Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-08-14 / 958. szám

1937 augusztus 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal MAGYARORSZÁGI STATISZTIKA: A nők kenyérharca Alig három évtizede csak, hogy a dolgozó nők hatalmas- arányú előretörése megindult. Alig harminc éve csak, hogy diadalmas előnyomulásuk előbb munkához való jogukat, kivív­ta. Amikor a világhágoru őrüle­te egyenruhába bujtatta a fér­fiakat és a termelő munka bé­kés szerszámai helyett gyilko­ló fegyvert kényszeritett a ke­zükbe, akkor kezdődött meg nagyobbarányu beözönlésük a kereső pályákra. S ma ott tar­tunk, hogy Oroszországban 76 millió nő közül 39 millió, tehát több mint' 50 százalék a ke­reső. Franciaország 21 millió­nyi nőnépességéből is közel 8 millió, tehát csaknem 40 száza­lék kereső pályán van. De Ang­liában, Németországban, Dá­niában, Svájcban, Svédország ban, Japánban és Magyaror­szágon is minden harmadik-ne­gyedik nő versenyt dolgozik már a férfiakkal. Ám amikor a mai idők sú­lyos viharaiban sorra kidőlnek és kiszorulnak a munka sán­caiból még az erősebb fiziku­mú, szakképzettebb és tanul­tabb férfiak is, a benmaradók- nak pedig kemény tülekedés­sel és nehéz ököllel kell har- colniok az egyre nehezebben megszerezhető kenyérért, bi­zony egyre súlyosabb helyzetbe kerülnek a legtöbbször csak esőbb munkaerejükkel verse­nyezhető, keresetre utalt nők is. Azt szokták mondani, hogy a nő legszebb hivatása és ter­mészettől adott rendeltetése az, hogy mint anya és feleség éle­tét családjának szentelje. De vájjon megvan-e ez a lehető­ség akkor, amikor az egész vi­lágon, minden civilizált állam­ban nőfelesleg van? Hiszen Budapesten a 15—60 évesek csoportjában 74.485 azoknak a nőknek a száma, akiknek még akkor sem jutna pár, ha itt minden férfi meg­nősülhetne. És a valóságban 124.948 olyan 20 éven felüli ha­jadon nő van, akinek nincs és nem is volt férje. A magukra utalt, férjhez- menni nem tudó nők életlehe­tőségének a megteremtése olyan kérdéssé nőtt igy, amely már nemcsak a nők ügye. Túlnőtt az érdekharcokon. Olyan tár­számolni kell. Valóban időszerű volt tehát, hogy dr. Illyefalvi I. Lajos, a pesti statisztikai hivatal érde­mes igazgatója napirendre tűz­te ennek a megvilágítását. És helyesnek választott akkor, ami­kor ennek a munkának az elvégzésével doktor Mol­nár Olgát, a hivatal ki­váló képeségü főtisztvise- léjét bízta meg. “A női munka­erők számának az alakulása a székesfővárosban” címmel most jelent meg ez a nagyszabású tanulmánya. És amikor nemé­nek védelmében bátor kiállással küzd a német példának egyre fenyegetőbb közeledése miatt a nők visszaszorítására irányu­ló elfogult törekvésekkel szem­ben, akkor a pártatlan statisz­tika fegyvereivel: pontos szám­adataival harcol a nemcsak szo­ciális, hanem gazdasági szem­pontból is nagyjelentőségű női munka kikapcsolása ellen. Egy pár jellemzőbb adatát ér* demes külön is kimutatni. A világháború formálta át igazán a nő élethivatását a fő­városban. A háború állította eket először a hadbavonultak helyére. Ez kényszeritette őket családföntartására — a hősi halottak helyett. Az tette őket özveggyé, árvává, támasznél­külivé — és a megmaradt fér­fiak versenytársaivá. Ezt mutatják a számok. 1900- ban 360.683 férfival szemben még csak 372.657 nő volt Bu­dapesten. A különbség tehát alig 12.000. 1910-ben sem több 13.000 főnél. De a háború év­tizedében a férfiak száma a be­vándorlás ellenére 2314-gyel fogyott, mig a nőké 50.949-cel növekedett. Ma ott tartunk, hogy 459.624 férfival szemben 546.560 nő van Budapesten. S mert a munkára utalt nők a vi­déken nem jutottak megfelelő megélhetéshez, a fővárosba tö­rekedtek. így történt, hogy amig az utolsó harminc év alatt a természetes szaporodás csak 51.000-nyi többletet eredménye­zett, addig 85.000 férfi mellett 136.00 nő özönlött fel, hogy itt próbáljon szebb jövőt, több mun­kaalkalmat — jobb megélhetést keresni . . . De ezt mutatják a kormeg­oszlás adatai is: A 15 éven alu­liak között harminc évvel eze­lőtt 100 fiúra 103 hasonlókorú leány jutott. És most csak 99 az arány. Változatlan maradt a 60 éven felülieknél is a 100 férfira eső 135-ös arany. De amig a 15—40 éves korban har­minc évvel ezelőtt csak 101 nő esett 100 férfira, addig most 124 az arány. És 103-ról 117- re ugrott a 40—60 évesek kö­zött a nők többlete. A produk­tiv férfinépességet tizedelő há­ború — és az azt követő “béke” válságos évei nyomtak erre az áldatlan korra ilyen maradan­dó bélyeget. Ezt súlyosbította a racionalizálással és a fejlődő géptechnikával kiszorítottak he­lyén alkalmazott olcsóbb női munkaerők tömege. (Folyt, a 8-ik oldalon.) NYUGTÁZÁS. Jul. 3-tól — Aug. 6-ig. Előfizetéseket küldtek: G. Mészáros, Cleveland.___ 1 A. Molnár, Cleveland........... 1 G. Bakos, Los Angeles....... 2 M. Fekete, Coraopolis......... 2 A. Kucher, Pittsburgh........ 4 P. Pika, Chicago................... 1 J. Jójárt, Cleveland............. 1 H. Varjú, Chicago............... 1 A. Solat, New York............... 1 Mrs. Kovács, Detroit........... 1 J. Rascan, Bridgeport........ 1 A. Alakszay, Akron............... 2 M. Bertus, Harrison City.... 1 A. Pecső, Cleveland............. 1 G. Nagy, New York............. 1 J. Kollár, Cleveland............... 1 D. Hidó, Bedford______ 1 M. Stefankó, Brooklvn....... 1 G. Lutzai, Detroit.............. 1 L. Bauer, Newark................. 1 D. Szilveszter, Detroit......... 1 Isabella Nagy, New York.... 2 F. Szüch, So. Bend............... 4 J. Zsurzsa. Detroit............... 1 J. Zára, Chicago. ................. 3 L. Hodor, New York.......... 1 TOLSZTOJ: POLIKUSKA — TÁRSADALMI REGÉNY. — (8) igazhitű hívők, de ne úgy, hogy meg­hallgatjátok, amit egy iszákos hazudik. Ugyanekkor igy szólt Gerasim Dut- lovhoz: — Rámutatsz a fivéredre; csak­hogy őt nem a parasztgyülés hívta ka­tonának, hanem tarthatatlanságáért ad­ta őt oda az uraság. így tehát ő nem le­het számodra kifogás. Gerasim még végig se mondta, amikor előlépett a hosszú és sárga Melnicsni Fje- dor és kezdte komoran: — Ez az éppen, uraim, beadják azt, akit éppen kigondol­nak maguknak és akkor azután a gyüle­kezet hozzon mindent rendbe. Az asszony határozta úgy, hogy a fiad menjen, te azonban nem akarod ezt; kérd tehát a nagyságos asszonyt, talán megparancsol­ja nékem, egyedülállónak, hogy hagyjam itt a gyermekeimet és menjek katonának. Ez éppen az, amit törvénynek neveznek — mondotta mérgesen, kezével elhárító mozdulatot tett és újra visszaült koráb­bi helyére. A vöröshaj u Roman, kinek egyik fiat kijelölték katonának, felkapta fejét és mormogta. — Igen, ez igy van! — és bá­natában most leült a bejáró lépcsőjére. Csakhogy ez nem volt még vala­mennyi hang, mely egyszerre beszélt. Nem csupán a hátulállók beszélgettek tulajdon ügyeikről, hanem a fecsegők se feledkeztek meg kötelezettségükről — Pontosan igy van, igazhitű gyü­lekezet — mondotta a kis Sidkov, ami­kor is megismételte Dutlov szavait; keresztény módon kell ítélkezni. Keresz­tény módon úgy érti, testvérkém, kell ítélkezni! .— Lelkiismerete szerint kell Ítélkez­ni, kedves jó barátom — szólt a jó- lelkü Chrapkov, amikor is megismétel­te Kopülov szavait és köpenyénél húz­ta Dutlovot. — Ez tehát az uraság akarata vo(t nem pedig a gyűlés dön­tése. — Nagyon helyesen! Ez igy is van- — mondották mások. — Ki hazudik itt részegen ? — fe­lelte Resun. — Talán te itattál le en­gem, vagy talán a fiad, kit úgy szed­nek fel az utón, fogja szememre vet­ni, hogy pálinkát iszom. Nos hát, paj­tikám, határozni kell. Ha meg akartok kegyelmezni Dutlovéknak, még ha ki­jelölitek a “kétfias”-okat is, de még ha kijelölitek az egyedülállókat is, még­is csak nevetni fog rajtunk. — Dutlov menjen! Mit kell itt be­szélni ! — Természetsen! A “háromfias”-ok- nak kell először sorra kerülni — mon­dották más hangok. — Hallgassátok meg előbb, mit pa­rancsol az úrnő. Mihajlovics Jegor mondott olyasfélét, hátha belső szolgát küldenek regrutának — mondja valaki­nek a hangja. Ez a megjegyzés kissé tompította a ci- vódást; de csakhamar újra fellobbant és megint személyeskedés lett belőle. Ignác, akiről Resun azt mondotta, hogy az utcán szedték fel, kezdte bebizo­nyítani az asztalosnak, hogy átvonuló ácsoktól ellopott egy fűrészt és részegen majd hogy agyon nem verte a feleségét. Resun azt felelte, hogy veri a feleségét józan fejjel és részegen és hosa se eleget és ezzel valamennyit megnevettette. De a fűrészért hirtelen haragos lett, köze­lebb lépett Ignáchoz és kezdte kérdezni: — Ki lopott? — Te loptál! — felelte bátran az erős Ignác és még közelebb ment hozzá. — Ki lopott? Nem te voltál? — ordítot­ta Resun. — Én nem, de te! — ordította Ignác. A fűrész után szó került egy ellopott lóra, egy zsák zabra, valamilyen kis sáv szántóföldre, valamilyen holttetemre. És a két paraszt most oly borzalmas dolgokat vetett egymás szemére, hacsak a század­része lett volna igaz, akkor törvény sze­rint máris Szibériába kellett volna őket küldeni, legalább is a telepekre. Dutlov ezalatt a védekezés egy másik módját választotta. Nem tetszett neki a fiú ordítása; rászólt és azt mondta: — Ez vétek! Elhallgas, mondom! — Most pedig ő maga kezdte magyarázni, hogy “háromfias” nemcsupán az, akinek há­rom fia lakik házában, hanem még az is, aki felosztotta a földjét. És még egyszer ráutalt Starostinra. Starostin csak mosolygott maga elé, krákogott, simogatta a szakállát a gaz­dag paraszt arckifejezésével és azután azt felelte, hogy eldönti majd ezt az ura­ság. 5. Most jött ki valóban a házból Mihaj­lovics Jegor. A fejekről lekerült a kalap és amikor az intéző közelebb jött, haja­don fővel állottak ott lassanként vala­mennyien és elhalkultak és végül elné­multak. Mihajlovics Jegor az iroda lép­csőjén állt és intett, hogy szólni akar és amint most végignézett a gyülekezeten, egészen másképpen hatott, mint a nagy­(Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents