Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-09 / 1002. szám
1938 április 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal ÉRDEKES PESTI SAJTOPŰR VITA A POLITIKAI “STRICI” FOGALMÁRÓL A BÍRÓSÁGON Megpofozta egymást Milotay és Rajniss az “Uj Magyarság” szerkesztőségében. Izgalmas légkörben tárgyalta a büntetörvényszék Pálffy- tanácsa azt a sajtópört, amelyet Milotay István és Rajniss Ferenc indított két cikk miatt. Az egyik cikket Faragó László Pál irta a “Demokrata Újság” cimü hetilapban. Az inkriminált cikk a következőképpen hangzik: <$>----------------------------------------“Poltikai és társadalmi körökben élénk feltűnést keltett az az incidens, amely az egyik fajvédő újság szerkesztőségében játszódott le. Az ismert fő- szerkesztő, aki némi pálfordu- lások után jutott el pozíciójáig és az ismert főmunkatárs, aki a pálfordulatok számában főnökén is túltett, a fajvédőlap egyik igazgatósági ülésén összeverekedtek. Helyesebben: a fő- szerkesztő — miután nem kívánt elszámolni némi és főleg idegenből folyt összegecskékről és hozzá még marhának is minősítette kitűnő munkatársát — hatalmas pofont kapott a temparamentumos vezércikkíró' tói. A főszerkesztő perceken keresztül nem fogta fel a sértést, amikor azután villámszerűén rájött, hogy őt megsértették, bement munkatársa szobájába és hátúról pofonütötte a vezércikkíró urat. A pofonra azonban a főszerkesztő akkora ökölcsapást kapott arcára, hogy orvosi beavatkozást is igénybe kellett vennie, Az illetékesek most kíváncsian várják az épületes affér fejleményeit.” A cikk írásával vádolt Faragó László Pál kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a cikket nem Rajnissról és Mi- lotayról irta. Rajniss és Milotay jogi képviselője viszont annak biznoyitását kérte, hogy a cikk valóban az “Uj Magyarság” két vezetőjéről szól. Vám- béry Rusztem védő ellenezte az indítványokat, a törvényszék azonban elrendelte a bizonyítást és a tárgyallást elnapolta. “Ki a strici?” Ezután Vukov Lukács állt a bíróság elé vádlottként. Vukov ellen egy hetilapban megjelent cikke miatt indított pért Milotay és Rajniss. A cikkben a többi között azt irta Vukov: “Milotay István 48 óráig nem jelent meg a szerkesztőségben, és ugyanannyi ideig távolmaradt a riválisa prezumptiv fő- szerkesztő, Rajniss Ferenc. Ennek pedig az volt az oka, hogy két nappal azelőtt csúnyán ösz- szeverekedtek. A főszerkesztő szobájába a munkatársak és alkalmazottak csak kófeőbb rohantak be, amikor Rajniss már egy székkel ütlegelte a főszerkesztőt.” A cikk elmondja, hogy “az Uj Magyarság” egyik igazgató- sági ülésén Rajniss felelősségre vonta Milotayt bizonyos bevételekre vonatkozólag, amire Milotay ingerülten rátámadt Rajnissra ezekkel a szavakkal: — így merszi velem beszélni, te strici!? Ezek a sziszegve kiejtett szavak indították el a cikk szerint a tettlegesség lavináját a két félelem és gáncsnélküli lovag között. Rajniss Ferenc csattanó telitalálattal arculütötte Milotayt, aki erre fölkapta íróasztaláról a tintásüveg tömör tartóját és főmunkatársa fejéhez vagta. Viszont Rajniss hisztérikus haraggal kezdett kiáltozni és többször ismételte a kérdést : : — Ki a strici!? Közben fölkapott egy széket és irtózatos csapásokkal kékre- zöldre verte az elegáns főszerkesztőt.” A cikket a bíróság előtt teljes terjedelmében fölolvasták és Vukov Lukács kijelentette, hogy elejétől végig ő irta azt, de nem érzi magát bűnösnek, mert közérdekből irta a cikket és az abban foglalt állításokat bizonyítani kívánja. A “politikai strici fogalma Ezután a védő igy folytatta: — Bővebb magyarázatra nem szorul, hogy Milotay ezt a kifejezést politikai értelemben használta, nem pedig abban az értelemben, mintha Rajniss Ferencet nők tartanák ki. — Hogy milyen értelemben használta a cikkíró ezt a kifejezést, az a cikkből nem derül ki — szólt közbe az elnök. Politikai értelemben véve stricinek azt kell tekinteni — folytatta a védő — aki az elvek őszinte apostoli küzdelme helyett azok állandó és folytonos elárulását érvényesülési eszköznek használja föl, hogy ilyen módon magát másokkal, elvbarátaival, párthiveivel, esetleg közületekkel vagy burkolt juttatások segítségével eltarthassa. Habár sokkal jobb Ízléssel berendezetteknek ismerjük olvasóinkat, mint a pesti horthybi- rákat és azokat a kimondottan hitlerék zsoldjába szegődött ^striciket” kik “becsületüket” a bíróságon keresik, kivonatosan leközöltük ezt a cikket, azért hogy meglibbentsük a folyton erősödő náci propaganda függönyét, mely elnyelni készül Magyarországot is, csak úgy mint Ausztriát. A tárgyallás végleges eredményét még nem ismerjük. De nem is fontos. Mert hozhatnak bármilyen Ítéletet, fel is menthetik a bátor újságírókat a kétségbevonhatatlan bizonyítékok súlya alatt lényegében semmit sem változtat azon, hogy a Magyarországi állapotokat az amerikai Magyarok megismerjék és a szellőztetés súlya alatt, a Hitleri fertő fenekére pillanthassanak. A védő ügyvéd deffiniciója meg épenséggel nem csak a sróbanforgó Milotay-Rajnissra vonatkozik — nem is képes a Pesti keretek között megszorulni. Városok, országok határait áttöri és ha úgy hirtelenében megfosztjuk pesti jellegétől, Magyar Amerikában is — sajnos — tucat számra találunk olyanokat kikre minden tekintetben rápásszol a védő deffiniciója : “ — Politikai értelemben véve stricinek kell tekinteni, aki az elvek őszinte apostoli küzdelme helyett, azok állandó és folytonos elárulását érvényesülési eszköznek használja föl, hogy ilyen módon magát másokkal, elvbarátaival, párthiveivel, esetleg közületekkel vagy burkolt juttatások segítségével eltartassa.” Az az ügyvéd — még ha ügyvéd is — megérdemelné, hogy a politikai divatkiállitáson tüntessék ki — gratulálunk neki. Schiller és Spinoza Térben, időben és működési körben messze esik egymástól a filozófus és költő. Hogy mégis együvé kerültek, annak oka az a szélvész, amely ma Európa fölött végigviharzik és melyhez képest Attila, Dzsingisz khán, Bajadiz és Szülejmán du- lásai kismiskák voltak . . Vagyis: a horogkeresztről van szó. A horogkeresztről, a- mely nem elégszik, mert nem elégedhetik meg a külső hatalom teljességével. Nem nyugszik, mert nem nyugodhatik bele abba, hogy a gondolatok fölött korlátlan cenzúrája van. Nem lapulhat szerényen abban a tudatban, hogy minden alattvalója és rabszolgája mozgására másik két vagy három alattvaló és rabszolga vigyáz. Nem: a horogkeresztnek a lélektelen tárgyak a könyvek, a szobrok, a halottak tanításai fölött is őrködnie kell. Mert benzinnel még ritkán gyújtották fel a világot. Gondolatokkal annál inkább. Schiller rövid idővel ezelőtt rosszul viselte magát. Azaz: nem is ő, hanem “Don Carlos” cimü darabja. Nagy óvatlanul ezt a darabot játszották Berlinben, horogkeresztes előkelőségek magas színe előtt és ime, amikor Posa márki eldeklamál- ja, hogy “Sire adjon nekünk gondolat szabadságot”, kitört a lelkes taps az egész színházban. És Schiller berlini szobrát a Rendszer néhány héttel ezelőtt leszedette talapzatáról. Eltüntette, mint ahogy a hódítók eltüntetik a múlt nagyságainak szobrait. A horogkeresztes hóditó nem tűrhette, hogy a németek Schillerre és Teli Vilmosra, a Gessler-kalapra és más tiszteletlenségre gondoljanak . . . Ugyancsak mostanában történt, hogy Spinoza müvei elfogytak. Lehet, hogy. azért mert elégették őket, lehet, mert megvették, lehet, hogy jobb időkre eldugták. Elég az hozzá hogy a német filozófiai kiadó (mert Németország nagy állam neki van a legjobb könyvkiadó szervezete és a legbru.tálisabb fasizmusa) bejelentette a sajtókamarának, hogy uj kiadásra készülne. A kamara az uj kiadást nem engedélyezte. “De akkor külföldön adják ki” — figyelmeztette a gondterhelt kiadó a kamarát. “Annál jobb” — feleték —, “legalább megTAVASZI GAZ Most már nyílik a tarka pipitér, Ibolya, és ha nem is é gig ér — Gázt terjeszt, örök tavaszi szagot, Szél hordja szét, mint minden illatot. Ős gázháboru a szagos tavasz, Szivet csókoló aranyos tapasz, kicsal csókot és kicsal csillagot, Szebbé fényezi fölénk a napot . . . Gázháboru lesz, ősi tavaszi, Örökké visszatérő, igazi Ha nem is keres rajta rejtett gyár, A tavasz szaga gázt terjeszt jár . . . Viszi a szél, a légmozgás, a csend, Attól nem hal meg civil regiment, Csak megrészegszik és egymáshoz hull, Azt motyogva, hogy Tavasz itt az Ur . . . Sértő Kálmán LOS ANGELESI PICNIC Minden sebből vérző spanyol forradalmárok és gyermekek részére május 1-re rendezendő mulatságot tart a Los Angelesi angol IWW és más nyelvű cso- torttól, a delegátusok kérik a los angelesi és területén lakók co-operációját. a Bérmunkás olvasóit és szimpatizálóit is vegyék ki részüket ebből a támogatásból, egyben szolidaritásukat is kifejezzék a spanyol forradalmárokkal szemben, kik az igazi dolgozók támogatói a felszabadulni vágyó spanyol népnek és az egész világnak. A tiszta bevételt az IWW. kipróbált csoportja fogja rendeltetési helyére elküldeni. A mulatság helye: Montebello Stádium Montebello, California. Direction: take R. Car on7th East to end of line, free transportation from Car line to ground. By auto: go East on 9th St. to Greenwood, and turn South and drive one mile to the Stadium. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg.. 212 So. Spring S' szabadulunk ettől a portugál zsidótól.” Hogy Amsterdam nincs Portugáliában, azt Némethonban is tudják. Hogy Spinoza spa- hyol vagy portugál eredetű az sem titok. De ha igy visszanyúlnak a fajkutatás során a messzi századokba, miért nem ^nevezték eufrátesi zsidónak Spinozát? Ez csak úgy mellékesen jutott az eszünkbe. A fődolog az. hogy nemcsak Schiller nem kell, Spinoza sem. Semmi sem kell, ami szellemere és szabadságra emlékeztet. Spinoza nem kellett az amsterdami hitközségnek, amely kiátkozta és nem kell a horogkeresztes gyülekezetnek sem, amely halálra hallgatja. Ám a “Tractatus” szerzőjének ez éppen olyan kevéssé árt, mint a költőnek. Az ő müvüket politikai rendszer meg nem semmisítheti. Egyet azonban tehet. Kiűzi és kiseprüzi a szellemet, az árját csakúgy, mint a zsidót, a költőét csakúgy mint a filozófusét a hetvenmillió embert fogvatartó börtön falai közül. És ezt meg is teszi. (---------ó)
