Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-09-11 / 962. szám

1937 szeptember 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal Az elárult forradalom” — TROTZKY VÁDIRATA STALIN ELLEN. (1) — Irta: JÁSZI OSZKÁR. (Ez a tanulmány Budapesten a “Századunk” ci- mü folyóirat augusztus-szeptemberi számában jelent meg s azt itt a szerző engedélyével újra kiadjuk.) Az elmúlt hónapokban nagy változáson ment át az angol­szász világ liberális, radikális és szocialista közvéleménye az orosz dolgok megítélésében. Az utolsó években ezeknek a kö­röknek optimizmusa szinte tel­jes volt. Kritika nélkül hitelt adtak azoknak a tudósítóknak és Oroszországot látogató pro­fesszoroknak, akik a legrózsá- sabb színekben Írták le a Szov­jetunó helyzetét. A szocializmus problémái meg vannak oldva. A végső siker csupán idő kér­dése. A nyomort kiküszöbölték. A munkanélküliség ismeretlen. A szellemi kultúra csodálatosan előrehaladt. Rövid idő múlva nem lesz szükség diktatúrára. Az uj szovjet-kormány a nyu­gati demokráciák minden vív­mányát fenntartja, sőt tovább fejleszti. A hatalmas vörös had­sereg az európai demokrácia legbiztosabb védbástyája lett. Ez az értékítélet kulminált a Webb-ék két vastag kötetében, amely a szovjet-barát progresz- sziv közvélemény valóságos bibliája lett. És már sokkal előbb Dewey professzor óda- szerü lendülettel ünnepelte a bolsevik közoktatásügy forra­dalmi újításait, Laski profesz- szor pedig megunva a nyugati demokráciák lassú tempóját és elvtelen kompromisszumait, egyre nagyobb lelkesedéssel te­kintett az orosz kísérletre, amely ugyan még nem kommu­nizmus, sőt talán nem is szo­cializmus, de kétségtelenül ezen az utón halad csodálatos lendü­lettel előre. Roosevelt elnöknek és munkatársainak terveit az orosz példa mélyrehatóan befo­lyásolta. Minthogy a Szovjet­köztársaságban az abszolút tervgazdaság valamennyi prob­lémáját — legalább elvileg — megoldották, Amerika és a nyu­gati demokráciák egydüli fel­adata — igy vélték — most már csupán az, hogy más, ke­vésbé kegyetlen és demokrati­kusabb módszerekkel valósítsák meg ugyanezeket az eredmé­nyeket. Ez volt a radikális intellek- tüel elképzelése szinte minde­nütt a világon az uj Oroszor­szágról. Jól szervezett tanul­mányutak és állami megvendé- gelések csak fokozták ezt az impressziót. Stalin közeledése a nyugati demokráciákhoz, a világforradalmi legenda felfüg­gesztése, Oroszország belépése a Népszövetségbe, az orosz­francia és az orosz-cseh katonai szövetség, az emberi szabadság- jogok uj orosz magna chart ja, az orosz külföldi követségek burzsoá-módon vendégszerető • légköre, a fasizmusok elleni fokozódó gyűlölet, Oroszország (1) Leon Trotzky: The Re­volution Betrayed. What is the Soviet Union and where is it going ? Transleted by Max East­man. Doubleday, Doran & Com­pany, Garden City, 1937 p. 308. segítsége a spanyol köztársa­ság megmentésére s az az elha­tározása, hogy — a régi merev osztályharci dogma elejtésével — mindenütt támogatja a népi frontokat: mindez és sok egyéb körülmény mindinkább növelte a baloldal optimizmusát az uj igéretf oldj ével szemben. A jobboldali reakció Cam­pagne-ja a szovjet ellen sem­mi benyomást nem tett, sőt csak növelte népszerűségét. A hűvösebb és tárgyilagosabb kritika szórványosan felhangzó megszorításait tulhatfsogta a magasztaló kórus szava. S mi­kor William Henry Chamber­lain 1934-ben a szovjetexperi­mentum több sötét oldalára figyelmeztetett (Russia’s Iron age cimü mélyreható munkájá­ban, amelyben számos és sze­mélyes helyszíni tapasztalatait foglalta össze) és leírta az 1932—33. évek rettenetes éh­ínségét, mint a tulgyors és rendszertelen kollektivizálás kö­vetkezményét, a szovjetpolitika hivatalos és félhivatalos védel­mezői könnyen elintézték bírá­latát. Még ennyi figyelemben sem részesült Polányi Mihály alapvetően fontos elemzése (2) az orosz közgazdasági rendszer­ről, majd pedig nemesen mérsé­kelt bírálata a Webb-ék komp­likációjáról. H. A magasztaló optimizmus­nak ezt a derült atmoszféráját hirtelen megzavarta az az uj terrorhullám, amely Oroszor­szágot elborította. Ez az álla­mi gépezet teljes megfeszítésé­vel irányított eretneküldözés azonban nem a régi feudaliz­mus és kapitalizmus maradvá­nyai ellen irányult, miként a múltban, hanem az ős-kommu­nisták ritkuló gárdája ellen, azok ellen, akik Lenin legköze­lebbi munkatársai voltak, akik vele együtt a forradalmat dia­dalra segítették. A rég kiűzött Trotzky szelleme a hatalom ura­it egyre kíméletlenebb offen- zivára késztette az állítólag nö­vekedő veszedelemmel szem­ben és a világ meg-megismétlő­dő perek és tömegkivégzések tanúja lett, amelyekben az orth­odox marxisták fejei úgy hul­lottak, mint a forradalom kez­detén az ellenforradalmi tábor­nokok, papok, kapitalisták, majd később a “likvidált” kulá- kok fejei. És ami az uj vér- özönt még borzalmasabbá tet­te, az a tény volt, hogy ezeket az öreg forradalmárokat és kö­vetőiket a vésztörvényszék az­zal vádolta, hogy egy kapitalis­ta fasizmust akartak megszer­vezni és e célból Hitlerékkel és a japán militaristákkal szövet­keztek. És Leninnek falhoz ál­lított munkatársai ezeket a vá­dakat nemcsak elismerték, ha­(2) U. S. S. R. Economics Manchester University Press, 1936. nem a maguk aljasságát rette­netes szavakban hirdették. Akár igazak voltak a vádak, akár nem voltak igazak, a lát­vány oly erkölcsi züllés képet mutatta, amelyhez hasonlóra aligvan példa a történelemben. Az uj “demokratikus szovjetal­kotmány” ebből a háttérből szinte torzképszerüen vigyor­gott a megfigyelőre. De az üldözés nem állott meg a politikusoknál és a régi marxista ideológia veteránjai­nál, hanem a munkások és a hivatalnokok széles köreit is elborította. A szovjet jelentések egy példátlan összeesküvésről számoltak be. A hazaárulók nemcsak idegen hatalmakkal szövetkeztek az orosz szocializ­mus megbuktatására és a ka­pitalizmus helyreállítására, ha­nem munkásokat és bürokratá­kat is fellázítottak a rendszer ellen, akik most a szabotázs minden eszközével azon dolgoz­nak, hogy a szovjetek gazdasá­gi gépezetét megbénítsák, a produktivitást csökkentség, a gépeket megrontsák s egyébb gonosz merényleteket kövesse­nek el a tervgazdasággal szem­ben. És ez a pestis nem szorít­kozott a még kellőleg nem asz- szimilált, csak félig kommunis­ta elemekre, hanem magában a kommunista pártban is oly mérveket öltött, hogy százez­reket kellett onnan eltávolíta­ni. S hogy a dezorganizáció tel­jes legyen, a politikusokat, az ideológusokat, a munkásokat és a bürokráciát a hadsereg kö­vette a hazaáruló cselszövé- nyekben. A nyolc vezető orosz tábornok kivégeztetése, nyom­ban a katonai törvényszék tit­kos tárgyalásai után, oly vissz­hangot keltett világszerte, amely a balance of power-t mélyrehatóan módosította úgy Európában, mint Ázsiában. En­nek az uj helyzetnek közvetlen következménye a japán rabló- háború China ellen. Az orosz nép hivatalos jelentések­ből tudta meg, hogy leghatal­masabb tábornokai — közöttük néhány legendásan ragyogó ne­ve az orosz forradalomnak — szintén aljas árulók lettek és a német vezérkarral szövetkeztek az orosz kommunizmus meg­buktatására. Mindezeket a hazaárulókat ma egyetlen gyűjtőnévvel trotz- kistáknak nevezik Oroszország­ban, annak ellenére, hogy az orosz vörös hadsereg megszer­vezője és Lenin egyik legbefo­lyásosabb munkatársa már évek óta külföldön száműzetés­ben él és hogy a kivégzett marxisták közül számosán a Trotzky-politika esküdt ellensé­gei voltak. Ilyen körülmények között a fő-bünös és fő-hazaáruló köny­ve érthető feltűnést keltett vi­lágszerte; annál is inkább, mi­vel munkáját a moszkvai “ter­rorista per” tárgyalása előtt küldte kiadójához s igy vallo­mása nem értelmezhető úgy, mint taktikai állásfoglalás bűn­társai mentegetése érdekében. III. Különben is, hogy Trotzky és társai politikai gonosztevők-e, mint a hivatalos álláspont hir­deti, vagy Stalin és társai rendeztek-e hallatlan összeeskü­vést ellenzékük kiirtására, mint Trotzky hívei állítják minket ebben a vonatkozásban nem ér­dekel. A ma rendelkezésére álló adatok alapján ezt a rendkívül fontos kérdést eldönteni nem lehet. Az Egyesült Államokban egy közel száztagú bizottság alakult Dewey professzor el­nöklete alatt, amely azt tűzte ki célul, hogy ezt a kérdést minden lehető bizonyíték össze­gyűjtésével és mindazok kihall­gatásával tisztázza, akik még élnek és a perekbe bele voltak keverve. (Elsősorban egy albi­zottság Trotzky t hallgatta ki és mérlegelte bizonyítékait.) Sok olyan tagjai is van a bizottság­nak, akik, mint e sorok írója is, egyáltalán nem esküsznek Trotzky ártatlanságára. Mert bár hihetetlennek hangzik, hogy a vörös hadsereg egykori pa­rancsnoka a munkásság legádá­zabb ellenségeivel szövetkezett volna, másrészt nincs kizárva, hogy a “cél szentesíti az esz­közöket” bolsevik elve (amely magától Lenintől sem volt ide­gen) őt még erre a kétségbe­esett lépésre is rábírta, ama dogmatikus remény alapján, hogy ha majd egyszer az igazi forradalmat helyreállítja és az igazi kommunizmust megvaló­sítja, könnyű lesz az idegen el­lenségeket kiverni és egy uj brestlitovki békét széttépni. A “Leon Trotzkyt védelmező ame­rikai bizottság” minden tagja csak egyetlen pontban egyezik; abban, hogy nem lehet embere­ket erkölcsi vagy fizikai halál­ra ítélni addig, amig az összes pro és contra bizonyítékokat nyilvánosságra nem hozzák és hogy az orosz és az általános emberi jövőnek aminens érde­ke megtudni, hol van az igazság a Stalin—Trotzky kontrover- ziában, melyik oldalon vannak a gonosztevők? Ennélfogva az alábbiakban a személyi bűnösség vagy ártat­lanság kérdését teljesen kikü­szöböljük (úgy Stalin, mint Trotzky szempontjából) s egyes - egyedül ama szociológiai és tömeglélektani okokat fogjuk keresni, amelyek ezt a páratla­nul éles helyzetet létrehozták, amelyben Stalin úgy érzi, hogy rendszere fenntartása érdeké­ben minden ellenzékét ki kell irtani, mig a trockisták azt hir­detik, hogy a mai diktatúra tel­jes bomlásban van és a kiját­szott tömegek növekedő elkese­redése el fogja seperni, a világ­forradalmi végcél helyreállítá­sával. Ebből a szempontból fog­juk tehát Trotzky véleményét meghallgatni. (Folytatjuk.) Az országos értekezleten megejtett sorsolásnál az ágyte- ritőt a 411-J számú szelvény­nyel Carl Johnson, Spokane, Wash, nyerte meg. A tiz dollárt Mrs. G. Stana, Winfield, 111. Az öt dollárt Wm. Roberts, Port­land, Öreg. Cleveland west sidei magyar propaganda csoport szerda es­ti összejöveteleit további in­tézkedésig John Szilágyi mtárs lakásán, 2340 W. 40-ik Streeten tartja. — A tagok megjelenését kéri a TITKÁR.

Next

/
Thumbnails
Contents