Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-06-18 / 1011. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 junius 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Subscription Rates: L'gy évre ....................... $2.00 One Year ..... $2.00 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ^/a ......... 5c Single Copy ...... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ......—. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as sece/id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Húszéves alku a mérleg serpenyőjében A New York Times tudósítója nyomán, arról számolnak be az Amerikai Magyar lapok, hogy immár csak rövid idő kérdése és a nácizmusba rohanó Magyarországon, az utolsó akadályt, az osztályharcos magyar szakszervezeteket is eltakarítják az útból. Az utóbbi napokban, úgy a Magyar Kormány kitartott lapjai, mint a náci zsoldban megjelenők, egységes támadásokat, pergő tüzszerü attakokat zúdítottak a szakszervezetekre és nyíltan követelik, működési engedélyük elkobzását, azoknak fasizta és náci alapon való újjászervezését. A sajtó kampánnyal egyidőben, hozzá látták olyan törvény- javaslatok készítéséhez, mellyel kimondják az osztályharc tagadását és törvénytelennek minősítenek mindent, ami a totális államrendszerrel szembe az osztályharcot vallja. A magyarországi szakszervezeteket megszüntető rendeletével egyenlő a Szociáldemokrata Párt megszüntetése is. így érthető, hogy a “Pesti Népszavában” meghúzták a vészharangot és a kormánylapok pergőtüzére erőteljesen visszavágnak. A Szociáldemokráciának Sámsonhaja a magyarországi szak- szervezetek voltak több mint öt ven éven át. Ezen szakszervezetek munkásságának érdeme volt az is, hogy a Tanács rendszer összeomlása után, az intézményesített mozgalmat és a pártot átmentették és a megnehezített viszonyok között, közel húsz éven keresztül fentartották. A Magyar Szociáldemokrácia két évtizedes működése, rengeteg sok kívánni valót hagyott maga után. Pálfordulásai, sorozatos megalkuvásai — ha mind megírni akarnók — köteteket tennének ki. A horthy rendszer szépség flastromának örökös gyártói a szociáldemokraták voltak. Az ő parlamenti működésűk tévesztette meg a magyar dolgozókat csak úgy mint a külvilágot és segített ama tévhit megteremtésében, mintha a nyakig vérben született és gázoló ellenforradalom, törvényes mederbe ülepedett volna és Magyarországon nem diktatúra, hanem alkotmányos rendszer uralkodnék. A Szociáldemokrácia puszta fentmaradhatóságáért olyan árat fizetett, mely örök lemoshatatlan szégyene és árulásának koronája és az fog maradni még a történelem távlatában is. Nem azt vitatjuk, hogy hogyan és miként kellett volna cselekednie. Hogy helyes, vagy helytelen volt-e, a vérgőzős napokban, egy asztalhoz ülni azokkal, akik a magyar proletárezreknek és tízezreknek bebörtönzői és gyilkosaiként ismertek voltak. Azt sem, hogy bátorság, vagy gyávaság volt-e, a képviselő elvtársiaknak helyükön maradniuk és a folyton megismétlődő sztrájkokban, az osztályharcokban a leszerelést vállalniuk, mint valami szigetelő tekercs. Ha a jelek nem csalnak, — úgy ezek fölött rövidesen maguk a képviselő elvtársak elmélkedhetnek majd. Van az említettek mellett a Szociáldemokráciának egy olyan súlyos megalkuvása — mely az árulással határos — ami most, a szakszervezetek és a párt likvidálásának idejében, mint helyrehozhatatlan cselekvésük nemezise jelentkezni fog. Most bosszulja meg magát az az alku, melyben lemondtak a földmives szegények, a parasztok szervezéséről és horthy- ékra, sorsukra bizva hagytak, több mint két millió földmives proletárt. Magyarország agrár állam volt és az ma is. Mezőgazdasági ipara és terményei fölötte állanak minden más iparnak. S a mezőgazdasági munkások szervezéséről voló lemondás nem jelentett kevesebbet: mint a latifundiumok a nagy és mamuthbirtokok robotosainak kiszolgáltatását, a papsággal, a földesurakkal való megalkuvást. A harcos és küzdő magyar szakszervezeti munkásság az elmúlt évtizedben érezte azt a gyöngeséget s a rést melyet rajta a földnélküli proletárok kiszakitása ütött. Viszont a Szociáldemokrácia a szakszervezeti ipari munkásság megtartásával, kárpótolva érezte magát és vívta szélmalom harcát a tárcákért és a választó jogokért. Sajnos, de úgy néz ki, hogy most már hiába kongassák a vészharangot. Az uradalmak, falvak és mezővárosok földmunkásait a feloszlatási tervezet, szervezetnélkül, elhagyatottan, kiszolgáltatva találja és az egynéhány nagyobb városra szorítkozó szakszervezeteket, ugyanazon reakció fogja bekebelezni, mely az “elvtársaktól” a parasztságot húsz évvel ezelőtt megvásárolta. Az Események Nyomában Sokat foglalkoztak az utóbbi időben a különféle felfogású és elvű lapok a Munkás Betegse- gélyző konvenciójával, különösen az alapszabály néhány fontos pontjának a megváltoztatásával. A polgári lapok csak mint hirt közlik, mig az állítólagos munkás lapok valóságos öröm mámorban úsznak. Ezen hirtelen örömnek az az oka, hogy a két központi alkalmazott évekig tartó titkos munkával elérte kitűzött célját és a Szövetséget megfosztotta munkás jellegétől. Ezt könnyű volt megtenni a félrevezetett és befolyásolt küldötekkel, akiknek pedig a nagy többsége jóhiszemű munkás ember volt. De éppen ezért volt könnyű munkája a politikai rafináltsággal rendelkező, de máskülönben elvtelen és gerinctelen hármas szövetségnek. (Az egyik az S.P. a másik SLP. mig a harmadik a kettő között lebeg). Az ott levő öntudatos küldöttek megtették a kötelességüket és ha még sem úgy történt mint szerettük volna, nem hullajtunk könnyeket, szégyenkezésre meg nem nekünk van okunk. Az “A Munkás” tudósítója, aki ugylátszik átaludta a kongresszust, azt az ostoba állítást kozkáztatja meg, hogy az ott levő IWW. tagok “pukkadtak a méregtől” amikor az Intéző Bizottság jegyzőjének az SLP. párt egy tagját választották meg. (Mellékesen megjegyezzük, hogy a megválasztott elvtárs állandóan a reakciósok mellett tartott). De a tudósításba egy kis hiba csúszott be, amivel nem dicsekszik a tudósitó. A volt jegyző kijelentette mikor jelölték, hogy a Szövetség letért eddigi útjáról és a munkásáruló közpon ;i tisztviselőkkel nem ül le egy asztalhoz. A másik jelölt sem fogadta el, igy ellenjelölt nélkül lett egy SLP. taggal több az Intéző Bizottságban. Hát ezért ugyan nem volt okunk mérgelődni. Megkezdődtek az előválasztások, folyik a korteskedés, gyűjtik a pénzt a különféle párt alapra, verik a dobot és szokás szerint ígérnek füt-fát a szavazóknak. Vannak azonban helyek ahol az ígéretek helyett fenyegtőz- nek, mint például Kentucky államban, ahol a szenátori állásért Allen Barkly, jelenlegi szenátor és new deal kedvence, Albert B. Chandler, jelenlegi kormányzóval áll szemben. A WPA. munkások és a chari- tyn levők figyelmeztetve lettek a foremanok által, hogy ha munkájukat és a további segélyt biztosítani akarják, akkor a new deal kedvencére Allen V’. Barkley-re szvaazzanak. Viszont az összes állami munkásoknak barátságosan adták tudtul, hogy ha van köztük valaki, aki nem a kormányzóra, Albert B. Chandlerre szavaz, azonnal elbocsájtják a munkából. Ugye, milyen szép is ez a po- litkiai szabadság, a szabadság hazájában. A szólás szabadsággal is van egy kis baj. Ezelőtt csak az IWW. tagjaiba és szervezőibe szerették volna bele folytani a szót. De ez kemény diónak bizonyult, amiről meggyőződhetett úgy a tőkés osztály mint azok cselédei, nem is említve az “elvtársakat”. (Hol vannak már szegények) Norman Thomas, az SP. elnökjelöltje is tapasztalta saját magán, az amerikai demokrácia áldásos mivoltát. Jersey City- ből, a polgármester utasítására a rendőrök visszazavarták New Yorkba. A napokban pedig N.J. egy másik városából Newark- ból tojással és rothadt gyümölcsökkel dobálta meé az American Legion és a felbujtatott tömeg. Előadást egyik helyen sem tarthatott, holott az alkotmány mindenki részére biztosítja a szólásszabadságot. Mit szólnak ehez az amerikai alkotmányra oly gyakran hivatkozó elvtársak. A régi jó világban amikor még nagy magyarország menyország volt (azért vándoroltunk ki) egy gazdag földbirtokos úgy akart segíteni a városában őgyelgő munkanélküli parasztokon, hogy felfogadta őket a hóval borított piactér kaszálására. Reggeltől estig vágták a havat 50 krajcár napszámért. Sokan azt gondolják, hogy bolond volt ez az ur, pedig csak azt tette pár évtizeddel ezelőtt, amit ma itt amerikában végeznek. Cleveland és Akron árnyékot adó fáinak megolvasására a WPA. megszavazott több mint $200.000.00 és 500 ember hópapokig csak a fákat fogja olvasni. Hogy mi haszon van ebből, kérdezi valaki? Az ami a piactér kaszálásából volt. A Fülöp sziget munkásai is kezdenek ébredezni. Ezért ígért gályát, börtönt és ehez hasonlót az eset megismétlésével Manuel Guezon, a sziget elnöke, aki különben csak az amerikai nagytőkések és bankárok végrehajtója a szigeteken. Az történt ugyanis, hogy vagy 500 fegyveres farmer kényszeritette az egyik haciendo (nagybirtok) igazgatóját, hogy az ok nélkül elbocsájtott kisbérlő farmert vegye vissza. A szigeteken még a régi feudális rendszer van többé-kevésbbé. Ezt akarja Gu.ezon elnök még fegyveres erővel is fentartani. De a jelek szerint nem sokáig. Az Egyesült Államok felső iskoláiban és a különféle egyetemeken 1,420,00. növendék fog levizsgázni. Egy és negyed millió a középiskolákból a többi az egyetemekről. A tanárok azt mondják ezen ifjaknak, hogy tudásuk és képzettségük folytán ők vannak hivatva a világ sorsát irányítani. Mennyi csalódás és keserű kiábrándulás fogja ezen nagyreményű ifjakat érni, amikor megpróbálják tudásukat áruba bocsájtani. Sokan közülük örülnek ha a régi fehérgalléros rabszolgák által lenézett gyárimunkások lehetnek. Pedig tudásuk révén tényleg ők lehetnének a világ sorsának irányitói, ha az egyéni érvnye- sülés helyett a terjedő munkás-
