Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-12-18 / 986. szám

1937 december 18. R M t N K Á S 7 oldal Őszi séta . . . Irta: Dr. Szőllős Henrik Október, vénasszonyok nya­rának bágyadt csillogása. Reg­gel tejszinü fátyol a mezők fö­lött, délre még kiragyog, mele­gen kéklik az égbolt. Az esté­ben a felhőtlen égről elnyújtott éles trombitaszó hangzik. Száll­nak a vadludak, szállnak délre, az eleségszegény vidékről a gazdag, nagy mocsarak felé. Mennek a gólyák és fecskék ut­ján — törhetetlen keresés —, a világegyetem sokat magyará­zott, de még fel nem fedett büszke titka: mi hajtja, mi tá­jékoztatja ezeket az örök ván­dorokat. Az őszi szél sárgult falevele­ket sodor. Nem hideg, nem a fagy voltak a megölői, hanem maga a fa, amelyik úgy tesz, mintha előre tudná az elkövet­kezőket. A lombhullás voltakép­pen nem most kezdődik. Wies- ner vizsgálatai szerint ez nyom­ban a napfordulás után bekö­vetkezik s a fényéhség konkrét ingere váltja ki. A fa ilyenkor a koronája belsejében levő, leg­kevésbé megvilágított lombot veti le és addig folytatja a lombhullást, mig a nagy őszi “pereventiv lombhullás” hozzá nem csatlakozik. Miért köszönt be az őszi lombhullás, nem tudjuk. Csak annyit, hogy biztosan elkövet­kezik, mégpedig mielőtt szük­ség volna rá. Szükséges voltát az adja meg, hogy a talaj tél- viz idején lehetetlenné teszi a kellő vízszolgáltatást. A száraz­sághoz alkalmazkodó tűlevelű­eknek, amelyeknek hegyes, kes­keny levele csak minimális ned­vességet ad le, nincs szükségük lombhullásra. Ha pedig a mi lombos fáinkat olyan égöv alá telepitjük át, ahol a talajt fagy nem éri, ott megszűnik a lomo- hullatás szabályos ritmusa s a fák örökzöldekké lesznek. A lomb levetése azonban nem mechanikai, hanem biológiai törvények szerint megy végbe. Mechanikai akkor volna a fo­lyamat, ha a lomb a talajvíz megfagyásával első napjaiban egyszerűen éhenpusztulna. De nem igy történik. Nálunk a ta­laj rendesen csak karácsony kö­rül vagy januárban fagy át. A nagy lombhullás előjelei azon­ban már szeptemberben végefe- lé, a nyár utolsó napjaiban mu­tatkoznak. Ekkor kezd meg­változni egyes levélcsomók szí­ne. A folyamat csak október közepe körül fejeződik be a her- vadás. A fa nemcsak előrelátóan de, értelmesen, körültekintően jár el. Felkészülten várja a sanya­rú ság hónapjait. Mielőtt a lombját megöli, kivonja belőle a számára használhatókat, a fe­hérjét, a cukrot, a keményítőt. Miután ez megtörtént, a levél- nyél külön paraszövetével elzár­ja az egyes levelek közti kap­csolatot. A végén már elhaltan, hervadtan fölöslegként lóg a le­vél a szárán. Most egy szélro­ham lerázhatja, de az éjszakai dér is leválásra bírja. Az erdő életének egyik nagy, titkos körfolyamata megy itt végbe: az erdő önmagát trá­gyázza. Mindazt az ásványi a- nyagot, amit a fa a talajból ki­vont, most újra visszaadja, de még gazdagítja is, mert szenet ajándékoz a talajnak. Azért olyan bőséges és zsíros az erdő földje, ha egyeszer fölszántják. Az egyes fák leveleinek felü-> Jete összevéve 200—1000-szer nagyobb a korona alapfelületé­nél. Ez az óriási felület mint hatalmas szűrő, tisztítja és szű­ri át a levegőt, mikÖLben reá­tapadnak a levegőben igen nagyszámban előforduló bakté­riumok is. A hulló lomb ezeket a baktériumokat magával viszi a földbe, ahol megindítói lesz­nek a további korhadásnak, osz­ló-bontó folyamatoknak, vég­eredményben a televény-képző- désnek. Senki sincs, akit a hervadó levelek illata és vörösben, bar­nás-sárgában égő ragyogó szin- pompája meg nem kapott volna. Mi ez a rejtelmes elszíneződés sokáig csak költők kedvenc té­mája, ön- és emberiségáltató szavak az elmúlás pompájáról, ünnepi köntöséről. A mikrosz­kóp hűvösebben de, érdekeseb­ben felel. A levelek sejtjeiben piros nedv mutatkozik, ugyan­olyan, mint aminőt az ibolya- és biborszinü virágokban talál­unk, aminek azok a színüket köszönhetik, s amit a szakem­berek anthocyannak neveznek. Az ember a haemoglobinnal lélegzik, azzal a piros szinü fe­hérjével, amely a tüdőben her- kulesi erőfeszítéssel elragadja a levegőtől az oxigént. Az al­sóbbrendű állatoknak és a nö­vényeknek is megvan a maguk színtelen, de mégis ezzel egyen­értékű és hasonló munkát vég­ző fehérje-vegylete a sejtnedv­ben. A levelekben ezek a lélegző fehérjetestecskék — a növény véranyaga — színtelenek. De őszfelé a fa már nem használja el mindazt az oxigénmennyisé­get, amely a levelekben bősége­sen rendelkezésére áll. így az­után ezek a színtelen lélegző fehérjetestecskék magukban tartják az oxigént, oxidálódnak, bíbor- vagy ibolyaszinüvé vál­nak. Az ilyen módon oxidált véranyag okozza tehát az er­dőkkel borított lejtők varázsla­tos szinpompáját. Bármely életnyilvánulását vizsgáljuk meg a növényeknek, mindig fel kell ismernünk, hogy a növényben is intelligencia dol­gozik és alkot, akárcsak az ál­latban. Ez az intelligencia nem megmagyarázhatatlan, lega­lább is nem rejtelmesebb erede­tű az állatokénál; mindkettőjük közös kiindulási pontját ismer­jük már. A fejlődés történetut- ját járva, a növény merev for­mába zárt állatként mered el­énk, mint más fejlődési utak­ra szorított utóda az ősállatnak. HÁRI JÁNOSOK A kapitalista lapok olyanokat lódítanak spanyol fronthireik- ben, hogy szinte nyelnek utána még iróik is. Legutóbb arról számoltak be, hogy megsemmi­sítő csapást mértek, a Loyalis- ta repülőkre. Húszat lőttek le közülök, mig Franco fasizta re­pülői csak egy gépet veszítet­tek, az ütközetben. Ha az újságolvasó, az elmúlt év alatt, az ilyen s ehhez hason­ló hírek számadatait összegyűj­tötte volna, akkor Francóék híradása szerint, már annyi Loyalista repülő gép pusztult el amennyi nem Loyalista Spa­nyolországban, de a világon sin­csen. A ll-IK INTERNACIONALÉ GYŐZELME A III-IK INTERNACIONALÉ KUDARCA Pár héttel ezelőtt, moszkvában, egy húsz esztendős küzdel- mi folyamat kudarcos befejezése után tettek pontot. Megkötöt­ték a Il-ik Intemacionálé irányítása alatt működő Amsterdami Szakszervezeti és a III-ik Intemacionálé kontrolja alatt vergődő úgynevezett Vörös Szakszervezeti Internacionálék között a bé­ke paktumot.----------------------------------------------­A Bérmunkás hasábjain, rö­vid hir keretében beszámoltunk erről és a várakozás álláspont­jára helyezkedtünk, vártuk az érdekelt felek beszámolóját és analízisét, ami mind a mai na­pig késik. Ennek hiányában, el kell mondjunk egyet mást, vagy legalább is azt a munkás­ságra és a munkásmozgalom nemzetközi helyzetére vonatko­zó részét az ügynek, melyen semmiféle beszámoló, egyenlőre nem változtathat semmit. Akik résztvettünk amunkás- mozgalomban, a háborút mege­lőző években és a háború alatt, minden erőltetés nélkül tudunk vissza emlékezni a nemzetközi állapotokra, a munkásmozga­lom nemzetközi kapcsolataira. A szociáldemokrácia védnök­sége és irányítása alatt műkö­dő szakszervezetek, az olasz, spanyol és francia szindikalis- ták szerevezeteinek kivételével, az Amsterdami Internacionálé- hoz, illetve a Szakszervezeti In- ternacionáléhoz tartoztak, mely­nek szellemi vezérletét, az ipa­rilag legfej letebb és a pártszo­cializmus terén legnagyobb si­kereket elért, német szocialis­ták túlsúlyban befolyásolták. A világháború vihara else­perte a német szociáldemokrá­ciát nemzetközi posztjáról, mely viszont magával rántotta és zuhanásában összeszaggatta a szakszervezetek nemzetközi kötelékeit is. A számarányában sokkal gyöngébb szindikalisták még ez időben nem rendelkez­tek olyan erővel és nemzetközi befolyással, mint a fent emlí­tettek: Spanyolország kivételé­vel — mely a háborút szeren­csésen elkerülte — nem jutott nekik domináló szerep. A történelem e távlatából sokkal higgadtabban mondha­tunk ma már bírálatot. A lezaj­lott Európai forradalmak mér­legelésénél megbarátkozunk an­nak gondolatával is, hogy nem csak a szociáldemokráciák és a szakszervezetek \ vezérkara bi­zonyult képtelennek szembefor­dulni a nemzetközi világégéssel nem csak ők hódoltak be az imperialista háborúknak s mu­lasztották el a nemzetközi szo- ciálistáktól elvárható forradal­mi cselekvést és ellentállást, ha­nem a szóbanforgó országok munkássága is. A munkásmozgalom nem ren­delkezett számottevő nemzet­közi állásfogalalásra kész és ké­pes irányitó erőkkel de hiány­zott viszont az ilyesmit követe­lő, kikényszerítő tömegerő is. Az orosz forradalom zászló- bontásával és stabilizálásával, a szocialista és a szakszervezeti vezérkar diszkreditálódott és el­veszítette,. nagy tömegek felett a kontrolt. Nem minden ok, de nem is minden tendencia nélkül a tömeget, az istenadta népet, még az orosz forradalom szelle­mi óriásai is felmentették a kapitalizmus által belénevelte hazafiasságtól fütött érzelmei, háborúra, militarizmusra ne­velt ösztönössé kövesedett haj­lamainak bűnei alól, melyekből csak a sáncárok pokoli tüzében tudott megtisztulni. De a szak- szervezeti szociáldemokráciá­nak nem volt kegyelem. A ködös forradalmi állapo­tok közepette született meg a Il-ik Internacináléval elégedet­lenkedők és mérsékeltségét os- torozóknak azon elhatározása, hogy ütött az óra a velük való végleges szakításra és a III-ik Intemacionálé magalakítására. Megalakult a III-ik Internacio- nálé és kérhetetlen harcot, ha­dat üzent a szociáldemokráciá­nak. így került egymással szembe Amszterdam és Moszk­va. Ez időtájt, még ömlött a drá­ga embervér, az Európai csata­tereken. A csapra vert emberi társadalom saját vérében für- dött. A háborút, forradalmak váltották fel. A megrongált tár­sadalmi és gazdasági gépezetek fölmondták a szolgálatot. Úgy látszott, hogy ütött a kapitaliz­mus végórája. A szociáldemok­rácia képtelen volt a történel­mi pillanatok megértésére és az irányítást vállalni kész Ill­ik Intemacionálé ráparancsolt: vagy — vagy félre az útból! TÖBB CSELEKVÉSRE VAN SZÜKSÉG. Üres konyhában, bolond a szakácsnő — mondja egy ma­gyar közmondás. Mozgalmi nyelvezetre átültetve ez annyit jelent, hogy üres pénztárból nem bírjuk a lapot megjelen­tetni. Vannak munkástársak, a- kik szorgalmasan munkálkod­nak az előfizetések felhajtásá­val, viszont olyanok is — saj­nos többségben — akik nem végzik el a rájuk háramló kö­telezettséget. Nem szeretnénk, hogy har- angfélreverésnek vennék mun­kástársaink e pár sort, azt meg legkevésbbé, hogy komolyságát ne mérlegelnék. Mert havijelen­tésünkben beszámoltunk tüze­tesen a lapbizottság helyzeté­ről, melyet a számok érvekkel támasztottak alá. Gyors és tar­tós cselekvést kérünk munkás­társainktól. Felülfizetéseket küldtek. Nov. 20-tól Dec. 11-ig. New Yorki IWW Csop....$35.65 Mrs. Zrencsik Clev. W. Mulatság................... 9.40 M. Ferry IWW Csop.a.— 10.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 2.00 G. Bakos, L. Anglesa....... 1.00 J. Policsányi, Triadelphia 1.00 M.B. Szövets. E. Pittsb... 64.13 J. Koren, L. Angeles....... 1.00 S. Deuch, N. Brunswick.. 2.00 P. Matis, Pittsburgh....... 2.00 Akroni IWW Csop.......... 24.38

Next

/
Thumbnails
Contents