Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-07-24 / 955. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1937 július 24. Darvin élete és munkái (Befejező közlemény.) Ennek a magyarázata csak az a küzdelem lehet, amelyet a szervezet egyes részei egymás között vívnak. Ugyanis állandó verseny folyik a sejtek, a test szövetei s egyes szervek között a táplálékért, a működési in­gerért s a helyért, amely küz­delemben azok az elemek ma­radnak meg, amelyek az adott ingerre a legmefelelőbben hat­nak vissza, tehát a legalkalma­sabbak. A kevésbbé alkalmas elemek elpusztulnak s igy az egyéni versenytől függetlenül jönnek létre a szervekben a cél­szerű berendezések. Ebben az irányban kutatott Weismann is, aki szerint a verseny szin­tén a legkisebb részecskék kö­zött folyik a táplálékért. Weis­mann szerint a csírasejtekben minden szervnek megfelel egy- egy láthatatlan kicsiny részecs­ke e ezekből a részecskékből lesz a fejlődés folyamán a meg­felelő szerv, a szemnek megfe­lelő apró részecskékből a szem, és igy tovább. Már most az egyes szervek annál jobban fej­lődhetnek, mennél több táplá­lékot kapnak a nekik megfelelő részecskék. A létért való küzdelem tehát itt folyik le az apró részecskék között s amely részecskék a legjobban tápláltatnak, az azok­nak megfelelő szervek fejlődnek leginkább. Az egyéni változá­sok oka tehát egyrészt a táplá­lék mennyiségének véletlen in­gadozása az apró részecskék környezetében, másrészt azután az ily módon erősebben fejlett szervnek megfelelő apró ré­szecske az utódokban még erő­sebb lesz s igy még több táplá­lékot tud magához ragadni s igy a fejlődés az egyszer meg­kezdett utón magától halad to­vább. Természetes azonban, hogy mindamellett egyetlen szerv sem fejlődhetik bizonyos fokon túl, mert valamely szerv­nek túlságos fejlődése a töb­biek rovására hátrányos lehet az egész egyénre s könnyen elő­idézhetné az ilyen egyének ki­pusztulását. Azokból az apró részecskékből pedig, amelyek kevesebb táplálékot kaptak, gyengébb szervek fejlődnek ki. így pusztulnak el az egyes szer­vek, igy vesztik el a sötétben élő állatok szemüket, igy vált a struc szárnya teljesen alkal­matlanná a repülésre. A nem használt szervek visszafejlődé­sének magyarázatára szintén van egy elmélete Weismannak. Azt mondja ugyanis, hogy ha a kiválasztás megszűnik, akkor össze-vissza kereszteződnek az összes egyének, bármilyen fej­lődési fokon áll is bizonyos szerv. Szaporodni fognak tehát a tökéletlenebb látási szervvel biró barlangi állatok is, vagy a tökéletlenebb szárnyú strucok is. Ezen kereszteződés hatása alatt azután az illető szervek egyre jobban elcsenevészednek. A harmadik nagyobb ellen­vetés De Vries tanítása alap­ján áll s abban csúcsosodik ki, AZ UTCA HANGJAI (Folyt, a 7-ik oldalról.) A kegyetlen hangtépés a hall­gató torkát szorongatja. Mégis, régebben megteltek a gangok, kihajoltak a lakók, esemény, szinházpótlék volt a népénekes megjelenése, karzati öröm, ol­csó és szívesen fogadott mu­latság. Most még a nyitvalevő ajtókat is becsukják, nehogy “kinézzenek” egy rézgarast. Ki se mennek és az ablakok mö­gött az ínség zászlói virítanak, agyonmosott holmik, a sava- nyuszagu konyhák gőzében, a kötelekre feszítve, színes csöp- peket eregetve a kövezeten. A háztetőkön antennák nyi- laznak az égbe és bent a laká­sokban detektoros vagy lámpás vevőgépek Gigli és Lucienne Boyer hangját közvetítik. Ezek támasztanak versenyt a kornyi- kálásnak. A papírba burkolt pénzdarabok hajigálása elma­radt, hiába rezeg Sybill levele, a Vig özvegy áriája, a kék- mandolinos énekes nyugtalan­kodva nyújtogatja a nyakát és utolsó mentsvárként rágyújta­nak a slágerre: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyaror­szág . . . Aztán arcukról lefoszlik a magukra erőszakolt “művészi áhitat” és lemáló reménységgel indulnak a kapu felé. . ..Ä . * f . I i „ “Lakás kiadó.” Hátra van még az öreg har- monikás, a szóló baritonista meg a citerázók hármas társa­sága. De milyen messze vannak ezek az énekek, a hajnali nó- tázásoktól, hogy elfakultak a rikoltozó vigaszság hangjai, a hüs föld és a friss szénaszag sziveket közelhozó melegében önfeledten daloló szárnyalás csüggedt és megfáradt robot lett. A szomszédban csengetnek folyton és folyvást. Házbérhát- ralék, gáz, villany, rádiószám­la, részletügynök, pénzbeszedő dühös fenyegetések: “feljelen­tem,” “kilakoltatom,” “rendőr­kézre adom,” “börtönbe jutta­tom,” dühös albérlő kiabál: “nincs itthon,’ a kapu alatt cé­dula lóg: “lakás kiadó.” Az asz- szony pedig ott ül nagykendő­ben a fürdőszobában és kivül- belül didereg. Fojtogatok az utca hang­jai . . . hogy Darvin elmélete legfőkép­pen csak ingadozó, egyéni vál­tozásokkal vet számot, amely utón azonban csak a már meg­levő tulajdonságok fokozódása vagy csökkenése állhat be, uj alakok azonban csak Darvin szavainak a félremagyrázásán alapul. Darvin szerint a szóban levő változások apró, de sok­féle irányú eltérések amelyek közül a természetes kiváloga- tódás a kellő pillanatban a leg­megfelelőbbet ragadja ki és te­nyészti tovább, tehát alkalma­sak uj alakok kifejlesztésere. Darvin is tudott azokról a na­gyobb és hirtelen fellépő vál­tozásokról, amelyek De Vries elméletének alapjául szolgálnak, így keletkezett a közönséges rózsa magvából hirtelen a mo­harózsa. Ezeknek a változások­nak azonban Darvin nem tu­lajdonított jelentőséget ritka­ságuk miatt. De Vries érdeme csak az, hogy ezeknek a válto­zásoknak a fontosságára irá­nyította a figyelmet. De Vries megfigyelte az Észak-Ameri- kából hozzánk került oenothe- ra nevű virágot, amely folyto­nosan termeli a különböző vál­tozatokat, úgy, hogy ugyanan­nak a növénynek a magvaiból lesznek olyanok, amelyek ha­sonlítanak az anyanövényhez, de származnak másformák is, például törpe, széles levelű fa­jok is. De Vries ebből azt kö­vetkeztette, hogy minden nö­vény és állatfaj életében van olyan korszak, amidőn a fa. ál­landóan változatlan marad s vannak korszakok, amidőn foly­ton uj fajokat hoz létre. Egy másik fontos ellenvetés a Darvin tana ellen, hogy a je­lentéktelen változások még nem hasznosak, tehát nem is foko­zódhatnak a természetes kivá- logatódás utján. Ezzel szem­ben azonban azt lehet felhozni, hogy Darvin nem a kezdetle­ges, csak nyomokban mutatko­zó változásokról beszél, ha­nem olyan csekély változá­sokról, amelyek már szere­pet játszhatnak a termé­szetes kiválogatódásnál. A kez­detleges változások kiváloga- tódási értéke pedig nem a válto­zás mértékétől, hanem a faj életében betöltött szerepétől függ s gyakran már nagyon apró módosulás is elhatározó hatással lehet a faj fenmara- dására. Ez különösen a fajok termékenységére áll, amelyre gyakran már az életmód jelen­téktelen változása is olyan ha­tással lehet, hogy a létért va­ló küzdelem már a legközeleb­bi nemzedékek során más ala­kot ölt. Az ötödik főellenvetés az, hogy a mesterséges kiválasztás, melyre Darvin a természetes kiválogatódást alapította, egé­szen más folyamat, mint az utóbbi, tehát az egyikből vont következtetések nem vihetők át a másikra. Igaz ugyan, hogy a kiválasztás kétféle módja kü­lönböző eszközökkel és külön­féle feltételek mellett dolgozik, a két eljárás azonban nagyon hasonló s hatásuk annyira egy­forma, hogy az egyiknél szer­A BÉRMUNKÁSÉRT AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGHOZ CSATLAKOZTAK: J. Deák, Akron............... 1.00 G. Deme, Akron............... 3.00 J. Nagy, Astoria............. 1.00 Z. Zatykó, Astoria........... 2.00 S. Bukovszky, Berwyn.... 3.00 F. Dobler, Bridgeport....... 2.00 St. Fazekas, Bridgeport.... 2.00 J. Herold, Bridgeport.... 2.00 A. Székely, Bedford....... 2.00 S. Török, Chicago........... 1.00 J. Zára, Chicago............... 1.00 A. L. Szász, Chicago..... 5.00 Paul Pika, Chicago........... 1.00 P. Bokor, Chicago........... 1.00 H. Varjú, Chicago......... 1.00 M. Bakos, Cleveland...... 2.00 Emil May, Cleveland...... 2.00 Mary Lefkovits, Clev...... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland.... 3.00 J. Kollár, Cleveland___ 2.00 A. Molnár Cleveland....... 1.00 M. Pilcsuk, Cleveland..... 2.00 Mrs. M. Pilcsuk, Clev...... 2.00 J. Herceg, Cleveland....... 3.00 M. Kaczibán, Cleveland.... 1.00 Bercsa J.-né, Cleveland.... 5.00 M. Danka, Cleveland....... 3.00 Gy. Siket, Cleveland....... 1.00 J. Lakner, Cleveland....... 1.00 Ch. Sas, Cleveland........... 5.00 M. Fekete, Coraopolis....... 5.00 L. S. Prekop, Coraopolis.. 2.00 L. Szakács, Coraopolis.... 1.00 Nagy, Fort Landerdale.. 5.00 E. J. Havel, Garfield......... 3.00 J. Weidinger, Manayunk.. 1.00 G. Vaszkó, New York..... 3.00 J. Nagy, New York..... 1.00 J. Németh, New York.... 1.00 M. Stefankó, New York.... 3.00 L. Fishbein, New York.... 2.00 M. Vlasits, New York..... 4.00 A. Kissák, New York....... 1.00 Mrs. J. Pollák, New York 2.00 J. Feczkó, New York....... 5.00 A. Refy, Lodi................... 2.00 J. Katona, Preston......... 3.00 L. Rost, Phila................... 2.00 A. Kucher, Pittsburgh.... 2.00 P. Matis, Pittsburgh..:.... 2.00 A. Lelko, Pittsburgh....... 2.00 L. Kristofik, Pittsburgh.. 2.00 F. Kleckner, Pittsburgh.. 2.00 A. Hülber, Richmond....... 5.00 G. Kuhn, Solon............... 3.00 J. Policsányi, Triadelphia 1.00 Szabó M. Williamston ....... 5.00 zett tapasztalatokat nyugod­tan át lehet vinni a másikra. Azt is fel szokták említeni, hogy Darvin elmélete túlságos mértékben támaszkodik a vélet­lenre. Ez azonban tévedés. Dar­vin az önkéntes és véletlen vál­tozások alatt azokat érti, ame­lyeknek oka előtte ismeretlen volt, de különben is Darvin nem kutatta a változások okát és eredetét, csak megállapítot­ta, hogy megvannak a termé­szetben. Mindezekből kiviláglik, hogy ha a darvinizmus nem oldja is meg a fajkeletkezés kérdését, tisztán megmutatja az élő lé­nyek tökéledesedésének útját, a változhatóságot, az öröklést és a természetes kiválogatódást, s ez Darvin nagy érdeme. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents