokkal dusab- ban ellátott vidékek felé, midőn szembejőve vele két asszonysze- mély. Az egyik asszonyszemélyen pézsmabunda vala, a másikon mókusbunda, mindkettő bárányból. Fejükön tornyos süveg billeg vala, hónuk alatt bőröndsze- rü retikül. A két asszonyszemély megállt vala hirtelen az ebbel szemben és ámult. — Nini, kutya — mondta az egyik. — Kis kutya — mondá a másik. Az eb nem szólt vala semmit, csak farkát csóválá. — Kutyuli, kicsi kutyilinkó — gyügyögé a pézsmabundás és lehajolt vala és végigsimogatta az eb hátát. — Szegény kis kutyi, hogy didereg — mondá a másik — és mily sovány szegényke. Bizony régen nem ehetett. — Rettenetes! — sóhajtó a pézsmabundás asszonyszemély. — Hát nem szörnyű, hogy egy ilyen kis állat ebben a rettenetes hidegben az uccán kénytelen fagyoskodni. Ó! Ó! Elgondolni is szörnyű. Szemében könnyek jelentek vala meg. Majd hirtelen igy kiáltó: — Várj csak, Maca! Azzal a közeli étkezőterembe robogott, honnét rövidesen tejeskávéval, tejszínhabbal, továbbá cukros süteményekkel tért vissza. Mindent letéve a kutyus elé a földre és gyönyörködött abban, hogy az eb szapora farkcsóválások közepette elfogyasztotta azokat. A járókelők közül többen is megálltak vala ezenközben az eb körül és gyönyörködének. — Hát nem édes? kérdé a MEGHÍVÓ— A N. S. Pittsburghi “összhang” Dalkör — 1938 február 19-én szombaton este 7 órai kezdettel az International Socialist Lyceumban, 805 James St., N. S. Pittsburgh DISZNÓTOROS ESTÉLYT rendez, melyre ezúton meghívjuk a magyarságot. A zenét Horvát Guszti és Bogár Sándor cigányzenekara szolgáltatja. Vacsorajegy személyenként 50 cent. Elsőrendű ételek és italok. Útirány: Pittburghból jövők vegyék a 2-es 3-as vagy 4-es számú ^villamosokat a Penn és 7-ik ucca sarkán leszállás az Ohio és James St. sarkán onnan fel egy blockra van a terem. pézsmabundás Macától, aki helyeseié, hogy de bizony, édes. Az édes ezalatt, a népcsődület roppant örömére elfogyasztotta a tejszinhabos kávét és most a szájszélét nyalogató. Az alsóbb néposztálynak a fal mellett álldogáló tagjai szintén a szájszélüket nyalogatták, de hát nekik hideg vala, ilyenkor nem egészséges dolog kigom- bolkozni. Most felragadá a pézsmabundás hölgy az üres tálcát és visz- szavivé az étkezőbe, majd egy gusztusos kis üvegfalú fülkébe lépe be s ott leemelő a telefonkagylót. — Halló — mondá —, kérem a cégvezető urat. Várt egy kis darabig, majd folytatta: — Maga az, Viktor? Itt Irén beszél. Képzelje, itt vagyunk a Váci uccában a Macával, komis- siózni és egy édes, de igazán olyan édes kis kutyit találtam. Szegény, egészen át volt fazva és ki volt éhezve, adtam neki egy kis meleg kávét, úgy szeretném magtartani. Jöjjön ide. v'iKtor és nezze meg. Ha néni NEM KÍVÁNATOS IRODALOM A luzerni Vita Nova kiadó- vállalat lefordította németre Baldwin volt angol miniszter- elnök és Roosevelt köztársasági elnök beszédeit. A svájci könyvkiadó vállalat ezeket a kiadott könyveket Németországban is terjeszteni akarta, a német cenzúra azonban azzal a megjegyzéssel küldte vissza a beküldött példányokat, hogy “nem kívánatos irodalom”. Ugyanígy járt a Vita Nova kiadócég Paul Claudel, a világhírű francia neokatholikus iró “Gondolatok és beszélgetések” cimü könyvével. A nácik azt is valamint Maritain fiatal katolikus filozófus legújabb müvét is betiltották Németországban. beteg, hazaviszem. Pá! Ja és egy cuki kis kalapot is vettem. Pá, pá. Letéve a kagylót s a szomszédos bőrdiszmüüzletbe lépe. Ott vásárola öt pengő hatvanért szép piros pórázat és nyakövet, csengőcskével és csokrocskával és az eb nyakába aggatá. Ezenközben megérkeze automobilon Viktor, a cégvezető ur is. Leveté meleg bőrkesztyűjét s végigtapogató az ebet, ki ezalatt csodálkozva néze reá. Az eb egészségesnek találtatott, a piros póráz állásában megerősítést kapva megdicsőült arccal mind a négyen, Maca, Irén, Viktor és az ideiglenesen Floki névre emelt eb beszállónak az automobilba s a tömeg éljenzése közepette elhajtának, A tömeg eloszla, de az alsóbb néposztály tagjai, az úgynevezett kéregetők ' továbbra is helyükön maradónak, ám hiába, mert igen nagy vala a hideg, ilyenkor nem- egészséges dolog elővenni a pénztárcát. Viszont a kóbor ebek, rejtélyes sarki távíróik utján ugy- látszik, megtudták a dolgot, Los Angelesi levél A munkássággal könnyebb megértetni saját helyzetüket mint a múltban, de túlságosan könnyűnek e feladat azért nem mondható. A világháború előtt nem volt olyan állandó és tartós a munkátlanság, mint 1929 óta. Mióta kezdetét vette a munkásemberek uccára dobálása és kint tartása jobban halgatnak az emberre. A nagy baj még ott van, hogy mindenkire halgatnak és még mindig azt várják, hogy mások cselekedjenek helyettük. Annyiféleképpen szervezték a rövid pár év alatt és boldogították a munkásságot, hogy a boldogítókkal együtt szinte beleszédültek. A torzszülött szervezetfélék, szinte egymást érték : Technokrácia, Upton Sinclair Epic Programja, Szocialisták, Kommunisták, házi szervezeteik és most a CIO. Úgy összekavarták a munkásokat, hogy nem találják helyüket és nem tudják, hogy kinek hid jenek a sok csalódások után. Úgy jártak, mint az egyszeri bádogos inas, akivel a mestere a templomgömbjét akarta feltétetni a toronyra. Szegény inas annyira megszédült, hogy lekajabált és azt kérdezte a mestertől, hogy melyik lukba tegye, noha csak egy luk volt — pedig ő százat látott. Ha az egész — fából vaskarikát — összeolvasztanánk és leöntenénk a tartalmát, nagyító- üveggel sem találnánk meg belőle olyasmit, melyre maradandó valamit, vagy annak egy szemernyi szikráját is mint építésre alkalmas anyagot. Nem akkor, ha a munkásság szemszögéből nézzük és briáljuk a dolgokat. Persze, ha felsoroljuk a tényeket egy-egy munkásnak, helyeslőén bólogatja a fejét. Mindent helyesel: Minden úgy van stb. De arra nem hajlamos, hogy ha már úgy van, akkor tenne is valamit, hogy másként legyen. Kemény gerinccel kiegyenesedni és saját sorsát elkezdeni intézni? A jövő társadalom alapjait lerakni haladása és szervezkedése utján . . . Erre még képtelennek érzik magukat. És itt a baj. Talán az a legnagyobb baj, hogy bármily kevés és egyszerű is, amit mi akarunk, sokat várunk a dolgozóktól. Túl sokat azoktól, akik nem akarják megerőltetni agyukat és inkább várnak . . . Valami megváltó jöttére várnak, aki majd elvégzi a gondolkozást is a cselekvést is helyettük. Amint a jelek mutatják ez már jön is. S ha megérkezik, bezzeg nem fogják jöttét a nincstelenek megköszönni. Pedig egyszerű a dolog, csak egy kis megértés és akarat kellene hozzá, hogy a szenvedő emberek milliói felelőségteljességük tudatában, szervezetten összefogjanak és megszüntessék a nyomort, nélkülözést és végérvényesen megváltoztassák megoldják helyzetüket. Vájjon meddig késik még ez az akarat. G. Bakos mert azon naptól fogva elözön- lötték a város belterületeit s farkcsóválva járnak a Váci uccában, szerencséjüket keresve. Hárs László Két vers . . . Irta: Hajós Endre VILÁG... Éltem, szegények és gazdagok között Bojongva a világba mint sors üldözött Jártam északon a jégpáncélok felett Láttam eggyéválni a földet és eget Jártam délen örök napsütésben Láttam népeket járni hősi piros vérben Halált, háborút, nyomort Elnyomatást és ezer pokolt Láttam, mindent nyugatot s keletet Müveiteket és műveletleneket Primitíveket és szellemi nagyokat Viva egymással vad harcokat Mindez miért? Arany, szerelem, hiú vágyakért Megölni érte testvér téstvért. ŐSZ . . . Megcsókolta az ősz a kéklő eget Dér fehér ágyat vetett a zöld mezőn Ablakot erős szél döngeti Az eső cseppek vad zenét járnak a ház tetőn Szobámba csönd csak azi óra ketyeg Öreg bútor néha megremeg Gólya is szétnéz a ház körül Szárnyával búcsút intve elröpül Édes ez mind énekem szivem dalol hozzájuk Búcsú éneket Együtt alusszuk át a telet a hó alatt Álmodunk szép meséket a fagyos éjeken Hogy megérjük a szerelmes tavaszt.
