Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-08-21 / 959. szám
1937 augusztus 21. BÉRMUNKÁS 5 oldal “Forradalmi” munkásoknak, akik a CIO-t építik A Kommunista elvtársak testületileg álltak Lewis mellé a CIO építésében és még ma is minden mozzanatát felhasználják ennek az uniónak arra, hogy az elvtársaknak úgy mutassák azt be, mint az amerikai munkások egyetlen harcos szervezete, ahová a kommunista és más radikális munkásoknak csatlakozniok kell. Sajnálatos, hogy ennek az uniónak a kibontakozása egyes “IWW-istákat” is megszéditett, akik készen álltak arra, hogy a harminc esztendős, nemcsak tiszta elmélettel, de a munkások megbecsülésében található gyakorlati munkával biró IWW-t át kell vinni a gyors sikereket felmutató CIO-hoz. Ennek a lapnak a hasábjain többször igazoltuk az előttünk lefolyó harcok és egyébb eseményekkel, hogy a CIO nem ipari szervezet és igy nem lehet a munkások harcos uniója sem. Ebben az állításunkban most megerősít minket a CIO bostoni uniók elnöke, aki szinte kérkedik azzal, hogy a napokban egy olyan szerződést irt alá, amely megengedi a munkáltatóknak, hogy a munka kötelékéből elbocsásson olyan munkásokat akik Amerika-tel- íenes működést fejtenek ki. A bostoni CIO uniók elnöke nemcsak kérkedik ezzel a szerződéssel, de felhívja a többi városokat is arra, hogy ezt a szakaszt foglalják bele a kötendő szerződésekbe és hogy félre ne magyarázzák intencióját mindjárt meg is okolja annak szükségét, hogy elejét vegye a CIO annak az állításnak, hogy az unió vezetésében a kommunistáknak volna benn a kezük. Hogy a forradalmi napilap miért hallgatja el a bostoni szerződés szövegét, hogy miért nem készíti elő az olvasókat és az elvtársakat arra, hogy rövidesen a CIO egész vonalán Lewis-el az élén nyílt útilaput kötnek a kommunizmust hangoztató tagok és szervezők talpa alá? ez már hozzá tartozik a lap politikájához, amelynek irányitója a még számottevő amerikai zöldhasu valuta. Nincsen megállás MOSZKVA. — A Japán-Ki- nai harci készülődések újabb okot adtak Oroszország mindenható cárjának, hogy embereket, akik évtizedeket eltöl- töttek az orosz nép helyzetének a megjavítását célzó munkákban, a vérbosszúk kapcsán most puskacső elé állítson. A szovjet egyik hivatalos lapja a “Pravda” közli, hogy Keletoroszországban a héten hetvenkét “japán kémet” kivégeztek. Az összeseket azzal vádolják, hogy a japánok kémjei voltak, hogy részesei voltak vonatkisiklatásoknak és egyéb szabotálás terheli őket. Ez a jelentés közli, hogy a keletoroszországi területen eddig 320 embert végeztek ki. Ugylátszik, hogy Szovjet Oroszországban minden ember gyanús és kémnek nyilvánítják mindazokat, akik nem tudnak lelkesedni és tapsolni azoknak az erőszakosságoknak, amelyeket a mindenható diktátor már hosszú hónapok óta napirenden tart. Az elmúlt félévben rekordtörő volt a sztrájkok száma Az ipari viszonyokat és az ipari problémákat vizsgálta meg a New York Állam Kereskedelmi Kamara egy bizottsága, amely most készítette el jelentését, mely szerint az elmúlt félévben 2512 sztrájk indult meg, majdnem másfélszer több, mint az elmúlt év első felében. Az ipari harcok okaiként a jelentés felemlíti, “hogy a munkásság a visszatérőben levő prosperitás áldásaiból nagyobb részt kíván,” hogy “a kongresszus a munkáságnak uj jogokat és uj hatalmat adott, amikor a National Labor Relations Act-et meghozta” hogy “a munkásság azt követeli, hogy a . munkanélküliség problémájának megoldása céljából az ipar a munkaórák számát szállítsa le, de a napi munkabért hagyja értetlenül.” A jelentés összeállításában pontosan figyel arra, hogy véleményt ne nyilvánítson, hogy joguk van-e a munkásoknak a prosperitás áldásaiból részt kívánni? hogy helyes-e az a meglátás, hogy a munkanélküliséget egyedül a munkaórák megrövidítésével lehet eltüntetni ? hogy bármilyen rövid időt dolgozik a munkás, a bérének elégnek kell lenni a megélhetéséhez? Mindezekről hallgat a bizottság, de a Kereskedelmi Kamara is, ami természetes is, mert hiszen a Kamara tagjai egytől-egyig a munkáltatók, az üzletemberek csoportjából kerülnek ki. A harcok jogosságát különben is eldöntötték a 2512 esetben sztrájkot kezdő munkások, akik a szűkös életet adó jelent tették fel a helyzetük megjavításának szüksége ellenében. Megérik a pénzüket Egy lapunk más helyén közölt washintoni jelentés alapján közöljük, hogy Amerika politikai kormányzata évente 17 ezer millió dollárba kerüli Egy másik hir arról szól, hogy New York állam törvényhozása egy bizottságot küld ki, amelynek az a feladata, hogy állapítsa meg, hogy igaz-e, hogy a 40 évesnél idősebb embert az iparban nem akarnak alkalmazni. Az Albaniban székelő törvényhozás úgy aktól, mintha nem is ebben az országban élne, ahol már évtizedek óta évszámuk után rostálják meg a munkásokat. Ennek a bizottságnak, ha egyáltalán vizsgálatra van szükség, nem kell a modern autó gyárakhoz fordulni vagy a hatalmas acéltelepekhez információkért, mert ott a szomszédságban van a General Electric schenectadii telepe, ahol negyven évnél idősebb uj munkást már évtizedek óta nem állítanak munkába. Nincs kizárva, hogy a kérdés és a vizsgálat összeköttetésben van a nemrég államosított aggkori biztosítással, amely a 65-ik esztendőnél kezdődik és a közbeeső 25 esztendőben a munkások részéről a munkát- lanság folytán kevés hozzájárulás történne, másrészt ez idő alatt is valakinek eltartaniok kell a munkájától megosztottakat. FEJTETŐRE ÁLLÁS A KOZMETIKA SZOLGÁLATÁBAN. Egy angol kozmetikus a szépség megőrzésére újabb tanácscsal szolgál. A szépítésnek ez a doktora a rendes kozmetikai szerek használatán kívül azt ajánlja, hogy mindenki, aki súlyt vet a külsejének szépülésére, naponként legalább öt percig — álljon a feje tetejére. Ez, mint mondja, a vérkeringést élénkíti. Az uj szépitési mód e divatja hihetetlenül elterjedt. A londoni szalonokban mindenfelé találni pizsamába öltözött hölgyeket, akik a szoba közepén fejükön állanak. Ha látogató jön, nem Zavartatják magukat, hanem egyik lábuk intésével arra hívj ák fel, hogy foglaljon helyet, mig elvégzik a “tornagyakorlatot.” A pattersoni selyemszövőmunkások sztrájkjának kihatása van az egész textile iparra PATERSON, N. J. — (Saját tudósítónktól.) Nem régen beszámoltam a Bérmunkás olvasóinak, hogy Paterson, Passaic, Lodi és környéke selyemszövő és textile gyáraiban alkalmazott munkások egyre nagyobb panasszal vannak, hogy az unió, amely az American Federation of Labor kötelékében van, az unió dues össze szedésén kívül a munkások között nem tevékenykedik és ezt a gyárosok ki is használják a munkabérek és a munkaalkalma letörésére. Egész munkáscsoportokat, akik hónuk alatt a papirosba csomagolt száraz lunch-al jelennek meg a munkán küldenek haza, hogy azokat kiéheztetve még türelmesebb rabszolgákká tegyék. A munkásság elégedetlenséget kihasználja a CIO. Hetekkel ezelőtt megkezdte az unió átcsoportosítását és tagadhatatlan, hogy a munkások szívesen látták, mert nem törődnek már semmivel csak, hogy megszabaduljanak az AFofL-től.. A CIO, hogy a szövő munkásoknak mutasson valamit Paterson, N. J.-ben hatezer selyemszövőmunkást sztrájkba szólított, hogy a munkások leromlott munkaviszonyait rendezze, miután a gyárosok arról előzőleg hallani sem akartak. A sztrájkban a munkások, mint a múltban, most is százszázalékosan vesznek részt és az ösz- szetartás is kielégítő. A sztrájk vezetőség szerint, ha rövidesen megegyezés nem lesz, New England, New York, New Jersey és Pennsylvania államokban 60,000 szövőmunkás fogja ott hagyni a munkát, hogy segítsék a patersoniakat és ugyan akkor a maguk helyzetén is javítsanak. Ebben a megmozdulásban is a munkásoknak nemcsak a munkáltatókkal kell majd megküzdeni a harcot, de az AFofL-el is, amely nem fogja szónélkül hagyni, hogy több százezer szövőmunkást, akik adófizetők voltak ilyen egyszerűen elveszítsenek. Közel 300,000 WPA munkást tettek le egy hónap alatt WASHINGTON, D. C. — Hivatalos kimutatás szerint június 19-től július 17-ig 299,115 munkást bocsátottak el a WPA szolgálatából. Közel háromszáz ezer ember kerül munka és kenyér nélkülivé. Hogy valóban az éhség listára kerülnek ezek a munkások bizonyítéka annak, hogy nemcsak a WPA munkálatait financirozó pénztár ürült ki, de a városok vagy megyei segély pénztárak is. És ebben a helyzetben vannak munkáltatók, akik a munkaidőt nem leszállítani akarják, de még felemelni, hogy a munka- nélküliek munkába állítása helyett még több munkás kerüljön koldus képpen az utcára.
