Bérmunkás, 1938. január-június (26. évfolyam, 988-1012. szám)
1938-04-09 / 1002. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 április 9. * Az IWW üzenete a WPA-n dolgozó munkásokhoz Olyan gazdasági viszonyok szülték meg a WPA munkát, melyek fölött szervezettség hijján a munkásság befolyást nem gyakorolhatott. Midőn 1929-ben a gazdasági összeomlás rászakadt az országra és hosszú vonaglás után olyan réteget is érintett következménye, kik a társadalom azon csoportjához tartóznak, mely bírja és irányítja az iparokat és addig kerülgették a dolgokat, amig csaknem éhséglázadásoktól kellett már tartaniuk az általános elégedetlenség közepette, akkor kiadták a parancsot politikai cselédeiknek, hogy sürgősen tegyenek valamit a dologban. Midőn a gazdasági javak fölött rendelkező tulajdonosok értelmesebb jei megérezték, hogy sürgősen tenni kell valamit a csökkenő profit érdekében, azonnal kiadták a parancsot törvényeket gyártó szolgáiknak, hogy halogatás nélkül cselekedjenek. Ekkor szinte dézsaszám hullottak a könnyek, a didergő, agyon- éheztetett páriákra, az “elfelejtett emberekre”. Elérkeztek a Szokráteszi bölcsességhöz, hogy a “száradó kutakból még mindig lehet vizet pumpálni, ha a dugattyúba először vizet öntünk”. Az ABC-t bűvészek kezébe adták, kiknek szemeket csaló játékaik közepette, a legkülönbözőbb betűk estek egymás mellé úgy, hogy azok még hármas, négyes, ötös csoportokban magánhangzók nélkül is jelentettek valamit. Egy ilyen büvészies mutatvány közepette lett belőletek is WPA munkás ma — olyan bérek mellett, mely a megélhetéshez kevés s az éhenhaláshoz meg sok — és esetleg holnap már újra annak a könyöradománynak lehettek élvezői, melynek meglátásához és értékéhez, újfajta nagyitóüveget kell kitalálni. Ti még mindig nagyon is elfelejtettek vagytok és a kutcső is szárazabb ma, mint valaha — De itt vagytok mint egy uj szerves része az Amerikai munkásosztálynak. Vezettek is benneteket, — ide-oda. Felhasználtak benneteket saját megélhetésüket kereső mindigéhes politikusok, önos érdekeik kendőzése mellett süketté szónokoltak benneteket a “vezérnekek” is akik azt Ígérték, hogy csak “kövessetek minket és mi majd a többit elintézzük” — Ti meg szót fogadtatok. Követtétek őket mindaddig, amig egy szép napon már nem mehettetek tovább, mert zsákutcába találtátok magatokat és rájöttetek egyszersmind arra is, hogy helyzetetekben nem történt javulás. Most már ideje, hogy gondokozzatok. Ugyanezek a vezérnekek arra is rábeszéltek benneteket, hogy rosszul választott és mégrosszabbul tervezett szervezetlen sztrájkokkal tegyetek kísérleteket — mely kísérletekben rövid idők alatt elbuktatok, csúfos kudarcot vallottatok és fel kellett vegyétek utánuk a munkát, még rosszabb viszonyok között, mint amilyenek ellen sztrájkoltatok. Ezen megállapítások igazságát példák garmadái igazolják szerte az országból. Ám kétségbeeséssel és, elkedvetlenedéssel mégsem segíthettek magatokon, ügyeitek nem juthatnak általuk előbbre. Azt hinni vagy gondolni, hogy az állapotokon nem lehet segíteni és mit- sem lehet változtatni, még rosszabb helyzetbe sodorhat benneteket, mint amilyenben vagytok. Nem ártana tehát, a sok kacskaringós és tekervényes kísérletezés után, egy kicsit számot vetnétek önmagatokkal: ha a lapátot, csákányt, leeresztenétek egy pillanatra, vagy elengednétek a talicska két rudját legalább annyi időre, hogy kiegyenesedjetek, körülnézzetek és gondolkozzatok saját helyzetetek fölött. Megérné a gondolkozást például az is, hogy megállapítanátok, vájjon TI MAGATOK nem e tehetnétek valamit a kifizet- cetlen gáz számlák, villanyszámlák, házbérek, füszerüzleti adósságok, tejes számlák ügyében, melyek mindjobban tornyosulnak ■és annál jobban húzzák lefelé a fejeket, minnél jobban meghajtjátok a hátatokat. Bizony ajánlatos volna kiegyenesedni és egy két szót váltani a ti munkástársaitokkal, kiknek agyát, ugyan azon gondok gyötrik. Bizony nagyon okos dolog volna egy kicsit körülnézni, a többiekhez elsétálni és ilyen formán megszólítani őket. “Nézzetek ide munkástársak — fogjunk össze a kenyérkérdésben és lássunk utána MAGUNK, hogy nem e lehetne összetartással jobbá tenni helyzetünket.” Az volna helyénvaló, hoy össze jöjjetek saját sérelmeiteket és bajaitokat megvitatni. És elsősorban azt kellene megállapítanotok, hogy :“Kik vagytok? Mit tudnátok csinálni? Saját ügyeitek megoldását, hogyan közelíthetnétek meg legjobban.” Amit nektek is meg kell tanulnotok. Egyes emberek közülünk sem számítanak sokat. De összefogva ti is olyan erővé vállhattok, mellyel számolni fog kelleni a fizetésetek fölött rendelkező politikusoknak — de ami sérelmeiteket illeti és gazdasági problémáitokat érinti — ismerjétek be, hogy rossz oldaláról közeledtetek mindeddig az orvoslásához. Mert elsősorban azt kellene megtanulnotok, hogy az EGYSZERŰ sztrájktaktika használata nektek nem a legalkalmasabb fegyver — a múlt számos példája mutatja, hogy a munkahely elhagyása részetekre nem hozott számbavehető eredményeket, mert éppen nektek nincs az ilyen harchoz kitartásotok, amire támaszkodhatnátok. És az általatok végzett munkák, nem tartoznak a rendes munkák kategóriái közzé, nem úgy jön számításba, mint a magán kezeken levő ipari munkák. Mit bánja a politikus, ha szünetel is egy ideig a kormány munka — fő, hogy neki járjon a fizetése. Ha tehát sérelmeiteket nem orvosolják nyomban, amint azokat közlitek az illetékesekkel, még mindig rendelkeztek olyan fegyverekkel azoknak orvoslására, melyeknek használata eredményeket hozhat számotokra, feltéve, hogy SZERVEZETTEN és HATÁROZOTTAN léptek fel. Az ilyen munkákon az ülősztrájk gyakorlása, egyik leghathatósabb eszköz, amit az adminisztrációs épületek körül kel összpontosítani. Ilyenkor szünet nélkül kell csöngésben tartani a telefont és fáradhatatlanul ismételni. rajta követeléseiteket, sérelmeiteket, mindaddig, amig azokat orvosolni lesznek kénytelenek. S a telefonáláshoz beosztott munkástársaitok, az irodában és akörül foglalatoskodnak, a többiek a munkamenet két variációját kell gyakorolják a munkán — lassan dolgozni és még lassabban. S ha bószok nem szeretik, ha méltatlankodnak, mondjátok meg, hogy üres gyomorral nem megy jobban '— tudassátok vele, hogy jobb fizetés mellett bizonyára jobban menne . , . Az ilyen taktikákon kívül vannak még kellemességek raktáron a fegyvertárban mely homlokotok mögött van elraktározva s ha használatba hozzátok, felnyithatjátok szemét az elvakult politikusoknak, hogy meglássák a ti bajaitokat is. Mindezeknek a tetejébe van még egy egész sereg eszköz a bűvös zsákban, melyeket ha kerestek megfogtok találni és nagyon értékesen felis tudjátok használni a munka szinterén, mint WPA. munkások — noha mindezideig még csak figyelembe sem vettétek: Tegyük fel, hogy elhatároznátok, hogy egyetlen napon, egyszerre, valamennyien összegyüjtenétek, a kifizettetlen gáz, villany és lakbér számlákat és elküldenétek a WPA super- indentnek azzal a “nyájas” követeléssel, hogy mindaddig tőle várjátok a számlák egyenlitését, amig Washingtoni felettesei nem gondoskodnak olyan fizetésről, hogy azokból magatok ki- tudjátok fizetni? Ha a házigazdának juttatnátok egy-két dollárt a teljes lakbér fejében és azt mondanátok, hogy a többi részletről, nyújtsa be a számlát, a WPA-nek? Vagy a különbözetet nem tudnátok más célra felhasználni? Dehogy nem! Szervezkedni kell. Persze, hogy a jámbor természetűek meg a nyulszivüek, minderre azt mondják, hogy: “nem lehet” — Lecsuknák a gázt, villanyt, kipakolnának bennünket az uccára”. Persze, hogy “nem lehet”, ha csak egy — kettő gyakorolja. De lehet bizony, ha VALAMENNYIEN EGYSZERRE, MINT EGY EMBER, gyakoroljátok. Gondolkozzatok csak — milyen munkát és profit vesztést jelentene ez a társulatoknak? Ezer meg ezer órát lezárni az otthonokból kihordani, saját üzemüket redukálni. Nos és ha ki kerülnétek az uccára ezer meg ezer család? EGYSZERRE vájjon hogy nézne ki a város, a társadalom és mit eredményezne az a bűz, amit egy ilyen helyzet kiváltana? Ki bimá a társadalom? Nem ugy-e? Hát ilyen taktikáknak kétségtelen az eredménye. Ha alkalmazzátok, legyőzhetetlenek lesztek. Persze, ilyesmit csak közös cselekvéssel lehet végrehajtani, közös cselekvéshez viszont szervezetre van szükség. Semmit sem tehettek, ha nem okultok a múltnak hibáiból. Ha ügyeiteket, mint a múltban — másokra bízzátok — legyenek azok politikusok, vagy önkinevezte “vezérnekek”. Az ő szerepük és képességük a múltban már beigazolódott — teljesen levizsgáztak. Ezt nektek kell végrehajtani, mégpedig szervezetten. Olyan szervezetben tömörülten, mely demokratikus összetételénél fogva, a kezdeményezést, az irányítást sőt a szervezet és magatok fölötti rendelkezési jogot is rátok bízza. Ilyen szervezet, az Industrial Workers of the World — az IWW. És e mellett az EGYETLEN szervezet, mely a fenti cselekvési jogok kizárólagos biztosítása mellett nektek helyet biztosit kebelében. Számos WPA. munkás szolgálhat erről élő tanúbizonyságot, kik az IWW.-nak tagjai. Miért nem léptek be ti is? Az IWW.-t olyannak fogjátok találni, amilyennek egy szervezetnek lennie kell. Ipari szervezet, tudományos forradalmi alapon áll. Nemcsak hiszi, de gyakorolja is a jelszavait, “Egynek a sérelme, valamennyinek sérelmét jelenti”. Nincsen magasan fizetett tisztviselő kara. Minden határozatát a köztagság szentesíti. Tisztviselőit referendum szavazással választja meg és az IWW. minden cent bevételéről elszámol az össztagságának, kiadásairól kimutatást készít. Kövessétek tehát azon WPA munkásokat, akik kiváltották a kis vörös kártyát és tagjaivá válltak az IWW-nak. Felszólítunk benneteket, hogy csatlakozzatok hozzájuk abban a harcban, mely az élethez szükséges javakért folyik, melyhez nektek is van jussotok és joggal megillet benneteket is. Csatlakozzatok a haladó proletáriátus táborához ,a munkásság Egy Nagy Szervezetéhez. Ezt a felhívást AZ INDUSTRIAL OF THE WORLD központja adta ki. A fasizmus politikai kormány rendszer. Annyiban különbözik az úgynevezett “demokratikus” kapitalista kormányrendszertől, hogy letép magáról minden díszt és sallan- got. A politikai kormányzati rendszerek ellentéte, az IPARI kormányzat IPARI képvisele t, amit a munkásság IPARI szervezetein keresztül valósíthat meg. Az erőszak és a reakció ellenében csak ipari szervezetekben tömörült munkásság tud helyt állani. Ilyen szervezet az IWW — ezért vagyunk mi tagjai — Légy te is azzá!
