Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-05-28 / 1008. szám

1938 május 28 BÉRMUNKÁS 7 oldal AZ ELVESZETT INTERNACIONÁLÉ Irta: WAGNER JÓZSEF — Befejező közlemény A moszkvai statisztika Még az AFofL. képviselete sem hiányzott ott soha. Vala­mely kalandor, aki minden va­lószínűség szerint, még tagsági joggal sem birt az AFofL.-ban, több milliós “forradalmi kis- sebbségeket’ képviselt az ameri- rikai szakszervezeti tagságból. A statisztika azt vélte mutatni hogy a Vörös Szakszervezeti Internacionálé feltartózhatatlan rohammal, gátakat szaggatva női oly annyira, hogy a világ egyik sarkától a másikig, min­den proletárt tagjai sorába göngyöl. A való igazság, mely ténye­ken alapszik mégis csak azt mutatja, hogy megalakulásá­nak pillanatában tagsági lét­számának tetőfokát elérte a Vörös Szakszervezeti Internaci- onálé és megalakulásától szá­mítva taglétszáma, csökkenni fogyni kezdett. Kongresszusai­nak hangzatos szónoklatai, ja­vaslatai és határozatai, mint megannyi olcsó komédia volt csupán. Soha sem lehetett meg­állapítani, hogy kiket akarnak bolondá tenni. Ettől eltekintve Orosz tagsága valódi volt és esztendők során fentartották a megtévesztő állapotokat nyilván azért, hogy az elvi cserekeres­kedelemhez legyen valamijük, amit kicserélhetnek majd az Amsterdami Szakszervezeti In- ternacionáléval. Az elvi kupeckedés első cse- re-beréjéhez, a Francia tagsá­got ajándékozták oda Amster­damnak, mint az engesztelődés olajágát. Nekik szükségük volt Jouhaux-ra (Francia GCT ve­zér) hogy a Francia-Orosz kor­mányok diplomáciai viszonyait egyengesse és alá támassza. És úgy néz ki, hogy az egész In- ternacionálét, hasonló politikai célokból áldozták fel és temet­ték el. Mert a nagy Vörös Szak- szervezeti Internacionálé, már csak volt — de nincs többé. Az elmúlt évben az Orosz szakszervezetek bebocsájtásra jelentkeztek, az Amsterdami Szakszervezeti Internacionálé- nál. E jelentkezésnél úgy visel­kedtek, mintha soha másüvé nem is tartoztak volna, mintha olyas valami, amit Vörös Szak- szervezeti Internacionálénak ne­veztek, előttük ismeretlen foga­lom lett volna, amelybe ők so­hasem tartoztak. Kell e ennél kézzel foghatóbb bizonyíték a Vörös Szakszervezeti Intema- cionálé holt voltáról? És mikor fektetik a Harmadik Internaci- onálét a halott szakszervezetei mellé? Mellesleg megjegyezve, a következők jelentek meg a “Le Combat Syndicaliste” Fran­cia szindikalista lapban. “A Szakszervezeti Internaci- onálé (Amsterdami) végrehaj­tó tanácsának három tagja: Jo- uhaux, elelnök; Schevenels, köz­ponti titkár és Stolts, segédtit­kár Moszkvába utaztak, hogy ott, Chvernik, Moskatow és Ni- kolalva-val az Orosz szakszer­vezetek központi tanácsának tit­káraival, az Amsterdamhoz va­ló csatlakozás módozatait meg­tárgyalják. Mindenkinek szoros figyelmébe ajánljuk, hogy a Vörös Szakszervezeti Internaci- onáléról egyetlen szóval sincsen említés, a tárgyalásokban nem is szerepel. Ezt igazolja Jouhaux nyilat­kozata is, mely a “Le Peuple” 1937 december 3-iki számában megjelent és a következőkép­pen szól: “Nemzetközi egységesítésről szó sem volt a Vörös Szakszer­vezeti Internacionáléval kapcso­latosan. “Másszóval a Vörös Szak- szervezeti Internacionálé már halott és azt mint tényt, han­gozzék bármilyen szomorúan — az Oroszok mint befejezettet elismernek. “Franciaországban ugyan ez a helyzet sőt világszerte, ami azt illeti — az Oroszok, ameny- nyiben külföldi érdekeik megkí­vánják — elpusztítják azon in­tézményeket, melyeket előbbi időszakokban, külügyeik kény­szerítő hatása alatt teremtet­tek meg. “Azok után, hogy magukat ügyesen bele játszották a nagy­hatalmak kórusába, a dicstelen Nemzetek Ligájába, melyben a jó fiuk szerepét töltötték be: azok után, hogy elfogadták az Angolok gyártotta Spanyol be- nemavatkozási terveket és a blokád-kontrólt, az Orosfc ural­kodók eltemették a Szakszer­vezeti Vörös Internacionálét is mint a nemzetközi szomszédos­kodás utolsó akadályát. “Mert nem szabad elfelejte­nünk azon tényt, hogy a Né- met-Olasz-Japán Kommunista­ellenes paktumok sem a Szov­jet kormány, hanem a Kom­munista Internacionálé ellen jöttek létre. .“Véssük jól gondolatainkba, hogy az Orosz-Német és az Or­osz-Olasz, gazdasági és keres­kedelmi szerződéseket sem Né­met sem Olaszország nem kifo­gásolta soha. “Azt sem szabad elfelejte­nünk, hogy fasizta Olaszország régóta kérkedik és hangoztat­ja, hogy ő volt az első nagyha­talom, mely Szovjet-Oroszor- szágot hivatalosan elismerte: jól jegyezzük meg, hogy fasiz­ta Olaszország, Abyssiniai rab­lóhadjáratához, Szovjet-Orosz- ország szolgáltatta a gasolint és olajat és hogy e pillanatban is, az Orosz gáz és olaj teszi le­hetővé Japán, Kínai háborúját annak a Kínának az összetöré­sét, mely tulajdonképpen US- SR-nak szövetségese. “Ahogyan el kellett tűnni a Vörös Szakszervezeti Interna- cionálénak — éppen olyan elke­rülhetetlen az is, hogy a Kom­munista Harmadik Internacio- nálé, mellé feküdjék a sírba. En­nek eltűnése után — amit meg­hoz a közel jövő — jönni fog a rendszerek közötti kölcsönös megértés a totalitárius állam­ok: Német és Olaszország vala­mint Oroszország között. “Ha majd ez óriási árulás már befejezett ténnyé lesz, sem­mi sem fogja útját állani a min­den kormányok Szent Szövet­ségének kialakulásához, min­den elnyomott nép ellenében. A kapitalizmus egysége, legyen az magán, vagy állam kapitaliz­mus, ki fog alakulni, minden or­szág munkássága ellen. Ez az amit készítenek elő, ez az amit a kormányok nekünk osztály­részül készülnek juttatni szer­te a világon — Stalinékét is be­leértve. “És tulajdonképpen mit is kell értelmeznünk a Moszkvai állásfoglalás kapcsán, melyet az Orosz Szakszervezetek Amster­damhoz csatolási kísérleténél, pusztán formalitásól tanúsított? “Miért vállott szükségessé Jouhauxnak egy ilyen nyilatko­zattétele . . . “Nem mondhatok egyebet annál, hogy az egyez­ségnek nincsennek titkos sza­kaszai — nincsennek titkos do­kumentumai.” “Mit jelentsen ez? Miért kell attól tartania, hogy mások mást gondolhatnak 7 “Mert ha félelemre nincsen ok, akkor miért olyan elővigyá­zatos Jouhaux, akkor nincsen szüksége kertelésre. Ha pedig yan valami a háta megett, mi­ért mondja, hogy nincsen sem­mi ? Mi itt valamennyien és raj­tunk kívül mások is jogosan te­hetjük fel e kérdéseket. Mert sokan élnek abban a feltevés­ben — okkal vagy oknélkül — hogy Jouhaux és barátai nem csak azért mentek át Moszkvá­ba, hogy az Orosz szakszerveze­ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjruk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. tek Amsterdamhoz csatolását beszéljék meg: hanem ennek a látogatásnak, valamelyes köze kell legyen a Francia-Orosz po­litikai egyezséghez és szerződé­sekhez, mely a két ország kö­zött fenn áll. Mi azt hisszük, hagy ez áll közelebb az igazság­hoz és nem is lehet másként. “Határozott hitünk és meg­győződésünk szerint az Orosz szakszervezetek és Amsterdam közeledése az Oroszok álláspont­jában uj fordulatot jelent és a Kommunista Internacionálé el­tűnésével e fordulat véglegesen és határozott formákban fog ki­bontakozni. “Akár vannak titkos szaka­szai vagy titkos dokumentumai a Moszkvai egyezségnek akár nincsennek, mi határozottan el­vagyunk készülve és várjuk, hogy e paktumnak hatását a két ország határain kívül is be- belül is, de különösen a Francia “Népfrontéban rövidesen érez­ni fogják az érdekeltek. “Még kissé korai az előjelek­ből mindent véglegesen megha­tározni, de ami késik, az nem múlik. Mert a General Confe­deration of Labor, a Francia Népfront mozgalom gerince és Jouhaux viszont a Köztársaság külügyi szakértőjét személyesí­ti. Ez pusztán magában arra hagy bennünket következtetni, hogy a Moszkvai látogatásnak, még fontos és súlyos következ­ményei lesznek és Franciaor­szágban nem fogják szónélkül sem lenyelni, sem megemészte­ni az ottani preperátumot. Be­fejezésképpen most csak Jouha­ux nyilatkozatát kívánjuk szó szerint regisztrálni”. * Sok agitáció után az Orosz szakszervezetek belépési kérvé­nyét és Amsterdamhoz való le­csatlakozását, a Szakszervezeti Internacionálé visszautasította, így tehát a jelenben az Orosz szakszervezeteknek nincs sem­minemű nemzetközi testülettel kapcsolata. Csakúgy, mint számos promi­nens Bolseviki vezér, kik eltűn­tek, akiket legyilkoltak és a nyilvánosság mellőzésével elte­mettek anélkül, hogy legalább annyi alkalmat kaptak volna, mint társaik, hogy hihetetlen de bevallott bűneiket világgá kürtölhessék a részükre meg­rendezett formális tárgyaláso­kon: a Vörös Szakszervezeti In- ternacionálé meghalt és eltemet­tetek, észrevétlenül és nyilvá­nos temetés nélkül. Béke porai­ra. E cikksorozat az IWW. Angol nyelven megjtlenő havi folyó­iratában, a “One Big Union Monthly”-ban látott napvilágot. Terjedelménél fogva, három részletben közöltük le hü for­dításban. A témát oly érthető­en ölelte fel, hogy kommentá­runk nincsen hozzá. A fordító. CLEVELANDI PICNIC Junius hó 5-én vasárnap a KALLÓ FARMON Jó zene. Hűsítők. Társas já­tékok. Jegy ára 15c. Bus szolgálat 10 cent oda és 10c. vissza. Indulás reg­gel tiz órától kezdődőleg, az IWW. helyiségétől, 2759 E. 79 St. és a Bérmunkás irodá­jától, 8622 Buckeye Road és megáll a 116 és 123 uccák sarkán.

Next

/
Thumbnails
Contents