Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-08-14 / 958. szám

1937 augusztus 14. BÉRMUNKÁS 5 oldal AZ OROSZ FORRADALOM TANULSÁGAI (Befejező közlemény.) Visszatekintve az orosz for­radalom röviden vázolt húsz esztendejére, kíséreljük meg lemérni jelentőségét és legfon­tosabb tanulságát. Mindenekelőtt azt a tényt állapítanám meg, hogy a tisz­ta kommunizmus, vagyis az a rendszer, amelyben mindenki képességei szerint dolgozik és szükséletei szerint részesül el­látásban, gyakorlatilag megva- lósithatatlannak bizonyult. An­nak bizonyult hosszú kísérlete­zések után, amelyek során lé- pésről-lépésre vissza kellett vo­nulnia azzal a szükségszerűség­gel szemben, hogy a gazdasági életet minden egyes embernek a jobb jövedelemért való ver­senyére lehet csak alapítani. Szovjetoroszország és hívei azt állítják, hogy ha meg is enged­ték az egyenlőtlenséget, a ki­zsákmányolást mindenesetre megszüntették. Ha egy igazga­tó jövedelme annyi, mint har­minc munkásé, ez csak azért van, mert az ő munkája har­mincszor értékesebb, tehát ki­zsákmányolásról itt nincs szó. De ez az érv pontosan ugyanaz, mint amelyet a liberális köz­gazdászok hoznak föl a jövedel- meg egyenlőtlensége mellett. Az oroszok arra hivatkozhat­nak, hogy állami gazdálkodás mellett inkább lehet biztosítani a jövedelemnek olyan fokoza­tosságát, amely minden állam­polgárnak az ő munkájával egyenértékű ellátást juttat. Eb­ben igazuk lehet. Egy gyár tu­lajdonjoga örökölhető, mig az igazgatói állás nem. A tapasz­talat azonban sok országban azt mutatja, hogy a közszolgá­lati állásokat többnyire ama kö­rökhöz tartozó családok tagjai töltik be, amelyek azokban va­lamikor elhelyezkedtek. Minden­ki tudja, hogy vannak papcsa­ládok és vannak katonacsalá­dok. Németországban voltak nagy professzorcsaládok; Ang­liában, azt hiszem, vannak mi­nisztercsaládok. A kézművesség nagymértékben “öröklődik vannak hóhércsaládok és cir­kuszi akrobatacsaládok. Az ott­hon formáló hatása és a korai érintkezés egy bizonyos foglal­kozási körrel nagymértékben hozzájárul ahoz, hogy az ifjú maga is belenőj jön ebbe a kör­be és annak tagjává legyen. Nem látom be, hogy Oroszor­szágban ez miért lenne más­képp. Ha viszont másfelől a ka­pitalizmuson belül a magánja­vak átszállását az örökösödési adó révén tovább korlátozzák, a társadalmi igazságtalanság mértéke mindkét rendszerben körülbelül egyenlővé válhatik. Az orosz kísérlet első tanulsá­gaként tehát azt vonnám le, hogy a jövedelem-különbsége­ket lehetetlen megszüntetni, vagy akár csak valóban nagy mértékben csökkenteni is. A második kérdés, amelyet az orosz kísérlet nagy mérték­ben tisztázott, az, hogy a gaz dasági rendszerben mekkora szerepe lehet a közüzemi terme­lésnek. Azt látjuk, hogy a nagy­ipart és nagykereskedelmet az állam át tudja venni és többé- kevésbé eredményesen vezethe­ti. De az is bebizonyult az orosz kísérlet során, hogy az állami vállalatok számára is valami­lyen ár- és profitrendszernek kell irányt szabnia, amely rend­szer, ha nem is egyezik meg teljesen a kapitalizmussal, elvi­leg nem különbözik tőle. A különbség, úgy hiszem, valóbam csupán történeti. A szovjet, kezdetben abból az elv­ből indulva ki, hogy a terme­lést az államnak kell irányíta­nia, a kényszerűség hatása alatt mindinkább alávetette azt az ár és profit irányításának. A nyugati országokban a fejlő­dés iránya éppen ellenkező volt: fentartvá azt a hagyományos elvet, hogy az üzleti életnek az árakon és a profiton kell ala­pulnia, a kényszerűség hatása alatt mind nagyobb teret en­gedtek az állam megszorításá­nak és támogatásának. Az orosz forradalom második tanulsága tehát megerősíteni látszik azt a tételt, hogy a gaz­dasági életet az árnak és a pro­fitnak kell irányítania, ame­lyeknek hatásait azonban többé vagy kevésbé az állami tevé­kenység van hivatva ellenőriz­ni. Az a következtetés tehát, amelyet a második tanulságból levonhatunk, konzervatív — A múlt évben az Industrial Workerban Burkhart munkás­társunk, egy nagyon beható vizsgálat eredményeképpen az autó iparban a nagymértékű ólommérgezést ismertette, va­lamint azt is, hogy miután ezen betegséget megkapják a mun­kások, nem képesek többet olyan munkán maradni, mert még kigyógyulás után is visz- sza esnek, mihelyt ezen mérges anyaggal dolgoznak. Meglehet, hogy Burkhart munkástársunk ezen cikke foly­tán, most a UAW unión egy vizsgálati klinikát nyitott, ahol az unión által alkalmazott ezen irányban hires orvosok vizs­gálják. A gyárosok nem igen akiket a külömböző gyárak bi­zottságai oda küldenek. Az első vizsgálatot éppen a Briggstől szemelték ki, akik között Burkhart jelentése sze­rint is, legtöbb ilyen ólommér­gezést kaptak. Ezelőtt lefizetés­sel intézték el, az ilyen mérge­zéseket, most az unión arra kényszeríti a gyárvezetőséget, hogy ilyen esetekben áthelyez­ze a munkásokat, olyan helyek­re ahol, távol vannak a mér­gezést előidéző anyagoktól. Ez tette szükségessé, hogy az uniónnak legyenek megbízható orvosai, akik a gyári orvosok felületes vizsgálatait felülvizs­gálja. A gyárosok nem igen akarják elismerni az ipari be­tegségeket, melyet sok esetben savak, gázok, sok más mérges dolgok használata folytán ez­rek megkapnak. A vizsgálati bizottságnak a feje Dr. Fredrick, C. Lendrum, Michigan állami egyetemet vég­éppen úgy, mint mint az, ame­lyik az elsőből adódik. És ugyanilyen következtetés fo­lyik a harmadik tanulságból is, amely politikai természetű. Az orosz forradalom politikai tanulsága az, hogy a munkás- osztály nem alapozhatja meg hatalmát, mint az osztályharc elmélete tanítja, pusztán azál­tal, hogy megsemmisít egy ma­roknyi gazdag kapitalistát. A nehézségek csak akkor kezdőd­nek, amikor a kapitalistáktól megszabadultak. Az értelmiségi osztályok elkeseredett ellenál­lás nélkül nem hajlandók alá­vetni magukat a munkásosz­tály uralmának és az alacso­nyabb középosztály tömegei még hatásosabban fognak har­colni a magántulajdon rendsze­réért, amelyet megszoktak. Az én hazámban az a közmondás járja, hogy “a gazda szeme hiz­lalja a jószágot.” Az orosz kí­sérlet tudományosan bebizo­nyította, hogy a jószág ponto­san olyan arányban fogy, ami­lyen mértékben távolodik tőle a gazda szeme. Az orosz forra­dalom története bebizonyította, hogy a munkásosztály igen ve­szélyes helyzetbe sodorja önma­gát, amikor akcióját az osztály­harc elméletére alapítja. zett és két évet a wisconsini egyetem ilyen ipari betegsége­ket tanulmányozó, kutató bi­zottságnak volt a főnöke. Hogy milyen ellenállásra le­het lesz számítani a gyárosok részéről, azt az is bizonyítja, hogy orvosi, ipari és jogi bizott­ságokat kellett a klinikával kap­csolatosan felállítani és egyen­lőre csak olyan gyárakban foly­tathatja a vizsgálatokat, ahol erre célra külön egyezmény van az unión és a gyárosok kö­zött. Dr. Lendrum mellé, Dr. Ja­mes E. Davis, Dr. Nathan Brickwell és Dr. Shamarya Kleinman lettek kinevezve. Az ipari bizottságban három UAW tisztviselő, Mazey, Addes és W. Reuther vannak. A jogi tanács tagjai az unión jelen­legi ügyvédei, Dr. I. W. Ruskin, aki most is jogtanácsosa az uni- onnak, orvosi ügyekben lesz a főnöke ezen bizottságnak. Bár ez a vizsgálati klinika nem ad orvosi kezelést, de ugyan akkor azt rákényszeríti a gyárosokra, melyet ez előtt legtöbb esetben kikerültek, de közismert dolog, hogy legtöbb ilyen ipari betegségnek egyedü­li orvossága, hogy olyan hely­re kerüljön a beteg dolgozni, ahol nincs érintkezésben a be­tegséget előidéző anyagokkal. Az unión erre vonatkozólag megegyezést kötött a gyárosok­kal, de ugyan akkor nagyon nehéz volt még a betegségeket és annak okait is elismertetni, legnehezebb volt az áthelyezést kivívni. Csak hár^m hónapja, hogy ilyen irányban intézkedé­seket erőszakolt ki az unión. ■ E három konzervatív konk­lúzió után le kell vonnom egy negyediket is, amely már más irányú. Ez a negyedik konklúzió nem a liberális rendszer igazo­lását célozza, hanem épp ellen­kezőleg, vádat jelent ellene. Ez a következtetés szellemi termé­szetű. A két orosz ötéves terv korszaka azt példázza, hogy le­hetnek nagy célok, amelyek egy közösség gazdasági életén ural­kodnak. Lehet, hogy ezek az erőfeszítések kevés eredmény­nyel jártak, sőt az is lehet, hogy hatásuk káros volt. De szellemi jelentőségük az ilyen meggondolásoktól független. Az ilyen hatás ereje abban áll, hogy a népnek életcélt tud ad­ni. A liberális gazdasági élet nem képes tudatossá tenni az em­berek számára annak a közös munkának értelmét, amelyben mindnyájan résztvesznek. Lá­tókörüket közvetlen érdekeire egy uj életformára adott pél­dát, amelyben minden ember abban a tudatban végzi minden­napi munkáját, hogy közös célt szolgál. Ilyképpen világszerte nagy mértékben megerősítette azt az uj szellemet, amely azt kövételi, hogy a gazdasági élet­ben szociális céltudatosság ural­kodjék. Fentebb említettem, hogy a német fasizmus és Roosevelt politikája szintén ennek a szel­lemnek felel meg. Mindkettő gazdasági öntudatosságra törek­szik, a szovjettől különböző po­litikai rendszerek utján; olyan rendszerekkel, amelyek nem a munkásosztály uralmán ala­pulnak. Hitler egyenesen meg­döntötte a munkásság politikai uralmát és a maga hatalmát főképpen a középosztály alsóbb rétegeire alapítja. Roosevelt egyáltalán ki akarja küszöbölni az osztályharcot. Hogy mi fog történni a többi országban, amelyek még többé-kevésbé, a liberális gazdaság alapján áll­nak, ma még nem tudjuk. Az az eszme, hogy a gazdasági élet­ben szociális öntudat uralkod­jék, csak most kezdte meg tör­ténelmi útját. Úgy vélem, hogy ez a jelen századnak alapvetőbb történelmi hatóereje lesz, mint a nemzeti eszme és hogy az ezért folyó küzdelem mindaddig be fogja tölteni a közéletet, amig ez a közvélemény ésszerű kielégülést nem nyer. Polányi Mihály. Néhány folytatásban közöl­tük Polányi Mihálynak az “Orosz forradalom tanulságai” értekezését, hogy alkalmat ad­junk olvasóinknak arra, hogy minden párt és gazdasági politika mentes megvilágítás­ban is megismerjék ezt a hely­zetet. Esetről-estere elmondottuk a magunk véleményét az orosz újjászületéssel szemben, úgy­szintén építő kritikánkat az ott használt eszközökkel szemben, igy szükségtelen külön kihang­súlyoznunk, hogy Polányi Mi­hály “következtetései” gyak­ran eltérnek a mi megállapítá­sainktól. Szerk. Az ipari betegségek a helyes vizsgálat alatt

Next

/
Thumbnails
Contents