Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-11-20 / 982. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 november 27. INNEN- OiViVil ÍV Összeszedte: ZÁRA JÁNOS Uj válság küszöbén — Mit várhatunk a kongresszustól — C.I.O. vagy amikor a jobbkéz nem tudja amit a bal csinál. — Amikor a közelmúltban a munkásság az autó, acél és más iparokban beszüntette a munkát követeléseinek kikényszerítésére, a kapitalista osztály szócsövei fülsiketitő lármát csaptak és mindenféle váddal illették a munkásokat. Akkor — és minden időben, ha a munkásság önakaratából szünteti be a munkát — azzal vádolták a munkásokat, hogy az ország gazdasági “jólétét” aláássák; korlátozzák a prosperitás ki- szélesedését ; akadályozzák az ipari termékek előállítását, melyre oly nagy szüksége van az országnak és sok hasonló vádat hoztak fel a munkásság ellen. Naponta számadatokkal tartották nyilván, hogy az autó vagy az acél ipar munkásai hány százezer dollárt veszítettek egy nap, hány milliót egy héten és mennyi sok milliót a sztrájk ideje alatt. Az egész nemzet elleni szabotálással vádolták a sztrájkoló munkásokat. Azt is naponta .olvashattuk és még ma is, hogy ez, vagy amaz a trust, vagy korporáció mennyi osztalékot és mennyi fölösosztalékot fizet a részvényeseinek, ami kétségtelenül arról tesz tanúságot, hogy az ipartelepek az előre kiszámított profiton jóval felül jövedelmeztek és ez tette lehetővé, hogy különleges osztalékot fizethettek a részvényeseknek. Ha figyelemmel kisértük az iparok termelőképességéről adott statisztikát, láthattuk, hogy az utóbbi két-három évben a termelés állandóan emelkedett és egyes iparok elérték a termelőképességük 100 százalékát. Egyszerre azonban, mint amikor egy hatalmas vizerőgát leszakad s a szennyes ár elönt mindent, olyan áramlat vonult végig az egész országon. Ahol tegnap még túlórákat dolgoztak, hogy a rendelést kitudják adni, mára felső parancsra teljesen beszüntették a munkát. A megrendelt áruk elkészítését és szállítását megállították. A munkásokat ezrével szórták az uccákra és mindenki elbámulva kérdezte, hogy mi lesz? Az ipar ily leállítása történetesen arra az időre esik, amikor Roosevelt, elnök kibocsáj- totta a kongresszus rendkívüli ülésszakára a rendeletet, amely rendkívüli ülésszaknak a rendeltetése volna meghozni a maximális munkaidő és minimális órabér törvényjavaslatot. A kapitalizmus erőpróbára kelt a kormánnyal. És nem kétséges előttünk, hogy melyik fél lesz a győztes. Sohasem ringattuk magunkat abban a tévhitben, hogy a kormány — bármely ország kormánya — keresztül hajthat oly törvényeket, amelyek a munkásosztály érdekét szolgálják és igy természetesn a kapitalista osztály érdekei ellen valók. Kevés kormány vállalkozott még ilyesmire, de ha elvétve akadt ilyen, annak egészen biztosan beletört a bicskája. A Roosevelt kormány ismételten tett ily kísérletet és minden próbálkozás hajótörést szenvedett. A Bérmunkás egyik késői számában beszámolt arról, hogy az Egyesült Államok gazdasági életét hatvan család irányítja. Amikor a kormány az úgynevezett “radikális” törvényjavaslat beterjesztésén dolgozott a hatvan család megbízottai, akik a Wall Streetten székelnek, megnyomták azt a bizonyos gombot és ezzel a kézmozdulattal leállították az egész ország iparát. Beszüntették a pénzforrást, amelyre ma elengedhetetlen szüksége van az iparnak. Ennek természetes következménye aztán a rendelések szállításának leállítása és a munkásságnak az uccára dobása. Hagy ez szabotázs ? kinek jut eszébe erről beszélni? Az IWW által kiadott “Egy Nagy Szervezet” cimü füzet a következőkép definiálja a társadalmi alakulatokat: “A társadalmi viszonyok a gazdasági csoportosulások visszatükröződései. A vagyon forrásainak és a termelő eszközöknek tulajdonosai egy társadalmi osztályt alkotnak, mig azok, akiknek a piacra vihető minden birtokuk csak a munkaerejükből áll, a másik osztályba tartoznak. A politikai, jogi, közoktatási és egyéb intézmények csak tükrei a vagyon termelésére fen- álló gazdasági rendszernek”. Azt állapítja meg a fenti idézet, hogy a politikai kormány egy eszköze a vagyontermelési gazdasági rendszernek, melynek hivatása felügyelni, hogy a profitra való termelés zavartalanul folyon. Túllépte tehát hivatása körvonalát és a kapitalista osztály “megálljt” kiáltott. És ez a kiáltás oly hangos volt, hogy az ország egyik szélétől a másikig elhallatszott. Azt, hogy a munkásosztály milyen viszonyok között, menynyi napi munkaórát és mily órabérekért dolgozzon, maga a m unkásosztály határozhat j a meg csak. A társadalom minden intézménye az • uralkodó osztály érdekeinek megvédésére van berendezve. A munkás- osztály rdekeit kizárólag csak a forradalmi Egy Nagy Szervezet védheti meg, de hogy ez megfelelő erővel rendelkezzen, a termelő munkásság nagyobb százalékának be kell abba tartozni. Minden más mód, csak ámítása a munkásságnak. * * * Amióta a forradalmi Ipari Unionizmus elindult hóditó útjára, az utánzatok egész garmadája alakult az országban és igyekezett a munkásság figyelmét elterelni az oszátly- harcról. Az utánzatok közül legnagyobb teret a “Committee for Industrial Organization” hódított, amelyről azt állítják, hogy ez minden tekintetben a recept szerint készült és ennek a valódinak kell lenni. Mi — hogy őszinték legyünk — nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi ez a csodabogár, mert ahány annyiféleképpen magyarázza és a sok közül nehéz kihámozni a valódiságát. Aalapszabálya vagy pláne elvinyilatkozata nincs, amely Írásba foglalná a szervezeti formát, de leginkább a célját. így tehát arra vagyunk utalva, hogy az eseményekből hámozzuk ki azt a rettenetes valamit, ami annyira lázba ejtette az országot az elmúlt hónapokban. Mi már a kezdet kezdetén is megmondtuk, hogy nem egyéb az “fából-vaskarikánál” mert a munkásság a CIO.-val éppen oda fog jutni, ahová az- AFofL- el. Az események minket igazoltak. A CIO. sem nem forradalmi, sem nem “ipari” szervezet és az a bizonyos “rank and file” irányítás is humbugnak bizonyult. Most, hogy már van egy pár millió tagjuk, mindent elkövetnek a vezérek, hogy azokat megtartsák fizető alanyoknak. Azok a vérmes Ígéretek melyek elhangzottak egy évvel ezelőtt, mind dugába dőltek A CIO-ba tartozó különböző szak- szervezetek már egymással viaskodnak, sőt mitöbb, egy-egy bizonyos szervezet tagjai a saját vezéreikkel állnak harcban. Michigan államban pl. a United Automobil Workers szervezet női segítő szervei akciót indítottak a magas húsárak ellen. Elhatározták, hogy nem esznek húst, amig annak árai lejjebb nem szállnak. Erre, ugyancsak a CIO. kötelékebe tartozó élelmiszer munkások találva érezték magukat és úgy vélekednek, hogy ezen akció egyenesen az ő érdekeik ellen van, mert ha a hús árakat leszállítják, ez az ő munkabérük leszállítását vonja maga után. Emiatt aztán, a két szervezet tagjai között háború várható. Osztály öntudattal egyik sem rendelkezik, mindegyik csak a saját érdekeit tartja szem előtt és úgy vélekednek, hogy “to hell with the rest”. Magában az United Automobil Workers szervezetben is nagy bajok vannak a kréta körül. Az első és legnagyobb baj, hogy a tagság becsapva érzi magát és elkeseredésében megtagadja a havi járulékok fizetését. Enélkül pedig veszély fenyegeti a vezérurak jövedelmét és minthogy előttük ez a legfontosabb, mindenre hajlandók ennek biztosítására. Arról tanácskoznak, hogy ha a munkások önmaguktól nem, majd a gyárosok segítségével fizettetik meg a havi járulékot a munkásokkal. Beakarják hozni a “checkoff” rendszert, vagyis, hogy a gyár irodájában levonják a bérekből a szervezeti tagsági dijat. Nem vezethet ez mársa, minthogy a vezérek és gyárosok szövetkeznek a munkások ellen. A UAW fiinti lokálja lapo: adott ki, melyben sokszor őszintén feltárják a bajokat. Ez természetesen nem volt ínyére Mr. Martinnak, a UAW min ■ denható elnökének és rendele tét adott ki a lap beszüntetésé re, amit a tagság megtagadott Erre Mr. Martin felosztotta a fiinti lokált öt külön csoportra, mert igy szétszórva könyebben elbánik velük. Ezek talán ma még csak Mulatsági Tudósítás Cleveland east sideon, úgy anyagilag, mint erkölcsileg, fényes sikerrel zárult a november 13-án, rendezett társas vacsora. Az Ifjúsági épület alsó terme, teljesen megtelt vendégekkel, mint egy nagy család, közel kétszázan ültünk asztalokhoz, hogy elfogyasszuk, az Ízletesen elkészített disznóságo- kat. Az a kétely, mely fennállott az utolsó hétig, hogy 75 centes jegyek mellett, nehéz az agitáció, szintén eloszlott. De teljesen el is tűnt a vacsora alkalmával, melyet olyan Ízletesen elkészítetek és szolgáltak fel, hogy tudtunkkal mindenki a legteljesebben meg volt elégedve. A Tóth testvérek zenekara kellemes halgatókat játszott a vacsora alkalmával, majd Wiener munkástárs, rövid beszéd keretében, ismertette a hay- marketi tragédia történetét és annak romantikusabb részleteit, Nina Spies elhunytéval kapcsolatosan. Wiener Juliska, két szavalattal lépett fel. A Német Munkás- mozgalom cimü költeményt szavalta el Vince Sándortól és Dózsa György lakomáján. Ady Endrétől. Ez volt Juliskának első bemutatkozása clevelandon és fellépése után, elragadtatással beszélt róla a közönség. Kulcsár munkástársnő, egy gyönyörű diszpárnát készített és ajándékozott kisorsolásra, a Bérmunkás javára. J. Eperjesi munkástárs lett a szerencsés nyertes, a 124-es számmal. A tánc és vigalom a hajnali órákba nyulott. Mindenki jól érezte magát, mindenki megvolt elégedve. Még a konyhán fáradozó munkástársnők is, akiket megelégedéssel töltött el a tudat, hogy nem fáradoztak hiába. A diszpárnából, kerek 34 dollár jött be, amiért Kulcsár munkástársnőnek, külön is köszönetét mondunk, mindazokkal egyetemben, akiknek közös és lelkes munkája, hozzájárult a sikerhez. W. szórványos jelenségek, de mindenesetre fontosak annak bizonyítására, hogy azok a munkások, akik annyira lelkesedtek a CIO-ért belássák, hogy csöbör- ből-vödörbe kerültek. Mi ismételten csak azt állítjuk, hogy a munkásság forradalmi Ipari Szervezetének nem úgy kell keletkezni, mint a CIO keletkezett: Lewis Washingtonban elhatározta, hogy alakit egy “ipari szervezetet” és annak rendje szerint kinevezte minden iparágnak a diktátorát, még mielőtt szervezet lett volna, és azokra bízta a megalakulandó szervezetek feletti ba- sáskodást. A munkásság saját maga kell, hogy megalakítsa a szervezetét és annak irányítását tartsa meg a saját kezében. Ne a tetőt építsük meg először és aztán az alapot alá ja, hanem kezdjük az alapnál és fokozatosan tovább. De még mielőtt hozzá kezdünk az építéshez, tudnunk kell, hogy mit akarunk építeni.
