Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-09-11 / 962. szám
1937 szeptember 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az elárult forradalom” — TROTZKY VÁDIRATA STALIN ELLEN. (1) — Irta: JÁSZI OSZKÁR. (Ez a tanulmány Budapesten a “Századunk” ci- mü folyóirat augusztus-szeptemberi számában jelent meg s azt itt a szerző engedélyével újra kiadjuk.) Az elmúlt hónapokban nagy változáson ment át az angolszász világ liberális, radikális és szocialista közvéleménye az orosz dolgok megítélésében. Az utolsó években ezeknek a köröknek optimizmusa szinte teljes volt. Kritika nélkül hitelt adtak azoknak a tudósítóknak és Oroszországot látogató professzoroknak, akik a legrózsá- sabb színekben Írták le a Szovjetunó helyzetét. A szocializmus problémái meg vannak oldva. A végső siker csupán idő kérdése. A nyomort kiküszöbölték. A munkanélküliség ismeretlen. A szellemi kultúra csodálatosan előrehaladt. Rövid idő múlva nem lesz szükség diktatúrára. Az uj szovjet-kormány a nyugati demokráciák minden vívmányát fenntartja, sőt tovább fejleszti. A hatalmas vörös hadsereg az európai demokrácia legbiztosabb védbástyája lett. Ez az értékítélet kulminált a Webb-ék két vastag kötetében, amely a szovjet-barát progresz- sziv közvélemény valóságos bibliája lett. És már sokkal előbb Dewey professzor óda- szerü lendülettel ünnepelte a bolsevik közoktatásügy forradalmi újításait, Laski profesz- szor pedig megunva a nyugati demokráciák lassú tempóját és elvtelen kompromisszumait, egyre nagyobb lelkesedéssel tekintett az orosz kísérletre, amely ugyan még nem kommunizmus, sőt talán nem is szocializmus, de kétségtelenül ezen az utón halad csodálatos lendülettel előre. Roosevelt elnöknek és munkatársainak terveit az orosz példa mélyrehatóan befolyásolta. Minthogy a Szovjetköztársaságban az abszolút tervgazdaság valamennyi problémáját — legalább elvileg — megoldották, Amerika és a nyugati demokráciák egydüli feladata — igy vélték — most már csupán az, hogy más, kevésbé kegyetlen és demokratikusabb módszerekkel valósítsák meg ugyanezeket az eredményeket. Ez volt a radikális intellek- tüel elképzelése szinte mindenütt a világon az uj Oroszországról. Jól szervezett tanulmányutak és állami megvendé- gelések csak fokozták ezt az impressziót. Stalin közeledése a nyugati demokráciákhoz, a világforradalmi legenda felfüggesztése, Oroszország belépése a Népszövetségbe, az oroszfrancia és az orosz-cseh katonai szövetség, az emberi szabadság- jogok uj orosz magna chart ja, az orosz külföldi követségek burzsoá-módon vendégszerető • légköre, a fasizmusok elleni fokozódó gyűlölet, Oroszország (1) Leon Trotzky: The Revolution Betrayed. What is the Soviet Union and where is it going ? Transleted by Max Eastman. Doubleday, Doran & Company, Garden City, 1937 p. 308. segítsége a spanyol köztársaság megmentésére s az az elhatározása, hogy — a régi merev osztályharci dogma elejtésével — mindenütt támogatja a népi frontokat: mindez és sok egyéb körülmény mindinkább növelte a baloldal optimizmusát az uj igéretf oldj ével szemben. A jobboldali reakció Campagne-ja a szovjet ellen semmi benyomást nem tett, sőt csak növelte népszerűségét. A hűvösebb és tárgyilagosabb kritika szórványosan felhangzó megszorításait tulhatfsogta a magasztaló kórus szava. S mikor William Henry Chamberlain 1934-ben a szovjetexperimentum több sötét oldalára figyelmeztetett (Russia’s Iron age cimü mélyreható munkájában, amelyben számos és személyes helyszíni tapasztalatait foglalta össze) és leírta az 1932—33. évek rettenetes éhínségét, mint a tulgyors és rendszertelen kollektivizálás következményét, a szovjetpolitika hivatalos és félhivatalos védelmezői könnyen elintézték bírálatát. Még ennyi figyelemben sem részesült Polányi Mihály alapvetően fontos elemzése (2) az orosz közgazdasági rendszerről, majd pedig nemesen mérsékelt bírálata a Webb-ék komplikációjáról. H. A magasztaló optimizmusnak ezt a derült atmoszféráját hirtelen megzavarta az az uj terrorhullám, amely Oroszországot elborította. Ez az állami gépezet teljes megfeszítésével irányított eretneküldözés azonban nem a régi feudalizmus és kapitalizmus maradványai ellen irányult, miként a múltban, hanem az ős-kommunisták ritkuló gárdája ellen, azok ellen, akik Lenin legközelebbi munkatársai voltak, akik vele együtt a forradalmat diadalra segítették. A rég kiűzött Trotzky szelleme a hatalom urait egyre kíméletlenebb offen- zivára késztette az állítólag növekedő veszedelemmel szemben és a világ meg-megismétlődő perek és tömegkivégzések tanúja lett, amelyekben az orthodox marxisták fejei úgy hullottak, mint a forradalom kezdetén az ellenforradalmi tábornokok, papok, kapitalisták, majd később a “likvidált” kulá- kok fejei. És ami az uj vér- özönt még borzalmasabbá tette, az a tény volt, hogy ezeket az öreg forradalmárokat és követőiket a vésztörvényszék azzal vádolta, hogy egy kapitalista fasizmust akartak megszervezni és e célból Hitlerékkel és a japán militaristákkal szövetkeztek. És Leninnek falhoz állított munkatársai ezeket a vádakat nemcsak elismerték, ha(2) U. S. S. R. Economics Manchester University Press, 1936. nem a maguk aljasságát rettenetes szavakban hirdették. Akár igazak voltak a vádak, akár nem voltak igazak, a látvány oly erkölcsi züllés képet mutatta, amelyhez hasonlóra aligvan példa a történelemben. Az uj “demokratikus szovjetalkotmány” ebből a háttérből szinte torzképszerüen vigyorgott a megfigyelőre. De az üldözés nem állott meg a politikusoknál és a régi marxista ideológia veteránjainál, hanem a munkások és a hivatalnokok széles köreit is elborította. A szovjet jelentések egy példátlan összeesküvésről számoltak be. A hazaárulók nemcsak idegen hatalmakkal szövetkeztek az orosz szocializmus megbuktatására és a kapitalizmus helyreállítására, hanem munkásokat és bürokratákat is fellázítottak a rendszer ellen, akik most a szabotázs minden eszközével azon dolgoznak, hogy a szovjetek gazdasági gépezetét megbénítsák, a produktivitást csökkentség, a gépeket megrontsák s egyébb gonosz merényleteket kövessenek el a tervgazdasággal szemben. És ez a pestis nem szorítkozott a még kellőleg nem asz- szimilált, csak félig kommunista elemekre, hanem magában a kommunista pártban is oly mérveket öltött, hogy százezreket kellett onnan eltávolítani. S hogy a dezorganizáció teljes legyen, a politikusokat, az ideológusokat, a munkásokat és a bürokráciát a hadsereg követte a hazaáruló cselszövé- nyekben. A nyolc vezető orosz tábornok kivégeztetése, nyomban a katonai törvényszék titkos tárgyalásai után, oly visszhangot keltett világszerte, amely a balance of power-t mélyrehatóan módosította úgy Európában, mint Ázsiában. Ennek az uj helyzetnek közvetlen következménye a japán rabló- háború China ellen. Az orosz nép hivatalos jelentésekből tudta meg, hogy leghatalmasabb tábornokai — közöttük néhány legendásan ragyogó neve az orosz forradalomnak — szintén aljas árulók lettek és a német vezérkarral szövetkeztek az orosz kommunizmus megbuktatására. Mindezeket a hazaárulókat ma egyetlen gyűjtőnévvel trotz- kistáknak nevezik Oroszországban, annak ellenére, hogy az orosz vörös hadsereg megszervezője és Lenin egyik legbefolyásosabb munkatársa már évek óta külföldön száműzetésben él és hogy a kivégzett marxisták közül számosán a Trotzky-politika esküdt ellenségei voltak. Ilyen körülmények között a fő-bünös és fő-hazaáruló könyve érthető feltűnést keltett világszerte; annál is inkább, mivel munkáját a moszkvai “terrorista per” tárgyalása előtt küldte kiadójához s igy vallomása nem értelmezhető úgy, mint taktikai állásfoglalás bűntársai mentegetése érdekében. III. Különben is, hogy Trotzky és társai politikai gonosztevők-e, mint a hivatalos álláspont hirdeti, vagy Stalin és társai rendeztek-e hallatlan összeesküvést ellenzékük kiirtására, mint Trotzky hívei állítják minket ebben a vonatkozásban nem érdekel. A ma rendelkezésére álló adatok alapján ezt a rendkívül fontos kérdést eldönteni nem lehet. Az Egyesült Államokban egy közel száztagú bizottság alakult Dewey professzor elnöklete alatt, amely azt tűzte ki célul, hogy ezt a kérdést minden lehető bizonyíték összegyűjtésével és mindazok kihallgatásával tisztázza, akik még élnek és a perekbe bele voltak keverve. (Elsősorban egy albizottság Trotzky t hallgatta ki és mérlegelte bizonyítékait.) Sok olyan tagjai is van a bizottságnak, akik, mint e sorok írója is, egyáltalán nem esküsznek Trotzky ártatlanságára. Mert bár hihetetlennek hangzik, hogy a vörös hadsereg egykori parancsnoka a munkásság legádázabb ellenségeivel szövetkezett volna, másrészt nincs kizárva, hogy a “cél szentesíti az eszközöket” bolsevik elve (amely magától Lenintől sem volt idegen) őt még erre a kétségbeesett lépésre is rábírta, ama dogmatikus remény alapján, hogy ha majd egyszer az igazi forradalmat helyreállítja és az igazi kommunizmust megvalósítja, könnyű lesz az idegen ellenségeket kiverni és egy uj brestlitovki békét széttépni. A “Leon Trotzkyt védelmező amerikai bizottság” minden tagja csak egyetlen pontban egyezik; abban, hogy nem lehet embereket erkölcsi vagy fizikai halálra ítélni addig, amig az összes pro és contra bizonyítékokat nyilvánosságra nem hozzák és hogy az orosz és az általános emberi jövőnek aminens érdeke megtudni, hol van az igazság a Stalin—Trotzky kontrover- ziában, melyik oldalon vannak a gonosztevők? Ennélfogva az alábbiakban a személyi bűnösség vagy ártatlanság kérdését teljesen kiküszöböljük (úgy Stalin, mint Trotzky szempontjából) s egyes - egyedül ama szociológiai és tömeglélektani okokat fogjuk keresni, amelyek ezt a páratlanul éles helyzetet létrehozták, amelyben Stalin úgy érzi, hogy rendszere fenntartása érdekében minden ellenzékét ki kell irtani, mig a trockisták azt hirdetik, hogy a mai diktatúra teljes bomlásban van és a kijátszott tömegek növekedő elkeseredése el fogja seperni, a világforradalmi végcél helyreállításával. Ebből a szempontból fogjuk tehát Trotzky véleményét meghallgatni. (Folytatjuk.) Az országos értekezleten megejtett sorsolásnál az ágyte- ritőt a 411-J számú szelvénynyel Carl Johnson, Spokane, Wash, nyerte meg. A tiz dollárt Mrs. G. Stana, Winfield, 111. Az öt dollárt Wm. Roberts, Portland, Öreg. Cleveland west sidei magyar propaganda csoport szerda esti összejöveteleit további intézkedésig John Szilágyi mtárs lakásán, 2340 W. 40-ik Streeten tartja. — A tagok megjelenését kéri a TITKÁR.