Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-11-20 / 982. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1937 november 27. INNEN- OiViVil ÍV Összeszedte: ZÁRA JÁNOS Uj válság küszöbén — Mit várhatunk a kong­resszustól — C.I.O. vagy amikor a jobbkéz nem tudja amit a bal csinál. — Amikor a közelmúltban a munkásság az autó, acél és más iparokban beszüntette a mun­kát követeléseinek kikénysze­rítésére, a kapitalista osztály szócsövei fülsiketitő lármát csaptak és mindenféle váddal illették a munkásokat. Akkor — és minden időben, ha a mun­kásság önakaratából szünteti be a munkát — azzal vádolták a munkásokat, hogy az ország gazdasági “jólétét” aláássák; korlátozzák a prosperitás ki- szélesedését ; akadályozzák az ipari termékek előállítását, melyre oly nagy szüksége van az országnak és sok hasonló vá­dat hoztak fel a munkásság el­len. Naponta számadatokkal tartották nyilván, hogy az autó vagy az acél ipar munkásai hány százezer dollárt veszítet­tek egy nap, hány milliót egy héten és mennyi sok milliót a sztrájk ideje alatt. Az egész nemzet elleni szabotálással vá­dolták a sztrájkoló munkásokat. Azt is naponta .olvashattuk és még ma is, hogy ez, vagy amaz a trust, vagy korporáció mennyi osztalékot és mennyi fölösosztalékot fizet a részvé­nyeseinek, ami kétségtelenül ar­ról tesz tanúságot, hogy az ipar­telepek az előre kiszámított profiton jóval felül jövedelmez­tek és ez tette lehetővé, hogy különleges osztalékot fizethet­tek a részvényeseknek. Ha figyelemmel kisértük az iparok termelőképességéről ad­ott statisztikát, láthattuk, hogy az utóbbi két-három évben a termelés állandóan emelkedett és egyes iparok elérték a ter­melőképességük 100 százalé­kát. Egyszerre azonban, mint amikor egy hatalmas vizerőgát leszakad s a szennyes ár elönt mindent, olyan áramlat vonult végig az egész országon. Ahol tegnap még túlórákat dolgoz­tak, hogy a rendelést kitudják adni, mára felső parancsra tel­jesen beszüntették a munkát. A megrendelt áruk elkészítését és szállítását megállították. A munkásokat ezrével szórták az uccákra és mindenki elbámulva kérdezte, hogy mi lesz? Az ipar ily leállítása történe­tesen arra az időre esik, ami­kor Roosevelt, elnök kibocsáj- totta a kongresszus rendkívüli ülésszakára a rendeletet, amely rendkívüli ülésszaknak a ren­deltetése volna meghozni a maximális munkaidő és mini­mális órabér törvényjavaslatot. A kapitalizmus erőpróbára kelt a kormánnyal. És nem kétsé­ges előttünk, hogy melyik fél lesz a győztes. Sohasem ringattuk magun­kat abban a tévhitben, hogy a kormány — bármely ország kormánya — keresztül hajthat oly törvényeket, amelyek a munkásosztály érdekét szolgál­ják és igy természetesn a kapi­talista osztály érdekei ellen va­lók. Kevés kormány vállalko­zott még ilyesmire, de ha elvét­ve akadt ilyen, annak egészen biztosan beletört a bicskája. A Roosevelt kormány ismételten tett ily kísérletet és minden próbálkozás hajótörést szenve­dett. A Bérmunkás egyik késői számában beszámolt arról, hogy az Egyesült Államok gazdasági életét hatvan család irányítja. Amikor a kormány az úgyne­vezett “radikális” törvényja­vaslat beterjesztésén dolgozott a hatvan család megbízottai, akik a Wall Streetten székel­nek, megnyomták azt a bizo­nyos gombot és ezzel a kézmoz­dulattal leállították az egész ország iparát. Beszüntették a pénzforrást, amelyre ma elen­gedhetetlen szüksége van az iparnak. Ennek természetes kö­vetkezménye aztán a rendelé­sek szállításának leállítása és a munkásságnak az uccára do­bása. Hagy ez szabotázs ? ki­nek jut eszébe erről beszélni? Az IWW által kiadott “Egy Nagy Szervezet” cimü füzet a következőkép definiálja a tár­sadalmi alakulatokat: “A társadalmi viszonyok a gazdasági csoportosulások visszatükröződései. A vagyon forrásainak és a termelő esz­közöknek tulajdonosai egy társadalmi osztályt alkotnak, mig azok, akiknek a piacra vihető minden birtokuk csak a munkaerejükből áll, a má­sik osztályba tartoznak. A politikai, jogi, közoktatási és egyéb intézmények csak tük­rei a vagyon termelésére fen- álló gazdasági rendszernek”. Azt állapítja meg a fenti idé­zet, hogy a politikai kormány egy eszköze a vagyontermelési gazdasági rendszernek, mely­nek hivatása felügyelni, hogy a profitra való termelés zavar­talanul folyon. Túllépte tehát hivatása körvonalát és a kapi­talista osztály “megálljt” kiál­tott. És ez a kiáltás oly hangos volt, hogy az ország egyik szé­létől a másikig elhallatszott. Azt, hogy a munkásosztály milyen viszonyok között, meny­nyi napi munkaórát és mily órabérekért dolgozzon, maga a m unkásosztály határozhat j a meg csak. A társadalom min­den intézménye az • uralkodó osztály érdekeinek megvédésé­re van berendezve. A munkás- osztály rdekeit kizárólag csak a forradalmi Egy Nagy Szer­vezet védheti meg, de hogy ez megfelelő erővel rendelkezzen, a termelő munkásság nagyobb százalékának be kell abba tar­tozni. Minden más mód, csak ámítása a munkásságnak. * * * Amióta a forradalmi Ipari Unionizmus elindult hóditó út­jára, az utánzatok egész gar­madája alakult az országban és igyekezett a munkásság fi­gyelmét elterelni az oszátly- harcról. Az utánzatok közül leg­nagyobb teret a “Committee for Industrial Organization” hó­dított, amelyről azt állítják, hogy ez minden tekintetben a recept szerint készült és ennek a valódinak kell lenni. Mi — hogy őszinték legyünk — nem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi ez a csodabogár, mert ahány annyiféleképpen magyarázza és a sok közül nehéz kihámoz­ni a valódiságát. Aalapszabálya vagy pláne elvinyilatkozata nincs, amely Írásba foglalná a szervezeti formát, de leginkább a célját. így tehát arra va­gyunk utalva, hogy az esemé­nyekből hámozzuk ki azt a ret­tenetes valamit, ami annyira lázba ejtette az országot az el­múlt hónapokban. Mi már a kezdet kezdetén is megmondtuk, hogy nem egyéb az “fából-vaskarikánál” mert a munkásság a CIO.-val éppen oda fog jutni, ahová az- AFofL- el. Az események minket iga­zoltak. A CIO. sem nem forra­dalmi, sem nem “ipari” szer­vezet és az a bizonyos “rank and file” irányítás is humbug­nak bizonyult. Most, hogy már van egy pár millió tagjuk, min­dent elkövetnek a vezérek, hogy azokat megtartsák fizető alany­oknak. Azok a vérmes Ígéretek melyek elhangzottak egy évvel ezelőtt, mind dugába dőltek A CIO-ba tartozó különböző szak- szervezetek már egymással vi­askodnak, sőt mitöbb, egy-egy bizonyos szervezet tagjai a sa­ját vezéreikkel állnak harcban. Michigan államban pl. a Uni­ted Automobil Workers szerve­zet női segítő szervei akciót in­dítottak a magas húsárak el­len. Elhatározták, hogy nem esznek húst, amig annak árai lejjebb nem szállnak. Erre, ugyancsak a CIO. kötelékebe tartozó élelmiszer munkások ta­lálva érezték magukat és úgy vélekednek, hogy ezen akció egyenesen az ő érdekeik ellen van, mert ha a hús árakat le­szállítják, ez az ő munkabérük leszállítását vonja maga után. Emiatt aztán, a két szervezet tagjai között háború várható. Osztály öntudattal egyik sem rendelkezik, mindegyik csak a saját érdekeit tartja szem előtt és úgy vélekednek, hogy “to hell with the rest”. Magában az United Automo­bil Workers szervezetben is nagy bajok vannak a kréta kö­rül. Az első és legnagyobb baj, hogy a tagság becsapva érzi magát és elkeseredésében meg­tagadja a havi járulékok fizeté­sét. Enélkül pedig veszély fe­nyegeti a vezérurak jövedelmét és minthogy előttük ez a leg­fontosabb, mindenre hajlandók ennek biztosítására. Arról ta­nácskoznak, hogy ha a munká­sok önmaguktól nem, majd a gyárosok segítségével fizette­tik meg a havi járulékot a mun­kásokkal. Beakarják hozni a “checkoff” rendszert, vagyis, hogy a gyár irodájában levon­ják a bérekből a szervezeti tag­sági dijat. Nem vezethet ez mársa, minthogy a vezérek és gyárosok szövetkeznek a mun­kások ellen. A UAW fiinti lokálja lapo: adott ki, melyben sokszor ősz­intén feltárják a bajokat. Ez természetesen nem volt ínyére Mr. Martinnak, a UAW min ■ denható elnökének és rendele tét adott ki a lap beszüntetésé re, amit a tagság megtagadott Erre Mr. Martin felosztotta a fiinti lokált öt külön csoportra, mert igy szétszórva könyebben elbánik velük. Ezek talán ma még csak Mulatsági Tudósítás Cleveland east sideon, úgy anyagilag, mint erkölcsileg, fé­nyes sikerrel zárult a november 13-án, rendezett társas vacso­ra. Az Ifjúsági épület alsó ter­me, teljesen megtelt vendégek­kel, mint egy nagy család, kö­zel kétszázan ültünk asztalok­hoz, hogy elfogyasszuk, az Íz­letesen elkészített disznóságo- kat. Az a kétely, mely fennállott az utolsó hétig, hogy 75 centes jegyek mellett, nehéz az agi­táció, szintén eloszlott. De tel­jesen el is tűnt a vacsora alkal­mával, melyet olyan Ízletesen elkészítetek és szolgáltak fel, hogy tudtunkkal mindenki a legteljesebben meg volt eléged­ve. A Tóth testvérek zenekara kellemes halgatókat játszott a vacsora alkalmával, majd Wie­ner munkástárs, rövid beszéd keretében, ismertette a hay- marketi tragédia történetét és annak romantikusabb részlete­it, Nina Spies elhunytéval kap­csolatosan. Wiener Juliska, két szavalat­tal lépett fel. A Német Munkás- mozgalom cimü költeményt sza­valta el Vince Sándortól és Dó­zsa György lakomáján. Ady En­drétől. Ez volt Juliskának első bemutatkozása clevelandon és fellépése után, elragadtatással beszélt róla a közönség. Kulcsár munkástársnő, egy gyönyörű diszpárnát készített és ajándékozott kisorsolásra, a Bérmunkás javára. J. Eperjesi munkástárs lett a szerencsés nyertes, a 124-es számmal. A tánc és vigalom a hajnali órákba nyulott. Mindenki jól érezte magát, mindenki megvolt elégedve. Még a konyhán fára­dozó munkástársnők is, akiket megelégedéssel töltött el a tu­dat, hogy nem fáradoztak hiá­ba. A diszpárnából, kerek 34 dol­lár jött be, amiért Kulcsár mun­kástársnőnek, külön is köszö­netét mondunk, mindazokkal egyetemben, akiknek közös és lelkes munkája, hozzájárult a sikerhez. W. szórványos jelenségek, de min­denesetre fontosak annak bizo­nyítására, hogy azok a munká­sok, akik annyira lelkesedtek a CIO-ért belássák, hogy csöbör- ből-vödörbe kerültek. Mi ismé­telten csak azt állítjuk, hogy a munkásság forradalmi Ipari Szervezetének nem úgy kell ke­letkezni, mint a CIO keletke­zett: Lewis Washingtonban el­határozta, hogy alakit egy “ipari szervezetet” és annak rendje szerint kinevezte min­den iparágnak a diktátorát, még mielőtt szervezet lett vol­na, és azokra bízta a megala­kulandó szervezetek feletti ba- sáskodást. A munkásság saját maga kell, hogy megalakítsa a szervezetét és annak irányítá­sát tartsa meg a saját kezében. Ne a tetőt építsük meg először és aztán az alapot alá ja, hanem kezdjük az alapnál és fokoza­tosan tovább. De még mielőtt hozzá kezdünk az építéshez, tud­nunk kell, hogy mit akarunk építeni.

Next

/
Thumbnails
Contents