Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-06-11 / 1010. szám
1938 június 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal A fasizmus terjedése Oroszországban IRTA: CHAS. J. MILLER — II. — DIREKT AKCIÓ A cárizmusnak akkor lett vége, mikor a munkásság a politikai stréberségéről és árulásairól hírhedté vált Dumát igno- rálta és a “Békét, Földet és Szabadságot” hármas jelszóval a tömeg a direkt akció fegyveréhez nyúlt. Ez volt a forradalom első fázisa, mely 1917 március 8-tól 15-ig tartott és a cárizmusnak véget vetett. Oroszországban, a kapitalizmus , kissebbségi csoport volt csupán s mint ilyen a czári bürokrácia alatt fejlődött ki. A czárizmus pusztulása az Orosz kapitalistákat szervezet nélkül, felkészületlenül hagyta, nem rendelkeztek olyan gépezettel, mellyel helyettesíteni lehetett volna. A forradalmi időszak viszont nem nyújtott nekik alkalmat és időt az újjászervezésre, jólfelfogott érdekeik megvédel- mezésére. A tőkések, a szocialisták segítségével — akik szintúgy nem rendelkeztek a czárizmust helyettesitő szervezettel — megkísérelték a Duma maradványaiból az összeomlott rendszert újjászervezni és felállították az ideiglenes “nemzeti” kormányt, a már jól ismert “demokratikus” kapitalista mintára 1917 március 13-án. Eleinte a tőkések kontrolálták a provizionális kormányt. De miután nem rendelkeztek szervezett erővel sem képességgel a dolgok irányítására, ténykedésük csak szólamokban és jelszavakban merült ki cselekvések helyett, ami a dolgokat csak elmérgesitette és rosszabbá tette. Ugyanebben az időben egy uj kormány is megjelent a szinten. Március 14-én alakult meg a St. Pétervári Munkások és Katonák Tanácsa. A Tanács, olyasféle egységfrontos politikai alakulat volt, a következő csoportok képviseletéből: A Társadalmi Forradalmárok, — közép és parasztosztálybeliek csoportja; a Menshevikiek, — jobboldali szocialisták — és a Bolshevikiek, — baloldali szocialisták. Ez időtől kezdve, a Szovjet- tek szervezése gyors tempót vett és a parasztok, munkások és katonák mozgalma rohamosan fejlődésnek indult. Megalakulásuk pillanatától kezdve, megindult a politikai csoportok közötti viaskodás, a Szovjettek fölötti kontrol megszerzésére. A fejlemények gyors iramban követték egymást. A Társadalmi Forradalmárok és a Menshevikiek tartották a Szovj ettek fölötti kontrolt, de ugyanakkor lázasan dolgoztak, hogy a Provizionális Kormányba is irányításhoz jussanak. A Bolsevikiek viszont, kik számra nézve kevesebben voltak, de tettrekészségükben és bátorságban, a legképzettebb forradalmárokból kerültek ki. Jórészben olyan emberekből, kik nagy gyakorlattal és tapasztalattal bírtak a földalatti mozgalmakban és azoknak irányításában. ők sem maradtak tétlenül és legjobb embereiket elhelyezték a kulcspozíciókban és igy alá ásták az ellenzék po- zicióit, a Szovjettekben. Májusban, a Bolshevikiek kormánydöntési kísérletének kudarca után, a hatalom, Kerensky jobboldali szocialistának kezébe került. Kerensky kormánya, hatalomra jutás után úgy viselkedett, mint eddig minden szocialista kormány — ha egyszer hatalomra került. Júliusban uj kisérlet történt a kormány megbuktatására, melyet a hatalmához ragaszkodó ravasz Kerenskyék brutálisan leszerelték és az erőszak eszközével tapostak széjjel. Ez áruló és nyílt ellenforradalmi cselekvéssel Kerenszky- ék saját sírjukat ásták meg. Hitelüket elveszítették, a tömegek szembefordultak velük és mind nagyobb számba hajlottak a Bolshevikiek agitációjára. “A Minden Hatalmat a Szov- jetteknek” jelszó kezdte hozni gyümölcsét. A feszültség akkor érte el tetőfokát, midőn Kerenszkyék A munkás öntudat a legnagyobb kincs, de csak akkor, ha ezt a gyakorlatba visszük át. Az igazi munkás öntudat cselekvésben nyilvánul meg. Az öntudatos munkás nem gyűlöli a vele egy sorsban élő és kizsákmányolt munkást csak azért mert elvi tekintetben különbözik a véleményük. A kizsákmányolt munkások közti gyűlölet kutforrása a tudatlanság. Az öntudatos munkásnak tehát nem szabad megelégedni azzal, hogy neki birtokában van a tudás kincse, hanem ezt a kincset két kézzel kell szórni azok között, akik ezt nélkülözik. A tudás hatalom. Tanulnunk kell tehát, hogy taníthassunk és munkás öntudatot önthessünk a munkás agyakba. A régi rabszolga jellem sok modern bérrabszolgánál is feltalálható. Felfelé alázatos, hízelgő, saját fajtájával szemben nyers, ravasz és bizalmatlan, önálló véleménye nincs, igy komolyan vitatkozni nem tud, csupán a durva és tréfás viták érdeklik. Ha mások vitatkoznak, mindig az erősebb oldalára áll, ha van annak igaza, han nincs, önérzete fejletlen. Kiforrott szilárd meggyőződése alig van és az akarat erő hiánya miatt képtelen arra, hogy ezt hirdesse vagy védelmezze és küzdjön érte. Egy másik fajtáját az öntudatlan munkásoknak a makacsak és tudákosak képezik. Ezek veszekednek, vitatkoznak mindenkivel. A legtöbbjük végtelen hiú és mindent jobban akarnak tudni mint mások. Nyíltan és őszintén soha igazat nem adnak azoknak, akiket megtagadták, a Minden Oroszok Szovjettjének általános kongresszusát összehívni. A Bolshevikiek, akik ekkorra a St. Pétervári Szovjettekben már bírták a kontrolt, főiébe kerekedtek Kerenszkyéknek és ellenzésükre, nélkülök bocsáj- tották ki a kongresszusi kiáltványt. Ugyanebben az időben, njég- egyszer megkísérelték a kormány fegyveres megdöntését. Kerenszky érezte, hogy közeleg a vég és november 6-án mégegyszer kísérletet tett a Bolshevikiek elnyomására, ami fiaskóval végződött és másnap, november 7-én a Bolshevikiek lefoglalták a parlamentet, tagjait széjjel kergették és a kormányt végérvényesen elseperték. A Szovjettek Mire a Szovjettek, Minden- Oroszok Kongresszusa összeült a Smolny Intézetben, már befelezett tényekkel találta magát szemben. A Boshevikiek, a Társadalmi Forradalmárok balszárnyi csoportjával, akik a parasztságot képviselték és a Bolalábbvalónak tartanak maguknál. Ezek a leghűségesebb bérrabszolgák, akik amilyen készségesen teljesitik uruk parancsait, éppen olyan összeférhetetlenek a magukfajta munkásokkal szemben, örülnek ha többet dolgozhatnak mint fizikailag gyengébb társaik, mert igy a munkaadó megdicséri őket. Hát ha még a gyengébb munkás kidől mellettük, milyen büszkén tekintenek a “boss”-ra amivel azt akarják mondani: ugye, hogy mi milyen jól bírjuk? Ez az úgynevezett: kutyahü- ség. Az öntudatos munkás nem lehet sem hízelgő, sem megalkuvó. A véleményét mindenütt nyíltan hirdeti, meggyőződéséért bátran, férfiasán harcol. Ha szükség esetén taktikát változtat, ezt nem egy másik ember kedvéért teszi, hanem az ügy érdekében. A cél szentesíti az eszközt. A munkástársai által rábízott feladatot pontosan elvégzi, ha törik, ha szakad. Inkább mérget enne mint olyan kenyeret, amit a társaitól elsikkasztott pénzen vett. önérzete tiltja a hízelgést, barátja kevés, mert a ravaszság és képmutatás nem kenyere. A zsarnoki önkénnyel szemben inkább törik, de nem hajlik. Jelszava: A gyengéknek légy barátja, az erőseknek és hatalmasoknak álj ellent. Ilyennek kellene lenni az öntudatos munkásoknak, de ezek még csak kivételek. Legyünk szigorú bírái önmagunknak és hassunk oda, hogy ez mégis valósuljon. Járjunk elő a jó példával: Tanuljunk és tanítsunk. V. J. shevikiek programmját elfogadták, dominálták a kongresszust. A Kongresszus kimondta, hogy a Szovjettek kormányszervek és igy az Orosz Kormányt testesítik meg. Lenint választották meg a Népbiztosok Tanácsának az elnökévé és Trotzkyt, külügyi népbiztossá nevezték ki. Nyeregbe került a proletáriátus diktatúrája! December 20-án (1917) megszervezték a Csekát és a vörös terrort szabadjára engedték. Ebben az időben, Lenin azt mondotta, hogy: “A proletáriátus diktatúrája, erőszak és terror nélkül el sem képzelhető.” Lefoglalták a gyárakat, bányákat, erdőket, vasutakat és a munkások kezére bízták: az ipari termelést, állami ellenőrzés alá helyezték. Minden tulajdont társadalmositottak. Trotzky megszervezte a vörös hadsereget és a harc megindult minden fronton. Két esztendei kemény harc és küzdelem után a vörös hadsereg győzedelmeskedett a frontokon és a Vörös Terror elbánt a belső ellenségekkel oly annyira, hogy 1920-ban a polgárháború befejeződött. Ezen években, 1918-tól, 1921- ig, érezni lehetett a militáns kommunizmus hatásait: a kényszermunkát általánosították és az iparokban, valamint a mező- gazdasági termelésnél bevezették. Mindenkinek dolgozni kellett. Valódi kísérletet tettek a szocializmus megvalósítására a gyakorlatban. A háború és forradalom, tönkretette, sok helyütt elpusztította az ipari termeléshez szükséges felszereléseket. Fontos iparok, mint például a vasúti szállítási ipar széjjel esett és alig használható álapotba jutott. A Szovjett, mely jellegében és összetételében politikai gépezet volt, most az iparok irányításának funkcióját vette kezébe. Az eredmény általános zavar és konfúzió lett. A munkások vezették az iparokat és termeltek saját szükségletükre, koordináció, a többi iparokkal való összedolgozás és harmónia nélkül. Termeltek, de nem gondoskodtak az elkopott gépezetek utánpótlásáról és fejlesztéséről, uj gépek és uj iparok teremtésről. Nem mutatkozott értéktöbblet a termelésben. Ekkor jött a szárazság nagy csapása, mely 1921 és 1922-ben kétszer egymásután megismétlődött és parasztlázadásokban, általános elégedetlenségben érte el tetőfokát. Ebben az időben állott ki Lenin az Uj Gazdasági Tervezettel. Jövő heti sorozatunk, a VISZ- SZ A VONULÁSRÓL és a SZOV- JETTNEK, a termelésben való alkalmatlanságáról szól. Figyeljétek a “Bérmunkás” e sorozatát, hívjátok fel rá ismerőseitek figyelmét is. Felülfizetések a Bérmunkásra június 1-től 8-ig. IWW. Csop., Chicago ....$20.00 P. Bokor, Chicago ........... 2.40 IWW. Csop. Clev. W. .... 25.00 IWW. Csop. Clev. E....... 21.50 TANULJUNK ÉS TANÍTSUNK
