Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-02-12 / 994. szám
1938 február 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal /Y.VfíY-O.Y.Yt.Y összeszedte: ZÁRA JÁNOS Profit őszentsége — Ahol muszáj örülni — És mi lessz az erdélyi románokkal? — Az öszvér nem ember — Az ember nem öszvér — Háború ellenes dráma — Mint ismeretes a sokmilliós munkanélküli tömegeket az állam alamizsnában részesíti. Az ilyen módon nyújtott alamizsna ugyan elég arra, hogy az éhenhalástól megmentse a munkanélkülieket, de simmi esetre sem elég az életszükségletek fedezésére. Mindennek dacára az “állam adósság” naponta milliókkal növekszik és a kormány, hogy a mérleget balanszírozza, onnan igyekszik ezen alamizsnára szükséges összegeket megszerezni, ahol van bőven. Ennek értelmében adót vetettek ki többek között a különböző vállalatok és korporációk fölös jövedelmére ( surplus profit) ami általános méltatlankodást váltott ki az ország kapitalistáiból. Mert a kapitalizmus szive a profitban van és megbokrosodik, ha a profiton esik csorba. Az utóbbi évek bő aratást nyújtottak a kapitalistáknak és a surplus profit megszámlálhatatlan milliókkal növekedett. Az körül folyik most a harc, hogy ezt a fölöshaszon óriást adómentesitsék. A közelmúlt napokban Washingtonba idézett iparmágnások és pénzfejedelmek ezt a surplus profit megadóztatást tartják a jelen “re- cesssion” (pihenés) okául. Ezen megadóztatás elleni tiltakozásul a kapitalisták “sztrájkba” léptek. Ha a profitot megnyirbálják, beszüntetik a termelést. A New Yorki börze egyik jeles reprezentánsa M. L. Seid- man szerint: “semmiféle adónak nincs oly kevés barátja és egyetlen adó sem okozott annyi szívfájdalmat az' üzletnek, mint a surplus profit adó. Véleményem szerint a legokosabb amit csinálhatnak és a legkedvesebb zene az üzlet fülének, ha mennél hangosabban kiáltják, hogy a fölöshaszon adót törlik. Kiérdemelte a halálos Ítéletét. Haljon meg.” Azon kérdésre, hogy ezen adó eltörlésével eleső összeget honnan hajtsa be a kormány? Mr. Seidman azt ajánlja, hogy szélesítsék ki a “jövedelmi” adót ( income tax) olyanformán, hogy akik eddig a családtagokra adómentességet élveztek, most azok is fizessenek valamit. Le kell szállítani az évi jövedelem összegét, hogy a kis- sebb évi jövedelműek is adóztassanak meg. Meg van a megoldás. A terhek még nagyobb százalékát viseljék a munkások. Eddig aki 2.000 dollárnál kevesebbet keresett évente nem fizetett adót, de ezután még a nyomorúságos keresetből is vissza kell adni bizonyos részt, ami pótolni fogja a surplus profit adót. Mert a profit “szent és sérthetetlen”. * * * Németországban a názi uralom hatodik évfordulóját ünnepelte. Ez alkalommal az egész országban “örömünnep” volt. Németország 60 milliónyi lakossága parancsra “örült” annak, hogy részese vagy inkább viselője a világ lagbarbárabb, legvéresebb és legaljasabb uralkodási rendszerének. Az “ünneplőket” szuronyokkal kény- szeritették az uccára ünnepelni. Akiben volt elég bátorság ellenszegülni a parancsnak, az börtönbe, koncentrációs táborba került, vagy egyenesen a puskacső elé állították. Mert németországban csak egyet szabad: teljesíteni a parancsot. Azt nem szabad észre venni, hogy a munkabérek állandóan csökkennek. Hogy a legszükségesebb élelmiszerek egyáltalán einem érhetők és a silány táplálékmentes élelmiszerekért pedig méreg drága árat kell fizetni. Hogy a lakás hiány minden nap idültebb lesz. Hogy vélemény nyilvánítási jog nincs. Hogy olvasni azt szabad, amit Hitler engedélyez. Minden munkásnak “szervezetbe” kell tartozni, amelynek irányítása hasonló a hadseregéhez. Mindezt és sok mást a német munkásságnak nem szabad észre venni csak örülni szabad annak, hogy a sors oly széles látókörű atyáskodó vezérrel áldotta meg őket, akinek a nép minden bajára, minden fájdalmára van orvossága: a börtön és puskagolyó. * * » Az amerikai magyar sajtó megfujta a “riadót”. Meg kell menteni a Romániában élő magyarokat. New Yorktól San Franciscoig minden magyar lapnál viszhangra talált a felszólítás. A liberális, fél-liberális konzervatív és ultra-konzerva- tiv lapok mind megegyeznek abban, hogy “meg kell menteni erdély magyarságát.” Az utóbbi időkig, csak a konzervatív sajtó kardoskodott amellett, hogy az elszakított magyarlakta területeket vissza kell csatolni magyarországhoz, most azonban, hogy románia a fasizta Goga Oktávián diktátorsága alá került az amerikai magyar sajtó “egységfrontra” lépett. De hogyan is kívánják megmenteni erdély magyarságát ? “Vissza kell csatolni erdélyt magyarországhoz.” Nem hinnénk, hogy az amerikai magyar sajtó termékek tájékozatlanok volnának a magyar dolgozók sorsa felől. Nem hisszük, hogy nem ismernék azt a kálváriát, melyet húsz év óta járnak a magyarországi dolgozók. Az ipari munkásság szégyenletesen alacsony élet standardját, a parasztság állati nívóra süllyesztését, a csendőr szuronyok és herélőkések villongását nem csak behunyt szemmel nézi a magyar kormány, hanem minden utat eltorlaszol, amely ez en állapotok orvoslásához vezetne. A zsarnokság ül orgiát Magyarországon. Ezek tudatában, mennyiben segítene az erdélyi magyarságon, ha erdélyt vissza csatolnák Magyarországhoz ? Nézetünk szerint “csöbörből-vödörbe” esnének. De, meg aztán, miért csak a románjában élő magyarság sorsa fáj a “szabadságszerető” sajtónak? A román elnyomottak nem éppen úgy érzik a gyilkos rendszer hatátását? És ha vissza csatolnák erdélyt magyarországhoz, ott nem éppen úgy várna rájuk a herélő kés a Horthy uralom alatt, mint ahogy romániában a Goga uralom alatt? Miért hát a müfel- háborodás ? Ha az amerikai magyar sajtó őszinte hive a szabadságnak, akkor minden ország zsarnokai ellen fel kell venni a harcot. És mivel a zsarnokság a kapitalista, a bérrendszerbe gyökeredzik, azt csak ennek megszüntetésével lehet elérni. * * * Sokan úgy vélekednek, hog/ a természetben az ember a leg- fejletteb lény. Azí ember gondolkozni tud, megtudja különböztetni a jót a rosztól és megvan rá a mód, hogy elhárítsa a rosszat és használja ki a jót. Ezt a felfogást látszik megcá folni egy professzor, aki a Missouri egyetemen tartott előadást a ló és öszvér (mule) tenyésztőknek. Professzor Trowbridge szerint nem felel meg az igazságnak az az állítás, hogy az öszvér akaratos, hanem az öszvérnél erősebben van kifejlődve a létfentartás ösztöne, mint a lónál. “ A ló sokszor megerőlteti magát a húzásban —mondja a professzor — az öszvér azonban vigyázatosabb. Amikor érzi, hogy a nehéz mur, ka ártalmára van az egészségének, megtagadja a munkát.” Nem tudjuk, hogy tényleg tudatosan cselekszik-e az öszvér, amikor nem hajlandó megszakítani magát a munkába, de bár miért teszi is, sok ember példát vehetne tőlük. Ha az öszvérnek kellene az öntödékben az acél telepeken, bányákban, festék és üveg gyárakban, érc olvasztókban és sok száz veszélyes helyeken dolgozni, amilyen öntudatot tulajdonit nekik a professzor, már bizonyára rá jöttek volna, hogy szervezkedéssel védekezni tudnának az állati kizsákmányolás ellen és szervezett erővel igyekeznének megszüntetni az egészségre oly káros munkahelyeket, ahol emberek dolgoznak. A munkások ilyesmire nem képesek. Vésse emlékezetébe mindenki március hatodikét. Ezen a napon hozzák színre az IWW. chicagói magyar tagjai Mayer B. József megrázó háborús drámáját: a “SÁR ÉS VÉR”-t. Anyák, arák. feleségek és gyermekek, apák és férjek, nézzétek meg, hogy mit várhattok a háborútól. A “SÁR ÉS VÉR” nektek íródott. Nektek, akiknek annak minden borzalmát át kell élni. A háború minden szenvedése és terhe a ti vállaitokra nehezedik. HA ŐSZINTÉK LEHETNEK. Daily Herald jelenti: A Saar vidéken a nácihatóságok hetek óta propagandát csináltak a bányászok között, hogy a különböző ünnepnapokon elvesztett munkaórák helyett dolgozzanak január valamennyi vasárnapján. A nácik ennél az agitáció- nál nemzeti érdekekre hivatkoztak. A saarvidéki bányák munkásai titkos szavazással döntöttek a kérdés fölött és 43.000 bányászból 40.000 a nácijavaslat ellen szavazott. “A PÉNZ KOMÉDIÁJA” FIGURÁINAK JELLEMZÉSE Ben Johnson, örökbecsű müvében “A pénz komédiájában” méltán jelöli meg állatnevekkel karaktereit, mint például: róka légy, holló, keselyű és a többi, mert a különböző állatok alap- természetével ragyogóan tudja megvilágítani azokat a gonosz emberi tulajdonságokat, melyeket a pénz őrülete hoz felszínre s mely tulajdonképpen alapja az emberiség nagy tragédiájának. Ernőd Tamás klasszikus fordítása hü tükre azoknak a drámai végtelenül szellemes és humoros jeleneteknek, melyekkel Ben Johnson hat képből álló szatírájában kemény vonalakkal karikirozza figuráit, hogy megértesse a közönséggel a társadalom legnagyobb hibáit. Ben Johnsonnak ez a gyönyörű alkotása szinte felbecsülhe- tetelen értékű úgy irodalmilag, mint társadalmi szempontból. Papp István és kitűnő művészgárdája a legnagyobb ambícióval készülnek “A pénz komédiája” február 20-iki előadására, amely New Yorkban lesz megtartva a 86-ik uccai York- ville Casinoban. A közönségnek egy olyan különleges és érdekes színjátékban lesz része, amilyent amerikai magyar színpadon még soha sem volt alkalma látni. Igyekezzék tehát jegyét mindenki mielőbb beszerezni a szokott helyeken, hogy alkalma legyen megnézni “A pénz komédiáját”. AZ OROSZ FILMIPAR SÚLYOS VÁLSÁGA. A moszkvai “Pravdá”-ban nagy cikk jelent meg, amely beszámol arról, hogy az orosz filmipar vezetőit szándékos kártevés miatt letartóztatták. Elsősorban Borisz Szumjatszkijt vádolják azzal, hogy tönkretette az orosz filmipart. — Az orsoz filmtermelés — írja a “Pravda” — 1935 óta úgy mennyiségileg, mint minőségileg katasztrofálisan romlott. 1936-ra 165 film gyártását írtak elő, valójában azonban csak 46 film készült el. 1937- ben már csak 25 filmet gyártottak. Az elmúlt két évben készült 71 film közül 39-et meg kellett semmisiteni, mert úgy politikai, mint művészeti szempontból használhatatlanok voltak. Szumjatszkij igazgatónak azt is szemére veti a “Pravda”, hogy minden olyan filmtémát visszautasított, amely a hadsereg vagy az ifjumunkásmozga- lom népszerűségét lett volna hivatva fokozni. Természetesen, azért készült néhány olyan orosz film is, a- mely világszerte feltűnést keltett és amelyeket nagy sikerrel játszanak a nyugateurópai mozikban is. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS.
