Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-06-04 / 1009. szám

1938 junius 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal nak bravo szolgálataik jutalma Dachau, miként azon osztrák nagy “hazaffy” politikusé lett, akik 1934 februárját is az an- schluss érdekében idézték elő, mikor ágyukkal, géppuskákkal lőtték s verték le a fasizmus el­len védekező bécsi munkássá­got, most elmélkedhetnek a hit­leri fasizmus leghirhedtebb in­ternáló telepén Dachaun, mint fogjok, mit cselekedtek akkor amikor az osztrák klérizmussal szövetkezve, fegyverrel támad­ták meg az osztrák nép szabad­ságáról hires Ausztriát s tették helyébe a saját idióta csemeté­jüket a rendi és a tekintély alapján nyugvó Ausztriát. Meg­érdemelt sorsuk elérte őket, senki sem ejt értük könnyet. Hiába kötötték tehát az oszt­rák munkásságot gúzsba, hiába panamázták át Ausztriát a Hit- lerizmusnak, börtön lett a sor­suk. De a katholikus klérusnak aki ehez assistált, és a Heim­wehr fegyverekre áldást osz­tott 1934-ben örülve, hogy a munkásságot leverte, konkor­dátumát, mely katolizálta az ifjúsági szervezeteket és a ke­resztényszocialista mozgalom szervezése terén szabadkezet nyert — most egycsapásra min­dent elvesztett. Hitlerék felosz­latták összes vezetésük alatt ál­ló katholikus ifjúsági, diák és munkásszervezeteiket, de nem feledkezve meg vagyonuk; teljes elkobzásáról sem. 1934-ben a katholikus papságnak a mun­kásság elleni akciójáért kapott judáspénzt, a vagyont is igy vesztette tehát el. Ezek a pár kilométernyire Budapesttől történt események előrevetik itt is a bekövetkezen­dő események árnyékát. Itt is a papság hathatós tá­mogatásával kötötték gúzsba a magyar ipari munkásságot. Itt is ezen papság asszisztált nagy- birtokosok mellett a parasztság ellen. Itt is a papság sajtója a legvéresebb szájjal uszít a kor­mány jelenlegi katasztrófája előkészítésében. És ha ez meg­fogja hozni mert meg kell hoz­nia gyümölcsét rövidesen, mely­nek ő is szenvedő részesévé fog válni — szemforgatással sírja majd tele a világot mint az oszt­rák teszi ma. Az ország gazdasági életében azonban nemcsak az ipar esett ájulásba, de a mezőgazdaság is. A németországi kivitel állatál­lományban csökkent, az Auszt­riába eddigi kiszállított mennyi­ség megszűnt. Az olaszországi kvótát az olaszok 1200 drb. szarvasmarháról 600-ra szállí­tották le. Az állattenyésztő gaz­dák és birtokosok kétségbees­tek emiatt és főleg, hogy esni fognak az árak, és igy a prole- társág mely valóságos ünnep­napként ünnepli ha asztalán hús van, talán jobban hozzáfér ezáltal. Keresztülvitték a kor­mánynál, hogy a megrekedt ál­lományt vegye át. Erre van is pénz. Most folyik az áresést megakadályozó intenciós felvá­sárlás, melyet hütőházakba rak­tároznak el és konzerveknek dolgoznak fel. Kacagni kell az­után e tragikus napokban azon, hogy mivel a kivitel is a Berlin- Római tengelyre lett építve és ez most már megingott, Palesz­tina felé keresnek közeledést, hogy azt az állatkivitel számá­ra megnyerjék mint vásárlót. A nagy cirkusz előkészületei is folynak a városligeti millene­umi emlékművet és környékét az Eucharasztikus kongresszus alkalmára közmegbotránkozás­ra barbár módon feldúlták, fel­forgatták és elcsúfították. Mint ismeretes ezen emlékmű talpa­zatán van Árpád és hét vezére szobra; akiknek utódait Szent István részben kiirtotta, mint pogányokat, vagy erőszakos utón katolizálta. Na már most mint egy óriási cirkuszi építke­zés erre a helyre kerül mintegy szimbólumként a papság ural­mának a nép felett, a résztve­vők padsorai: Világhírű színes szökőkutakat, környező parko­kat irtottak ki, hogy ezt meg­csinálhassák. Amig az árumin­tavásár 36 holdnyi területéről szorítja ki kb. másfél hónapra a főváros lakosságát az egész­séges városligetből, addig ez a kongresszusi cirkusz a liget leg­szebb és legjobb pontján teszi ugyanezt. Mint mindenre úgy erre is van tehát fedezet csak a nép javát szolgáló dolgok fe­dezésére nincs. Egyébként az osztrák katholikusokat sem en­gedik Hitlerék ide, sőt igen so­kan stornirozták szobamegren­deléseiket és igy előrelátható­lag az árumintavásár sorsára jut az Eucharasztikus kongresz- szus is. Nem veszítünk vele semmit. S38. V. 3 Útirány: A Kalló farmra, au­tókkal, a 14-es utón kell menni, a Forbes Roadig, illetve a 28-as stopig, hol balfelől, már jelző táblák mutatják az utat. CLEVELAND FIGYELEM! Most csütörtökön este tart­juk az IWW. magyar tagjainak rendes havi gyűlését, a Bér­munkás Otthonban, 2759 E. 79 St. A fontos ügyekre való tekin­tettel, tömeges megjelenést ké­rek. Tárgy: Piknik ügy — A kerületi értekezlet indítványai­nak megbeszélése és sok fontos a helyi mozgalom ügyeit érintő kérdések. Legyünk ott vala­mennyien. Titkár. Útirány: A Kalló farmra ve­zet, ahol most vasárnap az IWW magyar tagjai és cleve­landi rokonszenvezői tartják el­ső nagy Piknikjüket. A BÉKE TRAGÉDIÁJA Kari von Ossietzky, a paci­fizmus nagy harcosa és mártír­ja meghalt. Agyhártyagyulla­dás ölte meg — mondja a ber­lini jelentés. De korai haláláért bizonyosan sok minden egyéb is felelős. Sok minden olyasmi, amiről a berlini jelentés nem tesz említést. Mindössze negyvenkilencéves volt. Évek óta tüdőbajban szen­vedett. És évek óta hevert a dohos börtönök és internálótá­borok priccsein. Az igazság és a béke fanatikusa volt. Ezért kellett szenvednie­Neve 1928 óta világhírű. Ak­kor vette át a “Weltbühne” lap szerkesztését és egymásután je­lentek meg cikkei. 1929 júniu­sában a “Weltbühne”-ben meg­jelent egy cikk, amely a német fegyverkezéssel foglalkozott. A cikk miatt hazaárulás címén el­járás indult és Ossietzky noha nem ő irta a cikket, vállalta a felelősséget. Másfélévi börtön­re Ítélték és büntetésének kitöl­tését 1932 májusában megkezd­te. Barátai tüntető menetben kisérték a börtön kapujáig, ahonnan két hónap múlva kike­rült ugyan, de azután nemsoká­ra, a weimari Németország bu­kásával újra börtönbe került. 1936-ban az egész kulturvi- lág ünneplése mellett megkapta az 1935. évi Nobel-békedijat, ami csak további megpróbálta­tást jelentett számára A Har­madik Birodalom kihívásnak vette, hogy olyan ember kapta ezt a világraszóló kitüntetést akit koncentrációs táborban tar­tanak. A világsajtó is állandó­an napirenden tartotta ezt a kérdést és élénk vita folyt ar­ról, hogy vájjon a beteg Ossi­etzky koncentrációs táborban van-e vagy — amint a németek állították — egy berlini szana­tóriumban fekszik. Föllángolt a botrány a Nobel- dij átutalása körül is, mert azt Ossietzky nem vehette át sze­mélyesen és Németországba utalását megkövetelték. Ossi­etzky viszont — amint később kiderült — mégsem vehette azt kézhez. A közelmúltban tárgyal­ták ezt az ügyet Berlinben és egy Wannow nevű ügyvédet el is ítéltek azon a címen, hogy Ossietzky Nobel-diját elsikkasz­totta. Tragikus sors jutott osztály­részül Kari von Ossietzkynek. Eszméiért szenvednie kellett a demokratikus és a diktaturás Németországban is. Sohasem tartozott semmiféle párthoz. Egyetlen ügye volt: a béke. Ez­ért szenvedett és ezért halt meg ilyen íiatalon. Harcos ember volt, de mindig csak a békéért harcolt. Nemesi családból szár­mazott. Végigküzdötte a világ­háborút. Amikor hazakerült azt hirdette: “A háborúban nincs hősiesség, csupán félelem és kétségbeesés” Ossietzky tragikus sorsa a béke tragédiáját példázza. Interjú töredék Móricz Zsimond nagy ma­gyar iró, vesékig ható gúnnyal imigyen nyilatkozik egy újság­írónak a jelen állapotokról. — Szivbőlérkező mosollyal fogad az iró és szabadkozik, hogy nem tud cigarettával meg­kínálni. — — Karácsonykor ugyanis le­tettem a dohányzásról, husvét- kor a husevésről, pünkösdkor a tejről és tojásról. Szóval telje­sen lemondtam állattársaim és termékeinek fogyasztásáról. Fü- evő lettem. — Miért Zsiga bátyám? — Kiábrándultam belőlük. — A gyomrod? — Ezt csak regényekben mondhatom meg. De nem a gyomrom, hanem a szivem. A hal az egyetlen állati lény, amit megeszem. Annak két olyan kvalitása van, ami elválassza az embertől. A hal süket és né­ma. Mikor a szentesi pap arról prédikált a templomban, ho­gyan gyűjtötte Szent Ferenc a tengerparton maga köré a ha­lakat, a szentesi paraszt kijőve a templomból, igy szólt: — Nem tudom, hogy micsoda ha­lak voltak azok, de azt tudom, hogy nem tiszai halak voltak, mert az mind süket az anyja Istenit. PIKNIK — A Munkás Betegsegélyző Szövetség 13-ik osztálya és az IWW. chicagói magyar tagjai közös vigalmi bizott­ságának rendezésében, 1938 JUNIUS 12-én, VASÁRNAP ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — ^ dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. lesz az egész napra terjedő első nagy KÖZÖS PIKNIK a Pulaski Road (volt Craw­ford Ave.) és Devon Avenue sarkán levő piknik helyen. A rendezőség gondoskodott mindenféle szórakoztató tár­sasjátékokról. Lesz ott zsák- bafutás, fazéktörés, szegbe- verés, kötélhúzás, paszulydo- bálás, lepényevés. ízletes ételekről és italok­ról gondoskodik a rendezőség Kardos Pista kibővített zene­kara fogja a talp alá valót muzsikálni. Jegy ára előre váltva 30c., a pénztárnál 35c. A belépő jeggyel egy énekes kanári madarat lehet nyerni. ÚTIRÁNY: A Pulaski Road (Crawford Ave.) street car a north végállomásig, ott a ren­dezőség várja és a piknikre szálitja. Automobillal jövők a Pulaski Road és Devon Ave- nueig.

Next

/
Thumbnails
Contents