Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-08-28 / 960. szám
1937 augusztu 28. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kampány a kuruzsló gyógymódok és félrevezető hirdetések ellen A Federal Trade Commision, amely feladatául tűzte ki, hogy időnként kampányt indít csalásra alapított cégek és félrevezető hirdetők ellen, ismét számos céget késztetett arra, hogy a félrevezetéssel felhagyjon, vagy üzletét becsukja. Más esetekben az ilyen kereskedőket kényszeritették a megtévesztő hirdetés beszüntetésére. Számos kereskedőt, akik ugyanis a csalások és félrevezetések egész sorozatát folytatták, bíróság elé vittek. A kereskedelmi svindlik leg- csunyább fajtája — a kuruzsló gyógyszerek árusítása — még mindig divatos és hasznos mulatság az ország különböző részeiben. így például egy okla- homai kereskedelmi vállalat egy bedörzsölésre és belélegzésre készült vegyüléket hirdetett, ami — szerintük — kitűnő szer borotválkozás után, mint arckrém és biztos szer szunyogcsi- pés, napsütés, vérzés, hülés, szénaláz, torokgyulladás, bőrbajok, influenza ellen, sőt kitűnő szer a tüdőcsucshurut meggyó- gyitására is . . . Amikor a Federal Trade Commission lefülelte a társaságot, hamarosan bevallották, hogy a szer semmiféle gyógyhatással sem bir és megígérték, hogy a csaló hirdetéssel azonnal felhagynak. Egy Dayton, ohioi céget arra kényszeritettek, hogy hagyjon fel hirdetésével, amiben azt állította, hogy az általa gyártott szappan gyógyhatással bir. A közelebbi vizsgálat folyamán azt is megállapították, hogy a szappanon jelzett ár sokkalta magasabb volt, mint a szappan rendes bolti áfra, amit — természetesen félrevezetés céljából nyomtak rá. New York városában az egyik cég gyógyszerét “mint Aspirin Plus-t” kir^lta. Tiszte- ségtelen konkurrencia címén kényszeritették arra, hogy a félrevezető hirdetést beszüntesse. Ugyancsak New Yorkban történt, hogy az egyik selyem- papirt árusító cég, egyik efaj- ta áruját, mint egészen elsőrangú zsebkendőt árusította, kiemelvén, hogy a “kendő” mentholálva van és feltétlen kitisztítja az orr üregeket, meggyógyítja a szinusz-bajt, a hay-fevert és a különböző hülés megbetegedéseket. Egy chicagói cég hirdetése azt állította, hogy az általa forgalomba hozott gyógyfű és orange pekoe tea az elhájaso- dást megszünteti. Megállapították, hogy a gyógyfüvek serra és junipert tartalmaztak, mig az orange pekoe tea” rendkívül sok caffeint tartalmazott. A céget a hirdetés beszüntetésére kényszeritették. Egyik new yorki vállalat egy kenőcsöt hozott forgalomba. Erről a kenőcsről a hirdetésekben az állították, hogy az öregség jeleit eltünteti, a bőrt simára feszíti, ezenkívül ugyanezt a kenőcsőt melegen ajánlották a hiszékeny közönségnek mellhülések ellen. Egy másik cég ugyanazt a vegyüléket mint feltétlen megbízható haj szert hirdette és árusított. Mondani sem kell, hogy a szer értéktelen és a cégek ellen eljárást indítottak. A Federal Trade Commission számtalan csalásra alapított hirdetőt és kuruzslót fülelt le. Az árak között szerepelnek, többek között: egy félrevezető felírással ellátott aspirin, különböző kozmetikai szerek, nagyhangú, félrevezető felírásokkal, különböző preparátumok, amelyek állítólag vitamin C-t tartalmaznak, holott vitamin C-nek nyoma sem található bennük, egy olajbogyó olaj kenőcs, amiben olajfa olajnak nyoma sincs, pirulák, amik “reumát, bőr kiütéseket, idegbajt” gyógyítanak és a más kuruzslások tucatjait, teljesen értéktelen ve- gyitékek, amik “reuma, székrekedés, vérnyomás ellen “garantált” szerek, holott inkább károsak, egy “por,” ami állítólag meggyógyítja a vesebajt és ugyanakkor kitűnő szer epehólyag, kimerültség, ideg-zavarok és más bántalmak gyógyítására ... és több, mint egy tucat más, eféle orvosságot és szert vontak ki ily módon a forgalomból. Több mint egy tucat vállalat az ország különböző részeiben sorshúzás utján árusított cukorkákat, rágógummit, harisnyákat, takarókat és másféle árukat. A Federal Trade Commission az ily módon való árusítást lehetetlenné tette. Az egyik nagyobb edénygyár ezüstözött edényeket hirdetett a legfantasztikusabb nevek alatt. Előbb az újságokban kezdték a hirdetést, majd a rádión keresztül folytatták. A behirdetett árak hallatlan magasak voltak, ám a cég a kereskedőknek féláron ajánlotta az árukat, de a közönség még igy is az edények piaci értékének többszörösét fizették. A szövetségi bizottság a cég ellen eljárást indított félrevezetés címen. Az egyik rádió cég, az ország keleti felében egészen silány rádiókat hires rádiók neve alatt hirdette. Eljárást indítottak ellene. A piacon újabb szárnyasok gyógyítására szolgáló kuruzsló gyógyszereket találtak. így például egy kansasi ség pirulákat hirdetett, amelyek szerintük a csirke betegségeket megelőzik és gyógyítják. A Federal Trade Commission vizsgálata kiderítette, hogy a pirulá- lák értéktelen kotyvalék és a céget a hirdetések beszüntetésére intették. A csalásra alapított vállalatok még a halottakat sem kímélték meg. Az ilyen cégek csak egyetlen szempontot vesznek figyelembe s ez: a hiszékeny közönséget kizsebelni. így például egy atlanti cég a lehető legolcsóbb és gyatrább márványokból vésett síremlékeket, mint a világ legfinomabb márványát hirdették és adták el, azt állitván, hogy ez a márvány örökkön tartó emlék, nem por- lik és az idő foga nem eszi ki. A bizottság megvizsgálta a ‘'világ legjobb márványát” és megállapították, hogy a leghitványabb fajta márványkő és még egy esztendeig sem “állja ki az idő vasfogát.” FLIS. TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — (10) az ágyon ülve el volt foglalva azzal, hogy övét úgy forgassa, hogy ne lássék piszkos kötélnek. A selypítő mérges kislányt elküldték Nikitához, hogy adjon kölcsön egy kalapot. A zűrzavar nőtt, mert jöttek még az udvari jobbágyok, hopr megkérjék Iljieset, vásároljon be nekik a városban — emennek tüt, amannak teát, ennek faolajat, amannak dohányt és cukrot az asztalosnénak, ki máris tűzre állította a szamovárt és hogy kibékítse Iljieset, egy kis korsóban hozott neki italt, melyet teának nevezett. Ha Nikita nem is adta ide a kalapját és igy kénytelenek voltak a saját kalapját rendbehozni, vagyis újra begyürni a belőle kilógó vattát és az állatorvosi tűvel bevarrni a lyukat és ha eleinte a csizma a nemeztalppal nem is ment a lábára, ha Anjutka majdnem csontig fagyott és már-már eleresztette a lovat, úgyhogy végül Akulina maga fogta — mindez azzal végződött, hogy Iljics magára öltötte egész családja ruhatárát, csak a zekét és a papucsot hagyta otthon, a kocsira ült, kabátját összefogta, a szénát helyretolta, a kabátját még egyszer összefogta, a gyeplőt rendbehozta és végre elindult. Fiacskája, Miska kiszaladt a lépcsőig és kérte, hogy engedjék sétakocsizni. A selypítő Maska szinte kezdte kérlelni, vigye sétakocsizni, hiszen bunda nélkül se fázik; Polikej megállította a lovat es mosolygott gyönge mosolyával; Akulina melléje ültette a gyermekeket, odahajolt hozzá és súgta, emlékezzék esküjére és az utón ne igyék. Polikej elvitte a gyer- ■mekeket a kovácsig, ott leszállította őket, melegen betakarózott, helyreigazította fején a sapkát és csöndes ügetéssel folytatta útját egyedül. Maska és Miska hazarohantak. A jeges eső hirtelen elállt, mire egyszerre csak világos lett; tisztán lehetett látni a kékes hófelhőket és mintha a nap kezdene rajtuk keresztülnézni. Polikej átengedte most magát kellemes gondolatoknak. ő, kit telepesnek akartak küldeni, kit azzal fenyegettek, hogy bedugják katonának, kit csak az nem szidott és nem vert, ki erre rest, kit mindég odalöktek, ahol lehetően a legrosszabb — most utón van egy összeg pénzért, még pedig egy nagy összegért és a nagyságos asszony megbízik benne az intéző kocsiján megy a lóval, melyet a nagyságos asz- szony maga is befogat, úgy utazik, mint valamilyen intéző. Polikej még jobban fölegyenesedett, sapkáján begyürte a vatta-pihét és még jobban összefogta kabátját. De ha Iljics azt hitte, hogy úgy hat, mint egy gazdag intéző, akkor tévedett. Aki tapasztalt ember megpillantja őt, a kocsit, a sovány lovat, az nyomban fölismeri, hogy itt egy kis jobbágy hajt az utón, de nem kereskedő, nem intéző, sem pedig módos paraszt Iljics azonban arra gondolt, hogy keblén másfélezer rubelt fog hazahozni. Vagy ha úgy akarja, lovát nem haza irányítja, hanem másfelé és arra hajt, amerre Isten akarja. Csakhogy ő ezt nem fogja tenni, hanem a pénzt hűségesen át fogja adni a nagyságos asszonynak és azt fogja mondani, hogy ennél jóval többett is szállított már. Amikor a kocsmához értek, a ló huzni kezdte a bal gyeplőt, megállt és befordult. Polikejnek volt ugyan pénze, amit bevásárlás céljára adtak néki, mégis ráütött a lóra és továbbhajtott. Ugyanígy tett egy másik kocsmánál is és délfelé leszállt a kocsiról, felnyitotta a kereskedőház kapuját, ahová a nagyságos asz- szony minden embere be szokott térni, bevezette a kis kocsit, kifogta a lovat, a jászolhoz kötötte, megebédelt a kereskedő cselédségével, de persze elmondotta, milyen fontos ügyben jár és sapkájában a levéllel, fölkereste a kertészt. Ez ismerte Polikej t, elolvasta a levelet és latható kétellyel kérdezte még egyszer, hogy épp őt küldték el a pénzért. Iljics meg akart haragudni, de nem tudott. És csupán mosolygott különös mosolyával. A kertész még egyszer elolvasta a levelet és oadadta a pénzt. Polikej a keblébe rejtette és visszatért szállóhelyére. Nem csábította el sem a söröző, sem a pálinkás bolt. Kellemes izgatottságot érzett és nem egyszer megállt elárusító bódék előtt, csábitó holmival: csizma, kabát, sapka, szövetek és ennivaló volt ott látható. Miután egy kissé álldogált, továbbment azzal a kellemes érzéssel: megvásárolhatnék mindent, de nem teszem. A bazárba ment bevásárolni, amivel meghízták, mindent megvett és alkudozott egy báránybőr bundára, melyért huszonöt rubelt kértek. Amikor az árus jobban megnézte Polikejt, nem hitte, hogy ez venni tudna; Polikej azonban a keblére mutatott és azt mondta, hogy megvehetne az egész bódét, ha akarná és felpróbálni óhajtotta a bundát; gyűrte, végigsimogatta, ráfujt a szőrmére, már szagolgatta is és végül sóhajtva levetette. — Az ára nem felel meg. Ha ideadná tizenöt rubelért — mondotta. A kereskedő dühösen dobta a bundát az asztalra; (Folytatjuk.)
