Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-08-07 / 957. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 augusztus 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: évre —.................. $2.00 One Year __________ $2.00 félévre .............. 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. TELEPHONE: GArfield 7114. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD 42 A világháború réme szemben túlságosan gyengének bizonyult a japán haderő, tehát vissza lépett. Most újabban ismét Kínával kísérletezik és a beérkező hírek szerint csak órák kérdése lehet a nyílt háború kitörése. A guerilla harcok már folyamatban vannak és a vér folyik. A világháború kirobbanásához két gyujtózsinór szolgáltatja a szikrát. Európában Spanyolországban van elhelyezve, Ázsiában pedig Kínában. Akár az egyik, akár a másik ég el, robbanás követi azt, amely lángba borítja a világot. Az ágyú töltelék ismét a világ munkássága lesz Azok fogják egymás vérét ontani patakokban. Pedig a ma élők közül még sokaknak élénk emlékezetében van az elmúlt világháború által okozott borzalmak. Sokan tudják, hogy a lelkesítő jelszavak hazugok voltak és akik a harcban résztvettek, azok életüket adták, akik pedig megmaradtak azoknak nyomort és szenvedést juttatott a háború. A háború a kapitalista osztály i rdekét szolgálja, de a félrevezetett munkássággal vivatják azt meg. A háború réme ismét küszöbön van. Millió és millió munkáséletet fognak ismét elpusztítani. Mi a válassza a munkásságnak? Ismét ellentállás nélkül fogja vágóhidra vinni fáradt testét, vagy szervezkedik az osztáyharc alapján álló EGY NAGY SZERVEZETBE és szervezett erejének tudatában kiálltja, hogy LE A HÁBORÚVAL és LE A KAPITALIZMUSSAL! (Z.) Egy újabb háború őrülete fenyegeti ismét a világ népét. Az állandó készülődés a háborúra, befejezéshez közeledik. A militarista hatalmak úgy Európában mint Ázsiában őrülten villogtatják a fegyvereiket és mindenáron vérontást akarnak látni. Európában Német és Olaszország, Ázsiában pedig Japán mindenáron uj területeket akarnak hódítani, mely érdekében ismét milliókat akarnak lemészárolni. A valóságban a háború már folyamatban van, csak még hivatalosan nem ismerte azt el a szemforgató polgári sajtó. Spanyolországban már egy év óta gyilkolják a spanyol népet német, olasz és mór hordák és már milliós számokat ért el a halottak száma, de mivel még nyilvános hadüzenet nem történt, tehát még nincs háború. A közeli napok azonban minden valószínűség szerint ezt is meghozzák. Az úgynevezett “semleges- ségi liga,” melynek kötelékébe 27 ország tartozott, ma már nyilvánosan is beismeri azt, amit eddig mindenki megállapított, hogy a liga létezése porhintés volt a hiszékenyek szemébe és egyetlen esetben sem volt képes megakadályozni azon országokat, melyek akarták a fasiztákat segíteni ezen törekvésükben, de viszont ürügy volt a képmutató országoknak, amelyek kifelé rokonszenvet mutattak a spanyol lojalisták felé, hogy ne támogassák azokat. Aki a spanyolországi helyzetet csak felületesen vizsgálat alá is veszi könnyen megállapíthatja, hogy a sapanyol nép gyilkosa Franco generális egy-két hét leforgása alatt a múlt emléke lett volna, ha nem kapott volna a német náciktól és olasz fasiztáktól fegyvereket, tankeket, géppuskákat, muníciót, repülőgépeket és mindezek felett emberanyagot — gyilkosokat. A spanyol népnek csak nagyon elenyésző százaléka csatlakozott a fasizta Franco zsoldosaihoz és a fasizta hadsereget csaknem teljes egészében marokkóiak, németek és olaszok alkotják. Tehát Európában a háború már ténylegesen folyamatban van. Az egyik oldalon a spanyol munkásság, a másikon a spanyol kizsákmányolok a német náciktól és olasz fasiztáktól támogatva. Olasz és Németország nem kizárólag azért támogatja Francot, mert uralomra akarják őt segíteni, hanem Franco uralomra jutásával ut nyílik számukra Spanyolország hegyeiben rejtőző érc, szén, olaj és más, a nevezett országok iparai részére szükséges anyagok kiaknázásához. Más szóval, uj területekre van szükségük, mert zsarnoki uralkodásukat csak igy képesek megtartani. A többi országok eddig a “semlegességi ligával” fátyolozták el a láthatárt és nem akarták meglátni azt a határtalan igazságtalanságot, amely a spanyol nép ellen végbe megy. Az újabb fordulat, amely a liga sutbadobásával felmerült sem azért történt, mert talán a spanyol nép ellen elkövetett igazságtalanság fájna Francia, Angol vagy akár Oroszországnak is, hanem mert a helyzet oda jutott, hogy Spanyolország elfoglalásával a két fasizta ország lesz ura a nemzetközi csatornának, amely úgy Francia, mint Angolországot túlságos érzékenyen érintené. Úgy Anglia mint Franciaország gyarmatokra van utalva és a 'Gibraltár szorosnak a németek kezébe kerülése — ami Spanyolország elfoglalásával lehetővé válna — nagy veszélyt rejtegetne részükre. A fejlett ipari országoknak nemcsak piacra van szükségük áruik elhelyezésére, hanem nyersanyagra, melyet azok nélkülöznek. Ázsiában a japán kapitalizmus tejeszkedési akarása teszi puskaporossá a levegőt és hol Oroszország, hol pedig Kina felé eresztgeti mérges fullánkjait. A közelmúltban kísérletet tett Oroszországtól területet hódítani, de az orosz felkészültséggel Az IWW és a politikai mozgalom Ha e két mozgalom alapját meg akarjuk érteni, Mindenek előtt tisztában kell lennünk az alapvető fogalmaikkal. Az IWW az ipari unionizmus eszméjét képviseli, amely az ipari termelést veszi alapul. Különféle termelési, úgymint: Földművelési, bányászati, építészeti, általános gyári, szállítási és közlekedési ágakra osztva képezi a One Big Uniót az IWW-t. Végcélja ennek a szervezetnek az iparokban termelő munkásság céltudatos, az osztályharc szellemében való szervezéssel és tanítással nemcsak a munkásság mai helyzetén javítani, hanem a bérrendszert megszüntetni. Nem a parlamentáris utón való harcban, hanem a munkásság ipari harcaiban látja az eszközt a polgári társadalom megdöntésére. Szerinte az általános sztrájk a leghatalmasabb fegyver. A kapitalizmus ereje és általa kontrolált iparokban a termelésben van. Amilyen mértékben a munkásság szervezkedik, olyan arányban gyöngül a kapitalizmus ereje. Az iparokban gyöngülő hatalmával elveszíti politiki hatalmát is. A politikai mozgalom nem célravezetősége éppen napjainkban nyilvánul meg szembeszökően. Egyik javaslat a másik után készül és lép életbe, a munkásnép helyzetének a javítására. Elismerik törvényesen a munkásság sztrájkhoz való jogát. Törvénybe iktatják a munkásszervezeteknek a munkaadóvali egyenlő jogon való tárgyalási jogát. Az eredmény az, hogy a munkaadók, mert a termelési eszközök a kezeikben vannak, a helyi hatóságokat tetszés szerint dirigálják, a parlamentben hozott törvényeket kijátszók vagy a kutyába sem veszik. Mind ez csak azért van, mert a munkásság nem áll egységesen a parlamentben hozott törvények mögött, másszóval másokra bízza, hogy a részére szabályokat és törvényeket hozzon. Ez a politikai mozgalom hátránya, mert nem tanítja a munkásnépet a közvetlen cselekvésre. Az IWW ezzel szemben azt mondja, hogy nem kell politikusokra meg ügyvédekre bizni, a dolgozók jogos követeléseiért való harcot, hanem magunknak kell ezért síkra szállni, azokat formulázni, kiharcolni és az elért követelések betartását a tőkésektől kikényszeríteni. A politikai mozgalom csúcspontja a választásoknál nyilvánul meg. Az IWW ott van a munkahelyen, a gyárban, a műhelyekben és mindenütt ahol ipari termelés folyik. A politikai mozgalom hívei a végcélt a parlament elfoglalásában, a polgári társadalomnak a törvényhozási utón való átformálásában látják. Az ipari unionizmus hívei a termelés színhelyén való osztálytudatos harcban, az iparok, a termelési eszközök elfoglalásában és azoknak a munkások által valé irányításában hisznek. A politikai mozgalom szjvivői a választásoknál elért többség utján remélik céljukat elérni, az ipari unionisták pedig a kapitalista osztálytól kicsikart engedményekkel és végül az általános sztrájk fegyverével fogják végcéljukat elérni. ^ A politikai mozgalom szószólói azt mondják, hogy a CIO ugyan azt a célt szolgálja a munkásság részére mint az IWW. Semmi sincs messzebb a valóságtól, mint ez az állítás. A CIO és az AFofL között csak az a külömbség, hogy az előbbi modernebb alapon, iparonként, mig az AFofL szakmánként igyekszik szervezni a munkásokat. Mindkettő hive a bérrendszernek. Ez a tény persze nem akadályozza a politikai mogalom híveit abban, hogy magukat a CIO mozgalomnak szőröstől-bőröstol eladják, nem feledkezve meg az IWW rágalmazásáról sem. A politikusok mindig hűek maradnak önmagukhoz, de nem a végcéljukhoz. A CIO megalakulása előtt, hol az AFofL-nek voltak a szekértolói vagy saját dual szervezeteiket csinálták. Konok ellenségei voltak az IWW-nak, mert mindég rámutatott azokra az ellenmondásokra, amelyeket a politikai mozgalom hirdetői akár gazdasági vagy politikai téren cselekedtek. Az ipari unionizmus fogalmát és végcélját sem jobbra, sem balra forgatni nem lehet. Alapja ez az ipari demokráciának, a lövő kollektiv termelési rendszernek és a szocialista társadalomnak. Fel a munkára ipari unionisták. Építsük a One Big Uniót” egy szebb és jobb jövőért. NAGY
