Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-05-06 / 1006. szám
1938 május 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal AZ ELVESZETT INTERNACIONÁLÉ Irta: WAGNER JÓZSEF Kevés vitát sőt említést is alig hallunk, az egykor oly hires Moszkvában székelő, III-ik (bolseviki) Internacionáléról, s amint mullottak az évek, úgy szorult háttérbe oly annyira, hogy ma már alig akadnak olyanok, akik létezéséről tudnának. Pedig valamikor az ember nem is tehette kezét olyan lapokra, vagy folyóiratokra, akár radikálisok, akár konzervativek vagy reak<$>-----------------------------------------ciósak voltak — melyeknek egy tekintélyes részét nem a III-ik internacionáléval való foglalkozás kötötte le. A cikkek természetben különbözők voltak: szeretet, vagy gyűlölet, elismerés vagy megvetés, remény, vagy félelem, valamennyi irás aszerint nyilvánult meg, hogy milyen társadalmi, elméleti, vagy politikai irányelvet vallott a sajtó, vagy az Írója. Mert ott állót a nagy Oroszország a maga valóságában az egész világ figyelmét parancsolóan és ismételten bizonyítgatta és az ország uralkodói is erősitgették, hogy a Harmadik Internacio- nálé egy külön álló, Oroszországtól elválasztott, független intézmény. Az Orosz kormány mégsem tudott senkit sem bo- londá tenni, sem a diplomaták, politikusok sem a világ népei nem hitték el állítását. Az Orosz rendszer barátai és ellenségei egyaránt osztották azt a nézetet, hogy a Komintern egy az Orosz kormánnyal és a kettőt úgy tekintették, mint egy és ugyanazon test két karját. Úgy látszik, hogy az izgalom elcsöndesedett. Úgy néz ki ma már a dolog, hogy Oroszország jelenlegi uralkodóinak, az üzleti összeköttetésekhez nincsen a Komintern-re szüksége és azért támadt e nagy csöndesség körülötte. Ám cikkünk fejeimé alatt nem a Komintern-el, hanem annak egy hajtásával, a VÖRÖS SZAKSZERVEZETI INTER- NACIONÁLÉVAL volt szándékunk foglalkozni, mely amint látszik úgy eltűnt, hogy még nyomokat sem hagyott maga után. S miután az utóbbi az előbbinek egy hajtása, röviden kénytelenek vagyunk a Komin- ternt is érinteni, ott, ahol az értekezés megkívánja. A második Internacionálé örököse. Eredetileg a Kommunista In- ternacionálé azért született meg, hogy a csődbejutott Második (Szocialista és Szakszervezeti) Internacionálét helyettesítse; mely a világ munkássága előtt teljesen diszkreditált hitelét vesztette intézménnyé vált, miután a hozzátartozó Szocialista pártok es “szabad” szakszervezetek, a világháború alatt áruló magatartást tanúsítottak, a háborúskodó országokban. A világháborút megelőző félszázad alatt, azzal biztatták a munkásságot, hogy a Szocialista pártok által istápolt nemzetközi szolidaritás a nemzetek közötti háborúkat megfogja akadályozni. És a biztatás közepette arra ébredtek, hogy a háború kellős közepében találták magukat a Szocialista mozgalmak vezéreinek áldásai közepette. A háború befejezésekor úgy a Szocialista pártokat, mint szakszervezeteiket már darabokra törten és a munkásság bizalmának hijján, a velük szembeni csalódottság megnyilatkozásában látjuk. Erre az időre esik az Orosz Szociáldemokrácia Bolsevik szárnyának sikerrel levezetett forradalma és az általuk kezdeményezett uj nemzetközi internacionálé megalakítására való felhívás is mely messze terjedő, széles rétegeknek lelkesedésével találkozott. Munkásszervezetek, szerte a világon hajlandóknak és késznek mutatkoztak összefogásra a bátor Orosz munkássággal és mindenütt határozati javaslatokban indor- szálták az uj Internacionálét és teljes szolidaritásükról biztosították. Az ott végbemenő dolgokról vajmi keveset tudtak azon kívül, hogy sikeres forradalmat vívtak meg, hogy az uralkodó osztályt kisajátították — a javaktól megfosztották és hogy a munkásság a bérrabszolgaságból felszabadult. Mi sem látszott természetesebbnek, mint azoknak a vérbeli forradalmároknak kezébe helyezni az uj Internacionálé vezetését, akik a világ egyik legnagyobb országában sikerrel vezették le a forradalmat, A munkásmozgalom megtámadása. Ám ebben az időben, a Bolseviki vezérek olyan óriási problémákkal állottak szemben, mely a polgárháború és az idegen hadseregek elleni küzdelemmel párosultan is, egy káoszba és romokba heverő ország teljes gazdasági és társadalmi életének újjászervezésével vele jár. Az általuk választott, (vagy rájuk erőszakolt) módszer e cél megvalósítására, a parancsuralom (ők proletár diktatúrának nevezték) bevezetése volt. Meghonosult az ököl kizárólagos uralma. Amit parancsoltak, teljesíteni kellett, vagy pedig felkészülten várni, minden különösebb ceremónia nélkül az eltaposást. E helyütt mi nem vitatjuk azt, hogy alkalmazhattak volna e más eszközöket ugyan azon célok elérésére, avagy sem. Mert voltaképpen a kétségbeejtő helyzetben, mellyel szemben állottak kényszerültek minden eszköz használatára, hogy az eredményeket megtarthassák és terveikkel előre törhessenek. Más országok munkásságának hathatós támogatására is szükségük volt, amit ismételten kérvényeztek is. A Szociáldemokrata vezérek, nem voltak a Bolsevikiekkel a legjobb barátságban és a renddel sem, melyet Oroszországban megteremteni igyekeztek és a Bolseviz- mus terjeszkedésével saját országaikban szembe helyezkedtek. Erre az Orosz vezérek működésbe hozták az újonnan szervezett Harmadik Internacionálét, hogy vele összetörjék és likvidálják a Szocialista pártokat és az irányításuk alatt működő “szabad” szakszervezeteket (és minden olyan munkásmozgalmat mely nem mutatkozott hajlandónak a Moszkvai diktatúra elfogadására) és azoknak tagságát újjászervezve belőlük alakították meg a Harmadik In- ternacionálé szerves részeit. A Kommunista Internacioná- léban, bemutatták és bevezették a legszigorúbb diktatúra metódusait is. Ugyan azon diktatórikus módszereket, melyekkel Oroszországot kormányozták. A demokráciát megszüntették nem csak Oroszországban, de minden más ország Kommunisztikus szervezeteiben is. Teljhatalmi jogokkal felruházott megbízottakat küldöztek ki Moszkvából, hogy irányítsák és levezessék a politikai pártok és gazdasági szervezetek romboló munkálatait. Ezek a megbízottak, még a Kommunista szervek által szavazat utján megválasztott tisztviselőket is kézlegyintéssel mozdították el bizalmi helyeikről és helyettesítették KINEVEZETT tisztviselőkkel. Az ilyen megbízottak munkálkodásának következtében, értékes mozgalmi emberek és egész mozgalmak kényszerültek leválni, vagy zárattak ki a Kommunista pártból. S mert Oroszország nem bővelkedett szervezőképes emberanyag fölösleggel, ilyen küldetésekkel kétes karakterű szélhámosokat és sok esetben a burzsoá kormányok spiclijeit bízták meg. Az ilyen romboló taktikákból semmi jó sem származott, amit Oroszország saját részére birt volna gyümölasöztetni, de végeredményesen minden ország munkásmozgalmának a tervszerű leépítését csaknem teljes elpusztítását vonta maga után. És most, miután a jelen uralkodó, minden valószínűség szerint arra jött rá, hogy amit ez irányban eddig tettek, semmi más, mint pénz és energia pazarlás, a Kommunista In- ternacionálé a felismeréssel arányosan szorult a hattérbe. (A jövő héten folytatjuk) EMBERI HANGOK “AZ EGYETEM ÉLTETŐ LEVEGŐJE AZ IGAZSÁG TÖRHETETLEN KERESÉSE ÉS SZERETETE ÉS A SZELLEMI SZABADSÁG” — MONDTA SZENT-GYÖRGYI DISZTOKTORI BESZÉDÉBEN. Emlékezetes szép ünnepség keretében a szegedi egyetem bölcsészettudományok tiszteletbeli doktorává avatta dr Szent- Györgyi Albert Nobel-dijas egyetemi tanárt. Az ünnepségek kezdetén az egyetemi énekkar Szent-Györgyi Albert tiszteletére lampiónos szerenádot rendezett, zsef rektor és Fröhlich Pál dé-< kán mondott beszédet, majd az avatás után dr Szent-Györgyi Albert emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Az egyetem a legmagasztosabb intézmény, amelyet a társadalom eddig kitermelt magából. Az egyetem lényegében még ma is az, ami évszázadokkal ezelőtt volt: professzorok gyülekezete és az azok körül csoportosuló tudást kereső ifjúságé. Az egyetem éltető levegője az igazság törhetetlen keresése és szeretete és a szellemi szabadság. Az egyetem csak addig élhet, amig ennek a hivatásának eleget tesz és nem adja el magát a nap divatos jelszavainak és nem helyez pártnézeteket az örök igazságok helyébe. A nyílt hitvallók köré csoportosuló ifjúság a nemzet virága, amely tudásvágyát akarja kielégiteni. Itt az egyetemen forr egybe az öregek bölcsessége a fiatalok tudásvágyával. Az egyetem az emberiség legdrágább kincsének, a tudásnak őrzője és fáklyavivője, a legszebb érzések és vágyak kielégítésének helye, a tudás keresésének, a tanításnak és a tanulásnak tűzhelye, ahol nincs keresnivalója a tülekedő pártharcoknak és a gyűlölködésnek. — A mai háborgó világban különösen megbecsülhetetlen menhely az egyetem — folytatta emelt hangon Szent-Györgyi professzor. — Ha széjjelnézünk a világban, látjuk, hogy a nemzetek közti viszonyt a gyűlölet, a félelem, az uralomvágy és az önzés jellemzi, hogy mindenki a saját faját nemzetiségét és nyelvét akarja a másik fölé helyezni, hogy a polgárok békés A diszdoktoravatáson Geley Jó>--------*-------------------------------munkájának gyümölcséből világszerte az uszítás eszközeit kovácsolják. Az egyetem a közös nagy emberi ideálok szolgálatával fölötte áll a történelem pillanatnyi ingadozásának, megmutatja azt az irányt, mely felé az emberiség jobb jövője fekszik. Ez a nagy történelmi távlat azt tanítja, hogy nem állhatunk mindannyian egymás fölött, hanem egymás mellett kell élnünk, ha békességben akarunk élni és hogy nem az a lényeg, hogy a magunk nemzetségét, faját vagy pártját helyezzük a tudatlanság fölé, a képességet, szaktudást, tehetséget a protekció és pártérdem fölé. Az egyetem nemcsak a közös emberi ideáloknak, hanem a legmélyebb hazaszeretetnek a hirdetője is. Azé a mélységes hazaszereteté, amely nem merül ki jelszavak kurjongatásában, mások gyűlöletében, hanem azt tanítja, hogy minden erőnket, képességünket, idegszálunkat a haza szolgálatába kell állítani, hogy a hazát naggyá, a közös emberiség hasznos méltó tagjává tegyük. Szent-Györgyi professzor végül meghatódottan mondott köszönetét tanártásainak, akik mindig támogatták tudományos munkásságában, majd átnyújtotta azt a táviratot, mint jelképes ajándékot, amely meghozta neki a Nobel-dij hírét. Az egyetem díszközgyűlésének közönsége felállva percekig ünnepelte Szent-Györgyi Albertet. (Budapesti Népszavából.) OLVASD AZ IndustrialWorkert
