Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-01-15 / 990. szám

1938 január 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal KRITIKA- HÁBORÚ VAN ­“Kabult agyak hullámsodra zuhog a vérvölgyben!” Ezt az idézetet Somló Lipót “Romok Utján” cimü verses füzetéből vet­tem ki. Tizenkilenc rövid s kicsivel hosszabb verset számoltam meg benne Dátumozva 1914-től 1918-ig. Hétköznapi beszédek­ben használt szavak majdnem művészies összetételét találtam benne jellemzőnek. Aztán még egy mást: az érzést. A “vér- völgy’-ből emberekhez jövő feljajdulást. Az említett versek írója" jobbtudása, felfogása és hozzá tehetem — akarata ellenére be­le került abba az emberirtó vad üzleti versengésbe, mely hosszú időkre visszamenőleg napjain­kig szakadatlanul folyik külön­böző elnevezések alatt. A ferge- tegbe, mely csupán hullámai­nak méreteiben változik, de lé­nyegében, kvalitásában mindig egy és ugyanaz. Az 1914-től 1918-ig folyt nagy haláltusa ma már min­denki által tudott hazug jelsza­vak cégérét használta. Kötete­ket írtak polgári és pártatlan irók ezen állítás bizonyítására. S az ember, ki lenéző mosollyal nézi a kutyák marakodását, az állatok szerinti oktalan versen­gését a koncért, némi előnyök kiverekedéséért, tudatban, tu-' datosságban önmagát dobja eszközül furfangos embertársa­inak gazdasági és szellemi fö­lényért folyó aljas versenyéhez. Régebbi időkben, mikor még nem voltunk ennyire civilizál­tak, az ilyen versengést hol gaz­dasági, hol politikai célokért folyó nyílt háborúnak nevezték. Ma már nem. Mussolininek az Ethiopiai emberirtása már ön­védelmi harc volt. A japán im­perialista hadjárat Kínában a nemzetközi tőke barátságos közreműködésével szintén önvé­delem égisze alatt folyik. Ame­rikai, európai és ázsiai munici- ós gyártelepek urainak ügye­sen vezetett sakk játékai ezek. * * * Ennek az embertelen aljas emberirtásnak mozgató okaira mutatott rá RudolfRocker a “Spanyolország tragédiája” (The Tragedy of Spain) cimü müvében, mely anyaggyűjtésé­ben, és leírásában nagyon meg­kapó s ha mégis van némi fo­gyatékossága az csupán abban van, hogy a régi írásmódhoz hasonlóan sokszor, helyesebben mondva feleslegesen említ Spa­nyol, Orosz, Angol, vagy Olasz érdekeket. Az érdekeltségek bemutatásában azonban annál világosabban érezhető az orszá­gok érdekeit hátráló és mellőző tőkésérdek. S ha mégis ennek dacára — amint az alanti idé­zetekből látni fogjuk — a spa­nyol földön folyó versenyeknek van valamelyes “nemzeti” szí­nezete, az csupán abban áll, hogy a látszólagosan egymás ellen folyó tőkés versengés szükségessé teszi a különböző országok embertömegeinek egy­máselleni felvonultatását. A tőkéseknek szükségük van ágyukra és tüzérekre. Fegyve­rekre és katonákra épugy, mint gyártelepeiknek gépekre, és gé­peket működésbe hozó munká­sokra. Vagyis: az ember, a gép, a nyersanyag egyaránt eszköz kezükben. “A Bilbao környékén fekvő gazdag vasérc bányákban nagy­ban van érdekelve az angol tő­ke még olyan helyen is, ahol a bányák látszólag spanyol tulaj­donban vannak. A nagyon gaz­dag Arconeva kerületi vasbá­nyák teljesen angol ellenőrzés alatt vannak; úgyszintén szá­mos más telepek, ezek között Desirto vasüzemei. Bilbao kikö­tőjének felszerelése s a kikötőt szolgáló vasutak jórésze szin­tén angol kapitalisták kezében van. A spanyol* vasnak nagy rész jut anglia hadi felszerelé­sében Bilbao elestéig erről a vidékről kizárólag angliának szállították a vasércet. Egy másik fontos tényező a spanyol bányászatnál az “Eng­lish Rio Tinto” vállalat ,mely Huelva vidékén a leggazdagabb vörösréz bányákat használja. Ennek a vállalatnak főirodája Londonban van. Sir Auckland C. Geddes az elnöke. 1873-ban alapították. A bányák kihasz­nálásáról kötött szerződése nincs határidőhöz kötve ... A Rio Tinto vállalat más kén és vasbányákat is bir. Az 540.000 tonna vörösréz, mely a spanyol évi termék, a Huelva vidékéről kerül ki. 1936 augusztusban ez a vidék a fasizták kezébe került ezek nyomban biztosították az angol vállalatot, miszerint előb­bi jogaik sértetlenül maradnak a fasizta hadicélokra felhasz­nált vörösrézt rendes árán ve­szik meg tőlük. A Rio Tinto vállalat egyik főrészvényese a Rothschild család, mely ezen kívül a fő vasutvnoalakban is érdekelt és különösen a hig- ganyban. Az Almadan és Cin- dad vidékén levő higgany bá­nyák a világ leggazdagabbjai. Ebben a spanyol bányák az el­sők, második az olasz, ameri­kai a harmadik. 1934-ben a spanyol higgany termék 1160 tonna volt, mig amerika 532 tonnát termelt. Higgany a legfontosabb termék- mely nélkülözhetetlen a modern hadászatnál. Innen van a nagy érdeklődés Spanyolország i- ránt.” “Egy másik hatalmas ténye­ző Spanyolország ipari életében a “Mining and Metallurgical” vállalat 309.375.000 frank tőké­vel. Főirodája Párizsban van. Szerződése 2003-ban jár le. El­nöke Charles Emile Heurteau, a Miraband kapitalista csoport vezére és a francia hadiipar egyik feje. Igazgatói, Frederic Ledoux, ki érdekelve van sok spanyol ipari vállaltokban és Dr. Aufschloger, a német hadi­ipar egyik legismertebb képvi­selője. E vállalatnak direktorai Európa pénzmágnásait foglalja magában. Köztük az angol Rothschild, a francia Mirabaud, az olasz Count Errico San Mar­tino di Valperga és két spanyol Count Romaons, és Marquis Vil- bamejov. Ez a vállalat monopó­liummal rendelkezik számtalan spanyol bánya és ipar, különö­sen az ólomipar fölött. A világ­háború alatt szállította az ól­mot a németeknek, noha a leg­nevesebb francia hazafiak vol­tak a vállalat élén.” Az idézett adatok csupán Íze­lítők abból a bonyolultnak lát­szó, de jólmegszervezett mani­pulációkról, melyet a közszük­ségletek lebonyolítására szolgá­ló pénz megkaparitói, a tőkések a különböző nemzetiségű tőké­sek közös megértésben müvei­nek Ép azért mikor német, olasz, angol, vagy amerikai ér­dekeltségekről hallunk vagy ol­vasunk, soha ne feledjük, hogy ilyen érdekeltségek nincsennek. Lehettek valamikor. De ma már, napjainkban, a szervezett tőke világhatalmában a nemze­ti érdekek hangsúlyozása csak a könnyenhivők megtévesztésé­re szilgál. Az angol tőkések ér­deke, hogy az amerikai, kínai, japán, orosz vagy spanyol mun­kás ne vegye át a termelő esz­közöket s ha már az átvevés ve­szélyeivel számolniuk kell, ak­kor az államszocializmust vagy államkapitalizmust választják, melynek mindegyike kiváltsá­gokat biztosit a kiváltságot óhajtók részére. A termelő eszközök fejlődé­se, mely karöltve halad a föld lakóinak szaporulatával újabb beosztást követel köznapi éle­tünk irányításánál. Itt is, ott is halljuk a dübörgését a követe­lődző újításoknak. A hatalmu­kat féltő tőkések vérvölgyeket rögtönöznek. Az akarni nem akaró embert, az állat eggyü- gyüségét lemosolygó embert sáncárokba, rothadó hullák te­tejébe állítják. Halljuk nyöször­gését, siránkozó esdeklése szi­vünkbe hasit s feljajdulunk, mert ma még elkerültük sors­unkat s a holnap? S-n. ADALÉK AZ ANGOL FOUR CIKKÉHEZ A Kanadai Magyar Munkás cimü lap múlt év november 20- án megjelent számában vezércikkben hívja fel olvasóinak figyel­mét Lord Passfield néven ismert angol főur cikkére. A cikk töb­bek között azt mondja “önmagával tesz jót az a magyar mun­kás aki tanulmányozza Webb lord cikkét és felfegyeverezi ma­gát a támadások ellen. Webb lord megfelel úgy a tudatlan mint a vak ellenségnek.” így természetes, hogy azonnal kaptam az alkalmon mint munkásember és neki fogtam a cikk tanulmá­nyozásához. Az érdekes cikk cime: “Kor-”® szerű lesz a Szovjet Szocializ­mus”. Már a cikk cime is gon­dolkozásra kényszerít mivel a hangsúly a LESZ szóra van he­lyezve s igy reményekre jogo­sít bennünket a szovjet, mely­nek viszonyait különböző ada­tokkal igyekszik alátámasztani. Többek között igy ir a főur: ‘Számos őszinte barátja a Szovjet Unionnak azon panasz­kodik, hogy ott nincs egyenlő­ség a Szovjetnek nem sikerült egyenlőséget létre hoznia. A forradalom tehát el van árulva. Szó sem lehet a Szovjetben az egyenlőségről mert a munká­sok jövedelme nagyban külön­bözik akár az izommal akár az aggyal dolgozókat vesszük a szemügyre.” Ez a vád mit mond a lord? “Ennek épen az ellenkezője az igaz. Minden erejükkel keresik a termelt munka értékét, hogy igazságo­san fizessék meg a kitermelt áru értékét, annak mennyisége és minősége szerint, nem is em­lítve a sztakhavonista versenyt akik igazán szép jövedelemre tehetnek szert, ami már szám­talanszor be volt bizonyítva. Beszélnek az ellen is, hogy a magasabb tudást, képzettséget és ügyességet igénylő ipari ve­zéregyéniségeket jobban díjaz­zák. “A művészet és irodalom minden ágában van egy stan­dard fizetés amiből szépen meg lehet bárkinek élni, de van a magasabb tehetségeknek a so­kat termelőknek a kiváló em­bereknek azokéhez képest rend­kívül magas dijjazásuk, van, hogy majdnem fejedelmi pom­pával élhetnek. Ha nem igy len­ne, ugyan ki törekedne nagyot, sokat rendkívülit tenni ? (Itt bizonyára arra céloz a lord hogy mi serkentené munkára a munkásokat). A termelésben való érdem nem választja el nem tagolja fel az embereket, tehát ez az igazságos egyenlő­ség, (egy hasábbal lejebb). Egyszerűen szólva nem lehet igazi egyenlőség a béregyenlő­ségben.” Tehát itt van az a fegyver amelyre minden magyar mun­kásnak szüksége van, a Kana­dai Magyar Munkás zserkesz- tője szerint? .... A lord logikája a következő, a kapitalista államokban mun­kabér címén kiutalt díjazás nagy különbözősége a munka­bér minimuma éhbéreket jelent alapos oka a szünetnélküli osz­tályharcnak, a szovjetben ugy­an ez a tény mint viszony tisz­ta igazi egyenlőséget jelent, (hát ez igazi grófi logika) me­rem mondani, hogyha a lord a szovjetnek valamely vaskő bá­nyájában dolgozna egészen más fogalma volna a tiszta egyenlő­ségről. ‘Addig (mondja a lord) amíg egy hatalmas nemzet tagjai egyenlővé nem lesznek erő, ké­pesség és tudás tekintetében nem lehet olyan egyenlőséget várni melyben minden egyén szabadon mehet a közös raktár­hoz, mert minden csak egyenlő­ség nem lenne.” Ez már nagyon sok az érve­lésből mivel erő, képesség, tu­dás tekintetében élettani szem­pontból bátran mondhatjuk so­ha sem lesznek az emberek egyenlők igy a főur szerint so­ha soha nem lehet egyenlőség. Jellenmző az álkommunistákra, hogy anti Marxista fogalma­kat népszerűsítenek letérve a forradalmiirány vonaláról. Ha az angol lord arról írna, hogy a jelen periódusban nem tehetnek mást a Szovjetben mint amit tesznek megokolva megmagyarázva a kényszer mi­benlétét elismerve azt, hogy a Szovjetben is folyik az osztály­harc mint minden más tőkés államokban megmagyarázva an­nak alapos okait, hogy miért (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents