Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-07-31 / 956. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS A munkások harca a fasizmus ellen A NEMZETKÖZI MUNKÁS SZÖVETSÉG TITKÁRÁNAK JE­LENTÉSE A SPANYOL HELYZETRŐL. Angolból fordítva. Fejlemények a fasizta ellenes Spanyol- országban 1936 julius 19. után (Folytatás. “Nincsen még egy másik szervezet az országban, amely a gazdasági újjáépítést oly tervszerűen végezné szocialis­ta szempontból,” — írja a Va­lenciában megjelenő CNT lap a “Fragua Social.” “A társadalmasítás munká­ja gyors léptekben halad előre, ahogyan a burzsoázia veszti gazdasági erejét. A munkások a szervezeteiken keresztkl, le­foglalták a gyárakat, a föld­birtokokat és kezükbe vették a szállítás irányítását. Ezek a ter­mészetes következményei annak a folyamatnak, amely a munká­sok agyában érlelődött meg. A munkások készen voltak arra, hogy kezükbe vegyék az irányí­tást, ahogy arra alkalom ada­tott.” “Más proletár tömegeknek is már alkalma volt erre; de mi­vel nem álltak a spanyol forra­dalmi munkásság színvonalán, mert hiányzott szervezeteikből az az ideális alap, — amely le­hetővé tette volna — ami lehet­séges volt az Iberian penesulai munkás szervezeteknél. A prob­léma, amely előtt állottunk meg­mutatja, hogy ösmertük más forradalmak lefolyását. Más or­szágokban.) A spanyol mun­kásság határozottan tudatában van annak, hogy mit akar. Ne­künk úgy kell irányítani a szervezés aktivitását, a hatal­mas népmozgalommal, hogy ne álljunk meg a kezdet kezde­tén — hanem haladjunk előre a Libertarian Szocializmus szi­lárd alapján. Ennek a munkának elvégzé­sére a CNT minden erejét össz­pontosítja, hogy egy országos ipari szövetséget létesítsen és ebből a szempontból a UGT-t mint szövetségesét akarja ezen gazdasági és katonai erőpróbá­ra megnyerni. A proletáriátus gazdasági léte megkívánja, hogy ilyen irányban építse szer­vezeteit hatalmassá. Ott ahol széthúzások és ellentétek van­nak, meg kell azokat szüntet­ni. A gazdálkodást az ipari vi­szonyokhoz kell szabni ezért minden ipart alá kell ennek a folyamatnak rendelni.” “Egyet meg kell értenünk és a gondolatainkba vésni, hogy egymagában sem a CNT, sem pedig a UGT ezt a hivatást nem tudja betölteni. A két szerve­zet nem cselekedhet külön-kü- lön. A UGT nem kényszeríthe­ti az ő taktikáját a CNT- reés megfordítva, mert ha ilyen eset fordul elő — az egy újabb polgárháborút jelent. Ilyen esetben egyik sem működhet zavartalanul — ha különböző gazdálkodást pró­bálunk létesíteni. A gyárakban a munkások bevezettek egy praktikus megoldást, amely szerint kölcsönösen megegyez­nek a két csoport követői. Ezt azonban meg kell valósítani or­szágosan. Azt, hogy megteremt­sük ezt az Országos Ipari Szö­vetséget, ami a CNT és a UGT együttműködésén alapszik, ami által lefektetnénk egy Li­berian Gazdasági rendszert, ami teljesen eltér mindazoktól az eddigi kísérletezésektől, amit máshol próbáltak létesíteni és ez volna ami népünk saját spe­cialitása.” A CNT és a UGT együttmű­ködése nem egy megvalósítha­tatlan dolog, hanem egyenes tö­rekvése a spanyol szindikalis- táknak és anarchistáknak. Nem azt jelenti, hogy felakarnak hagyni Liberian szándékaikkal vagy azzal a törekvéseikkel, amely egy teljes társadalmi forradalom megvívására irá­nyul. A CNT ezt az utat követi 1936 julius 19-ike óta. Ez volt a lefektetett alapja a CNT-nek mindig. Azok, akik még min­dig a régi irányzatot védelme­zik; a bürokrata politikusok, a kiváltságosak, most szembe­helyezkednek a Liberian forra­dalmi törekvésekkel. AZ ELLENFORADALOM JE­LENTKEZÉSE. A forradalmi munkásság Spanyolországban a fasizmus elleni küzdelmet azzal bővitette ki, hogy egyben a kapitalizmus ellen is küzd. Sem az esetleges várva várt segítsége, az úgynevezett de­mokrata (?) országoknak, sem pedig az oroszok külső politi­kája nem tudja a CNT állás­pontját befolyásolni. A kis és középosztályu bur­zsoázia, a falvakban és a váro­sokban ahol még függetlenül mozoghatnak még azok a pro­letárok, akik követői reform szervezeteknek; de különösen a kommunisták aktivitása oda­irányul, hogy a régi gazdasági állapotokat vissza állítsák. A korrupt burzsoa parlamentisták úgy sugalmazták, hogy a nép kívánságát teljesitik a fasiz­mus elleni harcban, amikor nagy offenzivát kezdtek a for­radalmi bizottság ellen, amely bizottság a CNT és UGT forra­dalmi törekvéseit akarta ér­vényre juttatni. Ezek az esetek mind azután mentek végbe, amikor a republikánus közegek tehetetlenek voltak a fasizmus­sal szemben. MINDEN HATALMAT A KOR­MÁNYNAK! Ez volt a vezényszavuk úgy jobb, mint baloldali republiká­nusoknak épp úgy a szocialis­táknak, mint a kommunisták­nak, hogy ezzel meghosszabbít­sák a harcunkat, amiből azután a kis burzsoázia és földbirlo- kosok újból fellélegzenek és al­kalmat kapnak, hogy a forra­dalmi munkások ellen küzdje­nek. Jellemző egy incidens, amely a fontieknek tudható be. A kommunista földművelésügyi miniszter (Valencia kormány­ból) és a CNT és UGT mező- gazdasági munkások bizottsága között történt, a Valencia kór­nyéki narancs erdők társadal­masításánál. Éhez hasonló do­log történt Barcelonába a CNT szervezet és az élelmezési meg­bízott között, aki szintén a III-ik internationálé embere, mind kettő ellenezte a termelés és szétosztás társadalmasítását, amit a forradalmi munkások követeltek Cataloniában. TERRORISTA AGITÁCIÓ. A kommunisták Madrid kör­nyékén terrorista agitációt kezdtek a CNT ellen. A Cen­ter kerületbe nyolcvan anarchis­tát brutálisan legyilkoltak. En­nek az lett a következménye, “Úgy találjuk, hogy a ren­dőrség provokálása nem ment tovább, mint esetleg durva nyelv használata és néhány tárgy eldobása a felvonulók hátsó soraiból. Úgy véljük, hogy a rendőrségnek módjában lett volna a tömeget feloszlat­ni a fegyverek használata nél­kül.” A bizottság jelentése továb­bá elitéli a rendőrséget a dur­va bánásmódért, melyben a se­besülteket és halottakat része­sítették. “Az összes kihallga­tott rendőrök beismerték, hogy nem tettek kísérletet a sebe­sülteket első segélygen része­síteni a helyszínen. Úgy a se­besült sztráj kólókat, mint. a halottakat minden vigyázat nél­kül dobálták a rendőrségi ko­csikba az ép foglyokkal egye­temben.” Bár a vizsgálat kiderítette, hogy minden patrólkocsi felvan szerelve hordággyal és kötsze­rekkel, azokat nem vették hasz­nálatba a színtéren, hanem, “amint a felvett fényképek igazolják a rendőrség a súlyo­san sebesült eszméletlen emoe- reket úgy hurcolták a földön, mint a közönséges részegeket.” A vérengzés felkészülését il­letőleg a jelentés megállapítja, hogy a “rendőrség fejszenye­lekkel volt ellátva, melyeket valószínűleg a gyárból hoztak magukkal.” A kihallgatáson Mooney ren­dőrkapitány kijelentette, hogy “nem tudja, hogy honnan ke­rültek 1 a gázbombák a rendőr­séghez,” mert a rendőrségi rak­tár azokat nem szolgáltatta. A bizottság megállapítja, hogy azokat a Republic gyár adta a rendőröknek. A bizottság alaptalannak ta­lálta azon állítást, hogy a sztrájkolok felvoltak fegyve­rezve botokkal, téglákkal és ócskavasakkal. Bár azt nem 1937 julius 31. hogy Madridban a népbiztonsági hivatalt beszüntették, amely felelős volt a CNT ellen elkö­vetett igazságtalan Ítélkezések­ért. Almariába Maretot az anar­chista munkások vezetőjét bör­tönbe zárták és alaposan meg- kinozták mig azután felsőbb rendelet utján május 3-án sza­badon bocsájtották. Murciában egy titkos kommu­nista chekát fedeztek fel, akik már sok olyan ártatlan embert tettek el lábalól akik más mun­kásmozgalom neveltjei voltak. (Ezek a kommunista cseleke­detek az amerikai fekete légió­ra emlékeztetnek — ford.) Úgy néz ki, hogy ezek a III-ik Inter- nationálé utasítására cseleksze­nek, pedig Spanyolországban sohasem fogják tudni a nép többségét befolyásolni. A UGT, amelynek központja most Valenciába van, a közpon­ti vezetőség lépéseket tett az el­len, hogy Cataloniába a kom­munisták ne irányíthassák a UGT szervezeteit. Az általános választásoknál a UGT-be úgy Madridban, mint Asturiában a kommunisták kibuktak. (Folytatjuk.) vonja kétségbe, hogy volt a sztrájkolok között, akiknél vol­tak ilyenek, de semmiesetre sem oly mértékben, melyből szán­dékos támadásra lehetne kö­vetkeztetni. “Beigazolást nyert, hogy a botok, téglák és ócskavasak, melyeket a rendőrség bizonyí­ték gyanánt összegyűjtött, a közelben levő szemétdombról kerültek elő és nem a sztráj kó­lóktól.” “A rendőrökön esett sebesü­lés nem oly természetű, amely bizonyítaná, hogy a felvonu­lók érdemleges harcot fejtettek volna ki. Ugyanakkor az orvo­si vizsgálat bizonyítja, hogy a sztrájkolok menekülés közben kapták a lősebeket.” “A józan ész diktálja, hogy a levegőbe lövöldözés által nem sebesült volna meg 40 ember fegyvergolyótól és ezek leg­többje a hátán volt meglőve.” Ez utóbbi vizsgálatot oly bi­zottság folytatta, amely nincs befolyásolva a helyi körülmé­nyek' által és a hozott határo­zathoz semmi kétség nem fér­het. Annál feltűnőbb annak a chicagói hatos bizottságnak a vizsgálata, amely az American Legion kebeléből alakult és a rendőrséget nem bűnösnek mondta ki az ügyben. A Mahoning völgyi acélte­lepeken elkövetett vérengzések is közel haladnak a chicagói nyomában. A helyi és állami hatóságok ott is mindent elkö­vetnek, hogy tisztára mossák a gyilkosokat és azok vérfa­gyasztó kegyetlenségeit elpa­lástolják. Minden követ meg­mozgatnak, hogy a felelősséget a sztrájkolókra hárítsák, ma azonban a “közvéleményt” már nem lehet oly könnyen félre­vezetni. • Törvényesített gyilkosságok (Folyt, az 1-ső oldalról.)

Next

/
Thumbnails
Contents