Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-09-18 / 963. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 szeptember 18. A canadai textil munkások történelmi jelentőségű harca Szokatlan látványt nyújtott Detroitnak Labor Day napján a munkások felvonulása MONTREAL, Que. — A canadai munkásmozgalom egyik legnagyobb jelentőségű bérharca nyert befejezést a közelmúlt napokban. A szerződés megkötése, mely véget vetett 10,000 francia-canadai textil munkás harcának hat québeci városban nemcsak azért figyelemre méltó, mert hathatós eredményeket értek el, hanem azért is mert az osztálytudat a munkások oly csoportjában tört utat, akikről megállapítást nyert, hogy a legalacsonyabban fizetett bérrabszolgák az északamerikai kontinensen. A québeci napilapok hízelgőén csalogatták mindig a munkáltatókat ezen tartományba, biztosítva őket, hogy: “a tartomány lakossága mélyen vallásos; sztrájk mentes és a legolcsóbb munkaerő forrás.’ A Drummondville-i textil gyárban a megállapított hetibér 3.50 dollár heti 60 órai munkaidőre. Bár a megállapítás szerint a tartomány lakossága trelmes munkaerő forrás, a jelen sztrájkkal bebizonyították a munkások, hogy mindennek van határa, még az ő türelmüknek is. Lehetséges, hogy a canadai textil gyárosok elmúlt évi proMEGHIVÓ! A világ ipari munkások szervezetének magyar tagjai és a “Bérmunkás” los angelesi olvasók NAGYSZABÁSÚ PIKNIKET rendeznek a közismert Lugo farmon szeptember 26-án. Azonkívül, hogy egy kellemes napot fog tölteni a szabadban, találkozni fog barátaival és ösmerőseivel. A munkásosztály bátor harcossának a Bérmunkásnak is szolgálatot tesz a pikniken való megjelenésével, mert a jövedelem lapunk fenntartásának a költségeire lesz fordítva. Belépő dij előre váltva 25c., a pénztárnál 35c. Zenéről, házilag készített ételekről és husitőkről gondoskodva van. Zenét a közkedvelt J. Mitana zenekara szolgáltatja. ÚTIRÁNY: Autóval az Alameda Ave.-on a Gage Ave.-ig, onnan egyenest a piknik helyiségig. Villanyoson:: a veres cárén 6 és Main állomásig, ott autók várják a közönséget. ELŐZETES JELENTÉS A Világ Ipari Munkásai — IWW newarki magyar tagjai 1937 október hó 30‘áia, a Bohemian Auditóriumban, a New Yorki Modern Színkör köremü- ködésével szinrehozzák Pika Pál “KIK A BŰNÖSÖK” cimü társadalmi színmüvet Papp István, közismert színművész rendezésében. Kérjük az Egyesületeket, hogy a fenti napon lehetőleg ne rendezzenek mulatságot. Az Előkészítő Bizottság. fiijának kimutatása jutott el a füleikhez, mely szerint az ő tartományuk munkáltatói a legfelső fokon vannak a profit ha- rácsolásban. így akámily “mély vallásos érzelmüek” legyenek- is, a haladás szelleme őket is elérte és beszüntették a munkát a Catholic Textil Workers Syndicate irányítása mellett. Pár napon belül Montreal, Sherbrooke, Drumondville, Magog, St. Gregoire és Montmorency rendőrsége bizonyságát adta, hogy éppen oly készséggel verik be a katolikusok fejét, mint a protestánsok, vagy a zsidókét. A québeci reakciós kormány behunyt szemmel nézte a letartóztatásokat, brutális fejbeve- réseket és gázbombázásokat. A sztrájkolok a brutalitás fenevadak elleni védekezésre uj fegyvert fedeztek fel és jó eredménnyel használták. A fegyver abból állt, hogy bádog kannákat méhekkel töltöttek meg és azokat a feléjük rohanó rendőrök közé dobták. A méhek aztán elvégezték a többit. Ahoz kicsik voltak, hogy boxerrel, vagy fegyverrel védekezzenek ellenük, a hős huszárok sok esetben meneklni voltak kénytelenek. A megegyezés szerint az elért eredményeket kollektiv szerződéssel biztosítják, ami az első eset a québeci szövőipar történetében. Az összes munkások munkába állítása kötelező. A béreket választott bizottság fogja intézni és bár túlságos eredményeket nem lehet várni, valószínű, hogy valamelyes bér javításban fognak részesülni. Az azonnali eredmények szempontjából a harc nem bir oly jelentőséggel, de az a tény, hogy a jeget megtörték nagyon fontos jelenség. Az automobil városnak, szokatlan látványossága volt Labor Day napján azzal a felvonulással, amelyet a munkások és azok szervezetei rendeztek, hogy egyrészt megmutassak, hogy az autóipar dolgozói egységesen tudnak menetelni, másrészt a szervezetet ellenző Henry Ford-dal kívánták itt éreztetni, hogy a munkásoknak van erejük arra is, hogy a leghatalmasabb vállalatot is a munkásjogok elismerésére kényszerítsék. Arról most nem beszélve, hogy az a szervezet, vagy azok az uniók, amelyek az autó munkásokat szervezniakarják, ténylegesen a munkások szervezetei-e avagy a munkás érdeken felül más van a szervezők és a vezérek előtt, de annyi bizonyos, hogy a munkáltatónak, még ha Henry Ford is annak a neve, a sokat hangoztatott amerikai demokráciában nincs joga előírni azt, hogy a munkások mikor és hova szervezkedjenek. Szomorú, hogy ezt ajogot hatalmánál fogva úgy Ford, mint a többi sok ezer munkaadó magának vindikálta és a munkásaik, akik szervezet nélkül voltak ennek magukat alá is vetették, mert abban a tévhitben éltek, hogy voltaképen ők a munkások vannak a munkáltatóért és nem fordítva. Az utóbbi évek munkátlan- ságai és az életért kifejtett erős küzdelmek, sok munkás szemét kinyitották és agyuk, amely mentes volt a gondolkozástól működni kezdett és sok mindent megláttak, ami azelőtt elmosódott szemük előtt. Felismerték, hogy ők is emberek, akiknek joguk van az élethez, külömbhöz, mint amit eddig éltek, mert hiszen mások fényes és gondtalan életet élnek éppen az ők munkájuk révén. Felismeri a munkásság azt is, hogy jogaiknak a kiharcolására szervezetre van szükségük. Ahová még nem jutottak el az az a megismerés, hogy szervezet és szervezet között is külömbség van. Az autó ipar dolgozói rövidesen eljutnak ennek a felismeréséhez is és bizonyos, hogy nem lesz más választásuk, mint az osztályharcos ipari szervezet, amelyet ők építenek a saját maguk részére. A most Labor Daykor tartott felvonulás egyik látványossága az volt, hogy az abban részt vevő Ford munkások az arcukat eltakarva vonultak fel, hogy nelegyenek kitéve annak, hogy a jól ismert Ford spicli rendszer másnap besúgja, hogy kik vettek részt a felvonulásban és hogy ezért nemcsak a munkájukat veszítsék el, de a szokás szerinti fekete listára kerüljenek, hogy az egész iparban lehetetlen legyen a részükre a munka alkalom találása. Remélhető, hogy az autó ipar bérrabszolgái felismerik a munkás szolidaritásban rejlő hatalmat és szervezetüket az osztályharc alapján kiépítik, amikor nyílt arccal, felemelt fejjel mehetnek az utcán, mert egyetlen munkáltatónak sem lesz joga és hatalma arra, hogy a munkások ilyen cselekvésébe beleszólhassanak. Képünk a Labor Daykor Detroitban megtartott felvonulást mutatja és azon láthatók az álarcosán mentelő munkások tömegei. Ne hagyd magadra ráerőszakolni a mennyországot amit még senki nem látott, követeld a földön a békét és szeretetet.
