Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-12-18 / 986. szám
1937 december 18. BÉRMUNKÁS 5 oldal HÚSZÉVES SZOVJET-OROSZORSZÁG Irta: SOMLÓ LIPÓT Novemberben húszéves fennállását ünnpelete meg Szovjet- Oroszország. Az egész világ különböző munkásszervezetei és demokratikus kormányai üdvözölték a húsz; éves szovjet-orosz kormányzatot, amely a világ egy hatod területére terjeszkedik ki. Ez a huszesztendő óriási jelentőségű állomása nemcsak Oroszországnak, de az egész világ történelmének is. Á barát- jai örömmel, az ellenségei gyűlölködő félelemmel szemlélik a hatalmas előretörését orosz- ország forradalmi megalapozói kommunista országot akartak a cári Oroszország helyébe alapítani. Tervüket máig se tudták valóra váltani. A cári Ooroszor- szág elmaradt az ipari fejlődésben. Az ország gazdasága már a világháború közben összeomlott. Az 1917 év forradalma és a nyomon követő ellenforradalmak háborús évei még nagyobbá tették gazdaságának szétom- lását. Igaz, hogy már 1918 nyarán “szocializálták” a nagyüzemeket sőt még a kisiparban is meg- szünették a magántulajdont. A parasztság elfoglalta a nagybirtokokat, — de kommunizmust nem tudtak létrehozni. A cári Oroszország gazdasági és kulturális hagyatékai nem képeztek alapot a kommunizmus megteremtésére. * Nem volt mit szocializálni 1918—1920-ban. Megfelelő számú, képzett ipari és földmunkás sem állott rendelkezésre. A háború és a polgárháborúk évei felfalták és elpusztították az összes ipari és mezőgazdasági készleteket, még vetőmag se maradt a nagybirtokosoktól elvett földek bevetésére. Nagy éhínség keletkezett, amit a nagy szárazság által okozott, természeti csapás tett elviselhetetlenül súlyossá. Eezek voltak a szovjet uralom legválságosabb évei: a termelés egyhe- tedére csökkent. A gabona és állat-rekvirálások mély ellentétet szültek a parasztság és a városi munkásság közt. Főleg ennek a harcnak vált eredményévé, hogy 1921-ben a földnek alig felét művelte meg a - parasztság. * Ez a veszedelmes helyzet uj gazdasági politikát kényszeri- tett a szovjet -kormányzatra. Ez volt az úgynevezett “Nyep”- korszak. Szabad piacot teremtettek a parasztság termékeinek. Az állam gazdasági árutermelésre tért át. Főcélja az ipari és mezőgazdasági termelés fokozása volt. 1921-ben a szovjetkormány részben bérbe, majd magántulajdonba adta a húsz munkásnál kevesebbet alkalmazó üzemeket és azokat a nagyobbakat, amelyeket még nem szocializált. 1923-ban a “szocializált” nagyüzemeket, magánkezelésbe adatták, megfelelő kedvezményekkel. A 10,- 000 rubelnél kisebb értékű házakat a régi tulajdonosoknak visszadták. Eme intézkedések és gazdálkodás révén uj polgári réteg alakult ki: az “uj burzsoázia.” Lehetővé vált a 10,000 rubelig menő átöröklés is. Az állam kezelésében maradtak: a nagy és középüzemek; a közlekedési hálózat, a legfontosabb ipari nyersanyag-források bányák és a külkereskedelem monopóliuma. Államkapitalista trösztök alakultak, amelyeknek nyereség elérésére kell törekd- niök. A hitelek lebonyolítására állami bankok megszabásáról a tervgazdasági bizottság gondoskodik. * Szovjet-Unió és a kapitalista államok közt rendes kereskedelmi forgalom fejlődött ki. A szakszervezeteknek újra szerepet juttattak a munkaviszonyok szabályozásánál. Különböző béreket állapítottak meg, előnyben részesesitvén a specialistákat, akikben óriási hiánya volt a megindult és lassanként fejlődésnek indult ipari termelésnek. A darabszám munkát is be kellett vezetniük, hogy a termelést fokozzák. 1927-ben az általános munkabér a háború előtti munkabéreknek felelt meg. Bevezették a 7 órás munkanapot és a túlórák külön díjazását. * A forradalom után a parasztságnak még csak 5%-a maradt föld nélkül. Ezeket a földmivelő kollektívákba igyekeztek tömö- riteni. 1926-ban engedélyezték a földnek bérbeadását és a bérmunka alkalmazását is a mező- gazdaságban. Ennek az intézkedésnek a gazdag parasztok (ku- lákok) látták a hasznát; a földnélküli parasztság nagyrésze a városokba özönlött, amelyeknek akkor nem lévén elegendő ipartelepeik, a munkanélküliek táborá teremtették meg. * A szovjetkormány széleskörű szövetkezeti mozgalommal sietett a fejletlen ipar segítségére. 1926-ban a gazdaság 32 százalékát tették ki. 1925-ben a termelő eszközöknek több mint 60 százalékát szocializálták már. A bankokat és vasutakat teljesen szocializálták. * A szovjet-kormányzat legfontosabb feladatának a nagyipar fejlesztését és a mezőgazdasági hozadék emelését tekintette. Hatalmas elektrifikálási programot dolgoztak ki, amelyeknek nagyrészét már megvalósították. * A Szovjet-Unio megteremtői nagy reményeket tápláltak “egy közeli világforradalom jövetele” tekintetében. Azt remélték, hogy a világ nyomon követi az orosz példát és hasonló berendezésű, baráti államok támogató karjai jönnek segítségükre. Ez az álom meddő maradt, aminek következményei évről-évre változó, alkalmazkodó bel- és külpolitikát és gazdálkodást kényszeritettek a szovjet-kormányzatra. Hatalmas elvi, taktikai, politikai és gazdaság-gyakorlati nézeteltérések küzdőtere lett a kommunista-tábor. Ez a nézet- eltérés annyira tragikusan elmélyült az évek során, hogy a húszéves Szovjet- Oroszországot nemcsak a valóban hatalmas gazdasági fejlődéséért és szellemi felemelkedéséért csodálja ma a világ, hanem ezért a nagy belső drámájáért is, amelyben a forradalom megalapozói tucatszámra Ítéltetnek halálra és százszámra válnak börtönök lakóivá, — ha a kormányzattal szembe kerülnek. Az Oroszországban levő Kun Béla és több magyar társa jelenleg a vádlottak padján várják a “politikai bűneik” feletti ítélkezést. * Az egész világ munkásságának forradalmi szolidaritása egyik legerősebb védvára Szov- jet-Oroszországnak. A világ legkitűnőbb gondolkodói és liberális polgárai “szabad teret és az önrendelkezési jog tiszteletben tartását” követelik ki a gazdálkodásban és uj állam-berendezkedésben kísérletező szovjetkormányzat számára. Legtöbbjük kritikus szemmel tekint a szovjet-alkotásra, de a fasizta- reakció elleni, óriási bástyát látnak benne, mintahogy az ipari demokráciára törekvő munkásosztály is. És éppen ezért: elszorult szívvel szemlélik a véres orosz testvér-harcot; forradalmárok kviégzését és bebörtönzését, amelyeknek megszüntetését szolidáris munkás-erkölcsi alapon követelik. * Csodálatos, de való, hogy mindkét tábor a zseniális alapitó: Lenin tanítványának tekinti magát. Mi nem hisszük, hogy az orosz forradalom vagy a világ munkásosztálya javára válna Stalin és Trotzky történelmi párbaja. * < 1917—1937 A második ötéves tervét fejezi be a húszéves szovjet-kormányzat. A rendelkezésre álló statisztika szerint a második ötév teljesítménye jóval felülmúlja az első ötév nagy sikerét. Természetesen nem Amerikához kell a mai Oroszország teljesítményét hasonlítanunk, hanem a cári Oroszországhoz, a- melynek ipari, fejlődöttsége közel 100 évvel maradt el a nyugati országok fejlődése mögött. Az 1936-os Oroszország ipara több mint 600 százalékkal múlja felül a háború előttit. A valódi munkabérek — átlagban •— közel 300 százalékban emelkedtek. A földek túlnyomó részét sikerült kollektivizálniok és gépekkel szerelték fel. Az idei termelést 110,000,000 tonnára becsülik: a háború előtti időkben átlag 80 millió tonna volt a ter- méshozadék. A kulturális haladás is megüti ezt a mértéket. A cári Oroszországban a lakosságnak 10 százaléka írástudatlan volt; ma már alig akad ilyen ember Oroszországban. Sok ezerrel szaporították az elemi, közép és technikai iskolákat. * Teljes nemzetiségi szabadságot adtak Szovjet-Oroszország több mint ötven nemzetiségének. Az agitációs művészet ma- gas fokra lendült. * Szovjet-Oroszország lakói uj alkotmányt kaptak a huszadik esztendőben. A megalkotói a “legdemokratikusabb”-nak nevezik. Az uj alkotmányt sokan a diktatúra leépítő eszközének tekintik. Aligha lehet ma még megfelelő bírálatban részesíteni. Lássuk előbb az uj alkotmány “uj demokráciájának” a KÍNÁT FELDARABOLJÁK A kardcsörtető Japán Imperializmus hadserege, nyakig gázol az áldozatoknak kiszemelt Kinaiak vérében. A hadüzenet nélküli háborúban, egymásután foglalja el kina nagy városait és pusztítja nemcsak a kombat- táns katonaságot, de ártatlan, tehetetlen népét is. A civilizált világ megtorpan- tan és tehetetlenül nézi, ami a távol keleten végbe megy. A megvetésnek és tiltakozásnak csupán nagyon gyönge gesztuf- sa regisztrálódik abban, hogy az Amerikai női egyesületek, egymásután bojkotálják a selyem harisnyákat. A harisnya bojkot árthat egyes japán érdekeltségeknek, de a muníció és más háborús kellékek szállítását amerikából szabadon űzik a tőkések, ami viszont használ Japán, Kinaelle- nes háborújának. MEGNYERTÜK A FOGADÁST December 12-én zajlottak le a szovjet választások, nagy pompák és diszkeretek között. Stalin diktátor óriási szótöbbséggel lett beválasztva, (ellenfele nem volt) így valamennyi képviselő, akik a pártgépezethez tartoznak. Oroszország történetében ez volt az első általános titkos választás. Az alkotmányos állam- rendszer, mely Alsó és Felső Házból áll, nagyjában hasonlít a nyugati demokrata államok képviseleti rendszeréhez, éppen csak az ellenzék hiányzik. A választás alatt, egy füstre, négy magasrangu szovjet tisztet is kivégeztek, mint Írják a tőkés lapok. A forradalom után húsz esztendővel tehát, nem halt el az állam, mint azt Fridrick Engels szocialista tudós megjósolta. Éppen az ellenkezője történt. Megszületett az államnak egy olyan kezdetleges formája, mely a nyugati államokban, mint a tőkések cselédje és a termelési rendszer fejlődése miatt semhogy segítené, útjába került a haladásnak. Ipari Unionista szempontból bírálva a dolgot, meg kell állapítanunk, hogy a szövjet dolgozóit a politikusok elveszítették és megzavarták oly annyira, hogy belátható időn belül, mint termelőknek nem lesz beleszólásuk az állam igazgatásába. Ám ha nekik jó legyen. Mi azonban, ilyen demokráciából nem csak hogy nem kérünk, hanem visszautasítjuk. Jól laktunk vele. Ezt adagolták nekünk Amerikában és ettől csömörlöttünk meg. OPEN FORUM Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring St. QUESTION — DISCUSSIONS. gyakorlati alkalmazását! Az uj alkotmánynak demonstrálni kell a világ munkásosztálya és az egyéni szabadságot is sokra becsülő haladó szellemiség előtt, hogy valóban munkásdemokráciára törekszik, hogy ezen a téren is hatalmas előrehaladást akar a húszéves uj állam. Ha ezt megtette, akkor a munkás- osztály egységének legnagyobb akadályát ..távolította el az e- gész világon.
