Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)
1937-10-23 / 968. szám
1937 október 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Nő . . . Irta: TUBA KÁROLY Szombat Délután Irta: Hamvas H. Sándor A gépek elhallgattak, a vastagsági gyalu pár másodpercig még búgott, majd súlyosan, tömören lezuhant a hétvégi csend Egy eltévedt fényhasáb szelte keresztül az enyv- és faszaw levegőt és ebben a fényhasábban millió porszem táncolt. Az emberek a vizcsaD körül tolongtak; a viz locsogott. Valaki érdesen nevetett, mintha Daraszt- vásznat hasítottak volna. Maid a munkásokat szólongatták é° papírzacskók zörmögtek, érc csendült; a bért osztották. Először a jobb markába szorította a pénzt, azután a balba A bőre bizsergett. könnyű érzés fogta el, de nem hitte magát gazdagnak és szegénynek sem; nincstelen hónanok értékmérőjével értékelte a oénzt. És hirtelen mindent elfelejtett, a- mi volt, a jövővel sem törődött csak a jelennek élt. ezeknek lehelet-pillantoknak. Azután hazaindult. Sietett mintha haita- nák, minél előbb otthon akar* lenni. Mire a perifériáról a bel ső kerületbe ért, izzadt, fáradt és szomjas lett. A hőség kínozta, a nyelve a szájpadlásához ragadt, szinte fuldokolt. Betér* egy kocsmába egy pohár szódavízre. Szombat volt s a kocsmában friss pénzre lüktetett az élet Az emberek dühös nekiszánás- sal nyelték a szeszt. Az asztalok felett átbeszéltek egymásnak, hadonásztak, vagy pedig mozdulatlanul hevert előttük s> kérges kezük. A sör és bor nehéz szaga összekeveredett az olcsó füsttel s mint felhő lógót* a fejük fölött. Nők is szorongtak a férfiak mellett, versenv- ezve emelték szájukhoz a poharat. A sarokasztalnál kártyáztak. A lapok ravaszul kúsztak és pénz csendült, mint üvegharang télen a fagyos levegőben A kártyázókat nézte a szeren- csehajhászást. a kártvák szeszélyes útjait s az arcokra kapaszkodó éhséget. A szemekben titokzatos tüzek égtek, fellobbantak és elaludtak, aztán me gint felvillantak és uira eltűntek. Még szomjas volt. de már kisfröccsöt rendelt és önkénv- telenül közelebb húzódott a kár- tyázókhoz. Olyan volt ez. mintha orozva hálót dobtak volna és belegabalyodott, megakadt benne. Megtapogatta a zsebét érezte benne a pénzt, különösen nyugodt lett és elhatározta, még néhány percig marad Valaki széket tolt mügéié é° leült. ... A kártvázók néha vetettek rá egy pillantást és tovább játszottak. A mennyezet mocskos volt. a füst tömörebb nehezebb. A padlót bekenték alojjal s annak a szaga áttör* a különböző szagokon. Egy nő cigarettázott. Legörbült szájában úgy lógott a cigaretta mintha ki akarná ejteni. Valaki énekelt. A részeg akkordok dülöngtek a levegőben. A meny- nyezet magassága és a padló mélysége messsze volt egymástól, de köztük, a vonszolódó életben raffináltan lapult az összekötő, italgőzben, füstben, ebben a fullasztó légkörben. Ne rágalmazd, ha elbukott, a nőt Vágy, szerelemi szivében vele nőtt. A bölcs természet igy rendezte ezt: Szeressen, égjen, kit a vágy epeszt. Aki az élet szépségének áldoz! Hiába int a társadalmi Rend: Anyatermészet diadala zeng, ^ Zeng a fenséges, tüzes, eleven, Rajongó, féltő, boldog Szerelem. A mérhetetlen, gazdag életösztön, Hogy gyönyörében örökké fürösszön Szent megadással, összeforrva hűn— Izgás füzében égni soha’se bűn! Nézd a virágot: hüs bokor alól Sóvárogva a Nap felé 'hajol, Termékenyítő fényét issza . . . issza S megrészegülten bágyad aztán vissza A porba lankad szűzi, tiszta bája S a Napnak magát százszor is kínálja A kártyázok közül az egyik ember felállt. Ekkor, mintha meglökték volna, odalépett és a helyére ült. Tudta, how csinál: és nem tudta! Valami* mondott, a másik három ember is szólt valamit és mosolyogtak. Kevertek, osztottak, a kártya körben körben iárt. min* kigyó siklott az ujjak között. Érthetetlen láz kerítette hatalmába; anélkül, hogy rágondolt volna, az agyába lopakodott nyerni, megkétszerezni a pénzét! Honnan iött? Nem tudta’ A kocsma arca mindig változott és mindig a régi maradt Már tiszta bort ivott és veszített. A tét is megnőtt, hirtelen és mintha önmagától nőtt volna meg. A keze remegett, ideges lett. Látta elfolyni a pénzét és nem akadályozhatta meg: a kártya törvénye is törvény! Az arcokat is látta. Nyugadtak voltak, hidegek, mozdulatlanok, de mintha ravasz számítás settenkedett volna a vonások között. Talán észrevett valamit? s az uiiakat fi welt a meg a kártyacsomót: és semmit nem vett észre. Nyugalma* parancsolt önmagának, az ajkába harapott, a reszkető kezét megmerevítette, haját végig simogatta és félpohár bort felhai- tott. Ekkor már nem akar* nyerni, csak a pénzét szerette volna vissza; de késő volt az utolsó tétet is elvesztette. Bután bámult maga elé, az ajka hangtalanul mozgott, semmit nem értete abból, ami vele történt, gyötrődött és az elvesztett pénzre gondolt. Ez fájt, kínozta, egyszerre érezte az át- dogozott hét fáradtságát; egyszerre tudatára ébredt, how a pénzre vártak otthon. Véletlenül kocsmai barátaira tekintett és látta, hogy összenéztek. Egv pillantás volt csupán, de abból megértette, hogy kijátszották. becsapták, aljasul kirabolták. Felugrott és magánkívül kiáltotta : “A pénzem!” Az egyiket megragadta, megrázta. Valaki a kezére ütött.- az ütés sajgott és elengette az embert. A három ember az ai- tó felé indult. Futottak. Utánuk szaladt, megint megragadta azt Élő világtestek szerelme: Tűz — A végtelennek fonalába fűz. Minden, mit izzó ellentét hevít: — Rombol vagy alkot — él, szeretkezik, Előre törtet, burjánzik, terem A legtisztább, a leghőbb szerelem. Ellentéteket vonzó őserő —: Uj életszikrát varázsol elő. Csodáp titkát fel nem éred ésszel— Az alkotó Mindenség benne fészkel. Törvényszerű minden, — miként magunk — Szent vonzódások szikrái vagyunk. A delejes, teremtő pillanat Egyéolvasztó üdvösséget ad! A perc üdvében egymásra talál A Születés s az altató Halál. Ne rágalmazd, de szeresd hát a nőt, Vágy, szerelem, szivében vele nőtt. A Mindenség drága kincs a Nő — Uj életlángját gyújtogatja Ő . . . Perc mámorába ég a szív, az agy — A nő sorsa — te vagy! aki az imént a markában volt és visszahúzta: “A pénzem, a pénzem!” ordította. Oldalról ütés érte és ő is ü- tött. Megint rázuhant egy kéz és megint visszaütött. Az asztal mellett állt, kinyújtotta a kezét, valamit megmarkolt é^ azzal ütött. Reccenést hallott Valaki előrebukott. Az arcára meleg, nedves cseppek hullottak és hirtelen csend támadt. Az ember a földön hevert mozdulatlanul, a csend még mélyebb lett, mintha az ucca is halga- tott volna a feltárt aitón kivül És ebben a csendben őrült félelem fogta el. Még nem ébredt tudatára, hogy mit tett, csak sejtette, de ez a sejtés bizonyosabb volt. mint a biztos tudat S az agyába beleszurt a vágy: menekülni! A kocsma feleszmélt, kiáltások hasadtak. Az emberek fenyegetően közeledtek feléje, az arcukról szikrázott a wülőlet Nem várta be, hogy elérjék, elszántan szétcsapott közöttük rést ütött és nekilódult az uccá- nak. A talpa csattogott a kövezeten. Nem tudta. hová. men-o menekül, csak rohant előre, vakon, kétségbeesetten, mint üz ött vad. Mögötte lihegve rohw*- a bosszút lihegő tömeg, mint vadászok a préda nyomában . . Az egyik saroknál elgáncsolták. Arcai zuhant a kövezetre s az üldözők utói érték. A cipők mellette tapostak, az egyik rálépett, de nem érezte. Semmit nem érzett. Lihegett, fújt, arcát a kőre szorította és semmire sem gondolt. Olyan üres volt, mint valami lárva. S a rémület, mint szikla ült a hátán és könyörtelenül nyomta le a földre. Felülfizetések a Bérmunkásra 1937 okt. 17-ig. A. Schöpf Camden, N.J,... 1.00 J. Simon, Los Angeles..... 2.00 Mrs.P.Molnar L. Angeles 1.00 összhang Dalkör, Pitts..... 5.00 Los Angelesi Picnicből.....21.22 J. V. New York................ 3.00 Elek Nagy, Greig, N. Y.... 2.00 összesen: $35.22 Kérdések—Feleletek Háborut-viselt katonák polgárosodása. KÉRDÉS: A világháború, a- latt az amerikai hadseregben szolgáltam és a háború után szabályszerű elbocsájtásban részesültem. Ezideig nem tulajdonítottam fontosságot annak, hogy állampolgárságot nyerjek, amennyiben tervbe vettem, hogy ismét Európába fogok letelepedni. Ezt a tervemet elvetettem s ezúttal elhatároztam, hogy amerikai polgár leszek és itt végiegesen letelepszem. Miből áll az eljárás az én esetemben? VÁLASZ: A világháborúban részt vett katonák egészen előnyös^ utón polgárosodhattak. A törvény már lejárt, de a Kongresszus a törvényt ismét meghosszabbította. A törvény 1938 május 25-én lejár. Ha addig folyamodik, úgy “első papírra” nem lesz szüksége. Azonnal adja be folyamodványát a polgár- level elnyeréséért. Két tanúra lesz szüksége, viszont a polgárlevelét teljesen díjtalanul fogja elnyerni. 1924 julius elseje előtt érkezett idegenek regisztrálása? KÉRDÉS: Megszavazta-e a Kongresszus a törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy 1924 julius elseje előtt érkezett idegenek regisztráltathassák magukat Azokra célzok, akik a jelzett dátum előtt törvénytelen utón érkeztek Amerikába. VÁLASZ: Nem. Ily idegenek törvényesitéséről a Dies javaslat gondoskodna, amit a Képviselőház már megszavazott, de még mindig a Szenátus asztalán fekszik. Minden jel arra vall hogy a Szenátus a javaslattal ezidén ismét foglalkozni fog. Amig tehát a fenti javaslatból törvény lesz, a regisztrálás csak azokat érinti, akik 1921 junius hó 3-ika előtt érkeztek ide törvénytelenül. (FLIS) GYILKOLJÁK A KÍNAIAKAT. Amig a külügyi hivatalokban és a zöld asztalok körüli bársonyszékekben terpeszkedő diplomaták, vitatkoznak, hogy mit és hagyon kellene tenni, a japán invázió megállítására, a japán repülőgépek szüntelenül támadják és gyilkolják halomra a védtelen gyermekeket, asszonyokat és aggastyánokat, a megostromolt kínai városokban, Bár tudják a politikusok, hogy a bojkott hatásos eszközével, máról holnapra meglehetne állítani a japánok vérengzését, ehez a fegyverhez nem nyúlnak, mert nem is nyúlhatnak. A nemzetközi kapitalizmus, üzletet csinál a háborúból. Kínának és japánnak egyaránt szállítják a lőszereket és muníciót, ami által milliókat zsebelnek be. OLVASD AZ ImlustríalWorkert
