Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1937 november 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: wgy évre ...................... $2.00 One Year __________ $2.00 rélévre ........................ 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szárn ara ....... 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. ____________________TELEPHONE; GArfield 7114. ___________ Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-gag-,. 42 Szüntessük meg a bizonytalanságot A munkások egy tekintetben, valamennyien egyformák: biztonságot akarnak. Legyenek szervezett, széjjel szervezett, vagy szervezetlenek; szakszervezeti hívek, ipari unionisták vagy teljesen indiferensek, valamennyien felfigyelnek a saóra, mely kilátásba helyezi az emberiség egy boldogságteli napját, amikor nem lesz elnyomatás, nyomor és nélkülözés a földön. Hogyan lehetne megszerezni és megtartani azt a biztonságot? E probléma körül imbolyog és igazodik minden munkásszervezet és minden munkás. Az IWW.-nak van egy tervezete, mely a gyakorlatban átültetve biztosítaná az óhajtott biztonságot, mindenkinek a számára. Alaposan átgondolt, körültekintéssel megszerkesztett program. Megvalósításához bizonyos forradalmi célkitűzések és határozott, forradalmi elszántsággal felkészült és a szervezett ügyekben jártas munkásosztályra van szükség. Más szerveretek szószólói, hangjukban ódáig is elmentek, hogy saját programjuk praktikusságáról beszélve, elhitetni szeretnék, mintha amit mi akarunk, az nem egyébb a szép álomnál. Ennek éppen az ellenkezője a valóság. Mert ha egy munkásszervezetnek célja, hogy tagságát előnyökhöz és biztonsághoz juttassa, hogy az egésr munkásosztály ügyét előbbre vigye, e cél eléréséhez, forradalom mentes “üzlet” szervezetek, vagy “praktikus” politikai pártok, a legfantasztikusabb képzelődések ellenére is, képtelenek ilyesminek megvalósítására. MIT ÉR AZ OSZTÁLYKÖZI BÉKE. Úgy az AFofL., mint a CIO. képtelen e biztonság megteremtésére, noha az Ígéretekben nem nagyon fukarkodnak. Mert még ha fel is tételezzük, hogy a kettő közül valamelyik (mindegy akár melyik) oly hatalmassá növekednék, hogy benne helyet foglalna az ország valamennyi ipari munkása, még akkor sem áll fen a leghalványabb reménye sem annak, hogy védelmet adna, vagy nyujthatna-e a tagságának. Megnövekedésének puszta ténye, még lomhábbá tenné, mint amilyen. Megalkuvási és forradalomellenes hajlamosságában, minnél nagyobbra növekedne, annál kevesebb védelmet nyújtana. Még annál a kicsinél is kevesebbet, amit a jelenben nyújt. A szakmai szervezkedés, valamint a félipari, mely az IWW-n kívül a munkásokat tömöríti, a jelen gazdasági rendszerből fakadó társadalmi problémák egyikének megoldását sem kísérelte meg. Az éhség, nyomor, munkanélküliség és a háború problémáihoz, nem nyúlt. Olyan szervezetek pedig, melyek az ily fontos kérdéseket érintetlenül hagyják, nem érdemlik meg intelligens munkások támogatását. Igaz, hogy az ipari termelés kulcs pozícióban, a szakszervezetek értek el némi eredményeket. De legtöbb esetben a munkáltatók támogatása mellett, a sokkal kedvezőtlenebb helyzetben levő, szakmanélküli, szervezetlen munkások rovására. Viszont a Lewis féle unionizmus kialakulásával: még ettől is rosz- szabbá válhatik. Mert nyíltan törekszik a munkások megszervezésére minden iparban, de ugyanakkor készen áll, hogy szerződésekkel ezer felé tagolja, harcképtelenné tegye őket és kiszolgáltassa a münkáltatóknak. Hogy az osztályközi békén felépült szervezetektől mit várhatunk, ha azok megnőttek és kifejlődtek, példát nyújtanak az angliai szakszervezetek, melyek annak ellenére, hogy teljes kontrolt gyakorolnak a munkások felett — mindenki szervezetbe tartozik — minden betegséggel rendelkeznek, melyeket fentebb emlitettünk. AZ EGYETLEN KIVEZETŐ UT. Ami az IWW.-t illeti, mindennél határozottabban bebizonyosodott, hogy mint gazdasági szervezet, az osztályharcokban, a rövidebb munkaidőért, magasabb bérekért és jobb viszonyokért lefolytatott harcokban és azok után, a kivívott eredmények megtartásában, mint a munka szervezete nincsen versenytársa. Nincs még egy olyan szervezet, mely professzionista munkásvezérektől és raketirektől mentesen érvényesítené tagjai akaratát s olyan kevés költségekkel fentartható, mint az iww. — A CSALÁD — És mindennek tetejébe, az IWW. a legfontosabb társadalmi problémák megoldásához, megadja a kulcsot. Kivezető utat mutat, a biztonság megteremtéséhez és végleges megalapozásához. Mert minden lépése, melyet a bérharcokon keresztül előre tesz, egy egy lépés a végleges megoldáshoz, a társadalmi felszabaduláshoz. Csak egy dolog van, ami az IWW. növekedését és előrehaladását lassítja, ami gyors fejliklését s kibontakozását hátráltatja. A munkáltatók egyöntetű összefogása és csatlósaiknak csaholá- sa a munkásmozgalmon belül és kívül egyaránt. Mindezen ellenállás és a mozgalom lassú növekedése dacára is, az IWW. az egyedüli mozgalom, mely számíthat a munkásság támogatására. Mert ez IWW. erősödése és előmenetele, az egész társadalom haladását, mig amazoké, még ideiglenes előnyökhöz jutást sem jelent a munkásosztály részére. Azon munkások, kik hajlandók feladni a harcot és megbékélni a kapitalizmussal, teljes kielégülést találhatnak akár az AFofL.-ben, akár a CIO.-ban. Letehetik az osztályharc fegyverét és megmaradhatnak mégis szervezett munkásoknak, ami ma már nem bűn, hanem erény. Azoknak pedig, akik a harcot nem akarják feladni, akik benne akarnak maradni, a győzelemig, az IWW. tartott fent helyet! Fordítva az Industrial Worker-ből. ELVÍNYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség ni» csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve« sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —• dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitiük a régi társadalom keretein belül
