Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-01-29 / 992. szám
1938 január 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal ADALÉKOK AZ ANGOL FŐUR CIKKÉHEZ Annyira fontos a Takács munkástárs fenti cim alatt megjelent adalékai, hogy még bővebben kívánom azt tárgyalni. Mert nemcsak az angol főurak és diktátori felsőbbségre vágyó intel- lektuellek rágnak széjjel néhány tolszárat a Stalinék által újból megerősített gazdasági, osztály tagozódást igazoló érveken való kínlódásaikban, hanem sajnos, még munkás milliók is vannak, akik a kapitalista osztály által oly intenziven a munkásokba nevelt egyéni érvényesülés “érdemszerinti” díjazás átkos fogalma nélkül, az uj társadalmi rendszert sem tudják elképzelni. ®------------------------------------------Nagyon szükséges, hogy egy jobb társadalmi rendszerért harcoló munkássággal ne csak megértessük ezeket, hanem mentői több és hathatósabb érveket adjunk nekik, hogy az ilyen angol főurak és diktáto- torok érveit ellensúlyozhassák. Mert ha csak az oroszországi eredményeket, pártdiktaturát, 15 különféle bérskálát, osztály tagozódást és darabszám rendszert fogjuk vagy engedjük, hogy példaképen tartsák a jobbrendszerért harcoló munkásság ellen, akkor nagyon soknak elfog meni a kedve, azért való harctól. Az IWW. egy rövid mondatban fejezi ki az ujrendszer mikéntjét, alapját; “Egy mindenkiért, mind egyért”. Ez nem csak a mai harcokban, de nagyobb mértékben a uj társadalmi rendszerben való közreműködésre, terstvéries munkálkodásban mint iránytű szolgál az ipari forradalmároknak. Mi tagadjuk a különböző gazdasági osztályok létjogosultságát, vagy igazságos voltát, azért akarjuk ezt a rendszert megszüntetni, mert ebben is megvan és egy olyant építeni amelyben nem lesz meg ezen gazdasági, és ezáltal osztály tagozódás. Mert ha a darabszám rendszer nem jó itten ameriká- ban, a bószoknak, hajcsároknak fizetett magas díjazás, igazgatóságoknak fizetett százezrek, akkor nem akarunk az uj társadalmi rendszerben ugyan ehez hasonló, osztály tagozódást, és gazdasági különbözetet. Ezen alapigazságot sem földrajzi, sem személyi különbség vagy párturalom nem változtatja meg. Térjünk az érvekre, melyet nem Stalintól, vagy Marxtól kölcsönzünk, melyet igy is, úgy is lehet és szokták magyarázni, hanem erkölcsi, fizikai és számtani adatok alapján, könnyen szemlélhető, átérezhető tényeket kett felsorakoztatni. Amerikában, egy szakmunkás órabére 1.20 cent, nem szakmunkásé, 60 cent tehát fele mint egy szakmunkásé, épen úgy mint Oroszországban, a hajcsároké még magasabb. Még azt is számításba kell venni, hogy iskolázottabb családoknál kevesebb a gyermek is, vegyük alapul, hogy egy mérnöknek akit B vei jelzünk, $1.20 az órabére, egy uccaseprőé, akit C-vel jelzünk, 60 c. órabére de 6 gyermeke van amíg, B-nek csak kettő, kiket fel kell nekik nevelni iskoláztatni, nem maguknak, hanem a társadalomnak. Nem e hatszorta jobb alkalma van, B gyermekeinek a boldogulásra, mint C gyermekeinek? Nem e osztály tagozódást, psyhológiai elváltozást idéz elő a két család között? Érdemes volt C-nek ilyen rendszerért harcolni Nem e az az alapja az osztályuralomnak, a mai rendszerben? Nem e a leghatalmasabb érvet vesszük el egy jobb rendszerért harcoló munkástól, ha ezen mai “Merit/system”-et, érdemszerinti dijaz|ás ideológiáját elfogadjuk, sőt védjük. Ha nem tudunk egy jobb társadalmi rendszert ajánlani, megszervezni mint, a kapzsiságon, egyéni érvényesülésen, darabszám munkán, osztály tagozódáson alapuló rendszert. Miért támadjuk a mai rendszert, mely ezen az alapon épült fel, csak azért, hogy gazdát cseréljünk a zsarnokságnak, elnyomatásnak uj formát adjunk? Térjünk át a fizikai oldalára. Ha egyforma fizetést kapna B és C munkás akkor B otthagyná e az irodát és inkább sepre- né az uccát? Vagy egy szakmunkás nem e szívesebben maradna szakmája mellett, mint hogy ugyan azért a fizetésért szenet lapátoljon? Egy iskolázott rajzoló, vagy könyvelő, nem e egyforma társadalmi szükség, a bányász vagy földmunkás munkájával? Az iskolázottság, szakmai tu-, dás már a munkakönyebbségé- ben, jobb munkahely és tudásuk gyakorlása, kibővítésé már kárpótlás, díjazás amiért tanultak. De ugyan akkor meg munkaidő szabályozással is kilehet egyenlíteni az esetleges vitás kérdéseket ezen a téren, minden ilyen rutin munkánál. Bár nem lehet ide számítani a kutatókat, tudósokot, iró- kac, művészeket, akiknél nagymérvű ambíció, fáradhatatlan törekvés, kitartás, elsajátított, vagy veleszületett tehetség szükséges, hogy célt érjenek. De ezeket ma sem a pénzvágy hajtja, hanem a tudás utáni vágy. Ma sincsenek díjazva, ha csak nem adják el magukat, és tiszta tudomány helyett érdek csoportot szolgálnak. Az igazi tudós kutató feltaláló vagy művész, nem pénziránti vágyból munkálkodik, fáradozik, hanem az ismeretlennek a megismerése, a tudás szomj, a szép, tanulságos, hasznos eszközöknek, szerszámoknak a megismerése, kifejlesztése, tőkésítése, a teremtési vágy ma is a leghelyesebb, legfőbb hatóerő. Ma az ilyen igaz tudósoknak, kutatóknak a rendes megélhetés sincsen biztosítva, őket is lépten nyomon kizsákmányolják. Az uj társadalomban mennyivel nyugodtabban, rendszeresbben dolgozhatnak majd, ahol a megélhetést, szükséges eszközöket, anyagot a társadalom nekik biztosítja. És a sikert melyet igy ezek a tudósok elérnek, szeretettel, elismeréssel és szükségleteik teljes kielégitésével fizeti meg a testvériségen együttműködésen, kölcsönös segítségen alapozott társadalom. Mi ipari forradalmárok, csak olyan rendszerért vagyunk hajlandók harcolni, ha kell meghalni, melyben minden gyermeknek, akár egyedül, akár hatan vannak, akár mérnök, vagy uc- caseprő az apjuk, egyforma lehetőség lesz az élet megkezdéséhez, taftuláshoz, testi fejlődéshez, mert mi nem kiváltságokért, hanem az összemberisé- gért, testvériségért harcolunk mint egyedüli igazságos yenszerért. A gazdasági egyenlőség az, mely az igaz testvériséget, harmonikus együttműködést, legnagyobb fokú igazságot megteremti. Meggyorsítja a fejlődést az igaz civilizáció kialakulását. Megszünteti az osztályokat, és igy az osztályharcot, gyűlölködést, elégedetlenséget és ebből fakadó belharcokat, üldözést, zsarnokságot elnyomatást. Csak ilyen Ipari szabadságban, gazdasági egyenlőségben valósulhat meg a proletariátus legmagasztosabb jelszava “EGY MINDÉRT ,MIND EGYÉRT”. Aki ezt nem érti meg, aki ezt nem helyesli, tudatosan az ellenkezőjét propagálja, az nem a szocialista jelszót, de még a munkás jelszót sem érdemli meg. Azok ne beszéljenek UJ TÁRSADALMI RENDSZERRŐL. Azok ellenségei a munkásság legnemesebb törekvéseinek. Balga remény az, hogy majd valamikor később ezt a 15 féle osztály tagozódást, melyet mostan minden tanítással, propagandával az orosz népbe nevelnek, rákényszeritenek, melynek a legfelsőbb gazdasági osztály olyan nagy előnyét látja, majd egyszer minden belsőharc nélkül megszüntetik. Éppen ellenkezőleg,ebből fog fakadni a mégna- gyobb elégedetlenség, belső harc, elnyomatás, zsarnokság mert nincs olyan kiváltságos osztály mely önként feladja kiváltságos helyzetét, ezen tényt mindenben igazolják a legújabb oroszországi fejlemények. Nem csak harcolni és meghalni tud egymásért az öntudatos munkásság, hanem dolgozni is, amint a spanyol események bizonyítják, a spanyol unionis- ták által megszervezett szabad kollektívák, családi szükségek szerint díjazzák a közös munkát, könyvelő, szakmunkás vagy orvos szükségleteihez mérten kap a közös munka eredményéből, ugyan csak a földmunkás is. Ezen szabad kollektívák sikerét bizonyítja, hogy dacára a háborús viszonyoknak, 40 %- kai emelte a munkásság élet- színvonalát, 20%-kai az átlag termelést, dacára, hogy sok uj építkezést és előmunkálatokat kellett végezni. De még az is bizonyítja a sikert, hogy miután a (C.P.) Vincente Űriben földmivelési miniszter parancsára a (C.P.) Lister divízió Aragonban és Cataloniában feloszlatta a kollektívákat és vezetőit bebörtönözte, némelyiket kivégeztette, a földet régi tulajdonosainak vissza adta. Ma újból és még nagyobb erővel, vehemenciával újjá szervezték a szabad kollektívákat, építik a testvériség, szabadság, kölcsönös segítség rendszerét. Visi. “A PÉNZ KOMÉDIÁJA” SZEREPOSZTÁSA Ben Johnsonnak a legnagyobb angol Írók egyikének “A pénz komédiája” cimü rendkívül érdekes és értékes szatíráját, Ernőd Tamás gyönyörű klasszikus fordításában, Papp István hozza színre február 20- án, vasárnap délután 3 órai. kezdettel a Yorkvillei Casino dísztermében, New Yorkban. A darab szenzációsan értékes szerepeit a következők fogják alakítani: Volpone (róka), gazdag levantei: Papp István, Mos- ca (légy), a kullancsa: Nyikos Zsigmond, Voltore (keselyű), prókátor: Csorba Pál, Corbac- ció (varjú), vén uzsorás: Sar- kady Gusztáv, Leone (oroszlán), kapitány, Corbaccio fia: Tóth Ferenc, Corvino (holló-, kereskedő: Tóth István; Colomba (galamb) Corvino felesége: Révész Margit Canina (kutyus) kurtizán: Kovács Lily, Pappa- gallo (papagály), biró: Gáthy Tibor, Tigre (tigris), a sbirrek parancsnoka: Pipó Kálmán, Lu- po (farkas), első sbirr: Király József, Bisonte (bölény), második sbirr: Sostarich Ferenc, Ci- vetto (bagoly), teremőr: Horváth Béla, Coniglio (nyúl), első szolga: Hangos György, Angel- lo (bárány), második szolga: Pipó Ferenc, Asino (szamár), harmadik szolga: Erdős Lajos. “A pénz komédiája” olyan remek és különleges színjáték, amilyent még amerikai magyar színpadon soha sem játszottak. Miután témája egyformán érdekel mindenkit, hisszük, hogy a legnagyobb érdeklődést fogja kiváltani az itteni magyarság körében. MARHÁT — LÓÉRT A magyar fogyasztók szomorú szegénységét árulja el Budapest lóhusüzemei legújabb lóvásárlásai. Kétezer lovat vesznek ismét — miniszteri engedéllyel — Jugoszláviában, Lengyelországban és Romániában. A vágólovakat tehát vasúti kocsikba rakva Budapestre szállítják, némileg felhizlalják és azután levágják, hogy az egyre dráguló marhahús áránál olcsóbban forgalomba hozzák. Ugyanakkor a hízott magyar szarvasmarha vonatszám utazik az olasz, osztrák, a német piac felé. Mennyi magyar munka, mennyi érték, elsőrendű takarmány, maláta, cukorgyári moslék vált hússá 0ß zsírrá ezekben az állatokban. A mérleg azt mutatja, hogy a külföldre szállított marhát pótolja a külföldről behozott ló. Marhát adnak lóért: micsoda értékvesz- tessége ez az ország gazdasági életnek és micsoda leromlottsága a rendszernek. HATVANEZER HALOTT ÉS SEBESÜLT Katonai körökben a 23 nap óta tartó terueli harcok veszteséglajstromát összesen 60.000 halottra és sebesültre becsülik. A halottak és sebesültek között igen sokan vannak akik a rettenetes hideg áldozatai lettek. Mindkét részről egész csapattesteket kellett elszállítani, mert a katonák keze és lába valósággal lefagyott a metsző hidegben.
