Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)

1938-04-23 / 1004. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 23. EGYBŐL-MÁSRÓL MINDEN IZMUS SZÜLŐJE A KAPITALIZMUS. A közelmúlt hetekben Auszt­ria a világ sejtó első aldali szen­zációit szolgálattá. Az 1934 évi harcok óta keveset hallottunk Ausztriáról addig az ideig, amig pár héttel ezelőtt Hitler elérke- zettenk látta az időt, hogy — régebbi tervét, amely az 1934 évi harcokat is előidézte, hogy Ausztriát mint független orszá­got letöröljék a térképről és azt a nazi vassarok uralom alá szo­rítsák — megvalósítsa. Akkor került ismét Ausztria a világ­sajtó első oldalára, amikor Schuschnigg kancellár kihalga- táson volt Hitiérnél, hogy rábír­ja Ausztria elfoglalási tervének feladására. Hitler, persze erről hallani sem akart és Schuchnigg távozása után nyomban útnak indította a német hadsereget Ausztria határai felé. Schuschnigg és kormánya ez­után úgy határoztak, hogy ha- már nincs kegyelem, akkor Ausztria lakossága döntsön az felett, hogy akarják e elfogadni Hitler atyai gondoskodását és népszavazást rendeltek el. Hit­ler azonban nem érezte magát elég biztosnak a népszavazás kimenetelében és ultimátumot küldött az osztrák kormánynak, hogy a népszavazást nem enge­di meg, hanem mielőtt a szava­zás megtörténik, vagy beleegy­ezésüket adják az annektálás- hoz, vagy a német hadsereg át­lépi Ausztria határát. A nép­szavazás nem történt meg és a német hadsereg átlépte Auszt­ria határát és minden teketória nélkül elfoglalták Ausztriát. Ezen elfoglalást általános “tisz­togatás” követte. Az összes hi­vatalokat a nazik foglalták el. A nazi-elleneseket bebörtönöz­ték, kiüldözték, vagy egyszerű­en legyilkolták. Amikor a “tisz­togatással” elkészültek elren­delték a “népszavazást”. A “népszavazás” a közelmúlt napokban meg is történt. A vá­rosok és falvak uccáit a nazi swastikával díszítették ez alka­lomra. Az uccák sarkain ágyu­kat és gépfegyvereket állítot­tak fel, az uccákon mindenfelé állig felfegyverzett nazi kato­nák álltak sorfalat. Ily körülmé­nyek között szavazott Ausztria népe afelett, hogy ‘beleegyez­nek’ Ausztriának németország- hoz való csatolásába. Amint a hírszolgáltató vállalatok világ­gá röpítették, Hitler “osztat­lan” győzelmet aratott. Auszt­ria lakosságának 99 és % száza­léka “igennel” szavazott. Akik nem igy szavaztak volna, azo­kat nem is engedték a szavazó bódéhoz. A zsidók és az ismert naziellenesek nem szavazhattak, akik pedig kétségesek voltak, azokat a szuronyok sorfalai fi­gyelmeztették, hogy miként szavazzanak. De még igy is megtörtént, hogy akadt néhány tízezer, akik vettek bátorságot és az igen helyett “nemet” ír­tak a szavazó lapra. Ezen tény lezárásával Auszt­ria lekerült a szenzációt hajszo­ló világsajtó első oldaláról, és a térképről is. Ausztriában a mérsékelt fasizmust a kegyet­lenebb és gyilkosabb nazizmus váltotta fel. A kapitalizmus az­onban még mindig kapitalizmus és az osztályharc nem szűnt meg ausztriában éppen úgy, mint bármely más kapitalista országban. Az osztrák munkás­ság a “politikai” téren harcot vesztett, ami még az esetben sem jelentette volna a felszaba­dulását, ha megnyerte volna ezt a “harcot”. A munkásosz­tály csak akkor szabadulhat fel ha megdönti a kapitalista rend­szert és erre kell felkészülni úgy az osztrák, mint minden más ország dolgozóinak. Az osztrák munkásság is a politi­kai útvesztőkön bolyongott hosszú ideig ahelyett, hogy ki­építette volna a forradalmi gaz­dasági szerzeteteit. A jövőben, bár nehezebb körülmények kö­zött, de remélhetőleg erre fog­nak törekedni és harcukat a mindennéven nevezendő “izmu­sok” helyett azoknak szülője — a Kapitalizmus ellen fogják irá­nyítani. Nézzünk széjjel itthon. A fasizmus és nazizmus ter­jedésével a “demokratikus” or­szágok — közöttük az Egye­sült Államok is — a jószivü szamaritánus szerepét vállalták és “menedéket” biztosítanak az­oknak, akik a Hitler és Musso­lini atyai jóságos gondoskodá­sa elől menekülnek. Hogy az ideérkezőknek majd milyen kín­szenvedésen kell átmenni, mire átjutnak a bevándorlási gépe­zet fogaskerekei között, azt a jövő fogja eldönteni, most in­kább arról szeretnénk cseveg­ni, hogy mitörténik azokkal, akik itt amerikában harcolnak az elnyomatás ellen. Mert bár' a hivatalos, félhivatalos és hi- vatatlan prókátorok, minden áron azt szeretnék velünk elhi­tetni, hogy mi a legteljesebb demokráciában élünk, számos eset van, ami ennek az ellenke­zőjét bizonyítja. Nem is olyan régen történt, hogy Elyriában (Ohio) két munkástól megtagadták a pol­gárlevelet, mert azok az Inter­national Workers Order nevű betegsegélyzőhöz tartoznak. Az IWO. igaz a kommunisták fen- hatósága alatt ál, de vannak tagjai sokan akiknek fogalmuk sincs a kommunizmusról és nem azért tartoznak az IWO-ba mert az kommunista szervezet, ha- nme mert betegsegélyző. Ez az­onban elegendő ok ebben a “de­mokratikus” országban, hogy megvonják egyesektől a polgár­levelet. Vannak azonban ennél súlyosabb esetek is, amelyek minden mást bizonyítanak, csak azt nem, hogy demokrati­kus országban élünk. Itt van pl. Ferrarro és Solitto esete. E két olasz származású munkás évti­zedek óta él az Egyesült Álla­mokban és mindig hasznos mun­kával keresték kenyerüket. Pár évvel ezelőtt e két munkás nyi­tott egy éttermet és annak egy mellék helyiségében helyet ad­tak a “MAN” cimü anarchista lap szerkesztőségének. Ez elég ok volt a mi “demokratikus” kormányunknak, hogy deportá- lási eljárást indítson Ferraro és Sollito ellen; őket Olaszor­szágba akarják deportálni, ahol Mussolini vérebei tárt karokkal várják, hogy ha talán nem is kötnének hurkot a nyakukba, egész, biztosan hosszú évekre börtönbe kerünének, mint An- ti-fasizták. Az Industrial Workers of the World több tagja ellen volt és van deportálási eljárás folya­matban, mert azok az ipari ‘de­mokráciáért” küzdenek. Többele között John Lind az IWW. finn nyelvű lapjának a szerkesztője ellen már évek óta gyűjtik az adatokat, de ez ideig még nem sikerült a hatóságoknak meg­állapítani, hogy itt született-e, vagy pedig bevándorolt és Lind nem hajlandó erre vonatkozólag adatokat szolgáltatani. Lindnek is csak az a bűne, hogy nem akarja elhinni, hogy mi demok­ratikus országban élünk és < > harcol, hogy megteremtsük az ipari demokráciát. Lind biztosí­ték ellenében van szabadon, ad­dig amig a hatóságok szárma­zását kutatják. Marcus Graham a “MAN” cimü anarchista lap szekesztő- je szintén deportálás előtt áll, és mert eddig nem deportálták, annak az oka az, hogy nem tud ták ez ideig megállapítani, hogy hová deportálják? Sokan úgy vélekednek, hogy ha Gra­ham anarchista, akkor biztosan gyilkos is és okkal akarják ő: deportálni. Pedig Graham egé­szen más fajta anarchista. Annyira nem hive a gyilkosság­nak, hogy még soha húst sem eszik, mert ahhoz hogy hús1; egyen, meg kell ölni az állato­kat és ő még annak sem hive, hogy az állatokat megöljék. De igenis ellensége a kapitalista rendszernek és harcol a mun­kásság felszabadiaásáért. Graham ellen még 1919-ben indították meg a deportálási el­járást és azóta több ízben szál­lították Ellis Islandra, de to­vább nem vihették, mert nem akarja megmondani, hogy me­lyik országban született. A “Marcus Graham Freedom of the Press Committee” amely Los Angelesben alakult és a- melynek az “American Civil Liberties Union” van a háta mögött az alábbi felhívást küld­te szét az összes amerikai la­poknak: “Tisztelt Szerkesztőség: Mint újságíró önkétségtele­nül értékeli a sajtószabadságot. A szabad kifejezés hiányával a szabad gondolat is értékte­lenné válik. A kormány tisztvi­selők, gyakran a censor szere­pét töltik be, dacára annak, hogy gyakran szeretnek hivat­kozni azon fundamentális sza­badság jogokra, melyeken ezen ország törvényei alapulnak. Roosevelt elnök csak a közel­múlt napokban folyamodott a demokratikus kormányokhoz aziránt, hogy adjanak mene­dékjogot azon országok mene­kültjeinek, melyekben a bandi­ták garázdálkodnak. Roosevelt elnök ily magasztos álláspont­jával szemben, méltán merül fél a kérdés, hogy az ő admi­nisztrációja mennyiben tartja tiszteletben ezen elismerésre méltó álláspontot? A szóban- forgó ügy Marcus Graham ese­te, melyet önök elé terjesztünk. A tárgyalláson tartott beszédé­nek nyomatott másolatából ki­tűnik, hogy az eljárás 19 éve van folyamatban ellene csupán azért, mert gyakorolni kívánja az alkotmány által biztosított fundamentális jogot: a gondo­lat kifejezésének szabadságát. Megvagyunk győződve, hogy miután önök megismerik ezen ügyben elkövetett határtalan igazságtalanságot, nemcsak a legszélesebb publicitást fejte­nek ki az ügy érdekében, hanem szerkesztői kommentárral is el­látják. Becses lapjukon keresz­tül folyamodunk minden sza­badság szerető emberhez, hogy legyen , segítségünkre erkölcsi­leg és anyagilag. Küldjenek til­takozásokat Roosevelt elnökhöz hogy ne engedje meg tovább­ra ezen 19 éve folyamatban levő ügy folytatását Marcus Gra­ham ellen, amit joggal elvárha­tunk, amikor más országok po- ltiikai üldözöttéinek menedék jogaiért síkre száll. Ugyahcsak fel kell hívnunk figyelmét a munkaügyi államtitkárnak Miss Francis Perkinsnek, hogy azon­nal ejtsék el a 19 éve folyamat­ban levő vádat, valamint szün­tessék be az indirekt támadást a “Man” cimü lap ellen, mely­nek Graham a szerkesztője . .” A rendelkezésünkre álló tér­nél sokkal többet kellene lefog­lalnunk lapunk hasábjain, ha­csak megközelítőleg kívánnánk ismertetni a sajtó, szólás és gyülekezési szabadság ellen el­követett sérelmeket ez ország­ban. A fenti esetekért csak úgy futtában ragadtuk ki a sok kö­zül, azonban ezek is kellő bizo­nyítékot szolgáltatnak aziránt, hogy itt amerikában sincs min­den rendben, ami a demokráci­át és szabadságjogokat illeti. Talán helyénvaló volna ezeket korrigálni mielőtt más orszá­gok menekültjei ideérkeznek, mert attól tartunk, bogy nagy csalódásban fognak részesülni azok, akik a zsarnokság elől itt keresnek menedéket. KÉTHÓNAPI FOGHÁZAT KA­POTT KASSÁK LAJOS Kassák Lajos, a kiváló iró az elmúlt év őszén “Anyám címé­re” címmel könyvet irt. A könyv egyes fejezetei levélformában íródtak és a 17. levélben közöl­te Kassák egy kínai költőnek Krisztus előtt 800 évvel irt ver­sét. Az ügyész emiatt sajtó ut­ján elkövetett izgatás vétségé­vel vádolta meg és ügyét a mi­nap tárgyalta a törvényszék Szücs-tanácsa. Kassák azzal védekezett, hogy nem volt szándékában a katonaság elleni gyűlöletre iz­gatás. ön mint iró, kötelességének tartotta az emberek lelkiisme­retét fölébreszteni, hogy ne kö­veteljen mind több és több ál­dozatot az az őrület, amely a világot megrázza. Hivatkozott arra, hogy az inkriminált vers és a hozzáfűzött kommentár előzőleg egy napilapban is meg­jelent, sőt a szóbanforgó verset Kosztolányi Dezső fordította és megjelentette. Dr. Kürti Nándor védő és dr. Vudy Oszkár ügyész perbeszé­dei után a törvényszék bűnös­nek mondotta ki Kassák Lajost a katonaság és a fegyveres erő elleni izgatás vétségében s ez­ért 2 hónapi fogházra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Olvasd a Bérmunkást!

Next

/
Thumbnails
Contents