Bérmunkás, 1937. július-december (25. évfolyam, 952-987. szám)

1937-10-23 / 968. szám

1937 október 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Nő . . . Irta: TUBA KÁROLY Szombat Délután Irta: Hamvas H. Sándor A gépek elhallgattak, a vas­tagsági gyalu pár másodpercig még búgott, majd súlyosan, tö­mören lezuhant a hétvégi csend Egy eltévedt fényhasáb szelte keresztül az enyv- és faszaw levegőt és ebben a fényhasáb­ban millió porszem táncolt. Az emberek a vizcsaD körül tolong­tak; a viz locsogott. Valaki ér­desen nevetett, mintha Daraszt- vásznat hasítottak volna. Maid a munkásokat szólongatták é° papírzacskók zörmögtek, érc csendült; a bért osztották. Először a jobb markába szorí­totta a pénzt, azután a balba A bőre bizsergett. könnyű ér­zés fogta el, de nem hitte ma­gát gazdagnak és szegénynek sem; nincstelen hónanok érték­mérőjével értékelte a oénzt. És hirtelen mindent elfelejtett, a- mi volt, a jövővel sem törődött csak a jelennek élt. ezeknek lehelet-pillantoknak. Azután ha­zaindult. Sietett mintha haita- nák, minél előbb otthon akar* lenni. Mire a perifériáról a bel ső kerületbe ért, izzadt, fáradt és szomjas lett. A hőség kínoz­ta, a nyelve a szájpadlásához ragadt, szinte fuldokolt. Betér* egy kocsmába egy pohár szóda­vízre. Szombat volt s a kocsmában friss pénzre lüktetett az élet Az emberek dühös nekiszánás- sal nyelték a szeszt. Az aszta­lok felett átbeszéltek egymás­nak, hadonásztak, vagy pedig mozdulatlanul hevert előttük s> kérges kezük. A sör és bor ne­héz szaga összekeveredett az olcsó füsttel s mint felhő lógót* a fejük fölött. Nők is szorong­tak a férfiak mellett, versenv- ezve emelték szájukhoz a poha­rat. A sarokasztalnál kártyáz­tak. A lapok ravaszul kúsztak és pénz csendült, mint üvegha­rang télen a fagyos levegőben A kártyázókat nézte a szeren- csehajhászást. a kártvák sze­szélyes útjait s az arcokra ka­paszkodó éhséget. A szemekben titokzatos tüzek égtek, fellob­bantak és elaludtak, aztán me gint felvillantak és uira eltűn­tek. Még szomjas volt. de már kisfröccsöt rendelt és önkénv- telenül közelebb húzódott a kár- tyázókhoz. Olyan volt ez. mint­ha orozva hálót dobtak volna és belegabalyodott, megakadt benne. Megtapogatta a zsebét érezte benne a pénzt, különö­sen nyugodt lett és elhatároz­ta, még néhány percig marad Valaki széket tolt mügéié é° leült. ... A kártvázók néha ve­tettek rá egy pillantást és to­vább játszottak. A mennyezet mocskos volt. a füst tömörebb nehezebb. A padlót bekenték alojjal s annak a szaga áttör* a különböző szagokon. Egy nő cigarettázott. Legörbült szájá­ban úgy lógott a cigaretta mintha ki akarná ejteni. Vala­ki énekelt. A részeg akkordok dülöngtek a levegőben. A meny- nyezet magassága és a padló mélysége messsze volt egymás­tól, de köztük, a vonszolódó élet­ben raffináltan lapult az össze­kötő, italgőzben, füstben, ebben a fullasztó légkörben. Ne rágalmazd, ha elbukott, a nőt Vágy, szerelemi szivében vele nőtt. A bölcs természet igy rendezte ezt: Szeressen, égjen, kit a vágy epeszt. Aki az élet szépségének áldoz! Hiába int a társadalmi Rend: Anyatermészet diadala zeng, ^ Zeng a fenséges, tüzes, eleven, Rajongó, féltő, boldog Szerelem. A mérhetetlen, gazdag életösztön, Hogy gyönyörében örökké fürösszön Szent megadással, összeforrva hűn— Izgás füzében égni soha’se bűn! Nézd a virágot: hüs bokor alól Sóvárogva a Nap felé 'hajol, Termékenyítő fényét issza . . . issza S megrészegülten bágyad aztán vissza A porba lankad szűzi, tiszta bája S a Napnak magát százszor is kínálja A kártyázok közül az egyik ember felállt. Ekkor, mintha meglökték volna, odalépett és a helyére ült. Tudta, how csinál: és nem tudta! Valami* mondott, a másik három ember is szólt valamit és mosolyog­tak. Kevertek, osztottak, a kár­tya körben körben iárt. min* kigyó siklott az ujjak között. Érthetetlen láz kerítette hatal­mába; anélkül, hogy rágondolt volna, az agyába lopakodott nyerni, megkétszerezni a pén­zét! Honnan iött? Nem tudta’ A kocsma arca mindig válto­zott és mindig a régi maradt Már tiszta bort ivott és veszí­tett. A tét is megnőtt, hirtelen és mintha önmagától nőtt vol­na meg. A keze remegett, ide­ges lett. Látta elfolyni a pén­zét és nem akadályozhatta meg: a kártya törvénye is tör­vény! Az arcokat is látta. Nyu­gadtak voltak, hidegek, mozdu­latlanok, de mintha ravasz szá­mítás settenkedett volna a vo­nások között. Talán észrevett valamit? s az uiiakat fi welt a meg a kártyacsomót: és sem­mit nem vett észre. Nyugalma* parancsolt önmagának, az ajká­ba harapott, a reszkető kezét megmerevítette, haját végig si­mogatta és félpohár bort felhai- tott. Ekkor már nem akar* nyerni, csak a pénzét szerette volna vissza; de késő volt az utolsó tétet is elvesztette. Bután bámult maga elé, az ajka hangtalanul mozgott, sem­mit nem értete abból, ami vele történt, gyötrődött és az elvesz­tett pénzre gondolt. Ez fájt, kí­nozta, egyszerre érezte az át- dogozott hét fáradtságát; egy­szerre tudatára ébredt, how a pénzre vártak otthon. Véletle­nül kocsmai barátaira tekintett és látta, hogy összenéztek. Egv pillantás volt csupán, de abból megértette, hogy kijátszották. becsapták, aljasul kirabolták. Felugrott és magánkívül kiál­totta : “A pénzem!” Az egyiket megragadta, meg­rázta. Valaki a kezére ütött.- az ütés sajgott és elengette az embert. A három ember az ai- tó felé indult. Futottak. Utánuk szaladt, megint megragadta azt Élő világtestek szerelme: Tűz — A végtelennek fonalába fűz. Minden, mit izzó ellentét hevít: — Rombol vagy alkot — él, szeret­kezik, Előre törtet, burjánzik, terem A legtisztább, a leghőbb szerelem. Ellentéteket vonzó őserő —: Uj életszikrát varázsol elő. Csodáp titkát fel nem éred ésszel— Az alkotó Mindenség benne fészkel. Törvényszerű minden, — miként magunk — Szent vonzódások szikrái vagyunk. A delejes, teremtő pillanat Egyéolvasztó üdvösséget ad! A perc üdvében egymásra talál A Születés s az altató Halál. Ne rágalmazd, de szeresd hát a nőt, Vágy, szerelem, szivében vele nőtt. A Mindenség drága kincs a Nő — Uj életlángját gyújtogatja Ő . . . Perc mámorába ég a szív, az agy — A nő sorsa — te vagy! aki az imént a markában volt és visszahúzta: “A pénzem, a pénzem!” ordí­totta. Oldalról ütés érte és ő is ü- tött. Megint rázuhant egy kéz és megint visszaütött. Az asz­tal mellett állt, kinyújtotta a kezét, valamit megmarkolt é^ azzal ütött. Reccenést hallott Valaki előrebukott. Az arcára meleg, nedves cseppek hullottak és hirtelen csend támadt. Az ember a földön hevert mozdu­latlanul, a csend még mélyebb lett, mintha az ucca is halga- tott volna a feltárt aitón kivül És ebben a csendben őrült féle­lem fogta el. Még nem ébredt tudatára, hogy mit tett, csak sejtette, de ez a sejtés bizonyo­sabb volt. mint a biztos tudat S az agyába beleszurt a vágy: menekülni! A kocsma feleszmélt, kiáltá­sok hasadtak. Az emberek fe­nyegetően közeledtek feléje, az arcukról szikrázott a wülőlet Nem várta be, hogy elérjék, el­szántan szétcsapott közöttük rést ütött és nekilódult az uccá- nak. A talpa csattogott a köveze­ten. Nem tudta. hová. men-o menekül, csak rohant előre, va­kon, kétségbeesetten, mint üz ött vad. Mögötte lihegve rohw*- a bosszút lihegő tömeg, mint vadászok a préda nyomában . . Az egyik saroknál elgáncsol­ták. Arcai zuhant a kövezetre s az üldözők utói érték. A cipők mellette tapostak, az egyik rá­lépett, de nem érezte. Semmit nem érzett. Lihegett, fújt, arcát a kőre szorította és semmire sem gondolt. Olyan üres volt, mint valami lárva. S a rémület, mint szikla ült a hátán és kö­nyörtelenül nyomta le a földre. Felülfizetések a Bérmunkásra 1937 okt. 17-ig. A. Schöpf Camden, N.J,... 1.00 J. Simon, Los Angeles..... 2.00 Mrs.P.Molnar L. Angeles 1.00 összhang Dalkör, Pitts..... 5.00 Los Angelesi Picnicből.....21.22 J. V. New York................ 3.00 Elek Nagy, Greig, N. Y.... 2.00 összesen: $35.22 Kérdések—Feleletek Háborut-viselt katonák polgárosodása. KÉRDÉS: A világháború, a- latt az amerikai hadseregben szolgáltam és a háború után szabályszerű elbocsájtásban ré­szesültem. Ezideig nem tulaj­donítottam fontosságot annak, hogy állampolgárságot nyerjek, amennyiben tervbe vettem, hogy ismét Európába fogok le­telepedni. Ezt a tervemet elve­tettem s ezúttal elhatároztam, hogy amerikai polgár leszek és itt végiegesen letelepszem. Mi­ből áll az eljárás az én esetem­ben? VÁLASZ: A világháborúban részt vett katonák egészen elő­nyös^ utón polgárosodhattak. A törvény már lejárt, de a Kong­resszus a törvényt ismét meg­hosszabbította. A törvény 1938 május 25-én lejár. Ha addig fo­lyamodik, úgy “első papírra” nem lesz szüksége. Azonnal ad­ja be folyamodványát a polgár- level elnyeréséért. Két tanúra lesz szüksége, viszont a polgár­levelét teljesen díjtalanul fog­ja elnyerni. 1924 julius elseje előtt érkezett idegenek regisztrálása? KÉRDÉS: Megszavazta-e a Kongresszus a törvényjavasla­tot, amely lehetővé teszi, hogy 1924 julius elseje előtt érkezett idegenek regisztráltathassák magukat Azokra célzok, akik a jelzett dátum előtt törvény­telen utón érkeztek Ameriká­ba. VÁLASZ: Nem. Ily idegenek törvényesitéséről a Dies javas­lat gondoskodna, amit a Képvi­selőház már megszavazott, de még mindig a Szenátus aszta­lán fekszik. Minden jel arra vall hogy a Szenátus a javaslattal ezidén ismét foglalkozni fog. Amig tehát a fenti javaslatból törvény lesz, a regisztrálás csak azokat érinti, akik 1921 junius hó 3-ika előtt érkeztek ide törvénytelenül. (FLIS) GYILKOLJÁK A KÍNAIAKAT. Amig a külügyi hivatalok­ban és a zöld asztalok körüli bársonyszékekben terpeszkedő diplomaták, vitatkoznak, hogy mit és hagyon kellene tenni, a japán invázió megállítására, a japán repülőgépek szüntelenül támadják és gyilkolják halom­ra a védtelen gyermekeket, asszonyokat és aggastyánokat, a megostromolt kínai városok­ban, Bár tudják a politikusok, hogy a bojkott hatásos eszkö­zével, máról holnapra meglehet­ne állítani a japánok vérengzé­sét, ehez a fegyverhez nem nyúlnak, mert nem is nyúlhat­nak. A nemzetközi kapitaliz­mus, üzletet csinál a háborúból. Kínának és japánnak egyaránt szállítják a lőszereket és muní­ciót, ami által milliókat zsebel­nek be. OLVASD AZ ImlustríalWorkert

Next

/
Thumbnails
Contents