Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-08-14 / 958. szám
1937 augusztus 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal MAGYARORSZÁGI STATISZTIKA: A nők kenyérharca Alig három évtizede csak, hogy a dolgozó nők hatalmas- arányú előretörése megindult. Alig harminc éve csak, hogy diadalmas előnyomulásuk előbb munkához való jogukat, kivívta. Amikor a világhágoru őrülete egyenruhába bujtatta a férfiakat és a termelő munka békés szerszámai helyett gyilkoló fegyvert kényszeritett a kezükbe, akkor kezdődött meg nagyobbarányu beözönlésük a kereső pályákra. S ma ott tartunk, hogy Oroszországban 76 millió nő közül 39 millió, tehát több mint' 50 százalék a kereső. Franciaország 21 milliónyi nőnépességéből is közel 8 millió, tehát csaknem 40 százalék kereső pályán van. De Angliában, Németországban, Dániában, Svájcban, Svédország ban, Japánban és Magyarországon is minden harmadik-negyedik nő versenyt dolgozik már a férfiakkal. Ám amikor a mai idők súlyos viharaiban sorra kidőlnek és kiszorulnak a munka sáncaiból még az erősebb fizikumú, szakképzettebb és tanultabb férfiak is, a benmaradók- nak pedig kemény tülekedéssel és nehéz ököllel kell har- colniok az egyre nehezebben megszerezhető kenyérért, bizony egyre súlyosabb helyzetbe kerülnek a legtöbbször csak esőbb munkaerejükkel versenyezhető, keresetre utalt nők is. Azt szokták mondani, hogy a nő legszebb hivatása és természettől adott rendeltetése az, hogy mint anya és feleség életét családjának szentelje. De vájjon megvan-e ez a lehetőség akkor, amikor az egész világon, minden civilizált államban nőfelesleg van? Hiszen Budapesten a 15—60 évesek csoportjában 74.485 azoknak a nőknek a száma, akiknek még akkor sem jutna pár, ha itt minden férfi megnősülhetne. És a valóságban 124.948 olyan 20 éven felüli hajadon nő van, akinek nincs és nem is volt férje. A magukra utalt, férjhez- menni nem tudó nők életlehetőségének a megteremtése olyan kérdéssé nőtt igy, amely már nemcsak a nők ügye. Túlnőtt az érdekharcokon. Olyan társzámolni kell. Valóban időszerű volt tehát, hogy dr. Illyefalvi I. Lajos, a pesti statisztikai hivatal érdemes igazgatója napirendre tűzte ennek a megvilágítását. És helyesnek választott akkor, amikor ennek a munkának az elvégzésével doktor Molnár Olgát, a hivatal kiváló képeségü főtisztvise- léjét bízta meg. “A női munkaerők számának az alakulása a székesfővárosban” címmel most jelent meg ez a nagyszabású tanulmánya. És amikor nemének védelmében bátor kiállással küzd a német példának egyre fenyegetőbb közeledése miatt a nők visszaszorítására irányuló elfogult törekvésekkel szemben, akkor a pártatlan statisztika fegyvereivel: pontos számadataival harcol a nemcsak szociális, hanem gazdasági szempontból is nagyjelentőségű női munka kikapcsolása ellen. Egy pár jellemzőbb adatát ér* demes külön is kimutatni. A világháború formálta át igazán a nő élethivatását a fővárosban. A háború állította eket először a hadbavonultak helyére. Ez kényszeritette őket családföntartására — a hősi halottak helyett. Az tette őket özveggyé, árvává, támasznélkülivé — és a megmaradt férfiak versenytársaivá. Ezt mutatják a számok. 1900- ban 360.683 férfival szemben még csak 372.657 nő volt Budapesten. A különbség tehát alig 12.000. 1910-ben sem több 13.000 főnél. De a háború évtizedében a férfiak száma a bevándorlás ellenére 2314-gyel fogyott, mig a nőké 50.949-cel növekedett. Ma ott tartunk, hogy 459.624 férfival szemben 546.560 nő van Budapesten. S mert a munkára utalt nők a vidéken nem jutottak megfelelő megélhetéshez, a fővárosba törekedtek. így történt, hogy amig az utolsó harminc év alatt a természetes szaporodás csak 51.000-nyi többletet eredményezett, addig 85.000 férfi mellett 136.00 nő özönlött fel, hogy itt próbáljon szebb jövőt, több munkaalkalmat — jobb megélhetést keresni . . . De ezt mutatják a kormegoszlás adatai is: A 15 éven aluliak között harminc évvel ezelőtt 100 fiúra 103 hasonlókorú leány jutott. És most csak 99 az arány. Változatlan maradt a 60 éven felülieknél is a 100 férfira eső 135-ös arany. De amig a 15—40 éves korban harminc évvel ezelőtt csak 101 nő esett 100 férfira, addig most 124 az arány. És 103-ról 117- re ugrott a 40—60 évesek között a nők többlete. A produktiv férfinépességet tizedelő háború — és az azt követő “béke” válságos évei nyomtak erre az áldatlan korra ilyen maradandó bélyeget. Ezt súlyosbította a racionalizálással és a fejlődő géptechnikával kiszorítottak helyén alkalmazott olcsóbb női munkaerők tömege. (Folyt, a 8-ik oldalon.) NYUGTÁZÁS. Jul. 3-tól — Aug. 6-ig. Előfizetéseket küldtek: G. Mészáros, Cleveland.___ 1 A. Molnár, Cleveland........... 1 G. Bakos, Los Angeles....... 2 M. Fekete, Coraopolis......... 2 A. Kucher, Pittsburgh........ 4 P. Pika, Chicago................... 1 J. Jójárt, Cleveland............. 1 H. Varjú, Chicago............... 1 A. Solat, New York............... 1 Mrs. Kovács, Detroit........... 1 J. Rascan, Bridgeport........ 1 A. Alakszay, Akron............... 2 M. Bertus, Harrison City.... 1 A. Pecső, Cleveland............. 1 G. Nagy, New York............. 1 J. Kollár, Cleveland............... 1 D. Hidó, Bedford______ 1 M. Stefankó, Brooklvn....... 1 G. Lutzai, Detroit.............. 1 L. Bauer, Newark................. 1 D. Szilveszter, Detroit......... 1 Isabella Nagy, New York.... 2 F. Szüch, So. Bend............... 4 J. Zsurzsa. Detroit............... 1 J. Zára, Chicago. ................. 3 L. Hodor, New York.......... 1 TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — (8) igazhitű hívők, de ne úgy, hogy meghallgatjátok, amit egy iszákos hazudik. Ugyanekkor igy szólt Gerasim Dut- lovhoz: — Rámutatsz a fivéredre; csakhogy őt nem a parasztgyülés hívta katonának, hanem tarthatatlanságáért adta őt oda az uraság. így tehát ő nem lehet számodra kifogás. Gerasim még végig se mondta, amikor előlépett a hosszú és sárga Melnicsni Fje- dor és kezdte komoran: — Ez az éppen, uraim, beadják azt, akit éppen kigondolnak maguknak és akkor azután a gyülekezet hozzon mindent rendbe. Az asszony határozta úgy, hogy a fiad menjen, te azonban nem akarod ezt; kérd tehát a nagyságos asszonyt, talán megparancsolja nékem, egyedülállónak, hogy hagyjam itt a gyermekeimet és menjek katonának. Ez éppen az, amit törvénynek neveznek — mondotta mérgesen, kezével elhárító mozdulatot tett és újra visszaült korábbi helyére. A vöröshaj u Roman, kinek egyik fiat kijelölték katonának, felkapta fejét és mormogta. — Igen, ez igy van! — és bánatában most leült a bejáró lépcsőjére. Csakhogy ez nem volt még valamennyi hang, mely egyszerre beszélt. Nem csupán a hátulállók beszélgettek tulajdon ügyeikről, hanem a fecsegők se feledkeztek meg kötelezettségükről — Pontosan igy van, igazhitű gyülekezet — mondotta a kis Sidkov, amikor is megismételte Dutlov szavait; keresztény módon kell ítélkezni. Keresztény módon úgy érti, testvérkém, kell ítélkezni! .— Lelkiismerete szerint kell Ítélkezni, kedves jó barátom — szólt a jó- lelkü Chrapkov, amikor is megismételte Kopülov szavait és köpenyénél húzta Dutlovot. — Ez tehát az uraság akarata vo(t nem pedig a gyűlés döntése. — Nagyon helyesen! Ez igy is van- — mondották mások. — Ki hazudik itt részegen ? — felelte Resun. — Talán te itattál le engem, vagy talán a fiad, kit úgy szednek fel az utón, fogja szememre vetni, hogy pálinkát iszom. Nos hát, pajtikám, határozni kell. Ha meg akartok kegyelmezni Dutlovéknak, még ha kijelölitek a “kétfias”-okat is, de még ha kijelölitek az egyedülállókat is, mégis csak nevetni fog rajtunk. — Dutlov menjen! Mit kell itt beszélni ! — Természetsen! A “háromfias”-ok- nak kell először sorra kerülni — mondották más hangok. — Hallgassátok meg előbb, mit parancsol az úrnő. Mihajlovics Jegor mondott olyasfélét, hátha belső szolgát küldenek regrutának — mondja valakinek a hangja. Ez a megjegyzés kissé tompította a ci- vódást; de csakhamar újra fellobbant és megint személyeskedés lett belőle. Ignác, akiről Resun azt mondotta, hogy az utcán szedték fel, kezdte bebizonyítani az asztalosnak, hogy átvonuló ácsoktól ellopott egy fűrészt és részegen majd hogy agyon nem verte a feleségét. Resun azt felelte, hogy veri a feleségét józan fejjel és részegen és hosa se eleget és ezzel valamennyit megnevettette. De a fűrészért hirtelen haragos lett, közelebb lépett Ignáchoz és kezdte kérdezni: — Ki lopott? — Te loptál! — felelte bátran az erős Ignác és még közelebb ment hozzá. — Ki lopott? Nem te voltál? — ordította Resun. — Én nem, de te! — ordította Ignác. A fűrész után szó került egy ellopott lóra, egy zsák zabra, valamilyen kis sáv szántóföldre, valamilyen holttetemre. És a két paraszt most oly borzalmas dolgokat vetett egymás szemére, hacsak a századrésze lett volna igaz, akkor törvény szerint máris Szibériába kellett volna őket küldeni, legalább is a telepekre. Dutlov ezalatt a védekezés egy másik módját választotta. Nem tetszett neki a fiú ordítása; rászólt és azt mondta: — Ez vétek! Elhallgas, mondom! — Most pedig ő maga kezdte magyarázni, hogy “háromfias” nemcsupán az, akinek három fia lakik házában, hanem még az is, aki felosztotta a földjét. És még egyszer ráutalt Starostinra. Starostin csak mosolygott maga elé, krákogott, simogatta a szakállát a gazdag paraszt arckifejezésével és azután azt felelte, hogy eldönti majd ezt az uraság. 5. Most jött ki valóban a házból Mihajlovics Jegor. A fejekről lekerült a kalap és amikor az intéző közelebb jött, hajadon fővel állottak ott lassanként valamennyien és elhalkultak és végül elnémultak. Mihajlovics Jegor az iroda lépcsőjén állt és intett, hogy szólni akar és amint most végignézett a gyülekezeten, egészen másképpen hatott, mint a nagy(Folytatjuk.)
