Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-16 / 1003. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 16. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ^g-y évre .................— $2.00 One Year __________ $2.00 rélévre ................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD HÁT NEM MEGMONDTUK? Sok üres szónoklatnak ,sok felfújt frázistömbnek kellett elpukkadni, mire az amerikai bérmunkásság tekintélyes része rá birt jönni arra, hogy semmi a világon nincs elintézve, mely az ő — munkásság érdekét szolgálhatná. öt esztendeje is elmúlt, hogy az “uj osztásra” összekeverték az első dekli kártyát. Azóta szüntelen folyik a játék és csodák csodája, a nagytőkések a legnagyobb vonitás közben is mindig nyernek, mig a nagy kerek asztalnál ülők másik csoportja, folyton csak vészit. Ki emlékszik ma már arra, hogy a világ legnagyobb banktrösztjének fejeit, Morgannal az élen becitálták a Szenátusi bizottság elé? Ki emlékszik arra, hogy Roosevelt, elnöki székfoglalásának első esztendejében bérminimum és a hatórás munkanap bevezetése mellett tartott szónoklatot és tett javaslatokat. Ki emlékszik vissza, a “Munkás és Paraszt” kormány alakítási frázisra? És sok mindenre ami csak tegnap történt és mégis, mintha egy letűnt kornak volna porlepte emléke. Jött a CIO. és vele együtt a szakszervezeti kakasviadal. Jöttek a kormánymunkák nagy ígéretek kíséretében, de a munkanélküliség csak nemakart megoldódni. Úgy néz ki az egész, mint egy rákbetegség, melyet nem lehet kioperálni a társadalom testéből. Mintha minden operáció után, jobban ellepné a testet melynek jajgatásához, csatlakozik az egész társadalom. Mi is az tulajdonképpen, amit itt meg kell oldani? Nem más mint -a munkanélküliség. Mert csak ne ámítsuk magunkat — ismerjük be, hogy nem jutottunk még el odáig, hogy a népek többsége megelégelte volna a bérrendszeren épült kapitalista rendszert. Mert minden rendszer csak addig állhat fönn, amíg a nép többsége megelégelte fönmaradását. — Amikor ez bekövetkezik, egyenlővé válik a rendszer bukásával. A nép — az Istenadta nép! Egyenlőre még csak munkát és kenyeret akar, még bízik a rendszerben és várja tőle a két legelemibb dolog megadását. Várja. E várakozásban, mindent másokra biz — kis és nagykaliberü Ígérgetőkre. Akik földhöz szorított füllel bírják figyeni mindazt, ami a társadalom belsejében morajlik és felszínre buggyanni készül, azok kedvező jelekre bukkannak. Érezhető és észlelhető dolgok vannak készülőben és kezd rájönni a munkásság, hogy az egész vonalon becsapódott. Nem lett rövidebb a munkaidő. A CIO. sem az a félelmetes ellenszer, melyen keresztül a munkásság összesége előnyhöz juthat. Az AFofL. árulásba vénült basái, meg egyenesen eladják az épület ipar dolgozóit, kik fölött görcsösen tartják — még egy ideig a kontrolt. Szőrös mancsukat igaz kinyújtották már a WPA munkások felé és havi két dollár fejében, már bér javításokért folytatandó harcot is Ígérnek. A kommunisták, mint akik sohasem értették a körülöttük forgó eseményeket, megszédültén lubickolnak a polgári mocsárfertőben és minden szalmaszálhoz fuldokolva kapkodnak. Értelmes hang, ésszerű megoldás csak az IWW. felől hangzik ma is, éppen úgy mint évekkel ezelőtt. Mert nem megoldhatatlan a kérdés. Sőt! Rohamléptekkel tisztázódik és mutatkozik a maga egyszerű és ésszerű megoldhatóságában. Nem kell, nem lehet és nem is szabad a dolgozók osztályát, széjjel választani. Mi — arra való tekintettel, hogy van e munkánk, vagy nincsen, dolgozunk e vagy sem? valamennyien egy osztályhoz tartozunk, a munkásosztály tagjai vagyunk. Ügyünk, létünk és sorsunk elválaszthatatlanul forr össze. A megoldást, osztályszempontból kell megközelitenünk és megkeresnünk. A munkanélküliség megoldása, a dolgozók és munkanélküliek közös feladata. A munkaidő ,a munkaviszonyok és bérek javunkra való megváltoztatása nem történhetik részletekben, a munkanélküliek milliós serege mindaddig kihatással lesz a dolgozókra, amig válaszfalak lesznek közöttük. Minden munkásnak, ha dolgozik ha nem, osztályszerveaet- be kell tartoznia és szervezetten döngetni a kaDitalizmust, mely New Dealvstől, AFofL.-estől, CIO.-stól, útját állja a tényleges megoldásnak, a társadalom kapuit döngető haladásnak ,melyet csak az IWW sürget. Dolgozók és munkanélküliek — Csatlakozzatok az IWW.-hoz! “Inkább elhiszem, hogy a Római Pápa Szeretőjét minden este a kapuba várja, De azt nemhiszem el hogy . ” “A PÁPA LAPJA HELYESLI A CIO.-T” olvassuk a Betyár Világ egyik múlt heti számában feltűnő cim alatt. Hát mondok — ezt már elolvassul. És mit láttak szemeink ? Az “Os- servatore Romano” Vatikán lap, már a múlt évben tette a CIO.-t helyeslő nyilatkozatát és csudák csudája, a rádió szárnyán addig kóválygott ez a világszenzáció a levegőben, amig szárnyszegetten lecsapódott a Greenwich streeti szerkesztőségbe. Na Jól van “evltársak”. Ha a Pápa lapja helyesli — akkor nekünk egy okunkkal több van, hogy helytelenítsük . . . (Refrain) húzd rá cigány! ♦ * * HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ szózatot intézett a nemzethez, melyben a Magyar názikat alaposan kioktatta és mégis fenyegette. Ezzel a szózattal egyidőben értesülünk a magyarországi lapok nyomán, hogy a Kormányzó beteg .... volt. Mint hírlik hülése volt a koronázatlan magyar királynak. Viszont a szózatából azt kell megállapítanunk, hogy a Schuschnigg nyavalya kerülgette. A nagy fenyegetés ugyanis nagyon hasonlít ahoz a szózathoz, amit Dollfuss néhai jobbkeze, a bécsi proletárok gyilkosa intézett az Osztrák néphez bukása előestélyén. Figyelemre méltó Horthy szózatában annak az ismételt beismerése, hogy a magyar proletáriátus kiontott vére neki és csatlósainak kezén szárad. * * * CLEVELANDBAN LEVÁGTÁK tiz százalékkal a közsegélyt. A szervezetlen és a politikusoknak teljesen kiszolgáltatott segélyre szorultak mint az ilyen tömeghez illik illedelmesen fogadták a hirt. Tempósan és katonásan, húztak egyet a nadrágszijjon és szinte kórusban énekelték, hogy . . . egy lukkal beljebb. Mi egyebet tehettek volna szervezetlenül? Szervezkedni pedig nem akarnak egy tucat és még egy, tehát összesen tizenhárom kifogás miatt. * * * MEGÉRTÉSSEL ÉS SZÁNALOMMAL nézzük azokat az öreg munkásnőket és férfiakat, kiket a segély levágás érint — különösképpen a magyarokat, akik egyébként keresztmetszetét alkotják a segélyre szorultak egyetemességének. Olyan kidőlt proletárok ők, akik már a közmunkákra nem alkalmasak. Azok a magyarok jórészben, akik húsz harminc esztendővel ezelőtt, a Clevelandi Magyar társadalmi élet törzsét képezték. Akik anyagi és erkölcsi bázisát szolgálták, minden hazafias megmozdulásoknak — akik felépítették a Magyar templomokat is. Akiket sok esetben fizikailag kellett eltávolítani a szervezkedni vágyó és haladó proletariátus utjából. Ők váltak túlnyomó többségben kitaszitot- tákká. * * * MINDENRE A VILÁGON VOLT IDEJÜK képességük és akaratuk, csak tanulni, szervezkedni nem volt. “Öreg vagyok már én ecsém” szokták volt mondani. “Nem bírom a nyelvet” volt a kifogás. “Úgy sem fogok én itt megöregedni” használták az akkor még aránylag fiatalabbak a kibúvót. “Munkás újságra” azért nem fizettek elő, mert másik két, vagy három lap járt a házhoz, melyek mindegyikében volt egy- egy regény, no meg azok uem izgattak, nem lázitottak, nem buzdították őket szervezkedésre, nem követelték tőlük, hogy tanuljanak — sokkal könnyebb és kényelmesebb volt amazoknak az olvasása és nem is járt a szervezethez tartozás kötelezettségével. • * * MULLOTTAK AZ ÉVEK MEGÖREGEDTEK. A “jó” boss és az általa ígért ÖRÖKÖS munka rossz emberré lett nagyon. Kitaszította őket az uccára, a nincstelenségbe. Roggyant inakkal, a kiöregedettség tagadhatatlan nyomailval, a felserdült fiatal generációval szemben, az üres ásitozó gyárkapuknál, nem nyerhettek többé bebocsájtást. Elfogyott a kis pénz is ha volt. Elúszott a morgageolt ház is, a kifizetettlen lőtt is. Bezártak a bankok, elszakadt a gúnya és lassan eltipegtek a mi magyarjaink a “Szeretet” konyhára, a Relief officera. Jöttek a Roosevelt féle reformok. Az aggkori biztosítás, Amerikai Polgárok részére. A száz percentes Amerikanizmus mindjobban éreztette hatását velük a segélynél és a segélymunkákon is. • * * HEJ, HEJ DE SZOMORÚ MESE ... de mennyire igaz az a jelszó, hogy: TANULNI SOHASEM KÉSŐ. Akik húsz évvel ezelőtt, már “öregeknek” vallották magukat uj, magasztos, emberi eszmék megismerésére, megtanulására, akik irtóztak mindentől és nyelvhiányosságukra hivatkoztak most ott ülnek, hatvan, hetven éves ősz és kopasz fejekkel a polgárosodási iskola padjaiban és szajkóinak, magolnak, hogy szám- kivetetten, kitaszittottan sorstársai és élvezői lehessenek, a polgároknak odadobandó alamizsnában. Most tanulnak, mikor már késő!
