Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-07-24 / 955. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 julius 24. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: évre ...................... $2.00 One Year ___ $2.00 r'élévTe ................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c____Bundle Orders _____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. ____________________TELEPHONE: GArfield 7114.___________ Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ««rat*» 42 A tudomány és a demokrácia kérdéséről elmélkedik az egyik Európából visszatért amerikai tudós, aki a New York Times hasábjain a következőket írja: “Tudomány csak ott fejlődhet, ahol meg van a gondolkozás és a tudományos kutatás szabadsága, e kettő folyománya pedig a szabadság, egyenlőség és testvériség elvének, amelyért a demokrácia hívei számtalanszor az életüket is feláldozták. Tehát a demokráciáért vívott harc egyben a tudományos haladásért vívott harc is, mert tudományos felfedezések csak ott jöhetnek létre, ahol a tudományos kutató« módszereit nem határolták körül.” Ha valahol, úgy az öntudatos munkások táborában megértésre talál ezen elmélkedés, de különösen abban az ipari demokrácián felépülő társadalmi rendszerben, amelyet az IWW célkitűzése alapján igyekszünk megvalósítani. Mert önámitás, hogy ne a nyers hazugság kifejezésével illessük azt az állítást, hogy ma akármelyik részén a polgári rendszerű társadalomnak a tudós korlátlanul dolgozhat és kutatásainak eredményét a társadalom, a demokrácia alapozására használhatná fel. Ezreit semmisitik meg a tudományos kutatásoknak, feltalálásoknak, amik ellentétben vannak a haszon szolgálatnak, mert a mai demokratikus rendszerben is nem az emberiség jóléte és feltétlen boldogsága van az előtérben, hanem a kérdés, hogy kinek és mennyi haszna származik a tudományos kutatások révén? Tagadhatatlan, hogy számtalan esetet találunk, amikor a magukat öntudasoknak mondók az elhatározás döntő pillanatában vissza esnek a polgári ideológiához, ami egy pillanatra sem szabad, hogy elhomályosítsa azt az ipari demokrácián felépülő rendszer tisztaságát, amelyért az IWW harcol. Azt jelenti ez csak, hogy a tanítás és nevelés eszközeit újabb kísérletekkel kell az emberiség között mivelni és ha majd nem a régi tanítás ellensúlyozásával kell foglalkoznunk, de már a bölcsőtől kezdve, az anyatejjel egy időben lesz módja az emberiségnek a közösségért való munkálkodás eszmélyét magába szívni — valósulhat meg az a rendszer, amelyben a tudomány egyet fog jelenteni a demokráciával. A helyzet nem ismerése váltja ki azt a polgári elgondolást, hogy a szocialista vagyis a munkások áltl elgondolt és megvalósítani igyekvő rendszerben a tudományos kutatásoknak nem lesznek kultiválói, éppen az ellenkezője fog bekövetkezni. Az ipari demokrácián nyugvó rendszer a Newton, Darwin és Einsteinok tömegeit fogja kitermelni, mert csak az a rendszer fogja őket igazán értékelni az emberiség boldogabbá tevő tudományos munkálkodásukért. A ma ismert demokrácia pusztulásában nem kell félteni a tudomány pusztulását, mert az ipari demokrácián felépülő rendszer uj életre, igazi hivatásra ébreszti azt a tudósok és az összemberiség kielégítésére. Kinek az érdeke a háború “Nektek katonáknak, jogotok van arra, hogy megmondjátok, hol használják zászlónkat. Ezt a zászlót külföldi kikötőkben csupán kormánytulajd ínban levő hajóknak volna szabad lengetni. A Du Pontok és Mellonok lobogtassák a saját zászlai- kat! Használjanak a Rockefellerek olyan zászlót, amelyen ga- solinszivattyu van! Ha a Standard Oilnak egy hajója elsülyed, menjenek harcolni érte a Rockefeller család tagjai!” Kell-e ennél szókimondóbb bizonyíték arra, hogy a háborúk minden esetben magán < rdekeket szolgálnak? Hogy a nép, amely vérét, életét áldozza, hamis jelszavak által félre vezetve kerül a harcterekre? De nemcsak az ország határain kivül, millióknak volt alkalmuk csak az elmúlt hetekben is meggyőződést szerezni arról, hogy a katonaságot az ország határain belül is elsősorban a dolgozó munkásság ellen használják fel, mert a munkás nép előbb- utóbb felismeri kihasználásának tényét és emberi jogával akar élni akkor, amikor az általa előállított javakból a maga és családja szükségleteinek a kielégítésére is gondol. A megértés, a belátásosság helyet börtön és fegyvergolyó jár ki az ilyen munkásnak a demokrácia hazájában Amerikában is. Bányarobbanás: 20 halott, a sebesültek számát nem tudják SULLIVAN, Ind. — Száraz, szűkszavú hírben röpíti világgá a táviró, hogy az itteni Ba- ker-féle szénbányák egyikében hatalmas robbanás volt, amelynek áldozatait húszra becsülik. A robbanást az összegyülem- lett földgáznak tulajdonítják és annyira ismertes volt a földgáz gyülemlése, hogy a robbanás után azonnal megállapították, hogy a kérdéses tárnában levő húsz munkás életét vesztette. A robbanást követő segély munkálatok 150 bányászt hoztak a felszínre, akik között sok megsebesült a leomló törmelékektől, sok a gyilkos gáztól lett beteg, de még nem nyert pontos megállapítást, hogy hányán hiányoznak a bányászok közül. A robbanás ereje megremegtette az egész környék házait. Tűz is tört fel, amelyet azonban a kéznél levő tűzoltóságnak sikerült elfolytania. A mentő munkálatok azonnal megkezdődtek és a közeli szövetségi bányákból is segítség j érkezett. Az egyik melléki ár- nából két órai munka után si- j került tizenkét könnyeblien megsérült bányászt felhozni. Leírhatatlan az a tumultus, amely a hozzátartozók között Laikus ember elgondolásával fel sem mérhető az a hatalmas költekezés, amelyet minden egyes ország háborús felkészültségére folyósít, ami mindenki előtt megerősíti azt a feltevést, hogy a háború minden pillanatban kitörhet. Hogy az 1914-ben kitört háború borzalmaiban milyen emlékeket hagyott, talán a legjobban jellemzi, ha ide iktatjuk az elmúlt napokban S. D. Butler amerikai generális kijelentéseit, amelyeket Paterson, N. J.-ben, a veteránok ünnepén tett. “Ha békénket meg akarjuk őrizni, mondotta a generális, __ 4,000,000 veteránnak és a veteránok 6,000,000 barátjának ki kell mondatni az alkotmányban, hogy az ország határait ezentúl amerikai férfi, fegyverrel a kezében semmilyen célra sem hagyhatja el. Ha ez megtörténik, nem fogunk többé belekeveredni a háboru-racketbe s azok, akik pénzüket külföldi országokban látják jónak befektetni, befektethetik, de katonáink nem mennek a külföldre ilyen dollárokat visszaszerezni. keletkezett. Mindazok, akiknek hiányzott hozzátartozójuk, megrohanták ezt a csoportot és szerették volna itt felfedezni a kit keresnek. Sajnos húsz munkást csak halva tudtak a felszínre hozni. A bányamérnök figyelmeztetést adott ki, hogy esetleg több robbanás következhet. Súlyosbítja a mentő munkálatokat, hogy mérges gázok terjednek az egész tárna-hálózatban, miért is a mentési munka gázmaszkkal történik. Egyik bánya munkás, aki jelenleg Clevelandban tartózkodik, kezében tartva a szörnyű hirt közlő újságot, szinte látni, hogy egész lényével ott érzi magát a bánya mélyén — és mondja el rövid véleményét. Ismét a könnyelműség, a nem törődömség a munkások életével. Ma nem volna szabad földgáz robbanásnak lenni, mert az nem egy óra vagy egy nap alatt gyülemlik fel. A levegő állandó nyomásával, azt meggátolni lehetne, de a vizsgálat bizonyára itt is véletlent fog megállapítani. Az unió meg annyira elfoglalt a bányászaton kívüli munkákkal, hogy nincsen ideje a munkások épségével is törődni. Ne féltsék a nagy vállalatokat A Twentieth Century Fund ugylátszik hivatását akarja szolgálni azzal a “tudományos” megállapítással, hogy megdönt- sék azt a “tév” hitet, min ha a nagy vállalatok nagy haszonnal is dolgoznak. Természetes, hogy igazuk bizonyítására számokat sorakoztatnak fel és azokból magyarázzák, hogy nem a nagy, de a kis üzemek azok, amelyek nagy haszonnal dolgoznak. Ezek a számok azt “igazolják” a megvizsgált 93 esetben csak 43 fi- 'zetet osztalékot a részvényeseknek, a másik 48 nagy üzemnél osztalék nem jutott. A 93 vállalat közül csak 16 fizetett 7 százalékos és csak 22 fizetett öt százalékos osztalékot. A vizsgálattal foglalkozó tudósok ugylátszik nagyon elfoglalt emberek lehetnek, akik a napi lapot nem, olvassák vagy legalább is nem jutnak mesz- szebb a funny pagenél és igy nem tudják azt, hogy éppen ezek a nagy vállalatok száz módját tudják annak, hogy hogyan kell hivatalosan kisem- mizni a részvényeseket. A washingtoni szenátusi vizsgáló bizottság adhat ezekről az esetekről leckét a professzoroknak, hogy ne válljanak nevetség tárgyává az amerikai gyerekek előtt, mert azok is mosolyognak a “tudományos” megállapításukon. Az acél ipar, az autó ipar és a többi nagy vállalat a profit nélküli üzem fentartásáért verekszik most a munkásokkal? (!)
